Csongrád Megyei Hírlap, 1967. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-19 / 247. szám
1967. OKTÓBER 19., CSÜTÖRTÖK HÍRLAP A vietnami háború tegnap, ma és holnap !Ezekben a napokban, amikor világméretű szolidaritás nyilvánul meg a vietnami nép harca iránt, sokan teszik fel a kérdést: mikor lesz már vége ennek a háborúnak? Kié lesz a győzelem? Nem forog-e fenn annak a veszélye, hogy a vietnami háború egy harmadik világháborúba torkollik? Ezekre a kérdésekre nem lehet csupán igennel, vagy nemmel felelni, egyszerűen azért, mert mindaz, ami Vietnamban és Vietnamért történik, számtalan tényezőből tevődik össze. A vietnami probléma éppen azért napjaink egyik legbonyolultabb nemzetközi kérdése, a lényege azonban mindig is nyilvánvaló volt. Kíséreljük meg áttekinteni e lényeget és ebből kiindulva a továbbiakra nézve néhány következtetést levonni. Mikor kezdődött? Amikor 1954. július 21-én Genfben tizennégy ország képviselői alárták az Indokínáról, tehát a Vietnamról, Laoszról és Kambodzsáról szóló megállapodásokat az is szerepelt az egyezségben, hogy a 17. szélességi fok mentén két részre osztott Vietnam északi és déli felében két éven belül választásokat és népszavazást tartanak annak eldöntésére, milyen rendszer vezetése alatt kívánja egyesíteni 330 ezer négyzetkilométer kiterjedésű, hazánknál csaknem négyszerre nagyobb országát a 32 milliós vietnami nép. Az akkori Ázsiában talán legkorruptabb és legfeudálisabb dél-vietnami rezsim azonban egészen egyszerűen elszabotálta a választásokat és nem engedélyezte a népszavazás megtartását. E magatartása váltotta ki a délvietnami ellenzék mozgalmát, azzal a céllal, hogy megdöntse a dél-vietnami zsarnokok uralmát. Közben ez a mozgalom valóságos nemzeti felkeléssé szélesedett, s ennek a nemzeti felkelésnek a leverésére törekedve fordultak a dél-vietnami vezetők az Egyesült Államok akkori elnökéhez, Eisenhowerhez, segítségért. Eisenhower gyorsan „igen”-t mondott, mert két legyet üthetett egy csapásra: elfoglalhatta a Délkelet-Ázsiából kivonuló franciák helyét és kiépíthette az amerikai katonai támaszpontokat Dél- Vietnamban. Ezek a támaszpontok az Ázsiát északról, Japántól kezdve, India felé haladva félkörszerűen átfogó amerikai katonai bázisok középpontjai. Ha Washingtonnak ezeket egy napon fel kell adnia, úgy egész ázsiai stratégiáját gyökeresen át kell szerveznie. Ezért ragaszkodik tehát az Egyesült Államok a Dél-Vietnamban való maradáshoz. Dél-vietnami jelenléte egyaránt biztosítja döntő gazdasági befolyását a Vietnamtól keletre, délre és nyugatra elterülő, ásványkincsekben és olcsó nyersanyagokban mesésen gazdag országokban, ugyanakkor sakkban tarthatja Kínát is. —t II J III IMII II Hl— ffNBHMWVJIVt JUMIHWIUI • -MF M»./WI?. Szerdai számunkban már hírül adtuk, hogy az Egyesült Államokban levő Oaklandban több, mint ötezer egyetemi hallgató nagyszabású tüntetésen tiltakozott a vietnami agresszió és a háborús katonai szolgálat ellen. Képünkön, rendőrül: minimnitas Bíróság elé kerülnek az egyiptomi összeesküvők et KAIRO / MTI Az egyiptomi közvélemény sürgeti és nagy érdeklődéssel várja az öngyilkosságot elkövetett Amer marsall csoportjának összeesküvési perét, valamint a felderítő szolgálat vezetőinek felelősségre vonását. Perbefogják a júniusi katonai vereségért felelős tábornokokat is. Az Al Ahram című kairói lap szerint az EAK vezetői elhatározták, hogy forradalmi bíróságot hoznak létre az említett két per letárgyalására, a vereségért felelős tábornoki csoportot pedig különleges hadbíróság elé állítják. A forradalmi bíróság elé azok kerülnek, akik meg