Csongrád Megyei Hírlap, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-01 / 127. szám
CEAUSESCU KÍNÁBA UTAZOTT Bukarest / MTI Hétfőn reggel Nicolae Ceausescunak, a Román KP főtitkárának, az államtanács elnökének vezetésével elutazott Bukarestből a román párt- é és kormányküldöttség, amely hivatalos látogatást tesz a Kínai Népköztársaságban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban és a Mongol Népköztársaságban. A delegáció tagjai között van Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök, az RKP KB állandó elnökségének tagja, Manescu, az államtanács alelnöke, a Központi Bizottság végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja, a KB titkára is. Cape Kennedy — MTI Az Egyesült Államok-beli Cape Kennedyben vasárnap este (magyar idő szerint éjfél után 23 perccel) fellőtték a Mariner—9 jelű űrhajót, amelynek feladata, hogy a Marshoz repüljön, ott tudományos kutatásokat végezzen és fényképfelvételeket készítsen a bolygóról. KIJÁRÁSI TUDALOM AMMANBAN Amman — MTI Ammanból és Jordánia északi, határmenti körzeteiből érkező hírek szerint hétfőn folytatódtak a hét végén megújult fegyveres összecsapások a Palesztinai gerillák és a királyi katonaság egységei között. A husszein menekülttáborban és a palesztinaiak által sűrűn lakott ammani kerületekben a hatóság meghatározatlan időre kijárási tilalmat rendelt el; az intézkedést katonai járművekről hangszórókon ismertették az adott körzet lakóival. PATOLICSEV PÁRIZSBAN Moszkva — MTI Nyikolaj Patolicsev, szovjet külkereskedelmi miniszter a francia kormány meghívására hétfőn Párizsba repült. A francia fővárosban Patolicsev a két ország közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseiről tanácskozik. MARINER—9. Heves harcok Dél-Vietnamban! Súlyos harcok folynak Dél-Vietnam mind a négy katonai körzetében — jelenti az AP Saigonból. A hírügynökség szerint a partizánok az elmúlt hét végén csaknem száz amerikai és saigoni állás ellen intéztek támadásokat. Saigonból származó, nem végleges adatok szerint a harcokban hétfő hajnalig 77 saigoni katona vesztette életét, 220 megsebesült. Az amerikai katonák veszteségét 33 főre becsülik. A Reuter legújabb jelentésében arról számol be, hogy a DNFF fegyveres alakulatai hétfő reggel a Shau völgyében megtámadták a saigoni kormánycsapatok egyik megerősített állását. A harcban 15 dél-vietnami kormánykatona halt meg, 28-an megsebesültek. Több hetes viszonylagos nyugalom után kiújultak a harcok a kambodzsai főváros, Phnom Penh környékén is. Mint az AFP jelenti, a kambodzsai felszabadító egységek vasárnap este megtámadták a kormánycsapatoknak a fővárostól 20 kilométerrel északnyugatra levő állásait. A vasárnap kezdődött harcok hétfőn folytatódtak. Az amerikai hadügyminiszter hazatért európai körútjáról Melvin Laird amerikai hadügyminiszter vasárnap hazatért európai körútjáról az Egyesült Államokba. A NATO miniszteri tanácsának lisszaboni ülése előtt a hadügyminiszter részt vett a szervezet nukleáris tervező csoporjának és védelmi tervező bizottságának ülésén az NSZK-ban, illetve Brüsszelben. Amint vasárnap, hazatérése után kijelentette, mindkét ülésen a kölcsönös (a NATO és a varsói szeződés országai közötti) csapatcsökkentések kérdését beszélték meg. Laird ezzel kapcsolatban a szövetségeseknek a Nixon-doktrinát hangsúlyozta, s azt, hogy a NATO-nak „az erő pozíciójából” kell