Csíksomlyó Magazin 8. (2012)
2 Csíksomlyó Magazin A Napba öltözött asszony Aki engem megtalál, életet talál Ott, ahol székely munka, székely kínlódás, székely élet varázsolja aranycsíkká a völgyet, ott áll a Somlyó hegye a Szent Szűz szentélyével, hol az ájtatos erőtlenség alázatos imában lelket kér a küszködő erőnek. - írja Prohászka püspök 1902-es székelyföldi útja élményeiről. Ennél jobban a kegyhely szerepét nem is lehet megfogalmazni alig lehet meglátogatni úgy a kegyhelyet, hogy közben újra meg újra meg ne álljon egy hazai vagy külföldi jelzésű személygépkocsi, amelynek utasai zarándokként jöttek. És a pünkösdszombati nagy búcsún az ország minden részéről hozzák a vonatok, autóbuszok és más közlekedési eszközök a zarándokok tömegeit, akiket már nem a megszokás, nem a hagyomány, hanem a lelki igény, és a hit hoz Csíksomlyóra. Természetesen a búcsújárás során időnként felbomlik a rend. Amikor több tízezer ember akar a keskeny lépcsőn feljutni a Szűzanya kegyszobrához, amikor egész éjszaka vonul, nyüzsög a tömeg a templomban, nem lehet a legpéldásabb rendet tartani. De vajon nem így egészen életszerű? A sarokban alvó kifáradt zarándokkal, a földre települt étkező emberrel, aki mikor felébred, vagy befejezi az étkezést, folytatja egész éjszakai imádkozását. És vajon nem így volt-e a Hegyen is, ahol Urunk elmondotta a nyolc boldogságot? És vajon nem ő mondotta-e boldognak az egyszerű, alázatos, természetes embert a tudós, botránkozó gőgösök rovására? A hit, ami kisugárzik, magával ragad. Protestáns, eléggé közömbös újságíró mondotta el, hogy élete legnagyobb élménye az a szentmise volt, melyen Somlyón, a Szűzanya templomában vett részt, mert ő még ekkora hitet nem tapasztalt sehol. A kegytemplom egyszerű, szinte szegényes, mint minden ezen a török-tatár járta földön. És mint a nép, amely évezredes értékei közt őrzi az egyszerűséget, igénytelenséget, de amely mégis Mikest, Csorna Sándort, Gábor Áront, Dózsát, Tamásit és Márton Áront adta. Nincsenek a templomnak nagy értékei, drága kincsei. De ott van a mindennél nagyobb érték, a csodatevő Szűzanya kegyszobra. A szobor arcát megkoptatta az idő. Legendák beszélnek arról, hogy az arcon látható sebek török és tatár katonák kardcsapásait őrzik. Akárcsak a népé, amely magáénak tudhatja a szobrot. De a hagyomány beszél arról is, hogy ezt az arcot soha nem kell letörölni, mert nem szállja a por. Frissen ragyog mindig. A világhírű műalkotások listáján nem szerepel a kegyszobor. A világ leghíresebb kegyszobrai közt sem tartják számon. Mégis így, kopottságában, egyszerűségében, megviseltségében hozza hozzánk legközelebb a Szűzanyát. Ő, tudjuk, igen közel áll hozzánk, akik időről időre hozzá menekülünk. Mert soha nem lehetett hallani, hogy ő valakit magára hagyott volna, aki oltalmát kérte és segítségért hozzá folyamodott. Félreeső, magános helyen van a Somlyói szentély. A nagy nemzetközi útvonalak messze futnak innen. De a mának csendet alig találó embere itt, a Kis Somlyó-hegy lábánál megtalálhatja a csendet. S ha rátalált, akkor elindulhat a lelki megnyugvás ösvényein. Hiszen: „Aki engem megtalál, életet talál, és üdvösséget merít az Úrtól.” Pálfi Géza részlet a Szolgálat folyóirat 1975. évi 27. számában megjelent írásból