Csongrád Megyei Hírlap, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

CEAUSESCU KÍNÁBA UTAZOTT Bukarest / MTI Hétfőn reggel Nicol­ae Ceausescunak, a Román KP főtitkárának, az államtanács elnökének vezetésével el­utazott Bukarestből a román párt- é és kormányküldöttség, amely hivatalos látogatást tesz a Kínai Népköztársaság­ban a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaságban, a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban és a Mongol Népköztársaságban. A delegáció tagjai között van Ion Gheorghe Maurer miniszterelnök, az RKP KB állandó elnökségének tagja, Manescu, az államtanács al­­elnöke, a Központi Bizottság végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja, a KB titkára is. Cape Kennedy — MTI Az Egyesült Államok-beli Cape Kennedyben vasárnap este (magyar idő szerint éj­fél után 23 perccel) fellőtték a Mariner—9 jelű űrhajót, amelynek feladata, hogy a Marshoz repüljön, ott tudo­mányos kutatásokat végez­zen és fényképfelvételeket készítsen a bolygóról. KIJÁRÁSI TUD­A­LOM AMMANBAN Amman — MTI Ammanból és Jordánia északi, határmenti körzetei­ből érkező hírek szerint hét­főn folytatódtak a hét végén megújult fegyveres összecsa­pások a Palesztinai gerillák és a királyi katonaság egy­ségei között. A husszein menekülttáborban és a pa­­lesztinaiak által sűrűn lakott ammani kerületekben a ha­tóság meghatározatlan időre kijárási tilalmat rendelt el; az intézkedést katonai jár­művekről hangszórókon is­mertették az adott körzet lakóival. PATOLICSEV PÁRIZSBAN Moszkva — MTI Nyikolaj Patolicsev, szov­jet külkereskedelmi minisz­ter a francia kormány meg­hívására hétfőn Párizsba repült. A francia főváros­ban Patolicsev a két ország közötti kereskedelmi és gaz­dasági együttműködés to­vábbfejlesztésének kérdései­ről tanácskozik.­­ MARINER—9. Heves harcok Dél-Vietnam­ban! Súlyos harcok folynak Dél-Vietnam mind a négy kato­nai körzetében — jelenti az AP Saigonból. A hírügynök­ség szerint a partizánok az elmúlt hét végén csaknem száz amerikai és saigoni állás ellen intéztek támadásokat. Sai­gonból származó, nem végleges adatok szerint a harcokban hétfő hajnalig 77 saigoni katona vesztette életét, 220 meg­sebesült. Az amerikai katonák veszteségét 33 főre becsülik. A Reuter legújabb jelentésében arról számol be, hogy a DNFF fegyveres alakulatai hétfő reggel a Shau völgyé­ben megtámadták a saigoni kormánycsapatok egyik meg­erősített állását. A harcban 15 dél-vietnami kormánykatona halt meg, 28-an megsebesültek. Több hetes viszonylagos nyu­galom után kiújultak a harcok a kambodzsai főváros, Phnom Penh környékén is. Mint az AFP jelenti, a kam­bodzsai felszabadító egységek vasárnap este megtámadták a kormánycsapatoknak a fővárostól 20 kilométerrel észak­nyugatra levő állásait. A vasárnap kezdődött harcok hétfőn folytatódtak. Az amerikai hadügyminiszter hazatért európai körútjáról Melvin Laird amerikai hadügyminiszter vasárnap ha­zatért európai körútjáról az Egyesült Államokba. A NATO miniszteri tanácsának lisszaboni ülése előtt a hadügymi­niszter részt vett a szervezet nukleáris tervező csoporjának és védelmi tervező bizottságának ülésén az NSZK-ban, il­letve Brüsszelben. Amint vasárnap, hazatérése után kije­lentette, mindkét ülésen a kölcsönös (a NATO és a varsói szeződés országai közötti) csapatcsökkentések kérdését be­szélték meg. Laird ezzel kapcsolatban a szövetségeseknek a Nixon-doktrinát hangsúlyozta, s azt, hogy a