Csongrád Megyei Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-20 / 43. szám

—i—t— A szentesi zeneiskola, ZENEI ÉLET * 7 # |­j munkaközösség és a zenei ^ ° egyesülések közös hangversenyei ! A szocialista nevelésért ----------------------------------------­Hibák a családi nevelésben Z­enei életünk 1955 óta or­szágszerte komoly fellendü­lésnek indult. Ez az arány­lag újkeletű nekilendülés — bár sokban még magán viseli a kezdeti nehézségek bélyegeit — sok reményre jogosít; arra, hogy Magyar­­ország vidéki városai kilá­­balnak abból a zenei elma­radottságból­, melyben év­századok óta elmerültek, az állam nemtörődömsége és az emberek zene iránti vá­gyának hiánya miatt. A febr. 16., 17-i szentesi hang­versenyekkel kapcsolatban első érzésünk az az öröm volt, hogy van mozgás, fej­lődés, haladás; hogy egyre szaporodnak a zeneiskolák növendékei, hogy énekka­rok, zenekarok alakulnak ott, ahol ilyesmire egy évtized­del ezelőtt még nem is gon­dolt senki, hogy nagy zene­szerzők hangja megszólal a magyar vidéken és lassan­­lassan utat talál a tömegek szívéhez. Persze, az állam adta lehetőségeken túl, egy komoly, átfogó zenei neve­lés keresztülviteléhez lelkes és szaktudással rendelkező zenei vezetőkre is szükség van, örömmel állapítjuk, meg, hogy ilyen is egyre több akad. Talán nem pá­rosul még mindegyiknél a lelkesedéssel a kellő szak­tudás és képesítés, de az is örömteli jelenség, hogy az ilyenek igyekeznek pótolni hiányaikat, megszerezni szükséges képesítésüket. Nagy szerep jut a fejlődés előmozdításában a kritiká­nak, ha az valóban kritika,, ha igazságosan feltárja a hibákat, ugyanakkor meg­mutatja az erényeket is, de csak akkor, ha az érintettek megértik, hogy a sokszor kellemetlen bírálat saját ér­dekeiket, tökéletesedésüket, fejlődésüket szolgálja. A február 16-i hangver­seny első felében a zene­­pedagógus munkaközösség növendékei mutatták be tudásukat. A műsor máso­dik felében a tanárok mu­tatkoztak be, és mint ven­­ dég, Antal Imre fiatal zon­ goraművész. Nem volt sze­rencsés gondolat a növen­dékhangversenyt és a taná­ri hangversenyt egy estére tenni. A műsor második fe­l­­ének komoly számait szin­te lehetetlen volt élvezni a rengeteg gyerek állandó za­jongása miatt B­eszéljünk ennek az est­nek kiemelkedő számairól. Először említsük a felsőpárti iskola és a munkaközösség iskolájának növendékeiből alakult gyermekkart. A­mennyire örvendetes, hogy ilyen van, sajnos, éneklé­sükben hiba is elég akad. Már a hangvétel sem volt tiszta, fokozta a disztonálást a túl magas hangmegadás. Amint a szoprán elérte a legmagasabb fekvéseit, amit már nem birt, természetsze­rűen csúszott lefelé, míg a másik két szólam maradt az eredeti hangban. Ebből aztán nem származott jó. Ezentúl a gyerekek hang­képzésére is kellene gondol­ni. Az éneklés nemcsak éles, bárdolatlan ordítás, di­namika is létezik! Mindezek olyan hibák, amiket kellő körültekintéssel fokozatosan ki lehet küszöbölni és ak­kor ebből a gyerekkarból jó kis együttes lesz.