Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-16 / 214. szám
Emberi kéz érintése nélkül... Naponta 60 ezer tégla Hétfőn délelőtt alapos, mindenre kiterjedő tűzrendészeti szemle után begyújtották a Csongrád—Bács megyei Téglaipari Vállalat Szeged I-es Téglagyárában az ország első földgáztüzelésű téglaégető alagútkemencéjét. A gondos felülvizsgálat szükségességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az alagút égetőterébe egyszerre 50 égőfejen áramlik be a láng. Egyetlen apró műszaki hiba, egy hibás égőfej beláthatatlan következményekkel járna. Ettől azonban gyakorlatilag nem kell tartani. Nemcsak azért, mert a kemence kezelői még szerelés közben alaposan megismerkedtek a berendezéssel, de elsősorban azért, mert valamennyi égőfejet külön-külön elektromos biztosító berendezéssel láttak el a konstruktőrök. Eredményeként akárcsak pillanatnyi gázkimaradás esetén is valamennyi égőfejet újra kell gyújtani, amire viszont csak az elektromos kapcsolók megfelelő beállítása után kerülhet sor. A biztonság tehát maximálisnak mondható. És ezt a jórészt automatizált alagútkemencét mindössze három munkás kezeli. A műszerszobában tartózkodó diszpécser pillanatonként leolvashatja az alagút szakaszaiban uralkodó hőmérsékletet, s ha erre szükség van, szabályozhatja is. Ugyancsak ő irányítja az előszárított téglával megrakott kocsik alagútba vontatását. A bemeneti ajtó felnyitása automatikusan zárja az égőteret, tehát a hőveszteség minimális. Szellemesen oldották meg a kész tégla kirakodását. Az úgynevezett hűtő zónába érkező izzó téglából felszabaduló hőenergiát ventillátorrendszer tereli az előmelegítő részbe, illetve a nyers tégla szárítására szolgáló műszárítóba, amely a hagyományos téglagyárak színjeit helyettesíti. S hogy a már kész téglát se kelljen kézzel szállítóeszközre rakni, arról a közeljövőben felszerelésre kerülő téglafogó berendezés gondoskodik majd. Elkészülte után a szegedi az ország első téglagyára lesz, amelyből emberi kéz érintése nélkül kerül ki az építőipar legfontosabb alapanyaga. Az 50 millió forintos beruházás eredményeként a gyárban teljes rekonstrukció zajlott le. Az alagútkemence mögött felszerelték az NDK-ból érkezett, automatizált gyártóberendezést. Présgépének szájnyílása változtatható, tehát a mindenkori igények szerinti méretben készíthetnek téglát. A daraboló alól kikerülő nyerstégla elszedését — ez a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik a hagyományos téglagyárban — fotocella irányítja. Okos emelőberendezés rakja állványra, onnan mozgó kocsi viszi a műszárítóba, majd egy végtelen láncpálya segítségével kerül az alagútkemence szállítókocsijaira. Azok mozgatását ugyancsak automatizált hidraulikus vontatórendszer biztosítja. A 2—3 hétig tartó felfűtési idő alatt először késztéglával rakott kocsikat tolnak az alagútba, hogy a samottfalak egyenletes átmelegedését biztosítsák, majd következnek az első nyerstéglák. A teljes üzem megindulása után évente 20 millió hagyományos téglával növekszik a gyár kapacitása, s ezzel termelése megközelíti a 30 milliót. Ennek hozzávetőleg 15 százalékát középblokká feldolgozva szállítják el a gyárból, míg a többi a közvetlen lakossági és kisüzemi igények kielégítésére szolgál. BEDŐ NÁNDOR Begyújtották az ország legmodernebb égetőkemencéjét Begyújtás előtt még egyszer ellenőrzik az alagútkemence oldalán elhelyezett gyújtófejeket. (Fotó: Enyedi) Gyári belépőt a reformnak! Valaki, akinek megemlítettem, miről készülök írni, s aki maga is erősen érintett a témában, a fejéhez kapva azt mondta: „Csak erről ne!” Miért?! „Ettől mindenki ideges lesz” — felelte. Ideges? Amikor azután jó néhány helyen és jó néhány emberrel beszélgettem a vállalati mechanizmusról, s főként a nagyvállalatok és gyáregységeik kapcsolatáról — magam is tapasztalhattam az idegekben vibráló feszültséget. Majd mindegyik beszélgető partnerem azzal kezdte: „Kényes téma ez...” Miben foglalhatók össze a mai helyzet legfőbb jellemzői? A több gyáregységből álló vállalatok — nevezzük ezután nagyvállalatnak — egy részénél a reform bizonyos mértékig megrekedt a kapuk előtt, nem jutott túl a vállalat központi irányító szervezeténél, s a gyáregységekben többnyire kevés a