NATO-nak „az erő pozíciójából” kell erről a kérdésről tárgyalnia. „Most, hogy tárgyalásokba fogunk kezdeni, katonailag meg kell erősíteni szövetségünket, amíg ezek a tárgyalások folynak” — mondotta az újságíróknak. Laird kijelentette, nem tudja megmondani, mikor kezdődhetnek konkrét tárgyalások a NATO és a Varsói Szerződés között a csapatcsökkentések­ről. „Egyelőre meg kell erősíteni szövetségünket” — mond­ta ismét. Carapkin Dániában Repülőgép-eltérítés, diplomatarablás 4. Átvilágítás a repülőtéren NINCS A VILÁGNAK olyan országa, amelynek büntetőitörvénykönyvében ne a legsúlyosabb büntetési té­teleket fogalmaznák meg az erőszakos cselekmények el­követőivel szemben. Ha va­laki fegyveres rablást követ el, bűnhődik, még akkor is, ha a rablott érték jelen­téktelen. Az utcai verekedé­seket is súlyosan büntetik a világ legtöbb országában; nincsen olyan törvénykönyv, amely felmentést adna az úgynevezett erőszakos cse­lekményekre, de sokáig ez volt a helyzet a repülőgép­­eltérítések egyes eseteiben. Tulajdonképpen mióta és hányszor raboltak el repü­lőgépet? Csak 1969-ben vál­lalkozott a londoni „straté­giai tanulmányok intézete” arra, hogy megkísérelje egyetlen, az 1969-es eszten­dő repülőgéprablási történe­tének összeállítását. Az in­tézet szerint 1969-ben a­ vi­lág legkülönbözőbb tájain nyolcvanegy alkalommal kí­séreltek meg repülőgépet eredeti útvonalától eltéríte­ni. A kísérletekből hetven járt sikerrel. Idézünk né­hány mondatot a londoni jelentésből: „A legváltozato­sabb fegyvereket használták a repülőgéprablók, borotva­pengétől és fából készült revolvertől géppisztolyig és időzített dinami­tbombát. 1969-ben az útirányuktól el­térített repülőgépek fedélze­tén összesen ötezer ember tartózkodott. Ezek közül seki sem sebesült meg. Igaz ugyan, hogy az év folyamán a repülőgép eltérítések kö­vetkeztében öt személyt megöltek, de ez az öt személy repülőgéprabló várt. A het­ven sikeres repülőgéprablás­ból hatvanhárom esetben Kuba irányába térítették el a repülőgépeket. De 1969 utolsó négy hónapjában Ku­ba már az egyedüli és a legfőbb úticél volt. A jár­vány fokozódik és földrajzi­lag is terjed.” Érdemes itt egy pilla­natra megállni. Egy repülő­gép fegyveres eltérítése mindig rendkívül súlyos ve­szélyekkel jár. Elképzelhető ugyanis, hogy a pilóták va­lamelyike megkísérli az el­lenállást, harcba keveredik a repülőgéprablókkal és eközben a gépet vezető sze­mélyzet elveszítheti­­­uralmát a műszerek és a rádió fö­lött. Ez azt eredményezheti, hogy a repülőgép lezuhan. Éppen ezért — bár határo­zott nemzetközi jogszabály akkoriban még nem szüle­tett a repülőgéprablók ellen — már voltak bizonyos, eléggé komoly intézkedések. A repülőgéprablásokkal foglalkozó nemzetközi szer­vezetek, jogászok, a repülő­­társaságok különböző közös intézményei 1970 kora ta­vaszán többször is kijelen­tették, a valószínűség azt mutatja: hamarosan csök­kenni fog a rablások száma. A javaslat korainak bizo­nyult. Elegendő három naptári nap eseménytörténetéből ki­emelni néhány jelentést. 1970. május 24-én kora dél­előtt, a havannai José Marti repülőtér felett körözni kezdett és leszállása enge­délyt kért a Mexicana Légi­­forgalmi Társaság egy repü­lőgépe, amelynek eredetileg Mexico Cityből kellett volna egy venezuelai repülőtérre vinni utasait. A repülőgépet két felfegyverzett fiatalem­ber térítette el útjából. Más­­­nap, május 25-én hétfőn, három óra alatt két ameri­kai utasszállító gép szállt le Havannában, az egyiket négy férfi, a másikat egy férfi és egy nő térítette el útjáról, mindkettő belföldi útvonalon közlekedett az Egyesült Államokban. 