erről a kérdésről tárgyalnia. „Most, hogy tárgyalásokba fogunk kezdeni, katonailag meg kell erősíteni szövetségünket, amíg ezek a tárgyalások folynak” — mondotta az újságíróknak. Laird kijelentette, nem tudja megmondani, mikor kezdődhetnek konkrét tárgyalások a NATO és a Varsói Szerződés között a csapatcsökkentésekről. „Egyelőre meg kell erősíteni szövetségünket” — mondta ismét. Carapkin Dániában Repülőgép-eltérítés, diplomatarablás 4. Átvilágítás a repülőtéren NINCS A VILÁGNAK olyan országa, amelynek büntetőitörvénykönyvében ne a legsúlyosabb büntetési tételeket fogalmaznák meg az erőszakos cselekmények elkövetőivel szemben. Ha valaki fegyveres rablást követ el, bűnhődik, még akkor is, ha a rablott érték jelentéktelen. Az utcai verekedéseket is súlyosan büntetik a világ legtöbb országában; nincsen olyan törvénykönyv, amely felmentést adna az úgynevezett erőszakos cselekményekre, de sokáig ez volt a helyzet a repülőgépeltérítések egyes eseteiben. Tulajdonképpen mióta és hányszor raboltak el repülőgépet? Csak 1969-ben vállalkozott a londoni „stratégiai tanulmányok intézete” arra, hogy megkísérelje egyetlen, az 1969-es esztendő repülőgéprablási történetének összeállítását. Az intézet szerint 1969-ben a világ legkülönbözőbb tájain nyolcvanegy alkalommal kíséreltek meg repülőgépet eredeti útvonalától eltéríteni. A kísérletekből hetven járt sikerrel. Idézünk néhány mondatot a londoni jelentésből: „A legváltozatosabb fegyvereket használták a repülőgéprablók, borotvapengétől és fából készült revolvertől géppisztolyig és időzített dinamitbombát. 1969-ben az útirányuktól eltérített repülőgépek fedélzetén összesen ötezer ember tartózkodott. Ezek közül seki sem sebesült meg. Igaz ugyan, hogy az év folyamán a repülőgép eltérítések következtében öt személyt megöltek, de ez az öt személy repülőgéprabló várt. A hetven sikeres repülőgéprablásból hatvanhárom esetben Kuba irányába térítették el a repülőgépeket. De 1969 utolsó négy hónapjában Kuba már az egyedüli és a legfőbb úticél volt. A járvány fokozódik és földrajzilag is terjed.” Érdemes itt egy pillanatra megállni. Egy repülőgép fegyveres eltérítése mindig rendkívül súlyos veszélyekkel jár. Elképzelhető ugyanis, hogy a pilóták valamelyike megkísérli az ellenállást, harcba keveredik a repülőgéprablókkal és eközben a gépet vezető személyzet elveszíthetiuralmát a műszerek és a rádió fölött. Ez azt eredményezheti, hogy a repülőgép lezuhan. Éppen ezért — bár határozott nemzetközi jogszabály akkoriban még nem született a repülőgéprablók ellen — már voltak bizonyos, eléggé komoly intézkedések. A repülőgéprablásokkal foglalkozó nemzetközi szervezetek, jogászok, a repülőtársaságok különböző közös intézményei 1970 kora tavaszán többször is kijelentették, a valószínűség azt mutatja: hamarosan csökkenni fog a rablások száma. A javaslat korainak bizonyult. Elegendő három naptári nap eseménytörténetéből kiemelni néhány jelentést. 1970. május 24-én kora délelőtt, a havannai José Marti repülőtér felett körözni kezdett és leszállása engedélyt kért a Mexicana Légiforgalmi Társaság egy repülőgépe, amelynek eredetileg Mexico Cityből kellett volna egy venezuelai repülőtérre vinni utasait. A repülőgépet két felfegyverzett fiatalember térítette el útjából. Másnap, május 25-én hétfőn, három óra alatt két amerikai utasszállító gép szállt le Havannában, az egyiket négy férfi, a másikat egy férfi és egy nő térítette el útjáról, mindkettő belföldi útvonalon közlekedett az Egyesült Államokban. 