­gyik legnagyobb örö­münk a szentesi kis-szimfo­­nikus zenekar létrejötte volt. Róluk a 17­1 hangver­sennyel kapcsolatban szó­lunk. Ugyanúgy a MÁV­­Kisker vegyeskarról. Remek zongoratrió mutatkozott be ezen az estén: dr. Gárdonyi Pál, Kiss Istvánná és dr. Blankenstein János. Corelli: Trio-szonátáját mutatták be. Ez a kis kamaraegyüttes ki­váló tényezője lesz Szentes zenei életének, egyetlen hi­bájuk volt csak, az első he­gedű túlságosan érvényesül­ni akart. Ha jobban össze­­simul a másik két hangszer­rel, egyenrangú és nem do­mináns félként ak­ar érvé­nyesülni, akkor elsőrendű lesz ez az együttes, hiszen mindhárom tajta kitűnő muzsikus Különöskörűűen ki kell emelnem dr. Blanken­stein János abszolút stílusos, összefogó közreműködését. A­ntal Imre szerepléséhez — amint ez vidéki városok­ban szokás — csapnivalóan rossz zongorát kapott, de annál több zajt a gyerekse­regtől. Liszt: Funerailles-ét játszotta, Schumann: Szim­fonikus etűdöket elhagyta. E­bből a felléptéből alig le­hetett volna megítélni tu­dását. Szerencsére azonban a hangverseny után a zene­iskolában eljátszotta számait. Schumann nehéz, hihetet­ len technikai tudást megkö­vetelő művét oly tökéletesen szólaltatta meg, ahogy csak a beérkezett legnagyobbak­tól hallható. A 17-i hangversenyen négy együttes szerepelt: a műve­lődési ház kis-szimfonikus zenekara, a Csongrádi Szö­vetkezeti Énekkar, a szen­tesi MÁV-Kisker vegyeskar, és a szentesi MÁV Fúvós­­zenekar. A kis-szimfonikus zenekar alig egy hónapi együttműködés után olyan szép eredményt tud máris felmutatni, hogy az meglepő. Galli János, ez a lelkes és kitűnő karmester nagysze­rűen összefogja a fiatal együttest. Persze, ennél is a vidék bajai: a fúvósok hiánya. Ha megfelelően ki tud egészülni, megyénk együk legjobb zenekara le­het. A Csongrádi Szövetke­zeti Énekkart ugyancsak Galli János vezeti. Kitűnő hanganyag, tiszta éneklés, szépen kidolgozott dinami­ka és megalkuvás nélküli énekesrendi műsor! A szen­tesi énekkar, sajnos, nem éri el ezt a színvonalat. Bi­zonytalan intonálás, gyenge árnyalás és a hangalakítás hiánya jellemzi. A vezény­lésnél a darabok széttago­­lása, szinte ütemenként ol­lóval való szétnyesése jelle­mezték előadásukat. A két est legkiemelkedőbb számai: Erkel Palotája a H­unyadi Lászlóból, Bizet: L’Arlésienne suitre volt a zenekar, G. Gastoldi: Ki­csi nimfák, Bárdos: Táncol a rózsám, a csongrádi ének­kar előadásában, és a Co­relli: Trio-szonáta a kama­raegyüttes előadásában. Ismétlem: az egész meg­mozdulás csak örömmel tölt­het el bennünket, s a hi­bákra éppen azért mutat­tunk rá — ez is csak a megbecsülés jele —, hogy azokat kiküszöbölve tökéle­tesedés felé haladhasson megyénk virágzásnak induló zenei élete, lyula. A neveléssel kapcsolatban a felszabadulás óta már so­kat bírálták az iskolákat és a pedagógusokat. Mostaná­ban a hibát kutató fényszóró a családi nevelésre irányul. Múlt heti rovatunkban Kó­piás Sándor »Mire nevel az iskola?