Csongrád Megyei Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-20 / 43. szám
—i—t— A szentesi zeneiskola, ZENEI ÉLET * 7 # |j munkaközösség és a zenei ^ ° egyesülések közös hangversenyei ! A szocialista nevelésért ----------------------------------------Hibák a családi nevelésben Zenei életünk 1955 óta országszerte komoly fellendülésnek indult. Ez az aránylag újkeletű nekilendülés — bár sokban még magán viseli a kezdeti nehézségek bélyegeit — sok reményre jogosít; arra, hogy Magyarország vidéki városai kilábalnak abból a zenei elmaradottságból, melyben évszázadok óta elmerültek, az állam nemtörődömsége és az emberek zene iránti vágyának hiánya miatt. A febr. 16., 17-i szentesi hangversenyekkel kapcsolatban első érzésünk az az öröm volt, hogy van mozgás, fejlődés, haladás; hogy egyre szaporodnak a zeneiskolák növendékei, hogy énekkarok, zenekarok alakulnak ott, ahol ilyesmire egy évtizeddel ezelőtt még nem is gondolt senki, hogy nagy zeneszerzők hangja megszólal a magyar vidéken és lassanlassan utat talál a tömegek szívéhez. Persze, az állam adta lehetőségeken túl, egy komoly, átfogó zenei nevelés keresztülviteléhez lelkes és szaktudással rendelkező zenei vezetőkre is szükség van, örömmel állapítjuk, meg, hogy ilyen is egyre több akad. Talán nem párosul még mindegyiknél a lelkesedéssel a kellő szaktudás és képesítés, de az is örömteli jelenség, hogy az ilyenek igyekeznek pótolni hiányaikat, megszerezni szükséges képesítésüket. Nagy szerep jut a fejlődés előmozdításában a kritikának, ha az valóban kritika,, ha igazságosan feltárja a hibákat, ugyanakkor megmutatja az erényeket is, de csak akkor, ha az érintettek megértik, hogy a sokszor kellemetlen bírálat saját érdekeiket, tökéletesedésüket, fejlődésüket szolgálja. A február 16-i hangverseny első felében a zenepedagógus munkaközösség növendékei mutatták be tudásukat. A műsor második felében a tanárok mutatkoztak be, és mint ven dég, Antal Imre fiatal zon goraművész. Nem volt szerencsés gondolat a növendékhangversenyt és a tanári hangversenyt egy estére tenni. A műsor második felének komoly számait szinte lehetetlen volt élvezni a rengeteg gyerek állandó zajongása miatt Beszéljünk ennek az estnek kiemelkedő számairól. Először említsük a felsőpárti iskola és a munkaközösség iskolájának növendékeiből alakult gyermekkart. Amennyire örvendetes, hogy ilyen van, sajnos, éneklésükben hiba is elég akad. Már a hangvétel sem volt tiszta, fokozta a disztonálást a túl magas hangmegadás. Amint a szoprán elérte a legmagasabb fekvéseit, amit már nem birt, természetszerűen csúszott lefelé, míg a másik két szólam maradt az eredeti hangban. Ebből aztán nem származott jó. Ezentúl a gyerekek hangképzésére is kellene gondolni. Az éneklés nemcsak éles, bárdolatlan ordítás, dinamika is létezik! Mindezek olyan hibák, amiket kellő körültekintéssel fokozatosan ki lehet küszöbölni és akkor ebből a gyerekkarból jó kis együttes lesz.gyik legnagyobb örömünk a szentesi kis-szimfonikus zenekar létrejötte volt. Róluk a 171 hangversennyel kapcsolatban szólunk. Ugyanúgy a MÁVKisker vegyeskarról. Remek zongoratrió mutatkozott be ezen az estén: dr. Gárdonyi Pál, Kiss Istvánná és dr. Blankenstein János. Corelli: Trio-szonátáját mutatták be. Ez a kis kamaraegyüttes kiváló tényezője lesz Szentes zenei életének, egyetlen hibájuk volt csak, az első hegedű túlságosan érvényesülni akart. Ha jobban összesimul a másik két hangszerrel, egyenrangú és nem domináns félként akar érvényesülni, akkor elsőrendű lesz ez az együttes, hiszen mindhárom tajta kitűnő muzsikus Különöskörűűen ki kell emelnem dr. Blankenstein János abszolút stílusos, összefogó közreműködését. Antal Imre szerepléséhez — amint ez vidéki