26-án kedden, a Pan American egy nagy utasszállító repü­lőgépe szállt le Havanná­ban. A REPÜLŐTÁRSASÁ­GOK 1966 óta számtalan olyan megbízást adtak ki szakembereknek — pilóták­nak, rendőrtiszteknek, nyo­mozóknak, pszichológusok­nak — amelyek mind arra szóltak: találják meg a re­pülőgép-eltérítés megakadá­lyozásának száz százalékig biztos módját. (Az első intézkedést még a szakférfiak megkérdezése nélkül tette az amerikai Szövetségi Repülésügyi Hi­vatal. Akkor, ellentétben az addigi, a polgári repülésre érvényes, nemzetközileg el­fogadott szabályzattal, enge­délyt adtak a pilótáknak ar­ra, hogy lőfegyvert viselje­nek. Az engedély ugyan megszületett, de egyetlen­egy — a Bonanza nevű re­pülőtársaság kivételével a cég sem járult hozzá a lő­­fegyverviseléshez. Az eluta­sító válasz indoka az volt, hogy egy tűzharc a levegő­ben, a repülőgép utastermé­ben vagy pilótafülkéjében szinte teljes bizonyossággal a gép felrobbanásával jár. Jelenleg a polgári repülőtár­saságok tiltják pilótáiknak a fegyverviselést.) Mintegy húsz különböző ötletet jelentettek be eddig — de még egyetlenegy mód­szert sem vezettek be az utasok ellenőrzésére. Egy amerikai cég, amely egyéb­ként bankok rablás elleni riasztóberendezéseinek gyár­tásával foglalkozik — kö­zölte, hogy olyan, viszony­lag olcsó átvilágító-berende­­zés prototípusát dolgozta ki, amely pontosan kimutatja, hogy az utas táskájában, zsebében, vagy ruhája alatt milyen fémtárgyat tart. Amikor a berendezést ki­próbálták, derűs és viharos jelene­tek egész sora bizo­nyította be, hogy ez a be­rendezés nem túlságosan megnyugtató megoldás. Az történt ugyanis, hogy a re­pülőtér kijáratától a moto­­zóhelyiségbe vezettek több olyan embert, akinek a zse­bében kulcscsomó, kisebb műszer volt, mint veszedel­mes repülőgéprablót vezet­tek el a rendőrök, egy fér­fit, aki nyakában ezüstlán­con amulettként egy vé­kony, revolver alakú medált viselt. A legkellemetlenebb eset egy nyugat-európai diplomatáé volt, akit elve­zettek, mert a készülék ki­mutatta, hogy a szájában visz valamilyen nagyobb fémtárgyat. Kiderült, hogy a férfi néhány évvel ezelőtt egy gépkocsi-szerencsétlen­ség következtében súlyosan megsérült és amikor plaszti­kai műtéttel­ igyekeztek helyreállítani megsérült ar­cát, az összetört állkapocs pótlására platinából építet­tek be alsó arcába égi­ hidat. A rövid karrier ideje alatt, amelyet ez a beren­dezés megfutott, több száz alkalommal volt heves vita a repülőtéri őrök és az uta­sok között azért, mert Nyu­gaton igen divatos revolver alakú öngyújtó miatt sokan lekésték repülőgépjüket... (Következik: SZÍNHELY: MÜNCHEN ÉS ZÜRICH Három és fél millió menekült Nyugat-Bengália indiai ál­lam menekülttáboraiban az utóbbi napokban legkeve­sebb 300 kelet-pakisztáni menekült halt meg kolerá­ban, gyomor- és bélbetegsé­gekben — közölte újságírók­kal a nyugat-bengáliai egészségügyi miniszter. El­mondotta, hogy 800 orvos eddig több mint 100 000 me­nekültet kezelt a tábori kór­házakban. A betegségek jár­ványszerű terjedésének okát hivatalos részről a táborok rossz egészségügyi ellátottsá­gában látják. Új-Delhiben megerősítették, hogy a ke­let-pakisztáni menekültek száma már meghaladja a 3,5 milliót Mise a szabadság­harcosok győzelméért A dél-vietnami szabad­ságharcosokért és ügyük győzelméért mondott misét egy amerikai pap a Szent Péter-bazilika lépcsőin. A vatikáni pápai rendőrség szóvivője a nem mindenna­pi esetet a következőképpen mondotta el: — Henry Bury minnesotai lelkész a Szent Péter-bazilika lépcsőin egy asztalból oltárt rögtönzött és a körülötte összegyűlt háborúellenes híveknek mi­sét celebrált a „Viet Cong partizánok” lelki üdvéért és harcuk győzelméért.