Családi Lapok, 1857. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1857-01-22 / 4. szám
~o* 46 ^ --------------------------------------------------------- ?Tr Senkit a sors keze nem ver azért, miket \4y' Sértve ha visszatorol. Cselek ellen a )° Csel ha helyezve vagyon torolás miatt, Bajt, de nem ám örömet visszonozni tud. (229—232. v.) Erre följajdul Antigona, hogy legallább rajta könyörüljenek, a boldogtalanon. De a kar, félve az istennők haragjától, rendületlen. Oedipus figyelmezteti azért, ne borzadna vissza egy nyomoréknak puszta nevétől, ki sokkal többet szenvedett, mintsem vétkezett. Ismételve kéri tehát, ne taszítaná el az istennők iránti tisztelet ürügye alatt, hiszen ő maga is az istenek oltalma alatt áll s azonkívül Attika lakosainak üdvöt is hoz, valamint ezt az ország királyának körülményesen megmondandja. E közben sietve jön Thébából Izmena, Oedipusnak második leánya, s elbeszéli atyjának, hogy fiai, Eteokles és Polynices, kik előbb atyai trónjukról Kreon javára lemondtak , most egymással viszályban állnak , mivel Eteokles megfosztotta az uralomtól és száműzte Polynicest. Ez Argosban új hont talált s nőül kapván a király leányát, fegyveres erővel indult Théba ellen. A megdöbbent thébaiak tanácsot kérnek Delphiben s válaszul nyerik az ottani jós-dától, hogy azé lesz a győzelem, kinek birtokában Oedipus élve vagy halva fog találtatni. Oedipus átkozza istentelen fiait, hogy ki ne béküljenek s egyik se nyerje el az uralmat. Ezt érdemlik ők : Kik engem , a nemzetöket, midőn rutul kivettetém hazámból, ezt nem gátolák , S gyámolt nem adtak, sőt magamra hagytak, és Elküldetém s hirdetve voltam száműzött. — De mondhatod, hogy akkor én akartam igy, S a város azt méltán megengedé nekem. — Nem úgy valóban. Mert az első nappalom, Midőn szivemben forrt, s legédesebb nekem Lett volna a halál, a megköveztetés , Nem teljesbe senki akkor vágyamat. Később azonban , a midőn fájdalmaim Lecsillapultak s érzem , hogy bánatom Nagyobb fenyítést, mint a vétkeim , szabott Reám , csak ekkor száműzött hazám, s azok, Kik atyjokon segitni voltak képesek , Ezt tenni hátrálának, és szavok miatt, Mellyet ki nem mondának , én földönfutó És száműzött vagyok! (427—444. v.) A kar most engedékenyebb s utasítást ad Oedipusnak, miként engesztelheti az istennőket ünnepélyes áldozat által. Aggastyánunk engedelmes, és Izmena végzi helyette az áldozati szertartást, melly után Oedipus elmondja a kar kérelmére saját szomordus történetét. Midőn elvégzé, megjelent Theseus, Attika királya, s oltalmát ajánlja Oedipusnak. Ez hálából hullájával kínálja meg, hogy temetné el Attika földén , miből nagy haszon fog háramlani az athéniekre s roppant vész a thébaiakra. Theseus fölvilágositást kér ez iránt, de Oedipus válasza : Oh kedves Aegeus sarjadéka, istenek Sajátja csak nem halni meg s vénülni sem. A többit a mindent meghódító idő Vegyíti össze. Fogy a földnek izma, fogy A testerő is. Elhal a hit s hittelen Élet virágzik. Nem baráti férfiak Sem város és város között nem lengedez Egyféle szellő bármikor. Mert némellyek Most, s mások ismét más időben a gyönyört Tartják kesernyés izletűnek, és viszont. S ámbár jelenleg Théba is nyugodt, neked Jó szándékát mutatva , mégis végtelen Éjek s napok szülője a roppant idő, Mellyekben a jelen baráti frigykötést Csekély okokból harczi zaj szórandja szét. (607—620 v.) Theseus megköszöni Oedipus jóakaratát , és tetszésére bízza, vagy itt a ligetben maradni, vagy királyi lakába jönni. Oedipus az elsőt választja, s Theseus a kar oltalmába ajánlva őt, elmegy. A kar pedig megénekli most Kolont és egész Attikát magasztos sorokban. - --------------------------------------------------------