városokban szokás — csapnivalóan rossz zongorát kapott, de annál több zajt a gyerekseregtől. Liszt: Funerailles-ét játszotta, Schumann: Szimfonikus etűdöket elhagyta. Ebből a felléptéből alig lehetett volna megítélni tudását. Szerencsére azonban a hangverseny után a zeneiskolában eljátszotta számait. Schumann nehéz, hihetet len technikai tudást megkövetelő művét oly tökéletesen szólaltatta meg, ahogy csak a beérkezett legnagyobbaktól hallható. A 17-i hangversenyen négy együttes szerepelt: a művelődési ház kis-szimfonikus zenekara, a Csongrádi Szövetkezeti Énekkar, a szentesi MÁV-Kisker vegyeskar, és a szentesi MÁV Fúvószenekar. A kis-szimfonikus zenekar alig egy hónapi együttműködés után olyan szép eredményt tud máris felmutatni, hogy az meglepő. Galli János, ez a lelkes és kitűnő karmester nagyszerűen összefogja a fiatal együttest. Persze, ennél is a vidék bajai: a fúvósok hiánya. Ha megfelelően ki tud egészülni, megyénk együk legjobb zenekara lehet. A Csongrádi Szövetkezeti Énekkart ugyancsak Galli János vezeti. Kitűnő hanganyag, tiszta éneklés, szépen kidolgozott dinamika és megalkuvás nélküli énekesrendi műsor! A szentesi énekkar, sajnos, nem éri el ezt a színvonalat. Bizonytalan intonálás, gyenge árnyalás és a hangalakítás hiánya jellemzi. A vezénylésnél a darabok széttagolása, szinte ütemenként ollóval való szétnyesése jellemezték előadásukat. A két est legkiemelkedőbb számai: Erkel Palotája a Hunyadi Lászlóból, Bizet: L’Arlésienne suitre volt a zenekar, G. Gastoldi: Kicsi nimfák, Bárdos: Táncol a rózsám, a csongrádi énekkar előadásában, és a Corelli: Trio-szonáta a kamaraegyüttes előadásában. Ismétlem: az egész megmozdulás csak örömmel tölthet el bennünket, s a hibákra éppen azért mutattunk rá — ez is csak a megbecsülés jele —, hogy azokat kiküszöbölve tökéletesedés felé haladhasson megyénk virágzásnak induló zenei élete, lyula. A neveléssel kapcsolatban a felszabadulás óta már sokat bírálták az iskolákat és a pedagógusokat. Mostanában a hibát kutató fényszóró a családi nevelésre irányul. Múlt heti rovatunkban Kópiás Sándor »Mire nevel az iskola?« című cikkében arra mutatott rá, hogy sok szülő azért nem támogatja az iskolai nevelést, mert nem ismeri annak célkitűzéseit, feladatait. A szülőkkel folytatott beszélgetések során, valamint a gyermekek beszédéből (mert sokat elcsacsognak ám ezek a kis emberkék a család belső életéből) meggyőződtem arról, hogy bár a szülők többsége egyetért a szocialista neveléssel és talán megvan bennük a jóakaratú segítőkészség is — mégis sokan akaratlanul is gátolják munkánkat. Nem veszik észre, hogy mikor — miben követnek el olyan hibákat, amelyekkel — a mi munkánkat keresztezve — végzetesen rossz irányba terelhetik a gyermek jellemének alakulását. A baj gyökere abban van, hogy sok szülő szava és tette nem egyezik, továbbá a gyermek mást hall az iskolában és mást lát otthon. Lássunk a hibák közül néhányat: a leggyakoribbakat, a legjellegzetesebbeket, az általánosakat! Vendég van. Talán nem kedves, nem kellemes személy. A szülők azonban szíves szóval marasztalják. Majd a vendég távozása után dühösen kifakadnak a gyermek jelenlétében: » •Csakhogy végre elment!