Csongrád Megyei Hírlap, 1968. szeptember (13. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
Háláit hordó gombafelhő Mint arról olvasóinknak már beszámoltunk, augusztus 24-én Franciaország a Csendes óceáni polinéziai szigetvilághoz tartozó Mururoa-korallszigeteken levő kísérleti telepén végrehajtotta első hidrogénbombarobbantását. Ezt a bombát egy 100 méter magasságban lebegő léggömbön robbantották fel (felső képünk). A robbanások után keletkezett gombaalakú felhő — alsó képünkön — félelmetes látványt nyújtott. A genfi leszerelési értekezleten — amelynek üléseit elhalasztották az atomfegyverekkel nem rendelkező országok konferenciája miatt — élesen bírálták Franciaországot. A francia hidrogénbomba robbantása azután fertőzi tovább a világ légkörét, hogy 1963-ban Moszkvában létrejött az atomcsend-egyezmény. Franciaország egyébként semmi jelét nem adja annak, mintha szándékában volna — akár jelenlegi kísérletsorozatának befejezése után is — csatlakozni az atomfegyverek kísérletét eltiltó megállapodásokhoz. Johnson ismétkörvonalazta vietnami politikáját Heves támadás amerikai csapatok ellen Dél-Vietnamban * SAN ANTONIO — MTI Johnson elnök a Demokrata Párt chicagói konvenciójának befejezése óta először mondott beszédet péntek este. Az elnök San Antonióban a helyi tejtermelők társulata előtt elsősorban a vietnami kérdéssel és az elnökválasztási kampánynyal foglalkozott. Johnson megismételte többször hangoztatott kijelentését, miszerint ő és kormányzata egy „ésszerű és igazságos” béke elérésére törekszik Délkelet-Ázsiában. Az amerikai kormányzat teljesíteni fogja kötelezettségeit, mindaddig, amíg az „agresszió — vagyis Johnson értelmezése szerint Dél- Vietnam északról történő háborgatása — meg nem szűnik. Az elnök választási harccal foglalkozva kijelentette, hogy ez év őszén minden erőfeszítését arra irányítja, hogy a következő elnök a lehető legerősebb pozícióban vegye át tisztségét. Ennek érdekében felszólította az Egyesült Államok pártjait, „óvakodjanak a frakciószellemtől”. Neveket nem említett, de hírügynökségek kommentárjai szerint szavait egyértelműen a pártján belül kritikai platformmal fellépő McCarthy szenátorhoz intézte. Egyébként a dél-vietnami felszabadító népi fegyveres erők könnyű- és nehéztüzérsége szombatra virradó éjszaka súlyos tűzcsapásokat mért az amerikai expedíciós hadtest és a saigoni bábhadseregtöbb fontos támaszpontra és hídfőállására Dél- Vietnam egész területén. Az AP amerikai hírügynökség közleményei szerint a szombat hajnalra virradóra végrehajtott rajtaütéseiben a DNFF hadserege váltakozva alkalmazta aknavetőit és 122 mm-es rakéták kilövésére alkalmas rakétavetőit. A katonai objektumokat hangtalanul és láthatatlanul megközelítő partizán-tüzérség a Da Nang-i tengerész gyalogsági és légitámaszpont berendezéseit, a kulcsfontosságú Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont kifutópályáit, Pleiku erődítményváros katonai építményeit, valamint a Márványhegyen kiépített amerikai helikoptertámaszpont fel- és leszálló pályáit szemelte ki célpontnak. A legsúlyosabb károkat az amerikaiak Pleskuban szenvedték, mert a DNFF tüzérsége ide összpontosította nagyhatósugarú rakétavetőinek tüzét. A saigoni hivatalos szóvivők elismerik, hogy fegyveres erőik veszteségeket szenvedtek. Pontos adatokat azonban erről nem közöltek. ÚJABB USA-TÁMASZPONT avagy: a hajótörött pechje.