Csongrád Megyei Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-23 / 95. szám

Nemzetközi helyzetkép az SZKP kongresszusa után ÚJSÁGHlÍk­ Hogyan fog alakulni a nemzetközi helyzet az elkövetkező hetekben és hónapokban? — ez a kérdés vetődik fel a leggyakrabban ezekben a napokban. M­indaz, ami tíz na­pon át — március 30. és április 9. kö­­­zött — Moszkvában, a­­ kongresszusi palotában az SZKP XXIV. kongresz­­szusa keretében elhangzott, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a világközvélemény feszült érdeklődésének kö­zéppontjában állt. Egészen egyszerűen azért, mert amit a 240 milliós Szovjet­unió a kongresszus során elhatározott, hogy országa nagy ütemű fejlesztése, a szovjet nép életszínvona­lának minden eddiginél át­fogóbb emelése, továbbá az emberiséget fenyegető há­borús veszélyek elhárítá­sa, a feszültséget okozó kérdések békés rendezése érdekében az elkövetkező esztendőkben tenni kíván, döntően befolyásolja, sőt az esetek többségében meg­határozza a nemzetközi po­litika alakulását. A tárgyilagos szemlélő figyelmét nem kerülhette el, hogy a kongresszust közvetlenül megelőző idő­szakban és a tanácskozás napjaiban szinte az egész nemzetközi politikai élet­ben „lelassult a vérkerin­gés”: a nyugati hatalmak (közéjük számítva a NA­­TO-országokat is) és az úgynevezett harmadik vi­lág államai azt latolgat­ták, mit hoz számukra, mennyire befolyásolja vi­lágpolitikai pozícióikat az SZKP kongresszusának ál­lásfoglalása az elkövetkező évekre vonatkozóan. Ez a várakozás kifejezésre ju­tott egyebek között abban, hogy a legfontosabb kér­désekkel összefüggő esz­mecserék szinte formálissá váltak ez idő alatt. Így volt ez például a Bécsben folyó, a stratégiai fegyver­kezés korlátozását célzó szovjet—amerikai tárgya­lások, a Párizsban, a viet­nami helyzet rendezési le­hetőségeit keresni hivatott négy résztvevős tanácsko­zás, de a közel-keleti fej­lemények, sőt az európai biztonság témájával logi­kusan, vagy erőltetetten összekapcsolt kérdések ese­tében is. A nemzetközi po­litikai élet minden szintű megélénkülése most vi­szont arra utal, hogy az érdekeltek — a barátok, a rokonszenvezők és a túlsó oldal képviselői — a kong­resszus határozatainak tük­rében arra összpontosítják figyelmüket, hogyan érvé­nyesülnek, illetve realizá­lódnak rövidebb és hosz­­szabb távon a Moszkvában 10 napon át kialakult és határozatokká emelt állás­pontok. M­ielőtt utalnánk az egyes, fontosabb nemzetközi kérdé­sekben várható, vagy bekö­vetkező fejleményekre, em­lékeztetnünk kell arra, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa semmiképpen sem tekinthető új szakasz kezdetének a Szovjetunió bel- és külpolitik­ájában. Nincs tehát arról szó, hogy amit a Szovjetunió a kongresszus befejeztével a nemzetközi politikai élet­ben tenni, vagy javasolni kíván, az független az ed­digi, a kongresszust meg­előző időszakban már val­lott nézeteitől, vagy meg­valósított lépéseitől. Éppen azt kell nyomatékosan alá­húzni, hogy a szovjet kor­mány az eddig elért ered­ményekre építve kívánja folytatni minden tekintet­ben bevált külpolitikáját. Csalódnak tehát azok a nyugati, szenzációs új fej­leményeket „jósoló”, úgy­nevezett „szakértők”, akik egy merőben új szovjet külpolitikai irányvonal ki­alakulására esküdtek a kongresszust megelőző na­pokban. Hozzá kell tenni ehhez — természetesen — azt is, hogy azoknak sem lett és lesz igazuk, akik­­úgysem változik a Szov­jetunió külpolitikája” ösz­­szegezéssel tértek napi­rendre a