Tahy István: Tahyak és azokkal rokon családok (Budapest, 1904)
IX. Fejezet
177 zott fekete sisak kiterjesztett sasszárnyakkal van díszítve. A jobboldali sisak koronáján — melyről ezüst és veres foszlányok hullámzanak alá — két nyitott szájjal, ellenkező irányban kifelé hajló vörös és ezüst pólyákkal két részre osztott ormányok között arany kormánypálcza áll, melyre arany korona van fűzve. A baloldali sisak koronájából — melyről kék és arany foszlányok hullámzanak alá — egy vörösnyelvű arany oroszlán emelkedik ki. Császári és királyi óhajtásunk, hogy báró Tahy József cs. k. kamarás, valamint mindkét nembeli törvényes utódai az osztrák Császári birodalomban bárói rangban levő egyéneknek tekintessenek, összes hatóságaink és birodalmi törvényeink által ezen méltósággal egybekapcsolt előjogok élvezetében jogérvényesen támogattassanak. Mindezeknek nagyobb megerősítésére kiadtuk ezen Császári nevünk sajátkezű aláírásával és Császári felségünk ide függesztett pecsétjével megerősített oklevelünket, kibocsájtván kedves és hűséges báró Bach Sándor, az osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztese, Ferencz József, Pius Pápai, Heszeni Vilmos választófejedelem és a Szász Ernő-féle házirend tulajdonosa, valóságos belső titkos tanácsos és a Császári tudományos Akadémia gondnoka által birodalmi székvárosunkban Bécsben, September havának 25. napján, Krisztus Urunk születése után 1857. évben, uralkodásunk 9-ik évében, Ferencz József s. k. Báró Bach Sándor s. k. belügyminister. Ő cs. k. apostoli felsége legmagasabb parancsára, Friedrich Sachse von Rothenberg s. k. ministeri tanácsos. Ezen bárói címer, az 1526-ban használt czímer és a mai nap is használt nemesi czímer összetétele, hozzáadva Tah és Tarkő várak (simbolumát) rajzát, a királyi pálczának más helyre lett helyezésével. Károly testvérének, bekövetkezett halála után, ő vette át a családi birtokok kezelését — kivéve Bölcskét, Madocsát, Vejtét, Duna-Patajt és Úri felét, amely birtokokat Ádám öcscse bírt — és a birtokokat kezelte halála napjáig. Nőtestvéreinek gyermekei, illetőleg unokái és János öcscse gyermekeinek Antalnak és Máriának gyámja Luka Sándor az apai rész kiadása miatt ellene és Ádám öcscse ellen pert indítottak, de ezen per már csak az ő halála után dőlt el. Még ő is folytatta testvérei nevében a Paksi-örökösök, a báró Rudnyánszky, br. Száraz és Daróczy családok ellen az osztály helyesbítése iránti pert, s azt 1856-ban meg is nyerte, de az illetőkkel kiegyezvén Gerjenben kapott a család 300 holdat. Neje báró Fischer Karolina volt, de a házasság nem volt szerencsés, s nejétől különválva élt. 1854 október hó 19-én végrendelkezett vagyonáról, még ezen időben nem hitte azt, hogy az édesanyjának végrendelete, amelyben ő és Ádám öcscse meg lett különböztetve, érvénytelennek fog nyilváníttatni, s a végrendeletét ahoz képest (hat-hétezer hold birtokhoz) készítette. Általános örököseivé tette Ádám öcscsének három fiát: Lajost, Istvánt és Józsefet; mindazonáltal olyképen, hogy a birtok csak egygyé lehet és pedig a születési sorrend szerint, — s ezért hitbizományt rendelt — s ha erre királyi jóváhagyás kieszközölhető nem lenne, hitbizonyi helyettesítést. (A végrendelet eredeti példánya Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún vármegye levéltárában 1287/p. 1864. jegy alatt őriztetik.) Ádám testvérével ellenséges viszonyban éltek, csak 1856. évi február hó 14-én, testvérének halálos ágyából hozzáintézett levele folytán békültek ki. Halála előtt a végrendelete egyes pontjainak megváltoztatása czéljából codicillust csinált, melyben Ádám öcscsének István nevű fiáról gondoskodott, de ezen codicillust, hirtelen bekövetkezett halála miatt alá nem írhatta. Meghalt 1858. évi január hó 5-én, és eltemettetette hó 7-én Úriban, a családi sírboltban. XIII. János. Duna-Földváron lakott s a fejérvármegyei Baracs-pusztán gazdálkodott. Tolna vármegye táblabirája volt. Nejétől tótváradi Kornis Rózától két gyermeke maradt árván, Antal és Mária.