«« hírlap vasárnap, 1968. SZEPTEMBER L 2 Párizsnak nincs szándékában a NATO erősítése a BONN — MTI Seydoux bonni francia nagykövet pénteken felkereste Kiesinger kancellárt. A megbeszélés tárgya — hivatalos közlés szerint — egyrészt de Gaulle álláspontjának ismertetése volt a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, másrészt a tábornok szeptember végi bonni látogatásának előkészítése. A francia nagykövet látogatása után, jól értesült bonni körök csalódásukat fejezték ki a francia elnök magatartásával kapcsolatban. Az NSZK kormánya ugyanis „kívánatosnak tartaná”, hogy Franciaország „nagyobb részt vállaljon a NATO biztonsági intézkedéseiből” , amint egy bonni kormányszóvivő kifejezte. Seydoux nagykövetés Kiesinger kancellár megbeszélésével egyidejűleg azonban Párizsban Debré külügyminiszter kijelentette, hogy Párizs elutasítja a NATO további erősítésének gondolatát, mint reagálást a csehszlovákiai akcióra. Debré kijelentése ellenére Bonn nem adja fel azt a szándékát, hogy nyomást gyakoroljon Párizsra. Az MTI tudósítójának értesülése szerint Brandt külügyminiszter, aki a közeljövőben találkozik francia kollegájával, olyan irányban igyekszik befolyásolni Debrét, hogy a francia kormány legalábbis egy egységes diplomáciai akcióba kapcsolódjék be és vegyen részt aktívan a Nyugat-európai Unió tanácskozásain. E tanácskozások tárgya a csehszlovákiai helyzet miatt „megváltozott európai katonai és politikai erőviszony” lenne. A NATO „megerősítésére” irányuló bonni elképzelések — ami alatt az NSZK-nak az atlanti szövetségben megerősítendő pozíciója is értendő — egyelőre csak a holland és az olasz kormánynál találtak elvi támogatásra. Bonn most idegesen várja a washingtoni választ. Eddig az NSZK csupán annyit ért el, hogy az Egyesült Államok nem von ki további csapataikat Nyugat-Németországból.35 ezer főnyi haderő kivonásáról volt szó, ebből 17 ezer amerikai katona már el is hagyta az NSZK-t. Az angolok, belgák és a kanadaiak is leállították a tervbevett csapatvisszavonásokat. Algírban szabadon engedték az izraeli gép személyzetét és utasait * ALGÍR — MTI Az algériai hatóságok szombaton szabadon bocsátották az Algírban fogvatartott izraeli repülőgép hét főnyi személyzetét és öt utasát. Mint ismeretes, a Rómából Tel Aviv felé tartó menetrendszerű El Al-repülőgépet július 23-án arab ellenállók eltérítették útirányától , és Algírban leszállásra kényszerítették. Algéria azonnal szabadon bocsátotta a nem izraeli állampolgárú utasokat, valamint a nőket és a gyermekeket, azonban öt izraeli utast és a személyzet hét tagját Algírban tartotta. Az algériai kormány az ügyben folytatott vizsgálat befejeztével a 12 személyt átadta a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottainak és azok repülőgépen szombat délben megérkeztek Rómába. Az olasz külügyminisztérium nyilatkozatban jelentette be, hogy az olasz korrmány közvetített az algériai és izraeli hatóságok között. Izrael a megegyezés értelmében palesztínai arabokat fog szabadon bocsátani. A Boeing—707. repülőgép további sorsáról nem érkezett jelentés. Magyar küldöttség utazott Limába Szombaton magyar küldöttség utazott az Interparlamentáris Unió limai konferenciájára. A delegáció vezetője Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, tagjai: Darvasi István és Nagy Miklós országgyűlési képviselők. