Nagy Gyula (szerk.): Orosháza története (Orosháza, 1965)
V. Egészségügy-művelödésügy - Elek László: A szellemi kultúra fejlődése (1744-1944)
halál közvetlen közelében is. Nagy munka alatt roppant össze dereka, súlyos terhet hordozott beteg szíve haláláig. A megérzett és várt halál tudatában írta utolsó versét is. Figyeljük meg költői hangjának őszinteségét és erejét: Anyám, anyám, beteg vagyok! Lelkem, testem, mindenem. Ahogy egykor hű kezeddel: Vess, te ágyat énnekem. Édes fiam, hova gondolsz!? Sírban én... Az nem lehet! Anyám, anyám épen azért, S épen ott kérek helyet. A harmadik fontos írói egyéniség a századvég egyik legszínesebb, legrokonszenvesebb alakja: Justh Zsigmond 379 volt. Közvetlenül Eötvös kedves alföldi magánya mellett, a családról elnevezett Justh majori kastélyban született és töltötte élete jórészét. Ő már jóval döntőbb szerepet vállalt környékünk kulturális felemeléséből, mint bármelyik előde. Ezt nemcsak a már tárgyalt parasztszínház óriási közönségsikere mondatja velünk. Regényei is közkézen forogtak, hiszen szeretett gányó-színészeinek mindig juttatott belőlük. Aztán a naturalista írók számára szinte kötelező érvényű életközelség is az emberek közötti közvetlen kapcsolatot és elmélyedő elemző vizsgálódásokat parancsolta reá, s ő a legmesszebb menőkig teljesítette ezt. Szerette az embert, különösen az egyszerű, becsületes dohánykertészeket. Novelláinak és paraszti tárgyú regényének, a Gányó Julcsának alakjai közülük kerültek ki. Gyakran rendezett úgynevezett „vegyes összejövetel’-eket.380 amelyeken előkelő barátai — a származás és a szellem arisztokratái - együtt szórakoztak az egyszerű árendásokkal és parasztszínészekkel, nem törődve azzal, hogy mindezért a környező földbirtokos családok különös csodabogárnak, érthetetlen különcnek, alapvető elvét pedig „excentrikus bolondság”-nak tartják. A nép szeretete nemcsak leereszkedő úri gesztus, hanem határozott és megingathatatlan elv volt benne. A nagy kortárs, Bródy Sándor mondta ezeket róla: „Hitedben te erősebb vagy, mint akárki a mai magyar írók közül... Neked vallás az emberiség létezése... te igazságokat látsz és keresel, törvényeket látsz és kitalálsz. Magasabb rendű valaki vagy nálunk”.381 Korán, 31 éves korában ragadta el a halál az élők közül. Akkor, amikor még nem érhetett meg valódi tehetsége, amikor csak reményteljes ígéret volt. Olyan író, aki tudatosan próbál újat, mert szakít az irodalom pusztán szórakoztatni kívánó tendenciájával. „A mulattatás nem célom... nem is látom mulatságosnak az életet”382 - vallotta őszintén egyik regénye, A pénz legendája bevezető soraiban. Vele olyan írói nemzedék indult el, amely tiltakozni mert és tiltakozni akart a hivatalos Magyarország önelégült politikája, életformája és korhadó társadalmi szemlélete ellen. Annak az ellenzéki írócsoportnak volt egyik képviselője, amely