Családi Kör, 2019. október-december (30. évfolyam, 40-52. szám)
2019-12-05 / 49. szám
I EURÓPAI UNIÓ j Különös utakon Javában zajlik az átadás-átvétel az európai intézményekben. Az eddig posztokat betöltő tisztségviselők összecsomagolnak, az újak kicsomagolnak, megkeresik a mosdót, a büfét, megismerkednek a kávégép sajátosságaival - ahogyan az már lenni szokott, amikor az egyik csoport megy, a másik meg érkezik. Ursula von der Leyen az Európai Bizottság új elnöke, akinek hosszas huzavona után sikerült összeállítania a csapatát, s akinek már egy hónappal ezelőtt, november első napján munkába kellett volna állnia. Azonban a biztosjelöltek végleges névsorát az Európai Parlament még a halasztást követően is szinte az utolsó pillanatban, november 27- én szavazta meg: négyszázhatvanegy képviselő támogatta az új összetételű bizottság kinevezését, százötvenhét ellenezte, a tartózkodók száma pedig nyolcvankilenc volt. Ursula von der Leyen a szavazás előtt mondott beszédében a klímavédelmet és a karbonsemleges Európát tűzte ki az általa vezetett bizottság legfontosabb céljaként, amivel munkahelyeket lehet teremteni az európai emberek számára. Azt is megígérte, hogy választ adnak a migráció, a digitalizáció és az európai gazdaság kihívásaira. Nem kis vállalások. Egyik sem. Von der Leyen bizottságát a magyar képviselők közül a Fidesz, az MSZP, a DK és a Jobbik támogatta, a Momentum politikusai a tartózkodók táborát gyarapították. Győri Enikő, a Fidesz EP-képviselője írásbeli hozzászólásában üdvözölte az új Bizottságot, és azt kérte Von der Leyentől, hogy a Kelet és a Nyugat közti törésvonal felszámolása érdekében „tartsa tiszteletben, ami a szuverenitásunk körébe esik, de járjon el a közös hatáskörbe eső kérdésekben". Emellett azt is kérte, hogy ne áldozza fel az európai mezőgazdaságot és ipart az éghajlat-politika oltárán.„Ehelyett találja meg az egyensúlyt a fenntarthatóság és a finanszírozhatóság között". Az újságírók körében csak VDL-nek nevezett Von der Leyen a bizottsági tagok bemutatásakor a szomszédság- és biztonságpolitikáért felelős magyar politikust, Várhelyi Olivért az előkelő második helyen említette, rögtön Josep Borrell külügyi főképviselő után. Elmondása szerint elsősorban az ő feladatuk lesz megerősíteni Európa jelentőségét a világpolitikában, és az, hogy jól működő kapcsolatokat építsenek ki a partnerországokkal. „Be kell bizonyítanunk a nyugat-balkáni barátainknak, hogy ugyanazon a kontinensen, kultúrán és történelmen osztozunk. Ugyanaz a sorsunk, így a kapunk mindig nyitva áll előttük" - mondta a bővítésre utalva. Ezzel az Európai Bizottság új elnöke meglehetősen magasra tette a lécet Várhelyi előtt, akinek, talán nem túlzás azt állítani, minden lépését árgus szemekkel lesi majd mindenki. Olyan politikusról van ugyanis szó, akinek felkészültségét, szakértelmét még a legnagyobb ellenfelei sem vitatják, aki azonban ugyanakkor eddig Orbán Viktor magyar kormányfő bizalmi emberének számított. Mindez nem is lenne baj, ha a biztosokkal szemben nem lenne elvárás, hogy ne a küldő országokat, hanem az Európai Bizottság álláspontját képviseljék különböző ügyekben. Márpedig Magyarország számos kérdésben meglehetősen különutas elképzeléseket fogalmaz meg. Jól bizonyítja ezt egy, a héten megtartott budapesti konferencia is: az Alapjogokért Központ Európai Unió - Föderalisták és szuverenisták 70 éves harca - ki nevet a végén? című rendezvényén a Fidesz korábbi EP-frakcióvezetője, Szájer József arról beszélt: reméli, hogy az új EB