26-án kedden, a Pan American egy nagy utasszállító repülőgépe szállt le Havannában. A REPÜLŐTÁRSASÁGOK 1966 óta számtalan olyan megbízást adtak ki szakembereknek — pilótáknak, rendőrtiszteknek, nyomozóknak, pszichológusoknak — amelyek mind arra szóltak: találják meg a repülőgép-eltérítés megakadályozásának száz százalékig biztos módját. (Az első intézkedést még a szakférfiak megkérdezése nélkül tette az amerikai Szövetségi Repülésügyi Hivatal. Akkor, ellentétben az addigi, a polgári repülésre érvényes, nemzetközileg elfogadott szabályzattal, engedélyt adtak a pilótáknak arra, hogy lőfegyvert viseljenek. Az engedély ugyan megszületett, de egyetlenegy — a Bonanza nevű repülőtársaság kivételével a cég sem járult hozzá a lőfegyverviseléshez. Az elutasító válasz indoka az volt, hogy egy tűzharc a levegőben, a repülőgép utastermében vagy pilótafülkéjében szinte teljes bizonyossággal a gép felrobbanásával jár. Jelenleg a polgári repülőtársaságok tiltják pilótáiknak a fegyverviselést.) Mintegy húsz különböző ötletet jelentettek be eddig — de még egyetlenegy módszert sem vezettek be az utasok ellenőrzésére. Egy amerikai cég, amely egyébként bankok rablás elleni riasztóberendezéseinek gyártásával foglalkozik — közölte, hogy olyan, viszonylag olcsó átvilágító-berendezés prototípusát dolgozta ki, amely pontosan kimutatja, hogy az utas táskájában, zsebében, vagy ruhája alatt milyen fémtárgyat tart. Amikor a berendezést kipróbálták, derűs és viharos jelenetek egész sora bizonyította be, hogy ez a berendezés nem túlságosan megnyugtató megoldás. Az történt ugyanis, hogy a repülőtér kijáratától a motozóhelyiségbe vezettek több olyan embert, akinek a zsebében kulcscsomó, kisebb műszer volt, mint veszedelmes repülőgéprablót vezettek el a rendőrök, egy férfit, aki nyakában ezüstláncon amulettként egy vékony, revolver alakú medált viselt. A legkellemetlenebb eset egy nyugat-európai diplomatáé volt, akit elvezettek, mert a készülék kimutatta, hogy a szájában visz valamilyen nagyobb fémtárgyat. Kiderült, hogy a férfi néhány évvel ezelőtt egy gépkocsi-szerencsétlenség következtében súlyosan megsérült és amikor plasztikai műtéttel igyekeztek helyreállítani megsérült arcát, az összetört állkapocs pótlására platinából építettek be alsó arcába égi hidat. A rövid karrier ideje alatt, amelyet ez a berendezés megfutott, több száz alkalommal volt heves vita a repülőtéri őrök és az utasok között azért, mert Nyugaton igen divatos revolver alakú öngyújtó miatt sokan lekésték repülőgépjüket... (Következik: SZÍNHELY: MÜNCHEN ÉS ZÜRICH Három és fél millió menekült Nyugat-Bengália indiai állam menekülttáboraiban az utóbbi napokban legkevesebb 300 kelet-pakisztáni menekült halt meg kolerában, gyomor- és bélbetegségekben — közölte újságírókkal a nyugat-bengáliai egészségügyi miniszter. Elmondotta, hogy 800 orvos eddig több mint 100 000 menekültet kezelt a tábori kórházakban. A betegségek járványszerű terjedésének okát hivatalos részről a táborok rossz egészségügyi ellátottságában látják. Új-Delhiben megerősítették, hogy a kelet-pakisztáni menekültek száma már meghaladja a 3,5 milliót Mise a szabadságharcosok győzelméért A dél-vietnami szabadságharcosokért és ügyük győzelméért