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a VÖK vezetőihez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke üdvözlő táviratot küldött Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága, elnökének, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének, Truong Chinh elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének Hanoiba, a VDK kikiáltásának 23. évfordulója alkalmából. K 1945. szeptember 2-án, ma 23 esztendeje félmillió ember sereglett össze Hanoiban, a pálmáktól övezett Ba Dinh téren, hogy meghallgassa Ho Si Minht. A már akkor legendás szabadsághős — mialatt az árbocra felvonták az ötágú csillagos vörös lobogót — bejelentette a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. A népnek a második világháború alatt a japán megszállók ellen vívott hősi harca egyszersmind a francia gyarmatosítók hosszú uralmának is véget vetett. S a francia gyarmatosítók még abban az évben ádáz harcot kezdtek indokínai „jogaik” visszaállítására. Gyorsan felállított hadosztályaikat az amerikaiak és angolok még nagyobb sietséggel szerelték fel. Sokkal többről volt ugyanis szó, mint a francia gyarmati uralom visszaállításáról Indokínában: a gyarmati hatalmak joggal tartottak attól, hogy a vietnami példa valamennyi gyarmaton ösztönözni fogja a népek felszabadító harcát. Vietnam népének hősi ellenállása 1954-re teljes diadalt érlelt: megsemmisítő csapást mért a francia gyarmati hadseregre. Az ezt követő genfi egyezmény ideiglenesen kettéosztotta ugyan az országot, de magában hordozta az egyesítés, ezzel a vietnami probléma teljes és végleges megoldásának reális feltételeit. Hogy ez miért nem valósulhatott meg, hogy miképpen vált Dél-Vietnam az amerikai imperialista agresszió, Észak-Vietnam pedig egy barbár amerikai légiháború áldozatává — már nem témája egy ünnepi visszaemlékezésnek. Ez a téma már nem történelmi múlt,hanem napjaink kegyetlen jelene. A felszabadulás óta eltelt 23 esztendő alatt Vietnam népének csak, néhány rövid éve volt a békés építésre. Észak-Vietnam szabaddá lett népe azonban e rövid idei alatt is csodát művelt. A franciák uralma alatt a lakosság 95 százaléka analfabéta volt, az egyetemi hallgatók száma nem érte el a hatszázat és 100 ezer lakosra jutott egy orvos. Jelenleg Észak-Vietnamban már nincs írástudatlan ember, minden falunak legalább általános iskolája van, a főiskolai hallgatók száma meghaladja a 30 ezret és minden 13 ezer lakosra jut egy orvos. E kiragadott adatokkal szinte csak jelképezni kívánjuk: Vietnam népe, amilyen hős a szabadságért vívott harcban, olyan tehetséges és szorgalmas szabad hazája építésében. Vietnam népének csodálatos szabadságharca, egyszersmind a szocialista országok népei internacionalista segítségének nagyszerű példája is. Büszkék vagyunk rá, hogy a népest családjában szerény lehetőségeinkhez képest mi, magyarok, is megtesszük a tőlünk telhetőt Vietnam népének a támogatására. Az ünnepi évfordulón pedig teljes szolidaritásunkkal együtt forró jókívánságaink is szállnak a földrajzilag távol élő, de szívünkhöz közel álló testvéri nép felé. F. F Csalódott füllen tele, nem hazánkfiai... A rendszliyási események hírére tűzbaüllali után bejött a kiérdemesült Szabad Európa Rádió összgárdája. Teli vér riport adta tudtul, mint keltették fel hajnali fél ötkor a derék szerkesztőt, és mint harsonázták össze a munkatársakat a négy égtáj felől. Imhol elérkezett a ti időtök , így a főnökségé Tizenkét év óta nem volt ilyen alkalom. Most újra megmutathatjátok, mit tudtok. És jöttek sorban a jól ismert figurák, gyorsan, tettre készen. Mint az öreg tüzérlő, amikor trombitaszót hall. Igaz, a trombitaszó kissé rekedt, dehát a süket fülnek bizonyára megteszi. Hallgatni kellett őket, amikor rákezdték. A humanizmus olyan mennyisége repült szét néhány nap alatt az éterben, hogy ennyi emberiesség, arányosan szétosztva, elegendő lett volna az egész világtörténelem megjósításához — oda és vissza. Retúr, ahogy a