Reizner János: Szeged története II. A XVIII század végétől az 1879. évi árvízig (Szeged, 1899.)
VIII. Az önkényuralom alatt
jobbágyok tartozásait miután eltörölte, a földesúr és jobbágyai között levő viszonyokat megszüntette, tehát az uradalomnak is megszűnt az örök időkre vállalt kötelezettsége. Az önállóvá lett községek a várossal egyetemben önmaguk tartoznak sorsukról gondoskodni, az uradalom pedig a gondoskodás terheihez hozzájárulni fog egy bizonyos mérvben. A sövényházi töltések ugyanis 4000 holdnyi uradalmi majorsági birtokot is védelmeztek. A vésznapok után a város arra törekedett, hogy az uradalomnak örök időkre vállalt kötelezettsége biztosíttassék s amennyiben szükséges, az 1850. évi június 16-án kibocsájtott tiszaszabályozási patens értelmében egy újabb szerződés által társulat alakíttassák s az érdekelt feleknek a töltések védelmezése körül fennforgó kötelezettsége pontosan és birtokarány szerint megállapíttassék. A tanács előterjesztése alapján az 1855. évi nov. 10-én a megyehatóság ennélfogva egybehívta az 1830. évi előleges ártérfelvétel szerint kitüntetett érdekeltséget, nevezetesen a várost, az uradalmat, Tápé és Algyő községeket, valamint Dorosma városát is. Ez utóbbi azonban meg nem jelent s tiltakozott az ellen, hogy Dorosma a létesítendő társulat kötelékébe felvétessék. E nyilatkozatot elegendőnek találták arra nézve, hogy többé semminemű kísérletet sem tettek arra, hogy Dorosma az érdekeltségbe bevonassék. A mondott napon Szegeden a jelenlevők egyértelműleg kimondották, hogy megalakítják a ,, Csongrádi alsó tiszaszabályozási társulatot.“ Minthogy a társulat létrejövetelének a tiszai pátens 11. §-a értelmében a szerződés képezi alapját, mindenek előtt a szerződési tervezet elkészítését rendelték el. De ez alkalommal nem volt másról szó mint arról, hogy az 1836. évi örök szerződés értelmében már megalakítva lévő társulat, illetőleg a sövényháza-, algyő-, tápé- és szegedi védvonal által biztosított érdekeltségnek jogviszonyai és a már meglevő töltések fentartási terheinek arányszerű mérvei, a szerződő felekre nézve külön-külön megállapíttassanak. Az értekezlet jegyzőkönyve a tiszaszabályozási központi bizottsághoz felterjesztetvén, gr. Szapáry József miniszteri biztos és Herrich, be sem várva az elengedhetetlenül szükséges szerződés létrejövetelét, a társulatot már is megalakulnak nyilvánították). Pedig a társulati ) Az 1850. évi tiszaszabályozási patens értelmében a társulatok csak szerződések alapján és azok létrejövetele mellett alakulhattak. A tiszaszab. központi bizottság ennélfogva idő előtt, elhamarkodva mondotta ki a társulat megalakulását. Midőn e tévedés utóbb kiderült, a felsőbb tekintély megóvása nem engedhette a hiba helyrehozatalát. Az első elhamarkodás és tévedés logikai következetességgel szülte azután a többit, mert a percsórai társulat ügyeinek szálai szerencsétlenségre minden időben Herrich kezeiben összpontosultak; ő volt mindenkoron az ügynek méltatlan bírája.