mondott misét egy amerikai pap a Szent Péter-bazilika lépcsőin. A vatikáni pápai rendőrség szóvivője a nem mindennapi esetet a következőképpen mondotta el: — Henry Bury minnesotai lelkész a Szent Péter-bazilika lépcsőin egy asztalból oltárt rögtönzött és a körülötte összegyűlt háborúellenes híveknek misét celebrált a „Viet Cong partizánok” lelki üdvéért és harcuk győzelméért. Amikor a mise véget ért, a pap híveivel együtt a bazilikába lépett és ott röplapokat osztogatott. Ezek elítélték a pápát, amiért a közelmúltban hajlandó volt fogadni a saigoni kormány képviselőit, viszont elutasította a találkozást a DIFK küldötteivel. A papot és néhány hívét a vatikáni rendőrség őrizetbe vette. -r... mWMWP' méééhééééi Új szakasz a szovjetegyiptomi kapcsolatokban ÚJSÁGHÍR: „A legutóbbi egyiptomi diplomáciai és belpolitikai fejlemények összefüggéseit vizsgálva, a szovjetegyiptomi szerződés megkötése visszaesést jelent az Egyesült Államok számára” — írja a Washington Post. A diplomáciában valóban szokatlan rövid előkészítési idő alatt, a múlt héten olyan szerződés jött létre a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság között, amely — nem túlzás, ha ezt állítjuk — meglepte a világot. Hiszen arról van szó, hogy a Szovjetunió — a legerősebb szocialista hatalom és a társadalom szintén szocialista átalakítására törekvő EAK együtt deklarálta, hogy barátságuk megbonthatatlan. A meglepetést az is okozhatta, hogy e szerződés megkötése előtti hetekben figyelmet érdemlő belpolitikai események is lezajlottak az EAK-ban. Magas vezető tisztségekből eltávolítottak egy sor ismert politikust, akikről ugyancsak a nyugati burzsoá sajtó a legkülönbözőbb „bal”- és „jobb”oldali jelzőket aggatta, úgy tüntetve fel, mintha ezek a belpolitikai változások — legalábbis perspektívában — az imperialista politika számára kínálnának valami kedvezőt. Nos, ezért volt az imperialisták számára hidegzuhany a kairói szerződés, amely ismét azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió és az EAK barátsága nemcsak, hogy nem töretlen, de szüntelenül erősödik. Sőt! A szerződés éppen azt a célt szolgálja, hogy az együttműködést lényegesen kiszélesítsék gazdasági, tudományos, politikai, kulturális — sőt — katonai téren is. Tehát e szerződés aláírásával Szadat elnök azt igazolta a világ előtt, hogy nemcsak ígéret volt, amit Nasszer temetésén megfogadott, hanem végleges elhatározás, hogy külpolitikájában határozottan imperialistaellenes vonalat követ, az EAK belpolitikáját viszont a következetes társadalmi progreszszió útján, a szocialista átalakítás útján vezérli. Ez az egyetlen olyan politika, amely megfelel Egyiptom nemzeti érdekeinek, s amely megfelel az egész haladó arab világ létérdekeinek is. Hiszen ma már az EAK-ban a legegyszerűbb fellah is tudja, hogy Bar Lev izraeli tábornok tankjait annak idején azért sikerült a Szuezicsatornánál megállítani, mert egyedül a Szovjetunió volt az a nagyhatalom, amely nem kérdezte, mikor és mivel fizetnek, azonnal katonai segítséget nyújtott az izraeli agressziótól súlyosan megtámadott egyiptomi népnek. Azt is mindenki jól tudja, hogy miközben más kapitalista államok és tőkés pénzintézetek csak ígérgetnek, a szovjet nép segítségével azóta felépült az asszuáni gát, amivel egyszer és mindenkorra megszüntették a gyakran éhhalált okozó aszályt, s megteremtették az EAK gyorsabb