Szeremlei Samu: Hód-Mező-Vásárhely története 5. A közmivelődés története 1526-1848. II. (Hódmezővásárhely, 1913)
A közmivelődés története 1526-1884. Második rész - 18. Hatóságaink
S AZ ERD.FEJEDELMEK JOGHATÓSÁGAI. 475 lakossága a református fejedelmek egyházi fennsőségéhez buzgón ragaszkodott, a királyi, idegen és kath. vezetés alá került befolyástól pedig iszonyodott — egyházi és polgári tekintetben egyaránt. Ez a területi kérdés bírta egyebek közt a nádort arra, hogy Báthory Gábor erdélyi fejedelemnek hadat szenjen. A vidék tehát ily körülmények közt megmaradt az erdélyi kapcsolatban, s mikor a magyar országgyűlésekre a meghívókat kiadták, a mi vármegyéinkre, mint nem létezőkre, tényleg nem is tekintettek, ámbár azért Gyula és Eger várai s a püspökök részére adóztatták, miellen azonban az erdélyi országos 11614. rendek és Bethlen Gábor fejedelem több ízben felszólaltak, utóbbik arra is hivatkozván, hogy ő annak, mint a török részére adózónak, elengedte a lippai vár irányában tartozó szolgálataikat.1 2 Végre a vidék a pozsonyi kamra és a püspökök erőszakos követelései elől ki nem térhetvén, mint láttuk, behódolt a magyar 1616—8. királynak, de erre az erdélyi fejedelemtől előre engedélyt kért, a mi világosan mutatta, hogy a meghódolás csupán szmleges volt. Nem is vette azt komolyan a fejedelem sem, mert e vidéken ezután is éppúgy, mint elődei, adományozgatta híveinek a jószágokat. Ily viszonyok közt nem elégedhettek meg azzal a behódolással a magyar kormányférfiak sem, mert az épen e tárgyban tartott nagy-károlyi értekezleten a vidék [1621. nek Magyarhonhoz visszacsatolását határozottan követelték, holott Bethlen elődjének, Báthory Gábornak, Rudolffal kötött egyezsége értelmében, a vitás területet továbbra is magának akarta megtartani.s így óhajtotta ezt a lakosság is, mert tudta, hogy egyházi tekintetben az egész Tiszántúllal együtt a nemzeti fejedelmek igazgatása és pártfogása alatt, valamint eddig, úgy jövőre is békességben fejlődhetik, míg a klerikális nyomás alatt lévő királyi részekben vallásáért folytonos üldöztetést és háborgatást fog szenvedni, azonkívül, hogy idegen katonai tiszteket fog kapni, kik a várakat átadogatják, a földeket ép úgy, mint a törökök, egymás közt tímár gyanánt kiosztják, a néppel pedig még kegyetlenebből bánnak, mint a törökök, a mint erre Erdélyben, mikor Báthory Zsigmond utján a német keze alá jutott, iszonyú ! Szilágyi S., Erd. orsz.gy. emi. VI. 37. 2 U. o. VI. 454. 551. (Bethlen levele is e tárgyban) ? Hív. jelentés ez értekezletről Szilágyi S. Érd. orsz.gy. emi. VII. 502.