Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei - Ormányság. Bodonyi Nándortól
ins BARANYA NÉPEI. Magas tetejű, hajlott peremű széles nemezkalapját a íriszemére húzta. Zsinóros, pitykés dolmánya ki van elül gombolva; a nagy szíjjal bugyelláris vége kilátszik a belső zsebéből. Gombkötő mű hátravetője féloldalt lecsúszott a vállán; hosszú szíjas, csizes-csatos sárga bőrtarisznya függ az oldalán. Görcsös botját a bal kezében tartja, míg a jobb kezében borosfiaskót emelgetve dalolja. Csárdabéli szép asszonynál Bort iszik az öreg bojtár, A kis bojtár. Szemközt vele, a hosszú deszka-lóczán ül az ormánysági vásárok és búcsúk elmaradhatatlan ismerős alakja: botykai Bagói András uram ő figyelme, a ki híres, nevezetes egyéniség. Személyes ismeretség fűzi a környék és a megye minden kiválóbb notabilitásához. Valamennyit megajándékozta már egy saját készítményt, tarkára, bombára kiczifrázott bottal. Avatott népköltő s a követválasztások nélkülözhetetlen kortes-dalnoka. Pénze, ha van, bőven van , csakhogy ritkán van. Mindazonáltal mindig akad valami műpártoló meczénásra; most épen a ráczországi gulyást fogta meg és tartja szóval: — Bizony régen láttam, édes öcsém uram. (Tán most látja először.) Hanem ez azért mitsem tesz. Bagói András uram talál beszélni valót eleget. Most épen az egyházpolitika örvend közkelendőségnek s ép abból tart ékes praelectiót a gulyásnak, a kit azonban vajmi kevéssé érdekel s szinte unja már a vége-hossza nincs nagy szóáradatot. Rá is mordul nagy mogorván Bagói uramra : Igyék kend, aztán hallgasson má’ kend ! — S oda löki eléje a teli fiaskót ; ő maga meg oda hajlik a czigányhoz s úgy folytatja a nótát: Hej korcsmáros eb az ingét, Eb az ingét! Elszeretik a menyecskét, A menyecskét. A fiatalság a komédiás bódé, meg az ördög-hinta (ringlspiel) körül csoportosul. Mennyi ott a megbámulni való! Vizi oroszlánok, tengeri borjak, czethalak, amiken nyargalni lehet! Boldog, a ki leszúrhatja a másfél garast s öt pereznyi keringéssel szerezhet magának egy kis parázs tengeri betegséget. A legénység sportkedvelő része a „karikás ember”-t vette körül s karikákat dobál a nyereménytárgyakkal fölspékelt gombos végű pálczikákra. Van öröm, ha megnyerhet vagy egy bádog kanalat. Nem is mulasztja el, hogy eldicsekedjék vele. Ezt úgy nyertem! (Igaz, hogy duplán megvehette volna abban az árban.) A leányok azonban már csak a bábos sátor körül érzik magukat legislegjobban. Iszszák a jeges máretot s ott adnak találkozót azoknak, akik néminemű gyengédebb hajlamokkal viseltetnek irányukban.