« című cikkében arra mutatott rá, hogy sok szülő azért nem támogatja az is­kolai nevelést, mert nem is­meri annak célkitűzéseit, feladatait. A szülőkkel folytatott be­szélgetések során, valamint a gyermekek beszédéből (mert sokat elcsacsognak ám ezek a kis emberkék a csa­lád belső életéből) meggyő­ződtem arról, hogy bár a szülők többsége egyetért a szocialista neveléssel és ta­lán megvan bennük a jó­­akaratú segítőkészség is — mégis sokan akaratlanul is gátolják munkánkat. Nem veszik észre, hogy mikor — miben követnek el olyan hi­bákat, amelyekkel — a mi munkánkat keresztezve — végzetesen rossz irányba te­relhetik a gyermek jellemé­nek alakulását. A baj gyö­kere abban van, hogy sok szülő szava és tette nem egyezik, továbbá a gyermek mást hall az iskolában és mást lát otthon. L­ássunk a hibák közül né­hányat: a leggyakoribbakat, a legjellegzetesebbeket, az általánosakat! V­endég van. Talán nem kedves, nem kellemes sze­mély. A szülők azonban szí­ves szóval marasztalják. Majd a vendég távozása után dühösen kifakadnak a gyermek jelenlétében: » •Csakhogy végre elment!« — és a gyermek nem érti szüleit. Másik eset: A gyer­mekével sétáló szülő talál­kozik egy régen látott is­merőssel és lelkendezve mondja: »Milyen jó színben vagy. Semmit sem változtál, mióta láttalak«. Otthon az­tán a családi asztalnál el­meséli élete párjának, hogy találkozott X-szel, aki fel­tűnően rosszul néz ki, na­gyon megöregedett stb. Ez is előfordul: az anya a család­fő megkerülésével akar egy kis pénzhez jutni. Elad a készletből egy kiló szalon­nát, vagy pár kiló lisztet. Talán éppen a gyermekével küldi a piacra. Aztán rápa­rancsol: »Meg ne mondd a­padnak«. Ismét más. A szülő saját kényelmére ott­hon tartja gyermekét­ az is­kolából, s aztán beírja az ellenőrzőbe: »Gyermekem tegnap betegsége miatt mu­lasztott«. A fenti esetekben a szü­lők bizonyára nem gondol­nak arra, hogy a gyermek mindent lát, mindent hall, megfigyel, s mindenre érzé­kenyen reagál. Megdöbben, töpreng, rágódik magában. Nem érti a kettősséget a szülők szavai és tettei kö­zött. Próbálja egyeztetni az iskolában hallottakat az ott­honi példával. A tanító néni az iskolában az őszinteséget, a becsületességet, az igaz­mondást követeli tőle. Igaz, a szülei is erre szokták in­teni. Dehát akkor ez csak a gyermekek számára kötele­ző? Anyukára, apukára nem? Lassan megrendül a szülei és a felnőttek iránti bizal­ma. S az előbbi példákon el­indulva a színleléshez, gon­dolatai elrejtéséhez, később a hazugsághoz jut el a gyer­mek. K­edves szülő, ki a minap kétségbeesve panaszoltad, hogy gyermeked nem mu­tatja meg az ellenőrzőjét, eltitkolja a rossz feleleteit, nem mondja meg, hogy mi a lecke — gondolkozz csak egy kicsit! Nem követtetek el esetleg ti is hasonló hibá­kat? T­avaly történt. Új padokat kaptunk. A padokat össze­fogó egyik csavar hiányzott. Bosszantott a dolog. Egy ta­nulóm vigasztalt, hogy ő hoz ilyet holnapra, mert nekik ilyen sok van. Megkérdez­tem, hogy honnan van a sok csavar. Kiderült, hogy üzem­ben dolgozó bátyja hozza haza munkahelyéről. Nem kellett a csavar. Most már csak azon tűnődtem: vajon mire gondol ez a gyermek, amikor én a társadalmi tu­lajdon megbecsüléséről, vé­delméről beszélgetek velük az iskolában­­, ha otthon ilyen példát lát. A­z apa üzembe jár. Egy­­egy hosszúra nyúlt névnapi, vagy disznótoros vacsora után másnap nem megy be dolgozni. De az egy-két órá­val megnyújtott pihenő után elmegy egy kis »sze­meló­ra«. Csúnya kifejezés, de így hallottam attól a fiútanuló­tól, aki az egyik tíz percben az eset elmondásával »szóra­koztatta« pajtásait. Megdöb­bentem. Hiszen mi az isko­lában ezt a fiút és minden gyermeket a munka szere­­tetére, a munkásember meg­becsülésére akarjuk nevelni, megköveteljük tőlük a jó munkafegyelmet, a pontos is­kolába járást, amely csak betegség esetén ismer iga­zolt mulasztást.