Csongrád Megyei Hírlap, 1964. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

ÉRDEK ÉS ÖSZTÖNZÉS (F. K.) Termelőszövetkeze­teink munkaerő-gondjainak megoldása, fejlődésük meg­gyorsítása szükségessé teszi a munkadíjazás­ rendszerében rejlő serkentő erők minél tel­jesebb kihasználását. Ma a szövetkezeteknek nagy önál­lóságuk van a több termelés­re és közös munkára ösztön­ző munkák és módszerek ki­választásában. A munkaegy­ség-rendszert és annak kiegé­szítőit a tervtúlteljesítésért járó premizálást, az eredmé­nyességi munkaegység jóvá­írást, az előlegfizetést, a pénzdíjazást és a többi for­mát azonban ma még — sok­szor kényelmességből — nem mindenütt alkalmazzák a he­lyi lehetőségek mértékében és a helyi feltételeknek meg­felelően. Állami iparunkban is jócs­kán akad még tennivaló a személyes anyagi ösztönzés fejlesztése tekinetében. Ezért hasznos, ha megvizsgáljuk, hogyan egyeztethető össze a társadalmi és az egyéni ér­dek, s milyen szerepük van nálunk az anyagi és az er­kölcsi ösztönzőknek? Abból kell kiindulnunk, hogy a haza minden polgá­rának érdeke, minél hama­rabb valósuljon meg a szo­cializmus teljes felépítése, amely együtt jár az életszín­vonal rendszeres, megalapo­zott emelésével. A társada­lom érdeke, hogy tagjai sok­oldalúan fejlődjenek, s szük­ségleteiket végzett munkájuk mennyisége és minősége sze­rint elégítsék ki. Ez az ér­dekegység a gazdasági alap­ja a szocialista nemzeti egy­ség politikájának, amely vi­szont a dolgozók valamennyi rétegének az alapvető ideoló­giai kérdésekben való véle­ményazonosságát is megkö­veteli. A társadalmi és egyéni ér­dek egységét minden szinten tudatosan kell megvalósíta­ni. Erre szolgálnak a tervek, az állami jogszabályok, a ren­delkezések, az utasítások, az irányítás szervezete, az anya­gi ösztönzés különféle for­mái. Az egyéni érdek csak ekkor kerül ellentmondásba a társadalmi érdekkel, ha hi­ba csúszik a népgazdaság tervszerű szabályozásának menetébe, ha az anyagi ösz­tönzés iránya nem helyes. A gazdaságvezetés módszerei­nek állandó tökéletesítése biztosítja a hibák kiküszöbö­lését. A szocializmus az egyéni szükségletek mind teljesebb kielégítésére törekszik, oly­módon, hogy ezáltal a társa­dalmi szükségletek kielégíté­sét, a társadalom feladatai­nak elvégzését, érdekének tiszteletben tartását segítse elő. Valójában itt ugyanazon dolog két oldaláról van szó. Hosszabb távon például nem lehet növelni az életszínvo­nalat anélkül, hogy ehhez ne teremtenénk meg a termelé­si-gazdasági feltételeket és nem lehet növelni a terme­lést az életszínvonal rovásá­ra. Mindebben fontos szerepet játszik a társadalom rendel­kezésére álló javak elosztása. Ez akkor biztosítja legjobban a társadalmi és egyéni érdek összhangját, ha a társadalmi munkatermelékenység emelé­sére irányuló ösztönzést tart­ja szem előtt. A jövedelmek felosztásánál tehát az anyagi ösztönzés elve érvényesül, amely a­ munka mennyiségén kívül figyelembe veszi a mi­nőségi tényezőket, a gazdasá­gosságot, a nehéz és könnyű munka, a szakképzett és szakképzetlen munka kü­lönbségeit, a munkaerőgaz­dálkodás érdekeit. A szocializmus teljes fel­építésének időszakában, s még sokáig azután, anyagi ösztönzés nélkül nem lehet megteremteni a társadalmi és az egyéni érdek összhang­ját. Éppen ezért ez a tör­vényszerűség a szóbanforgó érdekegység felismerésének, tudatosításának is egyik leg­fontosabb feltétele. Az anya­gi