várható fejlemé­nyek számbavételekor. Lé­nyegében tehát arról van szó, hogy amíg a szovjet külpolitika egyébként is­mert alapelvei változatla­nok maradnak, a célkitű­zések megvalósítását szol­gáló eszközök, lehetőségek korszerű szintű alkalmazá­sára tolódott át a hang­súly. Röviden: nem a „mit”-ről, hanem a „mi­­ként”-ről, a „hogyan”-ról volt szó a Szovjetunió kül­politikája kongresszusi kör-­­ vonalazásakor. A­z érdeklődés előteré­ben a továbbiakban természetesen az áll, milyen lépéseket tesz a szovjet vezetés és diplo­mácia a legfontosabbnak tekinthető nemzetközi problémák megoldásának elősegítésére. Szinte bizo­­­nyos, hogy mindenekelőtt az európai biztonsági ér­tekezlet összehívását fog­ja szorgalmazni. Ez érthető is, hiszen a biztonsági kon­ferencia megkezdésének feltételei már adottak, s így a bevezető tanácsko­zások ez év második felé­ben a finn fővárosban megkezdődhetnek. Feltehe­tő, hogy az elkövetkező he­tekben meggyorsul a szov­jet—nyugatnémet és a len­gyel—nyugatnémet szer­ződés bonni ratifikációjá­ra vonatkozó lépéssorozat előkészítése is, annál is inkább, mivel a Nyugat- Berlinre vonatkozó négy­hatalmi, nagyköveti szintű tárgyalások — amelyek kedvező eredményeitől az NSZK függővé tette a ra­tifikációs eljárás szorgal­mazását — elé terjesztett új szovjet javaslatok alkal­masak a megegyezés el­érésére. Jó kilátásokkal folytatódik a közel-keleti helyzet rendezését célzó egyiptomi diplomáciai kez­deményezéssorozat, s Viet­namban sem lehet már kétséges, hogy a katonai döntés kierőszakolására irányuló washingtoni szán­dékok végérvényesen ku­darcot vallottak. Ezeken túlmenően, Bécsben arra számítanak, hogy az ott fo­lyó szovjet—amerikai SALT-tárgyalások konst­ruktív szakaszukhoz ér­­­­keztek. Végül mind több­­ szó esik arról, mennyire­­ nagy fontosságú az öt­­ atomhatalom tárgyalásaira vonatkozó szovjet javaslat, s amelyet Londonban és Pá­­­­rizsben máris kedvező fo­­­­gadtatásban részesítettek. ■ V­árhatóan tehát a­­ nemzetközi politikai élet egy nagyon fon­tos és eseményekben gaz­dag időszaka következik. S akik figyelemmel kísé­rik majd a fejleményeket, tapasztalhatják, hogy a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok állás­pontjai, törekvései az el­következőkben még inkább meghatározó jelentőségűek lesznek, mint voltak ko­rábban. PERÉNY ISTVÁN Egyiptomi álláspont a Szuezi-csatornával kapcsolatban A félhivatalos kairói Al Ahnam című lap csütörtöki száma behatóan elemzi a Szuezi-csatorna megnyitá­sával kapcsolatos egyipto­mi kezdeményez­­és az izraeli ellenjavaslatok nyo­mán kialakult helyzetet. A lap megállapítja: Egyiptom „kategorikusan elutasítja” az izraeli ellen­­javaslatokban foglalt felté­telt, hogy a csatorna meg­nyitásának kérdését kétol­dalú megállapodás tárgyá­vá tegyék. Ugyanakkor Kairóban érdeklődéssel figyelik az Allan izraeli miniszterel­nök-helyettes washingtoni látogatásáról és az esetle­ges újabb izraeli javasla­tokról szóló „ellentmondá­sos híreket”. Egyiptom ál­láspontja a Szuezi-csatorna megnyitásának problémáját illetően változatlan maradt Ennek az átfogó rende­zésinek a Szuezi-csatorná­­val összefüggő része az egyiptomi kezdeményezés értelmében a következő öt pontban foglalható össze: I A részleges izraeli * • csapatkivonás után megkezdődnek a munká­latok a csatorna hajózható­vá tételére. Ezt követően a szem- • benálló felek megha­tározott időre szóló tűzszü­­neti megállapodást kötnek, hogy lehetővé tegyék Jar­ring számára a Biztonsági Tanács határozatvégrehaj­tási időrendjének meghatá­rozását; *­ Egyiptom csapatokat küld a csatorna kele­ti partjára; Egyiptom kész gya­­­­korlati intézkedéseket elfogadni a haderők egy­mástól való elválasztásá­nak biztosítására a tűzszü­net időszakában.