megalakulásával az unió óvatosan visszatér a realitásokhoz, mert ő maga úgy látja, hogy a bizottság eddig „ideológiai fegyverként működött". Ez alatt azt értette, hogy a bizottság kötelezettségszegési eljárásokat indított egy-egy ország ellen, ha az valamilyen módon megszegte az uniós szabályokat. De miért is lépünk be egy klubba, ha nem vagyunk hajlandóak betartani a szabályait? - vetné fel az álnaiv kérdést az egyszeri polgár. Már ha nem tudná, hogy ez a klub busásan támogatja saját tagjait. Anyagilag, félreértés ne essék, sok, nagyon sok pénzzel. És nem azért, hogy a klubtagok ne tartsák be a velük szemben támasztott elvárásokat. Szájer arról is beszélt az említett rendezvényen, hogy a jövőben tovább éleződnek majd a feszültségek a „bevándorlótársadalmak" és a migrációt elutasító államok között. És nem hagyott kétséget afelől, hogy utóbbiak közé tartozik Magyarország. És ugyan érteni véljük, hogy pontosan mire gondolhatott Szájer, de azért arra sohasem lehet elégszer felhívni a figyelmet: a balkáni vagy közép-kelet-európai, fehér bőrű, egyetemi végzettségű ember is migráns abban a pillanatban, amikor átlépi szülőfaluja, városa, országa, netán kontinense határait. Sokat tudnának mesélni erről a Nagy-Britanniában élők, akik esetenként döbbenten tapasztalják, hogy azok, akiket ők „migránsoknak" tartanak, lényegében teljes jogú brit állampolgárok (még akkor is, ha pakisztániak, példának okáért), míg a tejfehér bőrű, szőke, kék szemű lengyelek, vagy adott esetben magyarok, bizony, nagyon is migránsok London és Birmingham utcáin. (Hogy Boris Johnson Konzervatív Pártja új bevándorlási szabályozást vezetne be, amennyiben győznek a jövő heti brit választásokon, az már csak hab lesz a tortán: az új szisztémában nem az lesz a döntő elbírálási szempont, hogy ki honnan érkezik, hanem az, hogy mit tud felajánlani Nagy-Britanniának. Csak az számít majd, hogy ki mennyire beszél angolul, és mennyire lenne hasznos munkaerő. Hogy európai-e vagy bangladesi az illető, az tökmindegy lesz.) Von der Leyen erről a kérdésről az EP előtt mondott beszédében leszögezte, hogy „a migráció itt fog maradni velünk", ezért az európai menekültügyi rendszer reformját és a határok megerősítését sürgette, illetve rámutatott, hogy ehhez szolidaritás és felelősségvállalás szükséges a tagállamok részéről. De azt is hangsúlyozta, hogy vissza kell küldeni azokat, akiknek nem jár nemzetközi védelem, és a schengeni rendszer biztonságos működését is szem előtt kell tartani. A magyar kormánypárt különutas politikája az Európai Unióban, akárhogy csűrjük-csavarjuk, lépten-nyomon tetten érhető: a múlt héten például a Fidesz nem támogatta a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló EP-döntést, illetve azt az állásfoglalást, amelyben a gyerekeket fenyegető veszélyekre és nagyobb védelemre szólítanak fel, s amely elítéli a gyermekek elleni erőszak minden formáját, ideértve a kényszerházasságot, a női nemi szervek megcsonkítását, az emberkereskedelmet, a pszichológiai erőszakot, és sürgeti az EU valamennyi országát, hogy dolgozzon ki új stratégiákat a szexuális erőszak és a gyermekbántalmazás felszámolására. Igazán érthetetlen, hogy ebben a két dokumentumban milyen, a szuverenitását veszélyeztető tényezőt látott a Fidesz. Mindenesetre érdekes lesz megfigyelni, hogy az EB új elnökével, aki maximálisan figyelembe vette Magyarország igényeit a biztosi pozíciók osztogatásánál, milyen mértékben tud majd együttműködni a regnáló magyar kormány. KOCSÁNYOS Pálma 2019. december 5. 15