Corvina, 1944 (67. évfolyam, 1-90. szám)
1944-01-01 / 1. szám
LVfj. ÉVFOLYAM W""^^, ff "fk ", BUDAPEST, 1949•| CORVINA JANI' A MAGYAR KÖNYVKIADÓK ÉS KÖNYVKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK KÖZLÖNYE MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, MINDEN CSÜTÖRTÖK ÉS VASÁRNAP REGGEL. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, IV., MAGYAR UTCA 50. IRODALOM ÉS TÁRSADALOM „Az igazi költészet valójában sohasem volt egyéb, mint korának hangossá vált lelkiismerete." (Schiller). Az irodalom nem üres órák szórakoztatására szolgál és irodalommal nem is ezen üres órák szórakoztató élményei miatt kell foglalkoznunk, hanem azért, mert az irodalom mindig kora társadalmának hű tükörképe. 1. (A költő és a társadalom.) Amióta az ember megtanulta gondolatai közlését, azóta mindig ki is fejezi azokat. Élményeit, gondolatait, vágyait, örömeit szenvedéseit, ha a legprimitívebb módon is, de közli társaival. Társas élet, társadalom nélkül ennek a közlési módnak nincs lehetősége. A gondolat közlések összesége, a mindenkori irodalom tehát csak a társas élettel karöltve fejlődhetett ki. Az irodalom szorosan összefügg társadalmával, melynek méhében megszületett és kialakult. Amint a gazdasági viszonyok határozzák meg a társadalmi létfeltételeket, úgy lesz amindenkori társadalmi élet az irodalom alapja. Senki sem vonhatja ki magát ,teljesen abból a társadalmi légkörből, amelyben megszületett és amelyben élnie kell. Ahogy Emerson találóan mondja: „Akaratán kívül anélkül, hogy észrevenné, a levegő melyet beszív, az eszmék, melyek őt és kortársait foglalkoztatják. Arra kényszerítik, hogy kora szokásaiból kivegye a maga részét." A XIX. században társadalmi-gazdasági problémák kerülnek a gondolkodás homlokterébe. Ennek visszhangja hallható aztán az irodalomban is. Az írókat oly eszmék ihletik meg melyek forrongásban tartják az egész korszakot, így lettek a költők és írók, tudatosan vagy ösztönösen, formát és hangot adó művészei ez új eszméknek. : Ami a tudományban pozitivizmus, nemzetgazdaságtan, szociológia, az az irodalomban Byron, Schelley, Dickens, Ibsen, Zola, Turgenyev, nálunk br. Eötvös József br. Kemény Zsigmond, Petőfi stb., stb., műveiben nyert művészi formát. Eötvös nyíltan meg is írja: „A költészet kedves játékká aljasul, ha a kor nagy érdekeitől különválva, nem a létező hibák orvoslása, nem az érzelmek nemesítése után törekszik." (A falu jegyzője.) A valóban maradandó irodalmi alkotások lényegében mind nevelő, javító célzattal íródtak. Minden nagy irodalmi alkotás tulajdonképpen kérlelhetetlen kritika a meglevő és létező fonák társadalmi állapotok felett és a kritikát azért gyakorolja az író, hogy műveivel ezeken az állapotokon javítson. Bemutatja a társadalmat: ime ilyenek vagytok, változtassatok rajta. Már Euripides hirdette: „én azért írok színdarabokat, hogy a népet tanítsam." Diderot hasonlóképpen: „a költőknek javítani kell az embereket." Moliére a Tartuffe élőbeszédében szintén az oktató tendenciáról elmélkedik. Platón szerint egységes államról nem lehet beszélni, mert még a legkisebb állam is két részre oszlott: egyik a város szegényeiből, a másik a város gazdag embereiből áll, akik harcban állanak egymással. Ez a harc az irodalomtörténetből is jól ismert. Könyvégetések, betiltások, és hasonlók a legrégibb idők óta szokásos módszerek voltak, azon gondolkodók ellen, akik élesebben merték bírálni a társadalmi bajokat. Hanyatló korszakok velejárója a társadalmi kritika elfojtása, így pl. a görög kultúra aláhanyatlásakor, így a római birodalom végvonaglása idején. Ilyen időszakokban amikor az írók csak körülírva fejezhetik ki magukat, a szatíra lesz a legáltalánosabb műfaj. Juvenális kétezer évvel ezelőtt leírt szavai kinek ne jutnának eszébe: „Nehéz ma szatírát nem írni!" De ilyen időszakokban, amikor a társadalmi valóságot nem lehet megírni, sülyed az irodalmi nívó is. Ilyenformán kerülnek másod-harmadrendű kérdések az irodalmi alkotásokba, amíg fontos megoldásra váró problémák megvitatása nem juthat napvilágra. Valódi problémák helyett álproblémák és így aljasul le az irodalom üres mesemondássá és így lesz igen gyakran a forma fontosabb, mint a tartalom és az irodalom így nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a kor zilált társadalmi viszonyain változtathasson. Rendesen a szerelem lesz a !