­­ Ha a tűzszüneti idő­­­­szakban nem sikerül konkrét előrehaladást elér­ni, az egyiptomi csapatok­nak joguk van arra, „hogy megőrizzék cselekvési sza­badságukat, amely a meg­szállt arab területek teljes felszabadítására vonatkozó elkötelezettségükön alapul”. 2"-------­ Csütörtökön reggel, Le­nin születésének 101. év­fordulóján a nemzetközi proletariátus halhatatlan vezérére való emlékezés jegyében folytatta munká­ját a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusa. A délelőtti ülés első felszó­lalója Pencso Kubadimzki, a BKP Politikai Bizottsá­gának tagja, miniszterel­nök-helyettes volt.­­ A ceyloni lázadók szer­dán azonos tartalmú, szin­­galéz nyelven írt levele­ket juttattak el Banda­­ranaike miniszterelnöknek, a kormány tagjainak, va­lamint a colombói lapok­nak. A levél szerint a fel­kelés „első szakasza sike­resen befejeződött”, s ve­zetői készek tárgyalásokat kezdeni a hatóságokkal. Csehszlovákiai statisztika A szövetségi statisztikai hivatal előzetes adatainak tanúsága szerint az 1970-es december elsejei helyzetnek megfelelően a Csehszlovák Szocialista Köztársaság lako­sainak száma 14 362 000. Az 1961-ben megtartott legutolsó népszámlálás idején fennállt helyzethez képest 612 ezer­rel, vagyis 4,5 százalékkal több, 1961-hez képest 427 ezer­rel, vagyis 10,8 százalékkal csökkent a 15 évesnél fiatalabb korúak száma. Egyidejűleg 556 ezerrel, azaz 29,5 százalék­kal gyarapodott a hatvan évesnél idősebb állampolgárok száma. Az ország lakosságának 29,2 százaléka szlovák, 65 szá­zaléka cseh nemzetiségű. Az­ előzetes statisztikai adatok nem említik a többi nemzetiséget, így a magyart sem. A Gyarmati Ifjúság Napja alkalmából Szolidaritási ifjúsági nagygyűlés Vásárhelyen Tegnap rendezték meg Vásárhelyen a Gyarmati Ifjúság Napját. Az egész­napos rendezvényen részt vett több hazánkban tanu­ló vietnami és Szíriai egye­temi hallgató is. A vendégek először a HÓDIKÖT-be látogattak el, ahol Pál János, a vállalat pártbizottságának titkára köszöntötte őket és tájé­koztatót adott számukra a vállalat életéről. Ezt kö­vetően Bánvölgyi Mátyás­­né, a gyár KISZ-bizottsá­­gának titkára üdvözölte a külföldi fiatalokat, majd üzemlátogatáson vettek részt. Délután a HÓDIKOT művelődési házában szo­lidaritási nagygyűléssel folytatódott a Gyarmati Ifjúság Napja. Ezen részt vett Szabó Gáspár, a váro­si KISZ-bizottság szervező­­titkára is. A nagyszámban megjelent érdeklődő fiata­lokat Bánvölgyi Mátyásné köszöntötte, majd Likha­­necz Sándor technikus, a vállalati KISZ vb tagja mondott beszédet. — Gyarmat. E szó halla­tára minden jó érzésű em­ber a világon megborzad. Ez a szó alig két évszázada még másfél milliárd ember elnyomását jelentette — mondotta bevezetőjében. — Arany, réz, banán, kókusz és még sorolhatnánk, mi minden áradt a gyarma­tokról hosszú éveken ke­resztül Európába, ám min­denhez vér tapadt. Igaz, a gyarmatosítók minden idő­ben igyekeztek eltitkolni a szönyűségeket, de az éhín­séget, a lepratelepeket, a rabszolgapiacokat nem le­hetett titokban tartani. A világ jobbérzésű emberei már évszázadok óta küz­delmet indítottak a gyar­matosítás felszámolásáért, de ez csak a második vi­lágháborút követően, a szo­cialista tábor kialakulásá­val öltött nagyobb mérete­ket. Ezt követően arról be­szélt, hogy megbomlott az imperializmus egységes gyarmati rendszere, de új módszerrel, az úgynevezett csendes beépüléssel, neoko­­lonializmussal váltották fel politikájukat.