« — és a gyermek nem érti szüleit. Másik eset: A gyermekével sétáló szülő találkozik egy régen látott ismerőssel és lelkendezve mondja: »Milyen jó színben vagy. Semmit sem változtál, mióta láttalak«. Otthon aztán a családi asztalnál elmeséli élete párjának, hogy találkozott X-szel, aki feltűnően rosszul néz ki, nagyon megöregedett stb. Ez is előfordul: az anya a családfő megkerülésével akar egy kis pénzhez jutni. Elad a készletből egy kiló szalonnát, vagy pár kiló lisztet. Talán éppen a gyermekével küldi a piacra. Aztán ráparancsol: »Meg ne mondd apadnak«. Ismét más. A szülő saját kényelmére otthon tartja gyermekét az iskolából, s aztán beírja az ellenőrzőbe: »Gyermekem tegnap betegsége miatt mulasztott«. A fenti esetekben a szülők bizonyára nem gondolnak arra, hogy a gyermek mindent lát, mindent hall, megfigyel, s mindenre érzékenyen reagál. Megdöbben, töpreng, rágódik magában. Nem érti a kettősséget a szülők szavai és tettei között. Próbálja egyeztetni az iskolában hallottakat az otthoni példával. A tanító néni az iskolában az őszinteséget, a becsületességet, az igazmondást követeli tőle. Igaz, a szülei is erre szokták inteni. Dehát akkor ez csak a gyermekek számára kötelező? Anyukára, apukára nem? Lassan megrendül a szülei és a felnőttek iránti bizalma. S az előbbi példákon elindulva a színleléshez, gondolatai elrejtéséhez, később a hazugsághoz jut el a gyermek. Kedves szülő, ki a minap kétségbeesve panaszoltad, hogy gyermeked nem mutatja meg az ellenőrzőjét, eltitkolja a rossz feleleteit, nem mondja meg, hogy mi a lecke — gondolkozz csak egy kicsit! Nem követtetek el esetleg ti is hasonló hibákat? Tavaly történt. Új padokat kaptunk. A padokat összefogó egyik csavar hiányzott. Bosszantott a dolog. Egy tanulóm vigasztalt, hogy ő hoz ilyet holnapra, mert nekik ilyen sok van. Megkérdeztem, hogy honnan van a sok csavar. Kiderült, hogy üzemben dolgozó bátyja hozza haza munkahelyéről. Nem kellett a csavar. Most már csak azon tűnődtem: vajon mire gondol ez a gyermek, amikor én a társadalmi tulajdon megbecsüléséről, védelméről beszélgetek velük az iskolában, ha otthon ilyen példát lát. Az apa üzembe jár. Egyegy hosszúra nyúlt névnapi, vagy disznótoros vacsora után másnap nem megy be dolgozni. De az egy-két órával megnyújtott pihenő után elmegy egy kis »szemelóra«. Csúnya kifejezés, de így hallottam attól a fiútanulótól, aki az egyik tíz percben az eset elmondásával »szórakoztatta« pajtásait. Megdöbbentem. Hiszen mi az iskolában ezt a fiút és minden gyermeket a munka szeretetére, a munkásember megbecsülésére akarjuk nevelni, megköveteljük tőlük a jó munkafegyelmet, a pontos iskolába járást, amely csak betegség esetén ismer igazolt mulasztást.ajnáljak, s azért nem teszek szemrehányást, hogy nemcsak a saját fiadban romboltad le nevelőmunkám eddigi eredményét, hanem azzal, hogy fiad elmesélte az esetet, a többiek bizalma is megrendült. Mennyi fáradságos munkámba kerül majd, mire ezt helyrehozhatom. Ne gondold, hogy most azzal vádollak, hogy rossz szülő vagy. Nem! Ez távol áll tőlem. Nem vagy rossz szülő, csak meggondolatlan. Nem vagy rossz. Hiszen mindent megadsz a gyermekednek. Talán többet is, mint amenynyit kellene! Nem helyeslem például, hogy harmadikos gimnazista fiadnak múltkor megvetted a hőn óhajtott divatos sötétkék jelöltet. A tavalyi lódenja még egészen jó. Nem akarok családi dolgokba avatkozni, de nektek, szülőknek, mindkettőtöknek nagyobb szükségetek lett volna egy új kabátra. Nem vagytok még olyan öregek, hogy mindenről lemondjatok. Az elsőség titeket illet , szokja meg ezt a gyermek. Nem gondold, hogy így több szeretetre és hálára számíthatsz majd, s hogy gyermekedből így boldog ember lesz, önző lesz és örökké elégedetlen, mert az élettől nem kaphat meg mindent úgy, mint otthon. Most csak ennyit! Ezt a néhány esetet annak igazolásául, hogy egyegy rossz példa a családban a pedagógusok hosszú és fáradságos munkájának eredményét semmisítheti meg. Bármilyen mély szeretet fűzi is a gyermeket a nevelőhöz, a vérségi kapocs mégis erősebbnek bizonyul, s a »két malomkő között őrlődő« gyermekre végül is az otthoni példa gyakorolja a döntő hatást. Egy hasonló tárgyú nevelési előadásom végén az egyik szülő így nyilatkozott: » Megmondom őszintén, hogy én még erre soha sem gondoltam. Pedig nálunk is fordult már elő ilyen »Csakhogy már elment!