érdekeltség hatalmas ne­velő tényező is. Ahogy mon­dani szokás, saját zsebükön keresztül tanítja meg az em­bereket a társadalmi érdek tiszteletben tartására. A szocializmus építésében e tényezőnek komoly szerepe van; mind lebecsülése, mind túlbecsülése súlyos hibák for­rása. A nemzetközi munkás­mozgalom kalandor elemei ugrásokkal akarták helyette­síteni a megalapozott építő­munkát, saját országuk nem­zeti sajátosságait túlhangsú­lyozva elvetették a szemé­lyes anyagi ösztönzést, ami­nek felhasználása pedig ál­talános szükségszerűség min­den szocializmust és kommu­nizmust építő országban. Ez a szektás, a reális feltételek­kel, a szocializmus építésé­nek általános szükségleteivel, a tömegek valóságos igényei­vel nem számoló stratégia, amely nem vette figyelembe a termelőerők fejlettségi szín­vonalát, a gyakorlatban ku­darcot vallott, ha kiagyalói ezt elméletileg még nem is ismerik el. (Ugyanarról a tő­ről fakadt, mint a nemzetkö­zi munkásmozgalom straté­giájára vonatkozó, az erővi­szonyok félreértésén, az im­perializmus erőinek lebecsü­lésén alapuló ultraforradal­mi kakaskodás.) Van egy másik nézet is, amely mérhetetlenül túlbe­csüli az anyagi ösztönzést, nem számol a politikai, az erkölcsi, a világnézeti ténye­zőkel. Ez a nézet az anyagi­asság „ideológiája”, amely a szocialista építést az adom­­veszem polgári, kispolgári el­vére alapozza, lebecsüli a tár­sadalom erkölcsi tényezőit. Ennek képviselői a párt hu­manista politikájában libera­lizmust, a polgári és kispol­gári életforma, ízlés, eszme­világ rehabilitációját látják. Tagadhatatlan, hogy ma ná­lunk nem az aszkétizmus, az anyagi kérdésekben megnyil­vánuló túlzott puritánság, hanem ez a liberalizmus a nagyobb veszély. Félreértés ne essék: nem a szakképzet­tebb, felelősségteljesebb mun­kával megérdemelten járó magasabb életszínvonal a ká­ros, hanem az a szemlélet, amely mindent kizárólag az anyagiakon keresztül ítél meg. A vállalati kollektívák te­vékenységére is sok anyagi ösztönző hat, amely valami­lyen formában befolyásolja a személyes jövedelmeket is. A társadalom, a vállalat és az egyén érdekeinek összehan­golása igen bonyolult folya­mat. Ezért állandóan tökéle­tesíteni kell az anyagi ösz­tönzés mechanizmusát. Ugyanakkor annak is tuda­tában kell lenni, hogy a nép­­gazdasági és a vállalati ér­dek abszolút egybeesését ezen az úton nemigen lehet elérni. Mindig lesznek olyan felada­tok, amelyeknek elvégzésé­ben a vállalatok kevésbé ér­dekeltek, de amelyeket tőlük mégis meg kell követelni. Ugyanez a helyzet a vállala­tokon belül is. Itt jelentkezik újra az eszmei-erkölcsi té­nyezők szerepe. A szocialista tudatosságra apelláló agitá­­ciót és propagandát termé­szetesen nem az anyagi ösz­tönzés helyett, annak ellené­re, hanem azzal ésszerűen társítva kell alkalmazni. Esküt tettek a fiatal pedagógusok­ ­ét új iskolai évben 79 tanító , tanár és 16 óvónő kezd munkához Szombaton délelőtt ünnep­ség volt Szegeden, a megyei tanácsháza tanácstermében. Ez alkalommal a széksorokat ünneplőbe öltözött fiatal nők és férfiak foglalták el; ifjú pedagógusok, akik az új isko­lai évben kezdik meg az is­kolákban oktató-nevelő mun­kájukat. Döme Mihály, a megyei tanács vk művelődésügyi osztályának vezetője mon­dott beszédet. Köszöntötte az új pedagógusokat, majd a nevelő munka jelentőségéről, szépségéről szólt, vázolva a fiatal nevelők előtt álló fel­adatokat. Ezután a 79 tanító és