változás, s ezek sem mindig egyértelműek. A nagyvállalatok belső szervezeti reformja sok esetben formálisan zajlott le, a munka lényegi, tartalmi részét nem érintette, s miközben a nagyvállalatok központjában újabb főosztályok és osztályok jöttek létre, a gyáregységek munkaügyi tevékenységét egészségtelen mértékben megkötötték. (A túlzottan centralizált bér- és létszámgazdálkodás sok esetben lehetetlen helyzetet teremt a gyáregységekben, s gyakran egyik forrása a fluktuáció növekedésének.) A túlzott centralizmusra való törekvés amúgy is hódít. Mindennapos eset, hogy filléres vásárlásokat változatlanul a központban kell jóváhagyatni, a gyáregységeknek az információ „központosítása” miatt olykor minimális ismereteik sincsenek a piaci helyzetről stb. Sok helyen hiányoznak a gyáregységek között differenciáló ösztönzők, alig találni nyomát az önálló elszámolásnak, a beruházási, fejlesztési lehetőségeket nem, vagy alig ismerik a gyáregységek, s így nem tudnak hozzájárulni a vállalati távlati elképzelések kimunkálásához, holott azok megvalósítása az ő feladatuk lesz. Okok és okozatok kuszáltsága közepette és viszonylag hamar kiszűrhető két, tipikusnak tekinthető vélekedés. Az egyik, amit a nagyvállalati központokban hangoztatnak: a gyáregységek még nem elég érettek ahhoz, hogy a tevékenységüket érintő fontosabb kérdésekben dönthessenek, különben is, a hatáskörök, feladatkörök centralizmusának föladása az anarchiával, a nagyvállalati szervezet fölbomlásával fenyegetne. A másik vélekedés, amit a gyáregységekben hallani: a nagyvállalati szervezet merevségéért, túlzott centralizáltságáért elsősorban nem gazdasági tényezők, hanem szubjektív indítékok okolhatók. Magyarán: vannak, akik szeretnék megőrizni íróasztalukat, s ezért ragaszkodnak ahhoz a hatáskörhöz, amit sokkal jobban elláthatnak a vidéki gyáregységben, mint ők Budapesten . . Hiba lenne úgy ítélkezni: mindkét nézőpont torz, hamis képet mutat. Mindkét vélekedésben van némi igazság, ám csak része egy nagyobb igazságnak, annak, hogy a gazdaságirányítási reform előkészítésének, majd első esztendejének időszaka a közgazdasági szabályozók alkalmazása lehetőségének megismerésével telt el, s a szükségesnél jóval kisebb figyelem jutott a vállalati belső szervezetre, a gazdasági folyamatok vállalaton belüli korszerűsítésére. A vállalati mechanizmus tökéletesítése nem újabb átszervezéseket kíván — ezekből eddig sem volt hiány —, hanem azt, hogy végre megszervezzék, a szó mai értelmében, a vállalati tevékenységet. Elsősorban az új gazdasági környezethez igazodó döntési szintek világos meghatározására van szükség, a nagyvállalati operatív irányítás mértékének erőteljes csökkentésére, a hatáskörök pontos meghatározására és bátor kiterjesztésére, a szükségtelen lépcsőfokok megszüntetésére. Jóval nagyobb jogkört kívánatos adni a gyáregységek vezetőinek bér- és létszámgazdálkodási kérdésekben, a fejlesztési koncepciók kidolgozásában, rugalmasabbá kellene tenni az anyagbeszerzést, a számviteli szervezetet. Intézményes megoldással lehet elérni azt, hogy a gyáregységek vezetői — a mai ún. igazgatótanácsi ülések nem alkalmasak erre — aktívan közreműködhessenek a távlati fejlesztési tervek kialakításában, megvitatásában. E tevékenységben ne csupán a gyáregységek igazgatói vegyenek részt, hanem lehetőleg a teljes műszaki-gazdasági stáb. Ugyancsak szükséges kialakítani a beruházásra, fejlesztésre, de még a szinttartásra szolgáló eszközök felosztásánál is az ésszerű, a gyáregységek közötti differenciálás módszerét. Érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy vállalaton belül miként és milyen mértékben helyettesíthetők az utasítások anyagi érdekeltséggel, testre szabott, azaz a gyáregység sajátosságait tükröző ösztönzőkkel. A vállalati mechanizmus tökéletesítésének joggal mondhatni, reformjának végrehajtása vitathatatlanul cselekvésre érett. Ahol úgy gondolják, hogy ráérnek, ott máris felkéstek. MÓCSI OSZKÁR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) CSEHGROD MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 26. Évfolyam, 214. szám áRA: 80 FILLÉR 1969. SZEPTEMBER 16. KEDD Elutazott megyénkből az odesszai delegáció Odessza-terület párt- és tanácsi