« és »Ne mondd meg apádnak« eset. Csak most döbbentem rá, hogy én ezzel mennyit ártok a gyermekemnek. Nagyon fogok vigyázni, hogy ezentúl hasonló hibát ne kövessek el!« Ez az, kedves szülők! Ezért írtam én le a fenti sorokat. Szigeti Mária Az éjszaka folyamán Fritzschének mégis sikerül átjuttatni a levelet a frontvonalon. Május 2-án, hajnalban megjelennek a szovjet parlamenterek a propagan daminisztériumban. Egy alezredes, néhány vezérkari tiszt és egy német ezredes, mint kalauz. Két holttest a nedves pincében Hallgatagon vonul a különös kis csoport a hajnali szürkületben Berlinen keresztül, amely már nem hasonlít az egykori német fővárosra. Az Anhalter Bahnhofnál lépik át a frontvonalat. Ott várakozik egy szovjet jeep. Amikor a kocsi a tempelhofi repülőtér bejáratához ér, Fritzschet egy villához vezetik. Ott tudja meg, hogy időközben ideérkezett Weidling tábornok, a Berlint védő utolsó harcoló alakulatok egyik parancsnoka is, hogy felajánlja a főváros kapitulációját. Maga választotta küldetése ezzel feleslegessé vált. Kihallgatása után Fritzschét egy gépkocsiba ültetik. A cél Bernau, egy Berlin melletti kis település. Levezetik egy nyirkos pincehelyiségbe. A kíséretében levő szovjet tisztek gyéren világított kamrába kalauzolják. Borzalmas kép tárul elé.A köves helyiség padlóján egy csaknem mezítelen hulla fekszik. A koponya erősen elszenesedett, de a test csaknem ép. A ruházatból úgyszólván csak néhány foszlány látszik, fényesen csillog rajta a brilliánsokkal díszített arany pártjelvény. A halott mellett öt gyermekholttest. Valamenynyin egyforma kis hálóing, úgy tűnik, mintha békésen aludnának. Hans Fritzsche azonnal felismeri őket: dr. Joseph Göbbels és öt gyermeke. Annyira meg van zavarodva a látványtól, annyira elkeseríti főnökének olcsó kibúvója, hogy már észre sem veszi a padlón fekvő hetedik holttestet, egy meztelen női hullát, akiben kifelé menet elborzadva ismeri fel Magda Göbbelst, Fritzschét felvezetik a szabadba. Egy friedrichshageni pincében más német foglyokkal együtt őrizetben marad. Még hosszú időbe telik, amin újra találkozunk vele — Nürnbergben, a vádlottak padján. 1945. május 1-én este fél 11-kor a hamburgi rádió a következő furcsa hírrel lepte meg a világot: » A vezért főhadiszállásról jelentik, hogy a mi Adolf Hitlerünk, az utolsó leheletéig küzdve parancsnoki posztján a bolsevizmus ellen, elesett Németországért. A Führer április 30-án Dönitz admirálist nevezte ki utódjául«. Ezzel a jelentéssel, amely még hősi halálnak próbálta beállítani Hitler öngyilkosságát, véget ért a német nép nemzetiszocialista tragédiája. De a régi, megtépázott kulisszák között ugyanakkor még egy utójáték is kezdődött: a birodalmi elnökké kinevezett Dönitz tiszavirágéletű »kormányosdija«. Németországban ezekben a napokban már teljes káosz uralkodik. Az amerikai, angol, francia és szovjet csapatok az utolsó négyzetmétereket szállják meg. Dönitz április 16-án még Berlinben van. Ezen a napon mennydörgésszerű robaj rázza meg a főváros házait: a frontvonal minden kilométeréről 600 szovjet ágyú ontja a tüzet. Megindult a döntő roham. Egy autóoszlop elhagyja az ostromlott Berlint... A Birodalmi Kancellária bunkerjében Hitler idege sen, remegő ujjal mutat ide oda a térképen. Kiutat keres, hadtesteket dobál ideoda, amelyek már csak az ő fantáziájában léteznek. Walter Lüdde-Neurath. Dö nitz adjutánsa közvetlen közelből sigyeli Hitlert, ezekben a kísérteties napokban.