Csongrád Megyei Hírlap, 1975. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-27 / 122. szám
A munkakörülményeknek ez is szerves része! Nem vagyunk egyformák, akar közöttünk olyan, aki tizenegykor már azon töpreng, mi lesz az ebéd, tizenkettőkor pedig — ha csak teheti — percnyi pontossággal helyet foglal az üzemi étkezdében. A másik meg? Kisétkű, vagy ad a „vonalaira”, néhány falattal beéri. De egy valamiben mindkét típus megegyezik: ha szóba kerül, szapulja az üzemi étkezdében naponta felszolgált menüt. S a legtöbb esetben nem is alaptalanul. Nem, mintha az üzemi vendéglátó helyeken, a konyhákban a legrosszabb szakácsokat alkalmaznák. Nem! De konyhafőnök legyen a talpán, aki az 1987-ben megállapított munkáltatói és egyéni hozzájárulásokból naponta a legváltozatosabb, a legízletesebb menüt teszi le az asztalra. Mert közben a nyersanyagának emelkedtek , s erről elegánsan mindig megfeledkezünk, ha a közétkeztetést bíráljuk. Pedig, ha a bérekről, a fizetésekről esik szó, mindig felhozzuk a piaci árakat, hogy a sóska kilója 1,30 volt négy évvel ezelőtt, most meg nem átallják kettőharmiincat is elkérni érte... A munkáltatók a hozzájárulások fedezésére az 1967- ben megállapított fix összeget veszik alapul, mely már nem nyújt fedezetet az ellátás minőségének, mennyiségének emelésére, a jutalmazási keret terhére? Pedig minőségileg jobb, mennyiségileg több, nagyobb adag étel csak akkor kerülhet az asztalra, ha a norma emelését a részesedési alap, vagy a dolgozó hozzájárulásának terhére növelik. Viccnek hat, pedig van rá példa, hogy ezt a bizonyos normaemelést néhány költségvetési szervnél nem az A-alap terhére, hanem a dolgozók jutalmazási keretének csökkentésével oldották meg. Persze, így is lehet, ha van, aki jóváhagyja ... Az 1973. évi nyersanyagnormákat alapul véve kiderül: a munkahelyi vendéglátó vállalatoknál ez az öszszeg általában hét forintra Az NDKM állami és 12 szövetkezeti halgazdasága összesen kétezer halászt foglalkoztat, akik tavaly több mint 14 000 tonna pontyot, csukát, pisztrángot és más halat szállítottak a háztartások és a vendéglátóipar részére. Az állami halgazdaságok 1964-ben történt alapítása óta a kifogott halak mennyisége csaknem 172 százalékkal növekedett. A gazdaságok most a rendelkezésükre álló 133 ezer hektárnyi vizeken fejleszteni akarják a haltenyésztést, és ennek érdekében a régi módrág, s mégis számottevő maradt a 8—8,50 körüli nyersanyagnormák nagyságrendje. A saját kezelésben levő étkezdékben túlsúlyban van a 6,30 alatti nyersanyagnorma, s ez az élelmiszerárak jelenlegi szintjéhez korántsem elegendő. A gyermek- és diákétkeztetéssel foglalkozó intézményeknél a térítési díjak a kiadások húsz százalékát biztosítják. De a díjak öszszege a család nagyságától, jövedelmétől függően differenciált. Az étkezés milyensége ie sok kívánnivalót hagy maga után. Túlsúlyban vannak az indokolatlanul magas kalóriatartalmú ételek. Ebbe belejátszik: a korosztálytól függő tápanyagigényt, nyersanyagkereteket csak a megfelelő gasztronómiai és táplálkozáselméleti felkészültséggel rendelkező konyhafőnökök tudják adni. S az étkezési normákban is kifejezésre kellene jutnia a korszerű táplálkozás követelményeinek. Az összkép nem a legjobb Mennyire nem egyszerű dolog a munkahelyi, vagy a diákétkeztetés, ennek igazolására néhány számadat is elég. Csongrád