­­ Ami­kor a mise véget ért, a pap híveivel együtt a bazilikába lépett és ott röplapokat osz­togatott. Ezek elítélték a pápát, amiért a közelmúlt­ban hajlandó volt fogadni a saigoni kormány képviselőit, viszont elutasította a talál­kozást a DIFK küldötteivel. A papot és néhány hívét a vatikáni rendőrség őrizetbe vette. -r...­ mWMWP' méééhééééi Új szakasz a szovjet­­egyiptomi kapcsolatokban ÚJSÁGHÍR: „A legutóbbi egyiptomi diplomáciai és bel­politikai fejlemények összefüggéseit vizsgálva, a szovjet­­egyiptomi szerződés megkötése visszaesést jelent az Egyesült Államok számára” — írja a Washington Post. A diplomáciában való­ban szokatlan rövid előkészítési idő alatt, a múlt héten olyan szerződés jött létre a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársa­ság között, amely — nem túlzás, ha ezt állítjuk — meglepte a világot. Hiszen arról van szó, hogy a Szov­jetunió — a legerősebb szo­cialista hatalom és a társa­dalom szintén szocialista át­alakítására törekvő EAK együtt deklarálta, hogy ba­rátságuk megbonthatatlan. A meglepetést az is okozhat­ta, hogy e szerződés megkö­tése előtti hetekben figyel­met érdemlő belpolitikai ese­mények is lezajlottak az EAK-ban. Magas vezető tisztségekből eltávolítottak egy sor ismert politikust, akikről­­ ugyancsak a nyu­gati burzsoá sajtó a legkü­lönbözőbb „bal”- és „jobb”­­oldali jelzőket aggatta, úgy tüntetve fel, mintha ezek a belpolitikai változások — legalábbis perspektívában — az imperialista politika szá­mára kínálnának valami kedvezőt. Nos, ezért volt az imperialisták számára hideg­zuhany a kairói szerződés, amely ismét azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió és az EAK barátsága nemcsak, hogy nem töretlen, de szün­telenül erősödik. Sőt! A szerződés éppen azt a célt szolgálja, hogy az együtt­működést lényegesen kiszé­­­­lesítsék gazdasági, tudomá­nyos, politikai, kulturális — sőt — katonai téren is. Te­hát e szerződés aláírásával Szadat elnök azt igazolta a világ előtt, hogy nemcsak ígéret volt, amit Nasszer te­metésén megfogadott, ha­nem végleges elhatározás, hogy külpolitikájában hatá­rozottan imperialistaellenes vonalat követ, az EAK bel­politikáját viszont a követ­kezetes társadalmi progresz­­szió útján, a szocialista át­alakítás útján vezérli. Ez az egyetlen olyan politika, amely megfelel Egyiptom nemzeti érdekeinek, s amely megfelel az egész haladó arab világ létérdekeinek is. Hiszen ma már az EAK-ban a legegyszerűbb fellah is tudja, hogy Bar Lev izraeli tábornok tankjait annak ide­jén azért sikerült a Szuezi­­csatornánál megállítani, mert egyedül a Szovjetunió volt az a nagyhatalom, amely nem kérdezte, mikor és mi­vel fizetnek, azonnal katonai segítséget nyújtott az izraeli agressziótól súlyosan meg­támadott egyiptomi népnek. Azt is mindenki jól tudja, hogy miközben más kapita­lista államok és tőkés pénz­intézetek csak ígérgetnek, a szovjet nép segítségével az­óta felépült az asszuáni gát, amivel egyszer és minden­korra megszüntették a gyak­ran éhhalált okozó aszályt, s megteremtették