akarták szállni a hadsereg keleti frontjának parancsnokságát, hogy a marsall a haderő élére, Badran volt hadügyminisztert, az összeesküvés igazi irányítóját pedig a kormány élére állítsák. Rajtuk kívül a felderítő és biztonsági szolgálatnak azok a vezetői — Szálett Naszr tábornok és társai — állnak az újonnan létesítendő forradalmi bíróság előtt, akik elhajlottak a forradalmi irányvonaltól. A vádlottak többsége részt vett az egyiptomi forradalomban, vagy a forradalom neveltje, ezért nem közönséges törvényszék, hanem forradalmi bíróság ítél majd ügyükben. Azzal isindokolják ezt, hogy cselekedeteikkel a forradalom elveit sértették meg, a forradalomtól kapott hatalmukkal éltek vissza. Kedden egyik legsúlyosabb veszteségét szenvedte el az amerikai haderő Dél- Vietnamban, Saigontól 66 kilométerre északra egy, a partizánokkal folytatott csatában. 58 halottat és 61 sebesültet jelentettek. A partizánok — amerikai hírek szerint — 13 halottat vesztettek. * Todor* Zsivkovnak, a bolgár Minisztertanács elnökének meghívására kedden a késő esti órákban hivatalos látogatásra Szófiába érkezett Josef Klaus osztrák szövetségi kancellár. Kíséretében Tan Toncic külügyminiszter is. * A francia minisztertanács szerdai ülésén meghatározta álláspontját Anglia közös piaci belépésével kapcsolatosan. Az álláspontot nem hozták nyilvánosságra. * Eisenhower volt amerikai elnököt kedden húgycsőbántalmaikkal kivizsgálás céljából egy washingtoni kórházba szállították. * Dánia és Görögország között tovább fokozódott a diplomáciai feszültség. Tiltakozásul az ellen, hogy Görögországból kiutasították a dán nagykövetség egy tanácsosát, a koppenhágai kormány meghatározatlan időre viszszahívta Athénből nagykövetét, Moltke Huitfeld grófot. Egyelőre csak ügyvivő képviseli majd a dán érdekeket Athénban. Görögország is, Dánia is NATO-tagállam. Tüntetés Moszkvában az amerikai nagykövetség előtt * MOSZKVA — MTI Che Guevarának, a latin- amerikai nemzeti felszabadító mozgalom nagy alakjának a halála mély visszhangot keltett a szovjet fő-ésvárosban. Szerdán délelőtt a Moszkvában tanuló külföldi diákok — latin-amerikaiak, afrikaiak és vietnamiak — tömegestül vonultak a Szadovája körúton levő hatalmas szürke épülettömb, az amerikai nagykövetség elé. A diákok az ablakokban álló amerikai diplomaták felé kiáltották jelszavaikat: „Ti öltétek meg de Guevarát és ti öltétek meg Lumumbát is!”. Feliratos táblák hirdették: „Vesszenek a gyilkosok!” — „Le a vietnami nép hóhéraival!”. A mintegy másfél órás tüntetés minden incidens nélkül, fegyelmezett rendben zajlott le.* Az MSZMP Központi Bizottsága Ernesto ehe Guevara hősi halála alkalmából táviratban fejezte ki részvétét a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának. Az SZKP Központi Bizottsága részvéttáviratot küldött a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának Ernesto „ece” Guevara halála alkalmából. A Pravda szerdai számában Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij és a Politikai Bizottság más tagjainak aláírásával megjelent Guevara nekrológja. 