Családi Kör, 2019. október-december (30. évfolyam, 40-52. szám)

2019-12-05 / 49. szám

­I EURÓPAI UNIÓ j Különös utakon Javában zajlik az átadás-átvétel az európai intézményekben. Az eddig posztokat betöltő tisztségviselők összecsomagolnak, az újak kicsomagolnak, megkeresik a mosdót, a büfét, megismerkednek a kávégép sajátosságaival - ahogyan az már lenni szokott, amikor az egyik csoport megy, a másik meg érkezik. U­rsula von der Leyen az Európai Bi­zottság új elnöke, akinek hosszas huzavona után sikerült összeál­lítania a csapatát, s akinek már egy hónappal ezelőtt, november első nap­ján munkába kellett volna állnia. Azonban a biztosjelöltek végleges névsorát az Euró­pai Parlament még a halasztást követően is szinte az utolsó pillanatban, november 27- én szavazta meg: négyszázhatvanegy kép­viselő támogatta az új összetételű bizottság kinevezését, százötvenhét ellenezte, a tar­tózkodók száma pedig nyolcvankilenc volt. Ursula von der Leyen a szavazás előtt mondott beszédében a klímavédelmet és a karbonsemleges Európát tűzte ki az általa vezetett bizottság legfontosabb céljaként, amivel munkahelyeket lehet teremteni az európai emberek számára. Azt is megígérte, hogy választ adnak a migráció, a digitalizá­­ció és az európai gazdaság kihívásaira. Nem kis vállalások. Egyik sem. Von der Leyen bizottságát a magyar kép­viselők közül a Fidesz, az MSZP, a DK és a Jobbik támogatta, a Momentum politikusai a tartózkodók táborát gyarapították. Győri Enikő, a Fidesz EP-képviselője írásbeli hozzászólásában üdvözölte az új Bizottságot, és azt kérte Von der Leyentől, hogy a Kelet és a Nyugat közti törésvonal felszámolása érdekében „tartsa tisztelet­ben, ami a szuverenitásunk körébe esik, de járjon el a közös hatáskörbe eső kérdések­ben". Emellett azt is kérte, hogy ne áldozza fel az európai mezőgazdaságot és ipart az éghajlat-politika oltárán.„Ehelyett találja meg az egyensúlyt a fenntarthatóság és a finanszírozhatóság között". Az újságírók körében csak VDL-nek ne­vezett Von der Leyen a bizottsági tagok bemutatásakor a szomszédság- és bizton­ságpolitikáért felelős magyar politikust, Várhelyi Olivért az előkelő második helyen említette, rögtön Josep Borrell külügyi fő­képviselő után. Elmondása szerint elsősor­ban az ő feladatuk lesz megerősíteni Euró­pa jelentőségét a világpolitikában, és az, hogy jól működő kapcsolatokat építsenek ki a partnerországokkal. „Be kell bizonyíta­nunk a nyugat-balkáni barátainknak, hogy ugyanazon a kontinensen, kultúrán és tör­ténelmen osztozunk. Ugyanaz a sorsunk, így a kapunk mindig nyitva áll előttük" - mondta a bővítésre utalva. Ezzel az Európai Bizottság új elnöke meglehetősen magasra tette a lécet Várhe­lyi előtt, akinek, talán nem túlzás azt állítani, minden lépését árgus szemekkel lesi majd mindenki. Olyan politikusról van ugyanis szó, akinek felkészültségét, szakértelmét még a legnagyobb ellenfelei sem vitatják, aki azonban ugyanakkor eddig Orbán Vik­tor magyar kormányfő bizalmi emberének számított. Mindez nem is lenne baj, ha a biztosok­kal szemben nem lenne elvárás, hogy ne a küldő országokat, hanem az Európai Bi­zottság álláspontját képviseljék különböző ügyekben. Márpedig Magyarország számos kérdés­ben meglehetősen különutas elképzelése­ket fogalmaz meg. Jól bizonyítja ezt egy, a héten megtartott budapesti konferencia is: az Alapjogokért Központ Európa­i Unió - Föderalisták és szuverenisták 70 éves harca - ki nevet a végén? című rendezvé­nyén a Fidesz korábbi EP-frakcióvezetője, Szájer József arról beszélt: reméli, hogy az új EB megalakulásával