az EAK gyorsabb iparosításának fel­tételét. És szinte nincs nap, amikor valamilyen — hason­ló szovjet segítséggel épült — létesítményt ne adnának át az EAK-ban. Ezért az egyiptomi nép számára ez a szerző­dés természetes és az egyszerű emberek millióit örömmel tölti el. De féle­lemmel tölthet el minden olyan erőt, amely ellensége Egyiptomnak és ellensége a társadalmi haladásnak. Pe­dig a szerződés világosan arról beszél, hogy senki el­len nem irányul, s összhang­ban van az Egyesült Nem­zetek Szervezete alapokmá­nyával. Egy valami „ellen" irányul: az agresszió ellen! Mindenki nagyon jól tudja Egyiptomban, hogy Izrael mögött ott áll az Egyesült Államok. Az USA rá tudná kényszeríteni Izraelt, hogy teljesítse a Biztonsági Ta­nács határozatát. De az USA a szónál többet nem tesz! A Szovjetunió viszont ott áll az agresszió által sújtott EAK és a haladó arab népek mel­lett, védelmükhöz minden segítséget megad, de első­sorban a politikai megoldás eszközeit keresi, valamint azokat a megoldási formá­kat, amelyekkel sikerülne felszámolni a közel-keleti háborús tűzfészket és elér­ni, hogy az agresszió követ­kezményeit is felszámolják. A helyzet bizonyos fokú jobb megértését elősegíti Fuad Murszi nyilatkozata, aki az 1965-ben feloszlott, illetve az ASZU-ba beol­vadt Egyiptomi Kommunis­ta Párt egyik vezetője volt, s akit most Szadat az ASZU ideiglenes főtitkárságának tagjai közé nevezett ki. Mur­szi azt mondotta, hogy az egyiptomi forradalom törté­netében először fordul elő, hogy a rendszer hivatalosan is együttműködik a marxis­tákkal és magas állami tiszt­ségeket bíz rájuk. E politi­kus egyidejűleg bírálta az el­mozdított Ali Szabrit is, akinek az volt a felfogása, hogy a jobboldal távoltartása mellett negatív álláspontra kell helyezkedni a marxisták tisztségekbe történő emelé­sével kapcsolatban is. A nyugati burzsoá sajtó a szovjet—egyiptomi viszony „elhidegülését” jósolta. Ar­ról cikkezett, hogy valamifé­le „fordulatra” van kilátás az EAK-ban. (Most még pontosan nem tudható, hogy a vezetésből eltávolított ma­gas rangú személyiségek tu­lajdonképpen mit is akartak Szadat elnök ellen, hiszen ezekből még kevés adat ke­rült nyilvánosságra. Egy bi­zonyos: Szadat elnök a szov­jet REAK viszony további erősítése érdekében írta alá az államközi szerződést, te­hát feltételezhető, hogy az eltávolított személyek eset­leg mást akartak!) Azt gon­doljuk nagyon találó a pil­lanatnyi helyzettel kapcso­latban idézni a kairói Al Akhbar véleményét: „A szerződés lesújtó megalapí­tás az imperialista körök számára; a nyugati sajtó azt képzelte, hogy a szovjet— egyiptomi barátság megszű­nőben van, ehelyett azon­ban barátságunk még szilár­dabb, a szovjet segítség még hatékonyabb lett.” T­eljes joggal állíthat­juk, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Arab Köztársaság barátsági és együttműködési szerződé­se új szakasz a két állam kapcsolatában, új, magasabb lépcsőfok és — remélhető­leg a világ haladó népei ja­vára — további következmé­nyei is lesznek más haladó arab államok, valamint a szovjet állam kapcsolatára. RÁCZ LAJOS Ratifikációs előterjesztés Az EAK kormánya ratifi- A MENA­ hírügynökség hálás végett a nemzetgyűlés közlése szerint, mielőtt sor elé terjesztette a csütörtö­kéről ne a ratifikálásra, a kön aláírt szovjet—egyip­tomi barátsági és együttmű­ parlament külügyi bizottsé­­ködési szerződés okmányát, ha vitatja meg az okmányt. KEDD, 1971. JÚNIUS 1.

Next