Családi Kör, 2013. január-március (24. évfolyam, 1-13. szám)

2013-03-14 / 11. szám

GYEREKSZOBA Mese, mese, meskete Hintamese Négy hintát a játszótéren felejtettek egész télen át. Egymás mellett aludtak ázva-fázva, fagyban dideregve. Puszta lett a ját­szótér. Magukra maradtak. Néha varjak károgása riasztotta fel őket szendergésükből. Ám amikor vastag, habos hó borította be és óvta őket a szúró széltől, hamarosan elszunnyadtak. Eljött a jeget hozó január, el is ment nemsokára. Utána meg­érkezett a fagymarasztó, orrpirosító február. De ő is elkorcsolyá­zott csakhamar, mert március közeledett. Télapó a naptárjára pillantott, és ugyancsak meghökkent. - No, lejárt a szolgálat, sarkomban a Tavasz - dünnyögte kedvetlenül. Aztán hagyott csapot-papot, hómaradékot, jégmaradékot, és ahogy tudta, szedte a lábát, hogy mielőbb hazaérjen. El is fáradt a nagy úti készülődésben, és már szinte várta, hogy fejét puha felhőpárnájára hajthassa. Napanyó lekukucskált, megleste Télapót, mosolyogva mond­ta száz lányának, száz napsugarának: - Rajtatok a sor. Fussatok a földre, és ébresszétek fel a téli ál­mukat alvókat! Ilyenek sokan, rengetegen voltak: először a mackókat csalták ki barlangjaikból, a mókusokat odúikból, a sünöket búvóhelyükről. Felmelegítették a fagytól dermedt földet, megbizsergették az ibolya, hóvirág, kökörcsin gyökereit. Ki is bújtak nemsokára, egyik fehér, másik lila sapkában. Vidáman sütkéreztek a napon, és szippanthattak a jó szagú levegőből. Utoljára a játszótérre szaladtak ki a virgonc napsugarak. - Eleget dolgoztunk - mondták. - Most már játsszunk egy ki­csit. És boldogan hancúroztak, fogócskáztak, ki- és bebújtak az óriás játékhengerekbe. - Nicsak, hinták! - örültek meg. - Ébresszük fel őket! Nosza, rögtön rájuk szálltak. Játszótársaikat, a Szellőfiúkat kérték meg, hintáztassák, repítsék őket magasra. - Pszt! - mondja halkan az egyik Napsugárka a másiknak. Fi­gyelj csak, valami suttogást hallok. És valóban. Felébredtek a hinták, és suttogni, mocorogni kezdtek. Azt mondja az egyik: -Testvéreim, alighanem tavasz van már. Róla álmodtam a sö­tét, hideg éjszakákon. Hiszen akkor várhatjuk a kis pajtásainkat. Nincs is szebb muzsika a gyerekkacagásnál - tette hozzá. - Ó - szólt elmélázva a másik -, mennyire szerettek a kicsik engem. De sokszor hajba kaptak miattam! A harmadik lustán nyújtózkodott. - Jó lesz - mondta -, ha újra eljön a kis huncut Peti. Jókat hinta-palintáztunk. A negyedik hinta nagyot ásított. Nagy álomszuszék volt. - Mi az, csak nem a Napsugárkák hintáznak rajtam? - kérdez­te örömmel. - De bizony! - felelték a többiek. A napsugarak mindent hallottak, és tovarepültek hirtelen. Nesztelenül besurrantak Petiékhez, Panniékhoz, Zsófiákhoz, Andrisékhoz, Rékáékhoz. Megsimogatták a gyerekek haját, megcsiklandozták az orru­kat. Fel is ébredtek tüstént. És amikor a napsugárkák elmesélték, hogy mennyire várják őket a hinták, azon nyomban kipattantak az ágyból. Éppen va­sárnap volt, így aztán gyorsan megmosdottak, és reggeli után si­ettek ki a játszótérre! A hinták már messziről megpillantották őket, és csodálkozva kiáltottak fel: Ejnye, de megnőttek! (Osvát Erzsébet meséje) Tudtad, hogy... ...az óriásszalamandra hossza 1,8 méter is lehet. A legnagyobb kétéltű. 26 IÜI 2013. március 14. Találós kérdések 1. Melyik só nem olvad el a víztől? 2. Melyik rom ehető? 3. Melyik ág nem rügyezik ki soha? 4. Mindig rásüt a nap, mégsincs soha árnyéka. Mi az? 5. Száz foga van, mégsem rág, fejed búbján rendet vág? 6. Melyik ló tud szállni? o||oi| v '9 'nsaj y S 'inpezsjo zy > 'Gejpeu v '£ 'uuojjp y Z 'osjoz| y ■ l ^asajiajpa^ Pákolitz István Köszöntő Három vándor közeleg: Sándor József Benedek. A vállukon nagy zsák van. Mi lehet a nagy zsákban? Sándor József Benedek zsákban hoznak meleget. Ha tele van a zsákjuk, jövő télig nem bánjuk. Ha nem tömtek bele elég meleget, forduljanak még egyet!

Next