tanár, továbbá a 16 óvónő letette az esküt. Az ünnep­ségen részt vett Ökrös János, a Pedagógus Szakszervezet megyei titkára, jelen voltak a megyei tanács vk művelő­désügyi osztályának dolgozói, a járási és városi művelő­désügyi osztályok vezetői. A 95 fiatal pedagógusból 12 a megyei intézményekhez (középiskolákba és kollégi­umokba) kerül. A szentesi járásban 21, a makói járás­ban 13, míg a szegedi járás­ban 28 nevelő kezd munká­hoz. Makón 9, Hódmezővá­sárhelyen 6, Csongrádon és Szentesen pedig 3—3 új ne­velő kezd az új iskolai év­ben munkához. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! _^_^_J^jQOY^ SZOCIA­LIS­T/7 MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA + XXI. évfolyam, 180. szám ÁRA: 80 FILLÉR Vasárnap, 1964. augusztus 2. Bemutatták az amerikai Hold-felvételeket Lapzárta hírei # Hétfőn is, kedden is lottótárgyn­yeremény­­sorsoás A kétoldalú és sokoldalú együttműködés a KGST-ben •érts­ A munkatársai a szemébe mondták Irányuljon a figyelem az újítási felad Ankét Szegeden • Megnyílt a megyei újítási kiállítás A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének Csongrád megyei bizottsága és a KISZ megyei Bizottsága újítási ki­állítást és ankétot rendezett szombaton Szegeden. Az el­nökségben helyet foglalt Tóth Anna, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Juhász József, az SZMT vezető titkára, Nagy­­györgy Mária, a Szegedi Ken­derfonógyár igazgatója, dr. Lőkös Zoltánné, a KISZ Csongrád megyei Bizottsága nevelési osztályának veze­tője, Szögi Antalné, a Tex­tilipari Dolgozók Szakszer­vezetének megyei titkára, Beck Tamás, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat igaz­gató-főmérnöke. Az ankétot Szögi Antalné nyitotta meg. Beck Tamás tartott előadá­sában ismertette három évre visszamenően az újítási moz­galom adatait, melyekből ki­tűnt, hogy bár 1961-hez képest növe­kedett az újítások száma, a múlt évhez viszonyítva azonban csökkent az akti­vitás. Adatokkal alátámasztotta az újításokra és találmányokra vonatkozó rendeletek módo­sításának szükségességét. Ki­fejtette, hogy elsősorban az újítási feladattervek megva­lósítására kell az újítók fi­gyelmét irányítani a techni­kai színvonal fejlesztése, a termelékenység növelése, a minőség javítása és a mun­kaerőhiány pótlása érdeké-IJtjJ­ l. flicipxcf le ICilVCU­­­IL. meg az újítások gyors elbí­rálását, és azt,, hogy minél több dolgozót vonjunk be a technika fejlesztésébe az újí­tómozgalom révén. Gazdaságosabban termelni Az előadás után az ankét résztvevői részt vettek a városi­ KISZ-bizottság szék­házában rendezett kiállítás megnyitásán. Harmatos Jó­zsef, a KISZ megyei Bizott­ságának tagja megnyitó be­szédében hangsúlyozta az újí­­tómozgalom jelentőségét az önköltség csökkentésében, az anyag- és szerszámtakarékos­ságban. — Gazdaságosabban ter­melni, csökkenteni egy sor árucikknél a ráfizetést, ez ma népgazdaságunk egyik legégetőbb kérdése — mond­ta és adatokkal bizonyította, milyen segítséget nyújtott eb­ben az újítómozgalom, mely a múlt évi 11 és fél milliós megtakarításból mintegy három és fél milliót ered­ményezett. A KISZ és a fiatal műsza­kiak szerepét hangsúlyozva javasolta, hogy a „Szakma Ifjú Mestere”­mozgalom vizs­gamunkái közé minél több újítást nyújtsanak be a fia­talok. A megnyitó után saj­tóbemutató keretében Nagy Kálmán és Szendrei György a vegyileg feltárt kenderből készült finom fonalak jelen­tőségét