vasútnál mondják. Dehát a szavak azért akkor is csak szavak, hát a SZER-nél mondják ki őket. Ezért aztán minden maradt a régiben. Dehogy, mondták! Gyorsan, sietve, türelmetlenül. Átforrósodott hangon, lihegve, ujjongva, elítélőn, sajnálkozva, szánakozón, agresszívan. Mindenesetre tagadhatatlan plusz-szenvedéllyel, mint akiknek végre elérkezett az idejük, és sok mindenféle felgyülemlett már bennük. Mondták, mondták. Rádióhullámokra bízták fennkölt eszméiket e sokat próbált kommentátorok, a helyszínt többszáz kilométerről szemlélő helyszíni tudósítók, a riporterek, a bölcselők, a szemlemondók. Még Cseke úr is más ritmusra váltott, nevezetesen a rock and roll-ról a nemzetközi munkásmozgalom dallamára. Suszter, maradj a kaptafánál — mondhattuk volna neki. Ám nem maradt. Csak a lelkes hazánk nemfiai még éjsza-kánkai nyugodalmukat is feláldozták: minden egész órában vállalták, hogy megpróbálnak híreikkel nyugtalanságot kelteni. A csehszlovák események hatására változtattak szokásos műsorszerkezetükön. Közhírré tették, hogy adásidejüknek úgyszólván egészét a „nagy ügy” szolgálatába állítják. Ezzel megkezdődött a füllentés a nonstop módra. Most végre kibeszélhették magukat, ezek a lelkes ember- és szabadságbarátok, az igazság kent bajnokai, ezek a ... Akiknek egy rossz szavuk nem volt az amerikaiak vietnami agressziójáról, akik az agresszor Izraelt védték a támadást szenvedett arab világgal szemben, akik hallgatagom, szemlélik a dél-afrikai fajüldözők garázdálkodását és saját bonni uraik neonáci sallangjait — azok most bíróért kiáltottak, kezüket széttárva, pillantásukat az égre emelve, szemforgatva agressziót emlegetnek.. Bőbeszédűségük ugyan inflációt okozott a szótőzsdén, de azért csak mondták, mondták. Min egyszerre hangszínt váltott a nagy kórus. Eredményt hoztak a moszkvai tárgyalások, és az igazság soksok SZER-beli apostola igyekezett átállni a nem kevésbé bölcs, mindazontáltal némiképp már rezignáltnak is nevezhető meditációra. Rövid pattogó mondataikat kezdték felváltani a bonyolultabb mondatszerkezetek. Már ebből is látszik, a végső győzelemre buzdítani mindig sokkal egyszerűbb, mint beismerni a vereséget. Mellékmondataikban megsokasodtak a tétova jelzők és jóslataik valószínűségének mutatója ugrásszerűen tendálni kezdett a jól kiérdemelt zérus felé. A műsorszerkezetben is visszaálltak a kipróbált régi sémára: kevesebb füllentés, több zene. Mert ha már mindenáron tudomásul kell venni a SZEF létezését, akkor még mindig a muzsikája a legelviselhetőbb. Igaz, azt nem is ott szerzik, dehát velük kapcsolatban meg kell szokni, hogy náluk az a kevés jó is máshonnan ered. Így kezdtek el csihadni az apostolok. Nagyon hamar rá kellett döbbenniük: pünkösdi volt és nem királyság, amit tartós uralkodásnak gondoltak. A derék főnököt se keltik már hajnalonként szívének tetsző rémhírekkel. A csehszlovákiai konszolidáció újabb tényeivel meg minek zavarják meg álmukat, elég nyomasztó az már anélkül is. HíJVhfinV mostanában már kezd majda Sillgyj nem minden a régi lenni a SZER-nél. Kedves nemhazánkfiai fújják a megszokott nótát. Mondják a magukét, mintha azt gondolnák — azt is gondolják —, hogy Magyarország lakosságának egyik fele imakönyves öregasszony, a másik fele meg amerikaiakat váró reakciós. Szegény deréktelen hazánk nemfiai, hát szamárfület mutatott nejetek újra a világ? Hát csalódnotok kellett megint? Hát marad minden a régiben? Már a szocializmust se tudjátok megvédeni? Lassan fogatlan, vén hazugok lesztek, akik már csak maguknak tudnak ártani, de annak aztán nagyon. " LL "