-Testileg megvert és megtört ember benyomását keltette: hajlott háttal, magábaroskadtan, erőtlenül és idegesen járt-kelt« — mondta róla. — De időnként erőt vett magán és ilyenkor újra a győzelmi esélyeket latolgatta. »Az oroszok a végét járják« — biztatta magát. — »Én azt hiszem, nem egészen így van« — felelte Dönitz a foga között mormolva és a következő percben már parancsot adott Lüdde Neurathnak, hogy a haditengerészet főparancsnokságát egy órán belül helyezze át az északi tengerpartra. Berlint még aznap éjjel elhagyja egy kisszámú gépkocsioszlop. Középen halad Dönitz golyóálló páncélzattal ellátott fekete Limousine-ja. Másnap reggel a haditengerészet főparancsnoksága Flensburgban, a Schleswig-holsteini tengerparton egy iskolaépülethez hasonló kis házban ütötte fel tanyáját. Alighogy berendezkedtek, április 30-án, délután 6 óra 35 perckor rádiósürgöny érkezik a Birodalmi Kancelláriából : » Göring helyett a Führer önt nevezte ki utódául, írásbeli meghatalmazás útban. Aláírás: Bormann.*» Másnap délután 3 óra 18 perckor újabb rádiósürgöny érkezik: » A Führer tegnap 15 óra 30 perckor meghalt. Április 29-i végrendeletében önt birodalmi elnökké nevezte ki. Aláírás: Bormann, Göbbels.« (Folytatása következik! «— A MÜNCHNER ILLUSTRIERTE NYOMÁN . 4 Csütörtök, 1958. február 20. Hetfreend ........................ 1988. február 8. csütörtök. Aladár napja. A Nap kél 6 óra 43 perckor és nyugszik 17 óra 14 perckor. A Hold kél 7 óra 14 perckor és nyugszik 19 óra 22 perckor. AZ ÉJSZAKAI LEHŰLÉS kissé erősödik Európában a megerősödési ciklontevékenység hatására változékony az időjárás. A Szovjetunióban és a Balti-tenger környékén nagy területeken havazik. Hasonló az időjárás a Balkánon és Közép- Európa részein, oda az Adria felett elhelyezkedő ciklon enyhe levegőt szállít a talajon fekvő hideg levegőpárnára. Várható időjárás csütörtökön estig: felhős idő, több helyen, főleg délen és keleten havazás, megélénkülő északi-északkeleti szél. A nappali hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön 0, plusz 3 fok között. Od mit haltunk MA ESTE a rádióban a Fórum Minden második héten, csütörtökön este — ma például 18.48 perckor — ezzel a címmel jelentkezik egy új műsor. Ha pontosabban akarjuk megjelölni tartalmát és célkitűzését, azt mondhatjuk: a közvéleményt közérdekű fóruma lesz a mi rádiós „Fórum”-unk. Hangot akar adni minden becsületes törekvésnek, pl. a korrupció, a „fúrás*’ és ,,fuserálás” elleni harcnak, a társadalmi tulajdon védelmének. Beszélni akar a nők egyenjogúságáról, a gyermekvédelemről és nevelésről, az ifjúság* munkára neveléséről és sok olyn kérdésről, amely hozzátartozik mindennapi küzdelmeinkhez, a máért és a holnapért. Felhívjuk olvasóink és a rádióhallgatók figyelmét e műsorszám meghallgatására. A TI/INFOVIZTO KÍSÉRLETI műsora 19:00 Közvetítés az FTC—Vörös Meteor bajnoki jégkorongmérkőzésről. 20,40 Buksi megkerül. (Csehszlovák film.) FILMSZÍNHÁZAINK műsora: Hódmezővásárhely: Terv Mozi: Két óceán titka. Színes szovjet film. 5 és 7. Műsoron: február 22-ig. Béke Mozi: Marty. Amerikai film. Fél 6. fél 8. Műsoron: február 26-ig. ' Makó: Vörös Csillag Mozi: A tettes ismeretlen. Magyar film. Fél 6. fél 8. Műsoron: február 26-ig. Szabadság Mozi: Rómeó és Júlia. Színes angol film. 5 és 7. Műsoron: február 23-ig. Szentes: József Attila Mozi: Nincs előadás. Szabadság Mozi: Ötlábú birka. Francia film. 6 és 8. Műsoron: február 25-ig. Csongrádi Szabadság Mozi: Elbeszélés az első szerelemről. Szovjet film. Fél 6, fél 8. Műsoron: február 22-ig. SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ műsora. Este 7-kor: Stuart Mária. — Erd'el-bérlet. HIRDETMÉNY A Mezőhegyesi Mtt. M. 614. sz. Iparitanuló Intézet szülői és munkaadói értekezletet tart folyó hó 22-én 9 órai kezdettel, melyre az érdekelteket (szülők, munkaadók, hivatalos szervek) szeretettel meghívja az intézet igazgatósága