­­ A neokolonializmus is vereséget szenvedett azon­ban hangsúlyozta —, ezt mutatják a sorra felszaba­dult országok, mint ami­lyen Vietnam, Korea, Kína, India. Az imperialisták azonban nem nyugszanak, nem adják fel a harcot, pozícióik megvédése érde­kében, de a haladó világ, köztük a magyar fiatalok is minden segítséget meg­adnak számukra. Meggyő­ződésem, az igazság, az el­nyomott népek küzdelme győzni fog — fejezte be nagy tapssal fogadott be­szédét. Ezután Tran Van Le vi­etnami egyetemista szólalt fel. — Az a lecke, amit az­­amerikaiak Vietnamban kapnak, figyelmeztető szá­mukra: politikájukra min­denütt csúfos vereség vár. Nem lehet legyőzni egy népet, amely egy ember­ként, az emberiség dicsősé­ges érdekeiért cselekszik — mondotta többek között. A másik felszólaló, a Szí­riai Haim Nori arról be­szélt, milyen sokat szen­vedtek az arab népek a francia és angol gyarmato­sítóktól. A függetlenség ki­­vívása után ezek az orszá­gok haladó kormányaik se­gítségével elindultak a fej­lődés útján. Ebben segítsé­get nyújt számukra az egész szocialista tábor. Az ifjúsági nagygyűlés Bánvölgyi Mátyásné zár­szava után a DIVSZ-induló hangjaival ért véget. REIGL ENDRE Dr. Boxó Sándort A járási és a kerületi hivatalok Ш arról előzőleg írtam, a válasz­tás napjával megszűnnek a járási tanácsok, azok végrehajtó bizott­ságai, de a járás állami területi egység marad. Megyénk mindhárom járásában létrejönnek a megyei tanács végrehajtó bizottságának önálló hatáskörű, egysze­mélyi vezetés alatt álló államigazgatási területi szervei. A fenti intézkedéssel a szakigazgatási szervezet jelenlegi rendszeréhez képest új tanácsi államigazgatási szervek ala­kulnak ki. A tanácstörvény mind a já­rási, mind a kerületi hivatalt a tanács szervei között sorolja fel, ebből követ­kezik, hogy a hivatalok tanácsi állam­­igazgatási szervek. A végrehajtó bizott­ságnak való közvetlen alárendeltségük azonos a megyei, megyei városi szakigaz­gatási szervekével, s irányításuk is azo­nos módon történik. Ebből következik, hogy a járási, kerületi hivatalok a jö­vőben az ágazatpolitikai feladatok vég­rehajtásáért nem lesznek elsődlegesen felelősek , mint voltak a járási és ke­rületi tanácsok, illetve azok végrehajtó bizottságai. Ezzel az intézkedéssel az ágazatpolitikai felelősség leszűkül a helyi (községi, nagyközségi, városi, megyei vá­rosi) és a területi (megyei) tanácsok végrehajtó bizottságaira. De a hivatalok fontos eszközei lesznek a területi és he­lyi ágazatpolitikai feladatok megvalósí­tásának. E vonatkozásban — az eredményes munka, az ágazatpolitikai feladatok ne­gyedik ötéves tervnek megfelelően tör­ténő megvalósítása érdekében —■ fontos, hogy a megyei tanács­ok szakigazgatási szervei megfelelően működjenek együtt a járási hivatalok elnökeivel, illetve ha­tósági vonatkozásban az illetékes szerv vezetőjével, hogy most az átmeneti idő­szakban, de a hivatalok megalakulása után is, megfelelő együttműködés ala­kuljon ki. A megyei tanács végrehajtó bizottsága éppen ezért utasította a járási tanácsok vb elnökeit, hogy a tanácsi munka folyamatosságát és zökkenőmen­tességét az átszervezés során is biztosít­sák. Az új tanácstörvényben ez is sze­­"*■ 1*1­repel: „A helyi szakigazga­tási tevékenységet a helyi tanács végre­hajtó bizottsága útján a fővárosi, illető­leg