megyében a munkahelyén mintegy ötezer ember ebédel, a foglalkoztatottak 31,5 százaléka. Az országos részarány 38 százalék, tehát nálunk 6,5 százalékkal kevesebben kapnak ebédet a munkahelyükön. S ugyanakkor a nők foglalkoztatottsága magasabb az országos átlagnál, csakúgy, mint a városi lakosság aránya. A meglevő konyhák, étkezdék kapacitása szűk, s szó volt már róla, hogy a térítési díjak, munkáltatói hozzájárulások nagysága több helyen negatívan befolyásolja a munkahelyi étkeztetés fejlődését. Az előfizetéses menü adagszámának 39,3 százalékát szolgálják ki a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok, az ÁFÉSZ-ek, a nagyobb vállalatok, a kisebb üzemek, hivatalok dolgozóiknak. Az üzemi vendéglátó vállalat 12,3, az oktatási intézmények pedig 6,4 százalékát végzik a munkahelyi, a munkaköri étkeztetésnek Csongrád megyében. Az egyetemi, a főiskolai, a szakmunkásképző intézetek diákjainak ellátására az Alföldi Vendéglátó Vállalat hivatott. Ők Szegeden 580 általános iskolai tanuló ebédjét adják, míg a megyei vendéglátó újabb 300 általános iskolásnak is főz. A bölcsődének teljes ellátást kapnak, hiszen akiknek hely jutott, annak az étkezése is biztosított. De az óvodás korúak közül — 13 ezer 511 — 1456 gyerek étkeztetése a kapacitás hiánya miatt lett elutasítva. A 41 ezer 162 általános iskolás közül 14 ezer 37 részese a szervezett étkeztetésnek, tehát a tanulók 34,2 százaléka. Az országos arány 25, míg a budapesti 40 százalékos ellátást jelez. Nagy a feszültség Szegeden, ahol az elutasítottak száma mintegy ezer, míg Vásárhelyen 4b. Szentesen 146, Csongrádon 126, a szegedi járásban pedig 201. Csongrád megye 10 ezer 398 középiskolásából 3 ezer 958 gyerek, a tanulók 36,1 százaléka kap ebédet — az országos átlag 52 százalék. — Se számok jelzik az egyik legnagyobb gondot, az ellátás — a munkafeltétel része. A felsoroltak egyúttal megszabják Csongrád megyében azokat a fejlesztéseket, melyeket az V, ötéves terv során kell megvalósítani. E fejlesztési elképzeléseket körvonalazta a közelmúltban a megyei tanácsob kereskedelmi osztálya egy átfogó felmérésében, helyzetelemzésében. Kívánatos, hogy az ellátást a munkahelyükön igénybe vevők száma, aránya a jelenlegi 31,5 százalékról 40-45 százalékra emelkedjék. Ehhez újabb konyhákra, éttermekre — nem új irodaházakra! — van szükség, mégpedig a vállalatok saját be- ruházásábó. A meglevő konyhák bővítése, rekonstrukciója ugyancsak segíthet a gondok enyhítésén. A 300 főnél nagyobb munkavállalókat foglalkoztató üzemek létesíthetnének konyhát, ét, ezután egy önműködő felvonó élve osztályozza, leméri és megszámlálja, oxigénnel dúsított vizű különleges edényekbe szivattyúzza — így élve szárítják a boltokba. Valaha a belvízi halászok keresete volt a mezőgazdasági munkások után a legalacsonyabb. A nagyüzemi halgazdaság megteremtése óta egyre több a jól kereső szakképzett halász, és megjelentek az első belvízi halászmérnökök ie, egy teljesen új szakmát teremtve, (BUDAPRESS — PANORAMA) termet, mely a lakosság ellátását is szolgálhatná. A gyermek- és a diákétkeztetés is fejlesztésre vár. Az általános iskolások megyei részarányát a jelenlegi 34,2 százalékról a nagyobb városokban 43—50 százalékra kell gyarapítani. A középiskolákba járók 60—63 százalékának szükséges ebédről gondoskodni, a felsőoktatási intézményekben