­ajnáljak, s azért nem te­szek szemrehányást, hogy nemcsak a saját fiadban romboltad le nevelőmunkám eddigi eredményét, hanem azzal, hogy fiad elmesélte az esetet, a többiek bizalma is megrendült. Mennyi fárad­ságos munkámba kerül majd, mire ezt helyrehozhatom. Ne gondold, hogy most azzal vádollak, hogy rossz szülő vagy. Nem! Ez távol áll tő­lem. Nem vagy rossz szülő, csak meggondolatlan. Nem vagy rossz. Hiszen mindent megadsz a gyermekednek. Talán többet is, mint ameny­nyit kellene! Nem helyeslem például, hogy harmadikos gimnazista fiadnak múltkor megvetted a hőn óhajtott di­vatos sötétkék jelöltet. A ta­valyi lódenja még egészen jó. Nem akarok családi dol­gokba avatkozni, de nektek, szülőknek, mindkettőtöknek nagyobb szükségetek lett volna egy új kabátra. Nem vagytok még olyan öregek, hogy mindenről lemondja­tok. Az elsőség titeket illet , szokj­a meg ezt a gyer­mek. Nem gondold, hogy így több szeretetre és hálára szá­míthatsz majd, s hogy gyer­mekedből így boldog ember lesz, önző lesz és örökké elégedetlen, mert az élettől nem kaphat meg mindent úgy, mint otthon. Most csak ennyit! E­zt a néhány esetet an­nak igazolásául, hogy egy­e­gy rossz példa a családban a pedagógusok hosszú és fáradságos munkájának ered­ményét semmisítheti meg. Bármilyen mély szeretet fűzi is a gyermeket a nevelőhöz, a vérségi kapocs mégis erő­sebbnek bizonyul, s a »két malomkő között őrlődő« gyermekre végül is az ott­honi példa gyakorolja a döntő hatást. E­gy hasonló tárgyú neve­lési előadásom végén az egyik szülő így nyilatkozott: » Megmondom őszintén, hogy én még erre soha sem gondoltam. Pedig nálunk is fordult már elő ilyen »Csak­hogy már elment!« és »Ne mondd meg apádnak« eset. Csak most döbbentem rá, hogy én ezzel mennyit ártok a gyer­mekemnek. Nagyon fogok vigyázni, hogy ezentúl ha­sonló hibát ne kövessek el!« E­z az, kedves szülők! Ezért írtam én le a fenti sorokat. S­zigeti Mária ­ A­z éjszaka folyamán Fritz­­schének mégis sikerül át­juttatni a levelet a frontvo­nalon. Május 2-án, hajnal­ban megjelennek a szovjet parlamenterek a propagan­ daminisztériumban. Egy al­ezredes, néhány vezérkari tiszt és egy német ezredes, mint kalauz.­ ­ Két holttest a nedves pincében H­allgatagon vonul a kü­lönös kis csoport a hajnali szürkületben Berlinen ke­resztül, amely már nem ha­sonlít az egykori német fő­városra. Az Anhalter Bahn­­hofnál lépik át a frontvo­nalat. Ott­ várakozik egy szovjet jeep. A­mikor a kocsi a tempel­­hofi repülőtér bejáratához ér, Fritzschet egy villához vezetik. Ott tudja meg, hogy időközben ideérkezett Weid­ling tábornok, a Berlint vé­dő utolsó harcoló alakula­tok egyik parancsnoka is, hogy felajánlja a főváros kapitulációját. Maga választot­ta küldetése ezzel felesleges­sé vált. K­ihallgatása után Fritz­­schét egy gépkocsiba ültetik. A cél Bernau, egy Berlin melletti kis település. Leve­zetik egy nyirkos pincehe­lyiségbe. A kíséretében levő szovjet tisztek gyéren vilá­gított kamrába kalauzolják. B­orzalmas kép tárul elé.