Gyermekünk, 1973 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

szerepével. Különösen a nehéz fizikai munkával járó szakmákban s például a falusi lányok beiskolázásá­ban tapasztalható ez a szemlélet. A szakközépiskola szerepének változása is idő­szerű. A következő években népesedési mélyponthoz érkezünk a beiskolázhatók évfolyamában: a jó elosz­tás, a megfelelő irányítás közös érdek. A szakmai továbbképzés, a politikai és az általános irányú folyamatos önképzés követelménye ma már széles körben elfogadott, és az erre vonatkozó igé­nyek is számottevőek. Az egyéni szándékok azonban nem mindig találkoznak a lehetőségekkel és a ter­vekkel. A munka melletti tanulás gyakran külső aka­dályokba is ütközik, és az általános műveltség alap­jának megszerzését, pótlását nehéz ösztönözni. A fizikai dolgozók gyermekeiről A fizikai dolgozók gyerme­keinek tanulását és tovább­tanulását ,a népfront-mozga­lom politikai feladatnak tart­ja. A felnövekvő nemzedék tehetségének, alkotóerejének gyarapítása, a társadalmi mozgás és a nemzeti felemelkedés egyik fontos té­nyezője. A hátrányos helyzet kialakulását, a hátrány minőségét szükséges lenne tudományosan elemezni. Az egyenlő esélyek biztosítása, valamint a közvéle­mény, a munkás- és parasztcsaládok és a pedagógu­sok szemléletének formálása hosszú távon csak így remélhető. A probléma csökkentésében az iskolák közti színvonalbeli különbség eltüntetése is alapvető jelentőségű, de ez is csak hosszabb idő alatt érhető el. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek érde­kében ezért van szükség arra, hogy állami társadal­mi segítő akciók szülessenek és hassanak továbbra is. Különösen fontos az általános, a középiskolai és a szakmunkástanuló kollégiumok fejlesztése, össz­hangban a településfejlesztési szándékokkal. Ez a tanácsok terveinek teljesítését, anyagi erejének össz­pontosítását és további társadalmi összefogást, segí­tést kíván, lehetőséget ad a helyi kezdeményezések­re, a szülők közvetlen részvételére. A kollégiumépítő társadalmi mozgalom kibonta­kozásához több akadályt kell elhárítani. A felnőtt és ifjúsági társadalmi munka a beruházó és kivitelező érdekeit egyaránt szolgálva csökkentheti a költsége­ket. Gyorsan építhető, olcsó típustervekre is szük­ség van, és biztosítani­­kell a társadalmi erővel léte­sült kollégiumok fenntartásának költségeit, még ak­kor is, ha az így létesült férőhelyek száma nagyobb a tervezettnél. A párthatározat a tanulók és pedagógusok túlterhelésé­ről, mint az oktatás és neve­lés korszerűsítésének akadá­lyáról szól. Ezzel a szülők döntő többsége egyetért, benne mindennapi gondjai­nak megfogalmazását, enyhítését látja. A csupán adatszerű ismereteket adó­­tananyagré­szek elhagyása mellett igen jelentős az oktatás felté­teleinek és módszereinek fejlesztése, az értékelés korszerűsítése, az osztályzatközpontúság leküzdése, az önálló tanulásra nevelés. És ebben a családra is nagy feladat hárul. Egészségtelen jelenség, hogy a szülők egy része erőszakosan hajszolja a jó tanul­mányi átlagot, a túlterhelő tanulást különórákkal tetézi — a szülők más rétege pedig nem támaszt kö­vetelményeket, lebecsüli az iskola és gyermekei mun­káját. A gyermekeket túlzott erőfeszítésre készteti az értelmiségi pályák túlbecsülése, a társadalmi érvé­nyesülés leszűkítése a diploma megszerzésére, és a felsőoktatásba való felvétel módja is. A nevelés összhangjáról Az iskolának társakra van szüksége ahhoz, hogy meg­felelhessen a társadalom mai és jövőbeni követelményei­nek. A családok, az ifjúsági szervezetek, az iskolán kí­vüli kulturális intézmények, a tömegközlési eszközök, valamint a társadalmi szer­vezetek és mozgalmak nevelőhatásának erősítésére, összefogására van szükség. Különösen ezt igényli a fiatalok hatékonyabb világnézeti, erkölcsi nevelése és közösségi emberré formálása. Új feladat a család és az intézményes nevelés szá­mára is az anyák tömeges munkába állásával kiala­kult nevelési helyzet fölmérése, tudatosítása. Ellent­mondás van a családi nevelés színvonala, hagyomá­nyai és a társadalom embereszménye között. Az is­kolának a családok megváltozott helyzetével állandó tényezőként kell számolnia, de a családi közösség nem háríthatja át a gyermek nevelését az intézményekre. Sem a külső adottságok, sem az embernevelés belső feltételei nem engedik ezt meg, hiszen a szülők sze­repe, a család hatása, bármilyen új tényezők is lép­nek föl , nélkülözhetetlen. A család és az iskola kapcsolatáról Az intézményes nevelés eredményei is függnek a családok nevelési kultúrájá­tól, világnézeti, erkölcsi tar­talmától, az óvodával, isko­lával fenntartott kapcsolat­tól. Az együttműködésre kész családok a pedagógusok és az ifjúsági mozgalmak se­gítőtársai. A család és az iskola nevelői kapcsolata egyaránt érdeke a szülőknek és a pedagógusoknak. Ezért szer­vezett keretet, a szülői munkaközösségeket fejlesz­teni, munkájukat és működési feltételeiket javítani kell, társadalmi megbecsülésüket pedig magasabb színvonalra kell emelni. Nevelési céljaink eléréséhez szükséges a tanuló ifjúság öntevékenységének széles körű kibontakozta­tása, ez azonban csak a szülői munkaközösségek és az ifjúsági szervezetek együttműködésével, a szülők és a pedagógusok felelős nevelőtársi kapcsolatának erősítésével, és a tanári diák, valamint a szülő— gyermek viszony további demokratizálásával, egyen­súlyának megteremtésével lehetséges. A túlterhelésről 4

Next