ismertette, Szentand­­rási Lajos Szűcs Mihály ifjú­munkás villamosberendezési újítását méltatta, dr. Császár István pedig Hódi Istvánnal közösen készített kártoló újí­tásáról számolt be. Gyorsabb elbírálást! A kiállítás megtekintése után folytatták az ankétot, ahol tizenhárom felszólalás h­an­gzott el, köztük értékes javaslatok. Felszólalt a Tex­­tlipari Dolgozók Szakszerve­zetének vendégeként hazánk­ban tartózkodó négytagú csehszlovákiai küldöttség ve­zetője is. Az ankéton elhang­zottakat Beck Tamás foglalta össze és határozati javaslatot erjesztett elő. Ebben java­llta, hogy nagyobb figyelmet fordít­sanak az újítási feladat-a tervek összeállítására és megv­alósítására, növekedjék a gyáregységek hatásköre az újítások elbí­rálásában és érje el azt a szintet, amely a nagyválla­latok kialakítása előtt meg­volt, alakítsanak egy-egy fel­adatkörre specializált újítási brigádokat, fokozzák a vál­lalaton belüli és kívüli, va­lamint a nemzetközi tapasz­talatcserét, végül, hogy a generáljavítások alkalmával előírásszerűen kerüljön sor az újítások kivitelezésére. A javaslatot a résztvevők egy­hangúlag elfogadták. A kiállítás augusztus 9-ig naponta 10—19 óra között halom­ Hazautazott Moszkvából az angol külügyminiszter Butler angol külügyminiszter pénteken este a moszk­vai televízióban beszámolt Hruscsoval és Goremikóval folytatott megbeszéléseiről és nyilatkozott a Szovjetunió­ban szerzett tapasztalatairól. Szombaton az angol külügyminiszter az angol nagy­­követségen sajtóértekzletet tartott, majd a Kremlben megtekintette Lenin egykori dolgozószobáját és lakását. Szombaton délelőtt a szovjet fővárosban Butler láto­gatásának befejeztével szovjet—angol közös közleményt írtak alá. Az angol külügyminiszter szombaton utazott el re­pülőgépen a szovjet fővárosból. A vnukovói repülőtéren Gromiko külügyminiszter és több más hivatalos szemé­lyiség búcsúztatta. GABONAÁTVÉTEL (Enyedi Z. felv.) Napról napra több gabona kerül a Csongrád megyei Gabonásés­vásárló és Feldolgozó Vállalat raktáraiba. A m­egye közös gazdaságai és állami gazdaságai cséplés után eleget tesznek az állam iránti kötelességüknek. Ké­pünkön gabonaátvétel látható a hódmezővásárhelyi rak­tár udvarán. Éppen a Gorzsai Állami Gazdaságból ér­kezett meg az egyik szállítmány Békefkölcsönkötvény­­nyereményszolgálat az OTP-nél Az Országos Takarékpénz­tár tájékoztatása szerint szá­mos nyertes kötvényt még nem váltottak be. Sok köt­vénytulajdonos figyelmét el­kerülte, hogy békekölcsön­kötvényét már kisorsolták. Akadtak azonban ügyeske­dők, akik üzletszerzésre használták fel ezt a lehető­séget és megfelelő juttatás ellenében visszamenőleg ki­keresték az „ügyfelek” nyer­tes kötvényeit. Az Országos Takarékpénz­tár ezt a nyereményszolgála­tot teljesen díjmentesen látja el és mindazok a kötvény­­tulajdonosok, akik a taka­rékpénztár központjában mű­ködő központi leszámoló és értékosztályhoz (V. kerület, Nádor utca 16.) levélben be­küldik kötvényeik számait — az első sorsolásoktól kez­dődően — megtudhatják, hogy nyert-e a kötvényük. Eddig is többen igénybe vet­ték a takarékpénztár díj­mentes szolgálatát és a visz­­szamenőleges ellenőrzés ered­ményeként sokan kaptak kedvező választ, illetve vá­ratlan nyereményt. A felkutatott nyertes köt­vényeket — függetlenül attól, hogy melyik sorsoláson húz­ták ki — az ország bárme­lyik takarékpénztári fiókjá­nál be lehet váltani. (MTI)

Next