Havassy Péter - Kecskés Péter (szerk.): Tanulmányok Gyöngyösről (Gyöngyös, 1984)
Molnár József: A munkásmozgalom története Gyöngyösön a második világháborúig
Molnár József A MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETE GYÖNGYÖSÖN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚIG 1. A gyöngyösi szegényparaszti és munkásmozgalom története a polgári demokratikus forradalomig Az önkényuralom elleni gyűlölet a szabadságharc leverése utáni időkben fokozódott. Az 1851—52-es szabadságharc-szervező mozgalom (a Mack Károly-féle szervezkedés) mátra-vidéki szárnyát Bátori Bódog, Csongrádi István és Skrzetulsky Károly szervezte. Ennek a mozgalomnak egyik szervezőjét, az utópista szocializmus (Fourier) tanait valló és terjesztő Gasparics Márkot 1852. február 9-én Gyöngyösön tartóztatták le a zsandárok.2 Szerinte a szocializmus csak forradalom segítségével győzhet.3 Gasparics elfogása után Gyöngyös és környéke hosszan tartó paraszti ellenállás központjává vált. Nem adtak semmit a katonaságnak (kenyér, abrak, széna), mindent a tanácsnak kellett előteremteni. A gyöngyösi szegényparasztok (kapások) ellenállása a nyár közepén érte el a tetőpontját. Nem akartak dolgozni, aratni sem. Öt „lázadót” állítottak statárium elé decemberben. 1853. január közepén újabb ítéleteket hirdettek.4 A szabadságharcban való részvételükért a távollétükben az önkényuralom által halálra ítéltek közül a névsorban első volt Almásy Pál gyöngyösi birtokos, az alsóház elnöke, de a listán szerepel a közeli Karácsond községből Puky Miklós kormánybiztos is.5 A szintén távollétében halálra ítélt Sárossy Gyulát 1853. december 24-én Gyöngyösön fogták el és vele együtt 5 barátját is, fegyveres lázadás és rebellisekkel való cimborálás gyanúja miatt. Az önkényuralommal való szembenállást bizonyítja, hogy 1857-ben 161 főt nem tudtak besorozni Gyöngyösön, mert hollétük ismeretlen volt. Az 1857-es összeírás szerint Gyöngyös lakóinak száma 16 423 fő, ebből nagybirtokos és úri rendű 126 (a lakosság 0,77%-a), az oklevelesek száma 98 (0,58% ügyvéd, orvos, tanító, pap stb.), kereskedő 175 (1,06%) fő volt, a céhiparban 1574 (9,5%) fő dolgozott.8 A lakosság több mint 10,5%-a céhes kisiparból és kereskedelemből élt. Igen jelentős volt a segédek és inasok száma. Egy tőkés jellegű ipari üzem volt a városban, a „Gyöngyösvidéki Gőzmalom Rt.”, mely az 1860-as évek elején válságba került.9 Megemlíthetünk még egy fakereskedő céget, mely 1840-ban létesült.10 Nem sok munkáskezet foglalkoztathattak. A lakosság majdnem 90%-a föld- és szőlőművelő paraszt, iletve napszámos volt. Ők és az iparban dolgozó nincstelenek lesznek a tömegei a különböző megmozdulásoknak. 1. NEMESKÜRTY István 1981. 34. 2. MISÓCZKI Lajos 1981/a. 32. 3. NEMESKÜRTY István 1981. 154. 4. MISÓCZKI Lajos 1981/a. 32. 5. NEMESKÜRTY István 1981. 87-89. 6. MISÓCZKI Lajos 1981/a. 32. 7. MISÓCZKI Lajos 1981/a. 33. 8. HORNER István 1863. 48-50. 9. MOLNÁR József 1964.41. 10. FOLLAJTÁR Ernő 1936. 121. 507