­­A köves helyiség padlóján e­gy csaknem mezítelen hul­la fekszik. A koponya erő­sen elszenesedett, de a test csaknem ép. A ruházatból úgyszólván csak néhány foszlány látszik, fényesen csillog rajta a brilliánsok­­kal díszített arany pártjel­vény. A halott mellett öt gyermekholttest. Valameny­­nyin egyforma kis hálóing, úgy tűnik, mintha békésen aludnának. H­ans Fritzsche azonnal felismeri őket: dr. Joseph G­öbbels és öt gyermeke. Annyira meg van zavarod­va a látványtól, annyira el­keseríti főnökének olcsó ki­búvója, hogy már észre sem veszi a padlón fekvő hetedik holttestet, egy meztelen női hullát, akiben kifelé menet elborzadva ismeri fel Mag­da Göbbelst, F­ritzschét felvezetik a szabadba. Egy friedrichsha­­geni pincében más német foglyokkal együtt őrizetben marad. Még hosszú időbe telik, amin újra találkozunk vele — Nü­rnbergben, a vád­lottak padján. 1945. május 1-én este fél 11-kor a hamburgi rádió a következő furcsa hírrel lepte meg a világot: » A vezért főhadiszállásról jelentik, hogy a mi Adolf Hit­lerünk, az utolsó leheletéig küzdve parancsnoki posztján a bolsevizmus ellen, elesett Németországért. A Führer április 30-án Dönitz admi­rálist nevezte ki utódjául«. E­zzel a jelentéssel, amely még hősi halálnak próbálta beállítani Hitler öngyilkos­ságát, véget ért a német nép nemzetiszocialista tragé­diája. De a régi, megtépá­zott kulisszák között ugyan­akkor még egy utójáték is kezdődött: a birodalmi el­nökké kinevezett Dönitz ti­szavirágéletű »kormányos­dija«. N­émetországban ezekben a napokban már teljes káosz uralkodik. Az amerikai, an­gol, francia és szovjet csa­patok az utolsó négyzetmé­tereket szállják meg. Dönitz április 16-án még Berlinben van. Ezen a napon menny­dörgésszerű robaj rázza meg a főváros házait: a frontvo­nal minden kilométeréről 600 szovjet ágyú ontja a tü­zet. Megindult a döntő ro­ham. E­gy autóoszlop elhagyja a­z ostromlott Berlint... A Birodalmi Kancellária bunkerjében Hitler idege­­ sen, remegő ujjal mutat ide­­ oda a térképen. Kiutat ke­res, hadtesteket dobál ide­­oda, amelyek már csak az ő fantáziájában léteznek. Walter Lüdde-Neurath. Dö­ nitz adjutánsa közvetlen közelből sigyeli Hitlert, ezekben a kísérteties napok­ban.­­-Testileg megvert és meg­tört ember benyomását kel­tette: hajlott háttal, magába­­roskadtan, erőtlenül és ide­gesen járt-kelt« — mondta róla. — De időnk­ént erőt vett magán és ilyenkor újra a győzelmi esélyeket latol­gatta. »Az oroszok a végét jár­ják« — biztatta magát. — »Én azt hiszem, nem egé­szen így van« — felelte Dö­nitz a foga között mormol­va és a következő percben már parancsot adott Lüdde­ Neurathnak, hogy a hadi­­tengerészet főparancsnoksá­gát egy órán belül helyezze át az északi tengerpartra. B­erlint még aznap éjjel elhagyja egy kisszámú gép­kocsioszlop. Középen halad Dönitz golyóálló páncélzat­tal ellátott fekete Limousi­­ne-ja. Másnap reggel a ha­ditengerészet főparancsnok­sága Flensburgban, a Schles­wig-holsteini tengerparton egy iskolaépülethez hasonló kis házban ütötte fel tanyá­ját. Alighogy berendezked­tek, április 30-án, délután 6 óra 35 perckor rádiósürgöny érkezik a Birodalmi Kancel­láriából : » Göring helyett a Führer önt nevezte ki utódául, írás­beli meghatalmazás útban. Aláírás: Bormann.