tanulók 70 százalékának. Ehhez segítséget ad, ha a meglevő konyhák és étkezőhelyek rekonstrukciójához szükséges igényt jelzik, hogy a tervek készítése során a költségvetésben helyet kapjan. A JATE Szegeden egy 6 ezer főt ellátó, előkészítő konyhát és éttermet építtet. Várhatóan ez még ebben az évben elkészül, s gépesítettsége olyan lesz, hogy előkészített nyersanyagot más konyháknak is* * át tud majd adni. A nyári szezonban pedig az idegenforgalom szolgálatába állítható, csakúgy, mint a Hermann és a Móra kollégium. A Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat jelezése szerint az algyői konyhájáról ötszáz, a még építés alatt álló, tarjáni bisztróból ugyancsak ötszáz adaggal tudja majd segíteni az általános iskolások étkeztetését. Mégpedig olyan étrenddel, mely a korcsoportnak megfelelő. Szentesen A Kontakta konyhája ugyancsak ötszáz adaggal képes segíteni a közétkeztetést, de a kiszállítást, a tálalást az igénybe vevőnek kell megoldania. A szegedi ÁFÉSZ is 300 adagos szabad kapacitással bír. A felsoroltak azt jelzik, hogy megfelelő koordinálással és szervezéssel 2 ezer adag étel segíti az iskolás korú gyerekek ellátását. Makón pedig 300 főt ellátó konyhát építenek, mely ugyancsak az iskolások ebédeltetését hivatott biztosítani. A diákétkeztetést, az óvodás és bölcsődés korúak ellátását közös erővel kell megoldani Csongrád megyének. De a feltételek megteremtését kinek-kinek a maga területén szorgalmaznia, támogatnia kell. A vállalatoknál, intézményeknél pedig elengedhetetlen, hogy dolgozóik étkeztetését a munkafeltételek részeként értékeljék, mert része is annak i S az ellátást állandóan javítani kell. VAIIGA EDIT Hódi T. József A demizsonos ember ! A városi pártbizottság osztályvezetőjének már az emeletre, a szobája felé menet feltűnt a nő. Fiatal házas pedig, de a csinos nőket azért mindig megnézi magának, nem is nagyon leplezve tetszését. Ez a nője előbb riadtan, majd elpirulva kapja el a tekintetét, és zavarában szinte beesik a titkárságra, ahová eddig — talán merszet gyűjtött — nem lépett be. Papp Gábornak jó kedve lett ettől a kis hétfő reggeli epizódtól. Szobájába érve 4-----------------------------energikus mozdulatokkal veti le felöltőjét, a tulajdonképpen mindig utált kalapot, sálat. Alig dobja őket a fogasra, amikor kopognak az ajtón. — Tessék! — szól ki hangosan. A nő meglepődik, hogy az előbbi férfival találja szemben magát, de hamar úrrá lesz zavaron. Az osztályvezető viszont — mint a csínytevésen kapott gyerek — most veszti el biztonságérzetét. Hivatalos, majdnem rideg hangot üt meg. — Parancsoljon. Kit keres? — Természetesen magát — mondja a nő. Az osztályvezető kezébe nyomja télikabátját. — Leülhetek? Papp akárhogy erőlteti az ügyét, nem tud visszaemlékezni, hogy látta-e még valahol ezt a nőt. Most, közelebbről újra megnézi magának, míg a nő a késve felkínált székhez indul. A csinosság közelről — és hátulról — is kétségtelen maradt, a rövid szoknya alól olyan vádlik látszanak, hogy az osztályvezető egy pillanatra lehunyja a szemét, és nyeldekel, mint a fuldokló. — Hercegh Magdolna vagyok — mondja most a nő különösebb szemrehányás nélkül, pedig az osztályvezető a bemutatkozást is elmulasztotta. Lébét merészen keresztbe rakja, rágyújt. Az osztályvezető szándékosan nem vele szemben foglal helyet, nehogy olyan látványban legyen