Confessio, 2004 (28. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Gáborjáni Szabó Botond: Csokonai a képzőművészetben

CSOKONAI A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN 121 Sámuel kezétől származik a legkorábbi Csokonairól készült festmény, amely a mű­vészettörténeti irodalom szerint mintául szolgált az 1886-ban Münchenben dolgozó Rippl-Rónai Józsefnek is. (Erős János alkotása nem maradt ránk.) Megörökítette Csokonait Jankó János, Tamássy Miklós, id. Kovács János, Rudnay Gyula, Holló László, Gáborjáni Szabó Kálmán, Félegyházi László, Bakos Tibor, Haranghy Jenő, Kondor Béla, Bíró Lajos, de számos neves és névtelen alkotó mellett emlékezetesen illusztrálták műveit Mata János, Móré Mihály, Menyhárt József, Várkonyi Károly, Herpay Katalin, Csohány Kálmán, Hincz Gyula és Gy. Szabó Béla is. A költő példátlan debreceni kultusza látványosan szolgálta a város és tágas von­zásköre ízlésvilágának fejlődését. A XVIII. század végén Csokonai Vitéz Mihály volt a diákság kéziratos versgyűjteményeinek legnépszerűbb szerzője. Ezeket a gyűjtemé­nyeket országszerte tömegesen másolták, a Kollégiumban nevelkedett vidéki értelmi­ség révén hatással voltak egy szélesebb olvasóközönség létrejöttére, előkészítették Petőfi és Arany befogadását. Elsősorban az említett rétegnek volt köszönhető, hogy a költő személye, (főként anekdoták hőseként vagy igazságtevő garabonciásként) a nép körében is általánosan ismertté vált, olyannyira, hogy Csokonai fiktív jövendölé­seit még a XX. század elején is vásári ponyván árulták, képi ábrázolása a népi ipar­művészet termékein, fazekasok és mézeskalácsosok áruin is megjelent. Debrecen az 1849- es szabadságharc leverése után még erőteljesebben fordult Vitéz emlékéhez. Ünnepségek sorozata kezdődött, Csokonai Lapok címmel folyóirat indult (először 1850- ben, másodszor 1904-ben) melyet Csokonai Emlény, majd Album követett, ez­után a Színház, a nagyhatású Csokonai Kör, végül a Nyomda és más intézmények so­kasága, közöttük iskola és könyvkiadó következtek, de a Városi Múzeum alapítását sem véletlenül időzítették 1905-re, a költő halálának századik évfordulójára. Jellem­ző módon az ország második Csokonai szobra is Debrecenben valósult meg. Marschalkó János alkotása a Színház falára került, de puha mészkőanyagának sérü­lései miatt később Várady Sándor műve váltotta föl. Csokonai utóéletéhez tartozik, hogy első szobrának felállítása városrendezési, „szépészeti” következményekkel is járt, mert az ügyet felkaroló Emlékkert Társulat célul tűzte ki a „főiskola előtti pusztatér” növényzettel beültetését, hogy a majdani emlékszobrok méltó helyen állhassanak. Csokonai „mindenütt jelenvalóságát” mu­tatja, hogy az egykori híres debreceni szálló, az Angol Királynő „Bunda” terme hat színes üvegablakot és 8 faliképet kapott, Haranghy Jenő alkotásait, mint ahogy nap­jaink Arany Bika szállodájában is jelen van Bod László Csokonai-pannója. A folyamat egyik gerjesztője a Kollégium és diáksága volt. A képzőművészetek­re szorítkozva, a főiskola bejárata közelében látható Nagy Sándor József alkotása, a költő domborműve, az Oratóriumhoz vezető lépcsőházban Gáborjáni Szabó Kálmán freskója jeleníti meg a „vidám természetű poétát”. A freskó alatti „Csokonai szobá­ban” 1938-ban dokumentumokból, műalkotásokból és relikviákból álló állandó kiál­

Next