Convieţuirea, 2003-2004 (Anul 7, nr. 3-4 - Anul 8, nr. 1-4)
ARTA CUVÂNTULUI
ARTA CUVÂNTULUI nyúmása. Miután megjelent, akkor is nagyon csúnyán nyilatkoztak róla.”20 Ismerve a helyi érzékenységeket, Densusianu nemcsak azt emelte ki, hogy „Deleanu, mint költő az első, aki megértette a mitológia és nemzeti hagyományaink nagy jelentőségét”,21 hanem a Cigányiászt egyben a cigányok szatírájaként értékelte, ítéletének ezen mozzanatát aztán szemére is hányta az utókor.22 A legújabb nagyszabású román irodalomtörténet szerzője, Nicolae Manolescu, aki 1989 után megírta „a román irodalom kritikai történetét” - ezen műve második kiadásában is - úgy véli, hogy akkor - a 19. század elején - a Cigányiász „olvasója még nem született meg nálunk, ha eltekintünk Petru Maiortól”, és Budai- Deleanu azért nem tette közzé művét, mert félt a botránytól.23 Ez azonban csak feltételezés, az író ilyen értelmű megnyilatkozásáról nem tudunk. Az első változat „hódoló levelében” még jelezte, hogy számít a bojár olvasókra. A másodikban ilyenekről nem ír, de aligha mondott le róluk, mert a nemesség kemény kritikáját enyhítette. Tehát a kiadás gondolatával azért el-eljátszhatott. Úgy tűnik, Budai-Deleanu szemmel tartotta és mérlegelte korának olvasói igényeit is. A költészet iránt nagyon is létezett már valamiféle fogékonyság a román világban. A populáris kultúra bejárt, parasztot vagy a tőle nem sokban különböző városi lakost egyaránt összekapcsolt, pontosabban ezek a társdalmi csoportok és rétegek egyazon populáris kultúra fogyasztói voltak, mint azt Moses Gaster még az 1880-as években kiadott „Román populáris irodalom” című monográfiájában kimutatta.24 Csakhogy közben a népi és magas kultúra közötti szakadék megnyílása, valamint a folklór-kultusz némileg feledtette ezt a kulturális közösséget. Hiszen az elmúlt félévszázadban a népi irodalom fogalmát a folklórra korlátozták, és a bojárság nyugati kultúra iránti fogékonyságát hangsúlyozták. A köztes populáris irodalom így az európai modelleket követő szépirodalom előzményévé vált. Ugyanakkor annak alapja is volt; a román klasszikus írók ezen a populáris irodalmon nőttek fel. De melyek a román epikus költészet azon jellegzetes darabjai, amelyek a bojárt és parasztot egyaránt összekötő populáris ízlést és igényt tükröznek? Először is gondoljunk a mágikus szerepet is játszó verses krónikákra. Ezek kemény átkot szórtak a törökök fejére, vagy Erdélyben azon görög katolikusokra, kik lerombolták a felső-szilvási görögkeleti kolostort.25 Vasile Aaron, Ioan Barac a 19. század elejének bestsellereit bocsátották útjukra. Tematikájuk szerteágazó. Aarontól „Krisztus urunk és megváltónk szenvedései és halála” három kiadásban (1805, 1808, 1829) is megjelent. Barac - mint tudjuk - Árgirus históriáját ültette át románra Gergei Albertnek a 18. században többször kiadott szövegére támaszkodva.26 Az 1801-ben először megjelent verses mű a román irodalom alapító egyéniségeinek is ihlető, gyermekkori olvasmánya volt. 1816-ban Kontz József, egykori nagyenyedi diák, majd vándorszínész Csokonai Vitéz Mihály Békaegérharcát tolmácsolta románul, és műve majdnem tucatnyi kéziratos másolatban maradt fenn. Ez komoly sikerre vall. Budai-Deleanu talán hallhatott valamit a Békaegérharc korabeli magyar fordításainak sikeréről is.27 De ha nem, az olvasói igényeket maga is érzékelhette. A Békaegérharc reneszánszát is láthatta, sőt - mint látni fogjuk - éltette maga is. És látni fogjuk, hogy a Cigányiász előszavaiban műve helyét is úgy próbálta kijelölni, hogy inkább megnyerje, mintsem elidegenítse lehetséges olvasóit. Az olvasóhiány mellett azonban alighanem prózai oka is lehetett annak, hogy nem jelent meg a Cigányiász, egyszerűen: a pénz hiánya. Budai-Deleanu még létfontosságúnak tartott román-német szótárát sem tudta közzé tenni. Hogyan lett volna elég támogatója akkor egy szépirodalmi ilyen műhöz, amely valóban nagy visszhangot, sőt botrányt váltott