*» M­ásnap délután 3 óra 18 perckor újabb rádiósürgöny érkezik: » A Führer tegnap 15 óra 30 perckor meghalt. Április 29-i végrendeletében önt bi­rodalmi elnökké nevezte ki. Aláírás: Bormann, Göbbels.« (Folytatása következik! «— A MÜNCHNER ILLUS­TRIERTE NYOMÁN . 4 Csütörtök, 1958. február 20. Hetfreend ........................ 1988. február 8. csütörtök. Aladár napja. A Nap kél 6 óra 43 perckor és nyugszik 17 óra 14 perc­kor. A Hold kél 7 óra 14 perc­kor és nyugszik 19 óra 22 perckor. AZ ÉJSZAKAI LEHŰLÉS kissé erősödik Európában a megerősödési ciklontevékenység hatására változékony az időjárás. A Szovjetunióban és a Balti-ten­ger környékén nagy területe­ken havazik. Hasonló az idő­járás a Balkánon és Közép- Európa részein, oda az Adria felett elhelyezkedő ciklon eny­he levegőt szállít a talajon fekvő hideg levegőpárnára. Várható időjárás csütörtökön estig: felhős idő, több helyen, főleg délen és keleten hava­zás, megélénkülő északi-észak­keleti szél. A nappali hőmér­séklet alig változik. Várható legmagasabb nappa­li hőmérséklet csütörtökön 0, plusz 3 fok között. Od mit haltunk MA ESTE a rádióban a Fórum Minden második héten, csü­törtökön este — ma például 18.48 perckor — ezzel a cím­mel jelentkezik egy új műsor. Ha pontosabban akarjuk meg­jelölni tartalmát és célkitűzé­sét, azt mondhatjuk: a köz­véleményt közérdekű fóruma lesz a mi rádiós „Fórum”-unk. Hangot akar adni minden be­csületes törekvésnek, pl. a korrupció, a „fúrás*’ és ,,fu­­serálás” elleni harcnak, a tár­sadalmi tulajdon védelmének. Beszélni akar a nők egyen­­­jogúságáról, a gyermekvéde­lemről és nevelésről, az ifjú­­ság* munkára neveléséről és sok oly­n kérdésről, amely hozzátartozik mindennapi küz­delmeinkhez, a máért és a holnapért. Felhívjuk olvasóink és a rádióhallgatók figyelmét e műsorszám meghallgatására. A TI/INFOVIZTO KÍSÉRLETI műsora 19:00 Közvetítés az FTC—Vö­rös Meteor bajnoki jégkorong­­mérkőzésről. 20,40 Buksi meg­kerül. (Csehszlovák film.) F­ILMSZÍNHÁZAINK m­­űsora: Hódmezővásárhely: Terv Mo­zi: Két óceán titka. Színes szovjet film. 5 és 7. Műsoron: február 22-ig. Béke Mozi: Marty. Amerikai film. Fél 6. fél 8. Műsoron: feb­ruár 26-ig.­­ ' Makó: Vörös Csillag Mozi: A tettes ismeretlen. Magyar film. Fél 6. fél 8. Műsoron: feb­ruár 26-ig. Szabadság Mozi: Rómeó és Júlia. Színes angol film. 5 és 7. Műsoron: február 23-ig. Szentes: József Attila Mozi: Nincs előadás. Szabadság Mozi: Ötlábú birka. Francia film. 6 és 8. Műsoron: február 25-ig. Csongrádi Szabadság Mozi: Elbeszélés az első szerelemről. Szovjet film. Fél 6, fél 8. Mű­soron: február 22-ig. S­ZEGEDI N­EMZETI SZÍNHÁZ műsora. Este 7-kor: Stuart Mária. — Erd'el-bérlet. HIRDETMÉNY A Mezőhegyesi Mtt. M. 614. sz. Iparitanuló Intézet szülői és munkaadói értekezletet tart fo­lyó hó 22-én 9 órai kezdettel, melyre az érdekelteket (szülők, munkaadók, hivatalos szervek) szeretettel meghívja az intézet igazgatósága

Next