Gyermekünk, 1973 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
szerepével. Különösen a nehéz fizikai munkával járó szakmákban s például a falusi lányok beiskolázásában tapasztalható ez a szemlélet. A szakközépiskola szerepének változása is időszerű. A következő években népesedési mélyponthoz érkezünk a beiskolázhatók évfolyamában: a jó elosztás, a megfelelő irányítás közös érdek. A szakmai továbbképzés, a politikai és az általános irányú folyamatos önképzés követelménye ma már széles körben elfogadott, és az erre vonatkozó igények is számottevőek. Az egyéni szándékok azonban nem mindig találkoznak a lehetőségekkel és a tervekkel. A munka melletti tanulás gyakran külső akadályokba is ütközik, és az általános műveltség alapjának megszerzését, pótlását nehéz ösztönözni. A fizikai dolgozók gyermekeiről A fizikai dolgozók gyermekeinek tanulását és továbbtanulását ,a népfront-mozgalom politikai feladatnak tartja. A felnövekvő nemzedék tehetségének, alkotóerejének gyarapítása, a társadalmi mozgás és a nemzeti felemelkedés egyik fontos tényezője. A hátrányos helyzet kialakulását, a hátrány minőségét szükséges lenne tudományosan elemezni. Az egyenlő esélyek biztosítása, valamint a közvélemény, a munkás- és parasztcsaládok és a pedagógusok szemléletének formálása hosszú távon csak így remélhető. A probléma csökkentésében az iskolák közti színvonalbeli különbség eltüntetése is alapvető jelentőségű, de ez is csak hosszabb idő alatt érhető el. A fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek érdekében ezért van szükség arra, hogy állami társadalmi segítő akciók szülessenek és hassanak továbbra is. Különösen fontos az általános, a középiskolai és a szakmunkástanuló kollégiumok fejlesztése, összhangban a településfejlesztési szándékokkal. Ez a tanácsok terveinek teljesítését, anyagi erejének összpontosítását és további társadalmi összefogást, segítést kíván, lehetőséget ad a helyi kezdeményezésekre, a szülők közvetlen részvételére. A kollégiumépítő társadalmi mozgalom kibontakozásához több akadályt kell elhárítani. A felnőtt és ifjúsági társadalmi munka a beruházó és kivitelező érdekeit egyaránt szolgálva csökkentheti a költségeket. Gyorsan építhető, olcsó típustervekre is szükség van, és biztosítanikell a társadalmi erővel létesült kollégiumok fenntartásának költségeit, még akkor is, ha az így létesült férőhelyek száma nagyobb a tervezettnél. A párthatározat a tanulók és pedagógusok túlterheléséről, mint az oktatás és nevelés korszerűsítésének akadályáról szól. Ezzel a szülők döntő többsége egyetért, benne mindennapi gondjainak megfogalmazását, enyhítését látja. A csupán adatszerű ismereteket adótananyagrészek elhagyása mellett igen jelentős az oktatás feltételeinek és módszereinek fejlesztése, az értékelés korszerűsítése, az osztályzatközpontúság leküzdése, az önálló tanulásra nevelés. És ebben a családra is nagy feladat hárul. Egészségtelen jelenség, hogy a szülők egy része erőszakosan hajszolja a jó tanulmányi átlagot, a túlterhelő tanulást különórákkal tetézi — a szülők más rétege pedig nem támaszt követelményeket, lebecsüli az iskola és gyermekei munkáját. A gyermekeket túlzott erőfeszítésre készteti az értelmiségi pályák túlbecsülése, a társadalmi érvényesülés leszűkítése a diploma megszerzésére, és a felsőoktatásba való felvétel módja is. A nevelés összhangjáról Az iskolának társakra van szüksége ahhoz, hogy megfelelhessen a társadalom mai és jövőbeni követelményeinek. A családok, az ifjúsági szervezetek, az iskolán kívüli kulturális intézmények, a tömegközlési eszközök, valamint a társadalmi szervezetek és mozgalmak nevelőhatásának erősítésére, összefogására van szükség. Különösen ezt igényli a fiatalok hatékonyabb világnézeti, erkölcsi nevelése és közösségi emberré formálása. Új feladat a család és az intézményes nevelés számára is az anyák tömeges munkába állásával kialakult nevelési helyzet fölmérése, tudatosítása. Ellentmondás van a családi nevelés színvonala, hagyományai és a társadalom embereszménye között. Az iskolának a családok megváltozott helyzetével állandó tényezőként kell számolnia, de a családi közösség nem háríthatja át a gyermek nevelését az intézményekre. Sem a külső adottságok, sem az embernevelés belső feltételei nem engedik ezt meg, hiszen a szülők szerepe, a család hatása, bármilyen új tényezők is lépnek föl , nélkülözhetetlen. A család és az iskola kapcsolatáról Az intézményes nevelés eredményei is függnek a családok nevelési kultúrájától, világnézeti, erkölcsi tartalmától, az óvodával, iskolával fenntartott kapcsolattól. Az együttműködésre kész családok a pedagógusok és az ifjúsági mozgalmak segítőtársai. A család és az iskola nevelői kapcsolata egyaránt érdeke a szülőknek és a pedagógusoknak. Ezért szervezett keretet, a szülői munkaközösségeket fejleszteni, munkájukat és működési feltételeiket javítani kell, társadalmi megbecsülésüket pedig magasabb színvonalra kell emelni. Nevelési céljaink eléréséhez szükséges a tanuló ifjúság öntevékenységének széles körű kibontakoztatása, ez azonban csak a szülői munkaközösségek és az ifjúsági szervezetek együttműködésével, a szülők és a pedagógusok felelős nevelőtársi kapcsolatának erősítésével, és a tanári diák, valamint a szülő— gyermek viszony további demokratizálásával, egyensúlyának megteremtésével lehetséges. A túlterhelésről 4