iparosításának feltételét. És szinte nincs nap, amikor valamilyen — hasonló szovjet segítséggel épült — létesítményt ne adnának át az EAK-ban. Ezért az egyiptomi nép számára ez a szerződés természetes és az egyszerű emberek millióit örömmel tölti el. De félelemmel tölthet el minden olyan erőt, amely ellensége Egyiptomnak és ellensége a társadalmi haladásnak. Pedig a szerződés világosan arról beszél, hogy senki ellen nem irányul, s összhangban van az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányával. Egy valami „ellen" irányul: az agresszió ellen! Mindenki nagyon jól tudja Egyiptomban, hogy Izrael mögött ott áll az Egyesült Államok. Az USA rá tudná kényszeríteni Izraelt, hogy teljesítse a Biztonsági Tanács határozatát. De az USA a szónál többet nem tesz! A Szovjetunió viszont ott áll az agresszió által sújtott EAK és a haladó arab népek mellett, védelmükhöz minden segítséget megad, de elsősorban a politikai megoldás eszközeit keresi, valamint azokat a megoldási formákat, amelyekkel sikerülne felszámolni a közel-keleti háborús tűzfészket és elérni, hogy az agresszió következményeit is felszámolják. A helyzet bizonyos fokú jobb megértését elősegíti Fuad Murszi nyilatkozata, aki az 1965-ben feloszlott, illetve az ASZU-ba beolvadt Egyiptomi Kommunista Párt egyik vezetője volt, s akit most Szadat az ASZU ideiglenes főtitkárságának tagjai közé nevezett ki. Murszi azt mondotta, hogy az egyiptomi forradalom történetében először fordul elő, hogy a rendszer hivatalosan is együttműködik a marxistákkal és magas állami tisztségeket bíz rájuk. E politikus egyidejűleg bírálta az elmozdított Ali Szabrit is, akinek az volt a felfogása, hogy a jobboldal távoltartása mellett negatív álláspontra kell helyezkedni a marxisták tisztségekbe történő emelésével kapcsolatban is. A nyugati burzsoá sajtó a szovjet—egyiptomi viszony „elhidegülését” jósolta. Arról cikkezett, hogy valamiféle „fordulatra” van kilátás az EAK-ban. (Most még pontosan nem tudható, hogy a vezetésből eltávolított magas rangú személyiségek tulajdonképpen mit is akartak Szadat elnök ellen, hiszen ezekből még kevés adat került nyilvánosságra. Egy bizonyos: Szadat elnök a szovjet REAK viszony további erősítése érdekében írta alá az államközi szerződést, tehát feltételezhető, hogy az eltávolított személyek esetleg mást akartak!) Azt gondoljuk nagyon találó a pillanatnyi helyzettel kapcsolatban idézni a kairói Al Akhbar véleményét: „A szerződés lesújtó megalapítás az imperialista körök számára; a nyugati sajtó azt képzelte, hogy a szovjet— egyiptomi barátság megszűnőben van, ehelyett azonban barátságunk még szilárdabb, a szovjet segítség még hatékonyabb lett.” Teljes joggal állíthatjuk, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság barátsági és együttműködési szerződése új szakasz a két állam kapcsolatában, új, magasabb lépcsőfok és — remélhetőleg a világ haladó népei javára — további következményei is lesznek más haladó arab államok, valamint a szovjet állam kapcsolatára. RÁCZ LAJOS Ratifikációs előterjesztés Az EAK kormánya ratifi- A MENA hírügynökség hálás végett a nemzetgyűlés közlése szerint, mielőtt sor elé terjesztette a csütörtökéről ne a ratifikálásra, a kön aláírt szovjet—egyiptomi barátsági és együttmű parlament külügyi bizottséködési szerződés okmányát, ha vitatja meg az okmányt. KEDD, 1971. JÚNIUS 1.