4. Dr. Bíró József Párizsban * PÁRIZS — MTI A franciaországi hivatalos látogatáson tartózkodó dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter tiszteletére , szerdán délben ebédet adott Georges Willers, a Francia Munkáltatók Országos Tanácsa (CNPF) nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságának elnöke. Szerda délután a francia rádió és televízió székházában Jacques-Bernard Dupont, a francia rádió és televízió hivatal vezérigazgatója fogadta Bíró József külkereskedelmi minisztert és megmutatta neki, valamint kíséretének a Francia Rádió modern székházát és a francia színes televízió adását Riportsorozatunk az 50 éves Szovjetunióról Murmanszk, az firktísz kapuja a sarkkörön ül ? Miért éppen magba? — kérdezték indulásom előtt itthon is, Moszkvában is. Nos, elhatározásomban szerepet játszottak régebbi olvasmányaim a szörnyűséges Kola-félszigetről, ahova a cárizmus száműzte politikai ellenfeleit. Emlékszem, még azokra a leírásokra is, mennyi viszontagság és nélkülözés közben építették az 1915—16-os években Péter- Tártól a Barents-tengerig a Murman vasutat, Európa legészakibb vasútvonalát. S még sok másra is emlékeztet Murmanszk: a hősi harcokra, amellyel kiverték a partraszállt intervenciós angol csapatokat 1920-an, és arról a nagyszerű helytállásról, amelyet a másodikvilágháború alatt fejtettek ki a város védői a fasiszta támadókkal szemben. S azontúl érdekelt, hogyan élnek az emberek 400 km-rel a sarkkörön túl, a Föld legnagyobb sarki városában. Különösen nagy volt az örömöm, amikor a város történetét tanulmányozva megtudtam, hogy Murmanszk egyidős a forradalommal: alapkövét 1916-ban rakta le a cár, s nevezték el Romanovna Murmannak. Néhány hónap múlva a forradalom elsöpörte a Romanovokat, a Murmanszk névre átkeresztelt város megtette kezdő lépéseit. 1914-ben a Vornicsnij patak partján, a mai város helyén egyetlen remete kunyhó állott: Simeon Korzsevé, aki halászattal tengette életét. 1920-ban, a szovjet hatalom első éveiben 2500 lakosa volt a városnak. Lenin ebben az évben dekrétumot bocsátott ki a murmanszki halászat fejlesztésére. 1924-ben már néhány halászhajó itt telelt a Jegestenger egyetlen jégmentes kikötőjében, ma pedig a városnak 288 ezer lakosa van. Évente 8 millió méter mázsa halat dolgoznak fel ebben az egyetlen kikötőben, anynyit, mint egész Angliában, annyit mint Olaszországban, Portugáliában, Görögországban, Dániában és Belgiumban összesen. Murmanszk ffiáS és halfeldolgozás központja, hanem fontos kereskedelmi kikötő is. Innen látják el áruval élelmiszerrel, fűtőanyaggal az Északi Jeges-tenger szinte valamennyi kikötőjét. A murmanszki kikötő a bázisa a jégtörő flottának. Innen indul útra a világ első atommeghajtású jégtörője, a Lenin-jégtörő, itt hajózzák be évről évre a déli-sark titkainak felkutatására induló expedíciókat. Augusztus utolsó napjaiban, éjfél után indultam Moszkvából a kékszínű ARKTIKA- (Északi sark) expresszel és több mint kétezer kilométeres út után második nap délben érkeztem Murmanszkba. Az út a Ladoga és Onyega tó paláján vezetett, majd Petrozavodszktól — a Karéi ASZSZK következett, amit az orosz mellett finn nyelven feltüntetett állomás-feliratok is jeleztek. A villamosított vonalon száguldott az ARKTIKA: 2—3 óránként álltunk meg egy-egy városnál. Kandalaksa a Fehér-tenger partján. Ez már az Északi Jeges-tenger öble. A várt® neve — bandalánc, laksa-vető — arra emlékeztet, hogy ezentúl már a borzalmak földje, a Kolafélsziget következik. A cári száműzöttekről itt már levették a láncokat és úgy hurcolták tovább északra, mert innen már nem kellett a szökésüktől tartani. A tajgára emlékeztető vidék lassan féltundrává—tundrává alakul át. A nyír- és a fenyőfák egyre ritkábbak és csenevészek, alacsonyak. A talaj 2 —22 méteres mélységtől lefelé örökké fagyott. Elértük a félsziget legzordabb részét, az 1000— 1200 méter magas Hibin hegyvidéket. S az egykori borzalmak földjén virágzó városok, ipartelepek képe bontakozik ki. Apatite és mellette Kirovszk, a terület második legnagyobb városa. Mint a neve is mutatja, Itt van az 1930-as évek óta mérhetetlen bőségben feltárt