Csillag, 1949 (3. évfolyam, 14-25. szám)
1949-01-01 / 14. szám - Nagy Lajos: Élet a kastélyban
NAGY LAJOS / Etet a kastélyban (Önéletrajzi részlet) Bochkor Elek barátom szerzett nekem egy tanítványt, Jankovich Bésán Endrét. A terjedelmes Jankovich-családnak ez az egy ága — Endre úr és a szülei — volt az egyetlen, amely akkor még nem kapta meg a grófi címet, de a nagyúri világ az arisztokraták közé számította őket, ők is magukat. Endre úr szülei Szlavóniában, Terezovac-Suhopoljén laktak, a tanítás megkezdésére ott kellett jelentkeznem. Új állásomat Bochkor Elek csupán közvetítette, lényegileg azt egy dr. Pelikán nevű fiatalember szerezte, aki jogi tanára volt a nagyúri csemetének, de behívták hadgyakorlatra és így távoznia kellett, utódjának engem ajánlott. Este kilenckor indult a vonat, mellyel utaztam. Természetesen második osztályú jegyet váltottam, úgy gondoltam, megtehetem, ha már más fizeti az árát. Régi «békebeli» viszonyok, hárman ültünk a fülkében, velem szemben egy kereskedelmi utazó süppedt a puha díványba. Beszélgetni kezdtem vele. A Dunántúlt járta, olykor az egész országot, nem emlékszem már rá, hogy milyen áruval ügynökösködött. Irigyeltem ezt az utazót. Nagyon szerettem volna én is gyakran utazni. Neki az utazás volt a foglalkozása, tehát únta. Én gyönyörködtem abban, hogy robog a vonat, zakatol a kereke, száguldanak odakünn a távíróoszlopok, ütemesen ráz a kocsi. Az ügynök gúnyosan mosolygott rajtam és elkezdte magyarázni, hogy az utazásnál unalmasabb dolog nincs a világon. Eleinte egykét évig szórakoztatta őt is, később azonban gyötrelmessé vált. Ma már az életeszménye az, hogy a kávéházban üljön szivarozva , kibiceljen az alsózóknak. Ha utazáskor szerencséje van és játszótársai akadnak a vonatban, kártyázással tölti el az időt. Az ablakon kinézni nem szeret, a tájat már régóta nem élvezi, utak, mezők, parcellák, völgy, domb, fák, ez az egész, ez már nem szórakoztatja. Másnak szép lehet a táj, de neki már a könyökén nő ki, ő hátat fordít az ablaknak és inkább újságot olvas. Én erősítgettem, hogy soha nem unnám meg az utazást, annál semmi sem lehet szebb a világon. De azért is irigyeltem savanyú társamat, mert tudtam, hogy az ilyen utazó ügynökök jól keresnek. Még a családi élete miatt is irigyeltem. Mert úgy véltem, hogy az utazók családi élete az eszményt: hétfőn reggel útra kelnek, egész héten járják a vidéket, szombaton érkeznek haza és csak másfél napot töltenek otthon A vidéket járni. Szállodában alusznak, kocsmában ebédelnek és vacsoráznak, mindig más és más városban, községben tartózkodnak. Megint gúnyosan mosolygott és csak ezt mormolta: Tudja ön, mennyi poloska van egy vidéki szállodában?... Spitz Miklós barátomnak apja is utazó volt. Spitzék négyszobás lakásban laktak, hat gyermek volt a családban, mégis jól éltek, az öreg utazó keresetéből. Mondom, irigyeltem az utazókat, viszont el sem tudtam volna képzelni, hogy én ügynökösködjek. Ismeretlen cégekhez bemenni, árut ajánlani, alkudozni, rábeszélni, a sok visszautasítást zsebrevágni, nem, ezt nem tudtam volna megtenni, illetve elviselni. Éjjel haladt el a vonat a Balaton mellett. Útitársam figyelmeztetett, hogy most láthatom a tavat, ő az istennek sem fordította volna feléje a fejét. Inkább behúnyta még a szemét is. Én kinéztem az ablakon, néhány tekintetet vethettem e Balatonra és az élmény volt nekem, bár a hold nem világított, talán az ég is felhős volt, csak ittott láttam megvillanni a vizet. De hát soha még nem láttam a Balatont. Huszonkét éves voltam akkor és alig láttam az országból valamit, vidéki városban még nem jártam, kivéve Vácot, ahol egyszer végrehajtási ügyben megfordultam. Egész világlátottságom annyira terjedt, hogy a szülőfalumból átmentem Dunavecsére, Soltra; egyszer Kisapostagra, máskor a gimnáziummal kirándultunk Visegrádra; harmadik osztályos koromban Apostagról elhajókáztam Dunaföldvárra. Wald Leó osztálytársamnál két hétig vakációztam Isaszegen; egy nyarat eltöltöttem Magyary Kossa Sámueleknél, tápiószentmártoni birtokukon. Hegyeket soha nem 1940? január Csilkó F <5 s z e r k e s 3 t & : Németh Andor Szerkesztőbizottság: Benedek Marcell/ Déry Tibor, Kassák Lajos, Nagy Lajos, Nagy István, Szabó Pál