delegációja, amelyet A. A. Dudnyik, Odessza megye tanácsának elnöke vezetett, néhány napos Csongrád megyei tartózkodás után tegnap Budapestre utazott. Megtekimették a Budapesti Őszi Vásárt, valamint a főváros más nevezetességeit. Mi történt a nagyvilágban ? Visszaérkezett Párizsból az MSZMP tanulmányi küldöttsége Angol miniszter Budapesten Ma kezdődik az ENSZ-közgyűlés új ülésszaka Elutazott Moszkvából az indiai külügyminiszter Részletes beszámolónk a 2. oldalon. Szeptember 22-én, megyei béke aktívallés Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége Hétfőn délelőtt Szegeden, a városi népfrontbizottság székházában tartott ülést a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának elnöksége- a megrendezésre kerülő VII. Magyar Békekongresszus előkészítésének megyei feladatait beszélték meg. A békemozgalom Csongrád megyei és Szeged város aktíváinak részvételével szeptember 22-én, hétfőn 9 órakor gyűlést rendeznek Szegeden. Beszámoló hangzik el a békemozgalom eddigi eredményeiről és a további feladatokról. Előadó: Eitlerné Szilágyi Júlia, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alelnöke, az MSZMP megyei oktatási igazgatóságának vezetője. Az aktívaülésen választják meg a békekongresszus megyei küldötteit is. A megyei népfrontelnökség tegnapi ülésén Eitlerné Szilágyi Júlia megyei alelnök terjesztette elő a békeaktívaülés beszámolóját. A vitában Sinkó Antal, Hofgesang Péter, Somogyi Aladár, Ökrös János, Mocsár Gábor, Katona Sándor, Oláh Miklós, Szabó József és Nagy István szólalt fel. Négyszintes társasházak épülnek A makói lakásproblémák megoldását már több ízben tárgyalták a város vezető testületei. A határozatok mindig figyelembe vették a lehetőségeket és a város teherbírását. A városi tanács vb hétfői ülésén számoltak be a telekpolitikai helyzetről, melynek alapján már kibontakozik a következő ötéves terv lakásépítési programja. A makói lakáshelyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy a lakások 48 százaléka a századforduló előtt épült, s többségük alap nélküli vertfal. A Honvéd városrész ezer házát, mely alapozás nélküli, feltétlenül fel kell újítani, vagy át kell telepíteni. Ezt az is indokolja, hogy e rész a főtérhez viszonyítva 3 méterrel alacsonyabban fekszik. A lakások döntő többsége egyszobás, s így az új családot alapító fiatalok részére azok már nem oszthatók. A városban építkezni szándékozók száma évenként mintegy kétszáz. Az évi házasságkötések száma 248. A társasház építkezések az OTP-kölcsönök emelkedésével szaporodtak. Különösen a kulcsátadásos lakásépítkezések iránti kereslet növekedett Makón. A város vezetői ezért tárgyalásokat folytattak az OTP Csongrád megyei igazgatóságával négyszintes kulcsátadásos társasházak építésére. A tanács a Ráday, a Petőfi, a Rákóczi utca és a Nagytér által határolt tömböt felajánlotta az Országos Takarékpénztárnak minimális telekértékesítési díjért. Az OTP vállalta, hogy ha a tanács szeptember 30-ig elkészíti a beépítési tervet, akkor négyszintes társasház formájában hozzákezd 300 lakás építéséhez. A tegnapi vb-ülésen közölték, hogy a beépítési terv elkészült, s így megvan a lehetősége a lakásépítkezésnek. A telekárat lakásonként 7 ezer forintban határozták meg, s közműhozzájárulásként lakásonként 3 ezer forintot számolnak fel. A városi tanács vb határozatában kimondta: az alapvető közművesítést a városi tanács megoldja, de a lakótelep leendő lakóinak vízműtársulási díjat kell fizetni, ha nem tagjai még a városi vízmű társulatnak. Makón Gyors intézkedés A Hírlap vasárnapi számában kérdésként tettük fel: mikor létesül napközi otthon Makón az öregek részére? A városi tanács vb megtárgyalta az öregek napközi otthonának létesítését. Határozatában kimondta, hogy a Lenin Tsz új székházának felépülése után a jelenlegi tszközpontot átadják az egészségügyi osztálynak, hogy ott létrehozza az öregek első napközi otthonát. A vb utadosította az egészségügyi osztályt, hogy azonnal kezdjen hozzá a szervezéshez, a berendezések beszerzéséhez. A vb úgy határozott, hogy Makón a közeljövőben 3—4 napközi otthont létesítsenek az öregek részére. A Munkástelepen a volt zöldkereszt épületében a rendelőintézet megépítése után nap-közit rendeznek be.