az unió óvatosan visszatér a realitásokhoz, mert ő maga úgy látja, hogy a bizottság eddig „ideológiai fegyverként működött". Ez alatt azt értette, hogy a bizottság kötelezettségszegési el­járásokat indított egy-egy ország ellen, ha az valamilyen módon megszegte az uniós szabályokat. De miért is lépünk be egy klubba, ha nem vagyunk hajlandóak betartani a sza­bályait? - vetné fel az álnaiv kérdést az egyszeri polgár. Már ha nem tudná, hogy ez a klub busásan támogatja saját tagjait. Anyagilag, félreértés ne essék, sok, nagyon sok pénzzel. És nem azért, hogy a klubtagok ne tartsák be a velük szemben támasztott elvárásokat. Szájer arról is beszélt az említett rendez­vényen, hogy a jövőben tovább éleződnek majd a feszültségek a „bevándorlótársadal­mak" és a migrációt elutasító államok kö­zött. És nem hagyott kétséget afelől, hogy utóbbiak közé tartozik Magyarország. És ugyan érteni véljük, hogy pontosan mire gondolhatott Szájer, de azért arra so­hasem lehet elégszer felhívni a figyelmet: a balkáni vagy közép-kelet-európai, fehér bőrű, egyetemi végzettségű ember is mig­­ráns abban a pillanatban, amikor átlépi szü­lőfaluja, városa, országa, netán kontinense határait. Sokat tudnának mesélni erről a Nagy-Britanniában élők, akik esetenként döbbenten tapasztalják, hogy azok, akiket ők „migránsoknak" tartanak, lényegében teljes jogú brit állampolgárok (még akkor is, ha pakisztániak, példának okáért), míg a tejfehér bőrű, szőke, kék szemű lengyelek, vagy adott esetben magyarok, bizony, na­gyon is migránsok London és Birmingham utcáin. (Hogy Boris Johnson Konzervatív Pártja új bevándorlási szabályozást vezet­ne be, amennyiben győznek a jövő heti brit választásokon, az már csak hab lesz a tortán: az új szisztémában nem az lesz a döntő elbírálási szempont, hogy ki honnan érkezik, hanem az, hogy mit tud felajánla­ni Nagy-Britanniának. Csak az számít majd, hogy ki mennyire beszél angolul, és men­­nyire lenne hasznos munkaerő. Hogy euró­pai-e vagy bangladesi az illető, az tökmind­egy lesz.) Von der Leyen erről a kérdésről az EP előtt mondott beszédében leszögezte, hogy „a migráció itt fog maradni velünk", ezért az európai menekültügyi rendszer re­formját és a határok megerősítését sürget­te, illetve rámutatott, hogy ehhez szolidari­tás és felelősségvállalás szükséges a tagálla­mok részéről. De azt is hangsúlyozta, hogy vissza kell küldeni azokat, akiknek nem jár nemzetközi védelem, és a schengeni rend­szer biztonságos működését is szem előtt kell tartani. A magyar kormánypárt különutas poli­tikája az Európai Unióban, akárhogy csűr­­jük-csavarjuk, lépten-nyomon tetten érhe­tő: a múlt héten például a Fidesz nem támo­gatta a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló EP-döntést, illetve azt az állásfoglalást, amelyben a gyerekeket fenyegető veszé­lyekre és nagyobb védelemre szólítanak fel, s amely elítéli a gyermekek elleni erőszak minden formáját, ideértve a kényszerházas­ságot, a női nemi szervek megcsonkítását, az emberkereskedelmet, a pszichológiai erőszakot, és sürgeti az EU valamennyi or­szágát, hogy dolgozzon ki új stratégiákat a szexuális erőszak és a gyermekbántalmazás felszámolására. Igazán érthetetlen, hogy ebben a két dokumentumban milyen, a szuverenitását veszélyeztető tényezőt látott a Fidesz. Mindenesetre érdekes lesz megfigyelni, hogy az EB új elnökével, aki maximálisan figyelembe vette Magyarország igényeit a biztosi pozíciók osztogatásánál, milyen mértékben tud majd együttműködni a reg­náló magyar kormány. KOCSÁNYOS Pálma 2019. december 5. 15

Next