apatit-bányászat központja. S tovább északra haladval ismét változik a táj. És csodák csodája — nem zordabbá, hanem szelídebbé válik. A völgy kiszélesedik és a Kola és Tuloma folyó összefolyásánál elém tárul a Kolaöböl, a halász- és kereskedelmi kikötő, és a sarki nagyváros: Murmanszk. Megérkeztünk .... GÁTI ISTVÁN (folytatjukj _ — Részlet a murmanszk hajókikötőből. A daruk a GAN51-felírást viselik. Meg vannak velül, elégedve 4M. Popov felvétele :KAPU fotel A dominóelmélet Kma ugyanis? nemcsak szemmel tartandó „mumus”, hanem szépen és jól hangzó magyarázat is arra, miért kell állítólag az amerikaiaknak Dél-Vietnamban lenniük. Az Egyesült Államok jelenléte — hangzik ez a magyarázat — megakadályozza a kommunizmus, méghozzá a kínaiak által ihletett kommunizmus vietnami győzelmét, ezen keresztül pedig azt, hogy Kína a kommunizmus győzelme után lerohanja Délkelet-Ázsiát. Ez tehát az úgynevezett dominó-elmélet, amelynek népszerűsítésével Washington azt igyekszik elhitetni a világgal, hogy valamiféle keresztes háborút folytat a , ,szabad világ délkelet-ázsiai szakaszának megmentéséért”. Közben egy cseppet sem zavartatja magát a tényektől, egyebek között attól sem, hogy Kína egyenesen Washington kezére játszik a vietnami háborúban azzal, hogy lényegében lehetetlenné teszi területén keresztül a vietnami szabadságharcosok utánpótlás-szállítását Meddő számbeli fölény A dél-vietnami ellenzéki mozgalom célkitűzései 1960 óta — a DNFF megalakulásával — vietnami nemzeti célkitűzések lettek. Aligha kell bizonyítani, hogy a vietnamiak nem a kommunizmus ügyét akarják diadalra vinni, amikor a reakciós dél-vietnami rezsim ellen, illetve országuk egységéért harcolnak: háromnegyed millió kommunista nem lenne képes erre. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a vietnami népnek minden más néphez hasonlóan joga van nemzeti és független államban élnie. Ezért folytatja harcát, olyan csodálatos hősiességgel és szívóssággal, amilyenre csak kevés példa van a történetemben. Pedig óriási túlerő ellen kényszerül harcolni: az amerikaiaknak ötszázezer, a dél-vietnamiaknak 600 ezer, a dél-koreaiaknak 50 ezer, az ausztráloknak 6300, az új-zélandiaknak pedig 1500 katonájuk harcol, illetve állomásozik Dél-Vietnamban, a legjobb esetben kétszázezerre tehető DNFF- katonával szemben. Mégis az amerikai hadügyminiszter éppen az elmúlt hetekben volt kénytelen elismerni, hogy az immár harmincharmadik hónapja tartó bombázások a VDK ellen nem érték el a célt, a DNFF számárafolyamatosan kiüldött utánpótlás megállítását. Sőt, az amerikaiak támaszpontjai ellen éppen 1967 második felében bontakozott ki teljes méreteiben a minden eddiginél nagyobb méretű és eredményes DNFF- roham. Nem véletlen tehát, hogy ez év második felében az amerikai kormány saját közvéleményével szemben is válságos helyzetbe került Ma már az amerikai közvélemény többsége a vietnami háború „tisztességes befejezését követeli, tehát azt, hogy az amerikai kormány „békekezdeményezései” ne a feltétel nélküli megadást, hanem a vietnamiak számára is elfogadható tárgyalási alapokat fogalmazzanak meg. Az, hogy az ENSZ-közgyűlés minap véget ért általános vitájában csaknem minden felszólaló a vietnami háború gyors befejezése, és a vietnami nép ügyének támogatása mellett emelt szót, a kibontakozás egyetlen irányába kényszeríti az események menetét Reálisnak tűnik tehát az a feltételezés, hogy 1967 ősze fordulópont a vietnami fejlemények további alakulásában, miután most már nyilvánvalónak látszik, hogy a dél-vietnami szabadságharc feltartóztathatatlanul célba lér. PERÉNYi ISTVÁN i