a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának szakigazgatási szervei irányítják.” E törvényi megfogalmazás szerint a he­lyi s­zakigazgatási tevékenységnek a helyi tanács végrehajtó bizottsága útján tör­ténő irányítása alárendeltséget a megyei és helyi szakigazgatási szervek között nem tételez fel, mint ahogy nem tételez­hető fel alárendeltség — a megyei ta­nácstól, illetve a végrehajtó bizottságától kapott felhatalmazás kivételével — a já­rási hivatalok vonatkozásában sem. Ugyanis a tanácsrendszer továbbfejlesz­tésével kapcsolatban már megjelent jog­szabályok változatlanul fenntartják az 1023-as kormányhatározatot, mely a szakigazgatási szervek kettős alárendelt­ségét megszüntette. A megyei tanács­ok szakigazgatási szerveinek irányítási jogo­sítványát foglalja magában az új tanács­­törvény 69. paragrafusa. Az irányítási jo­gosítványok közül elsősorban a szakigaz­gatási tevékenység irányát meghatározó szakmai irányelvek és elvi állásfoglalások kibocsátását, valamint általában a jog­szabályok végrehajtásának folyamatos ellenőrzését kell kiemelni. Az új tanács­­törvény változatlanul fenntartja a felet­tes szakigazgatási szerv vezetőjének, já­rási hivatal vonatkozásában az illetékes szerv vezetőjének —­ mivel a hivatal minden olyan ügyben, melyben a közsé­gi, nagyközségi vb egységes szakigazga­tási szerve jár el első fokon, másod fokon az illetékes szervének vezetője jár el — a hatósági ügyintézés felügyelete köré­ben gyakorolt, a jogszabályok által meg­állapított jogosítványait. A1 tünás­ ci önkormányzat egyre H­ifll'alső! szélesebb kiterjedése érdekében szükséges — a jelenleg még járási első fokú államigazgatási ügyek­nek — folyamatosan a helyi tanácsok vb egységes szakigazgatási szervei hatáskö­rébe történő decentralizálása. Az új ta­nácstörvény ugyanis jogelvként rögzíti azt a követelményt, hogy a lakosságot közvelenül érintő államigazgatási felada­tok elsősorban a helyi tanácsok végrehaj­tó bizottságai egységes szakigazgatási szervei hatáskörébe kerüljenek. A tör­vény a hatáskörök, különösen a hatósági ügyintézés vonatkozásában érvényesíti azt az elvet, hogy a döntési jogosítvá­nyokat, az ügyeket legjobban ismerő, az ügy keletkezési helyéhez legközelebb álló helyi tanácsok és szerveik kapják. A ta­nácsrendszer továbbfejlesztése, a hatás­körök elhatárolása, a tanácsok és szerve­ik előtt álló feladatok maradéktalan el­látása különösen fontossá teszi a tanácsi szervezet egységei közötti harmonikus együttműködést. Ezt kívánja meg egyéb­ként pártunk X. kongresszusa határoza­tainak eredményes végrehajtása is. Ay­ílt tanácstörvény gondoskodott a «ь «I képviselettel nem rendelkező, de államigazgatási szempontból számos első fokú hatósági jogosítvány gyakorló, illetőleg a községi szint fellebbezési fóru­maként eljáró járási hivatalok feletti kép­viseleti ellenőrzés formájának megterem­­éséről is. A törvény 61. paragrafusa sze­rint ugyanis: „A tanács területi csopor­­ot hozhat létre tagjaiból, szervezeti és ■űködési szabályzatában meghatározott ■ládátok ellátására." E jogszabályi fel­­szalmazás alapján a megalakuló új me­rci tanácsnak helyes lesz majd létre­­■ozni a járások, de a városok területi és s a megválasztott tanácstagok területi ■soportját, hogy a megyetanácsi képvise­let és ellenőrzés biztosított legyen, vala­mint azért is, hogy a létrehozott tanács­tagi csoportok segítsék a tanácsokat és szerveit a megnövekedett tanácsi felada­tok ellátásában. (Vége) PÉNTEK, Ш71. Április 11.

Next