része, amely a maradék biztonságérzetét is nyomtalanul eltünteti. Boszszantja saját zavara, sorozatos modortalansága. — A Kossuth Tsz-ben dolgozom — szólal meg újra Hercegh Magdolna. — Helyesebben dolgoztam. Még helyesebben? szeretnék újra ott dolgozni. — Ez így nekem rejtély — szabadkozik az osztályvezető, és sikerül valamennyire függetlenítenie magát attól a ténytől, hogy Hercegh Magdolnának olajos csillogású, nagy, szénfekete szemei vannak. — Kérem, mondja el, mi történt, és miért éppen engem keresett meg! — Ha jól tudom, maga foglalkozik Itt a mezőgazdasági ügyekkel. A tsz-ben sokszor láttam ünnepségeken — hétköznap persze mér kevesebb alkalommal jött ki. Az utóbbi időben aztán egyáltalán nem jött, kénytelen voltam magam jönni. Ezek miatt! Egy halom iratot borít ki retiküljéből a kis dohányzóasztalra. Legfelül marad a munkakönyve, szépen, gondosan celofánba kötve, alatta pedig levelek garmadája tornyosul. —■ Tavaly márciusban —■ kezdi Hercegh Magdolna sorjában bontogatni az első levelet — ezt kapta az OTP- fiók vezetője a tsz-től. Odanyújtja az osztályvezetőnek, türelmesen várja, hogy az végigolvassa. Papp Gábornak, miközben átfutja a gépelt szöveget, egyre az jár az eszében: Mér megint miféle csodabogár... Csak ez hiányzott hétfő reggelre! „Vezetőségünk határozata és az érdekelttel történt megállapodás értelmében kérjük, hogy Hercegh Magdolnát 1971. április 15-vel termelőszövetkezetünkhöz átengedni, és munkakönyvét hozzájárulással kiadni szíveskedjenek. A nevezettet szövetkezetünk a fenti időponttól kontírozókönyvelői munkakörben kívánja foglalkoztatni. Kérésünket indokolja, hogy az illető részére kedvezőbb munkakörülményeket, és 2160 forint havi fizetést biztosítunk. Boros Dezső, a Kossuth Tsz elnöke.” Az osztályvezető felnéz a papírból. — Átmentem a tsz-be, mert 700 forinttal többet adtak — folytatja a nő. — Az OTP-nél ehhez hat év kellett volna. Ennek ellenére sajnáltam otthagyni, mert jó volt ott. De jövőre házasodni akarunk — kell a pénz. Vajon ki lehet a boldog kiválasztott? — tűnődik Papp Gábor, de aztán leinti magát. — Eljöttem — folytatja a nő. — A jobb munkakörülményekből persze semmi sem igaz: a könyvelésen régi vaskályha van, az ablakon befúj a szél. Mindegy, ettől eltekintve jól éreztem magam ott te. A tsz központja ■— de hát tudja maga — volt tanyaépület, a várostól húsz kilométerre, husz naponta kétszer — de én mindig szerettem utazni. A kolléganők közül már csak ketten vannak ott, az akkoriak közül, lehet, hogy erről is hallott már. A harmadik, aki szintén régi bútor, azt hiszem, még száz év múlva te ott lesz. Talán kirobbantani se lehetne onnan. — Ki az? — kérdez rá szórakozottan az osztályvezető. Arra gondol, hogy az esedékes jelentést ma délre ígérte, és még piszkozatban sincs teljesen készen. Hanem a válasz visszazökkenti abba a világba, amelyet Hercegh Magdolna kezdett, valamilyen okból feltárni. — A harmadik kolléganő Boros Dezsőné. Az elnök felesége iFolytattak. Halgazdaságok az NDK-ban szerek mellett egész sor új eljárást is bevezettek. A legnagyobb zsákmányt minden év októberében, novemberében és decemberében fogják. Az egy-két kilogramm súlyú nemes halak a csökkenő vízállással egy duzzasztómedencébe kerülnek, amely egyúttal a tó legmélyebb pontja is. A halakat A világ első repülő csészealja A világ első repülő csoszealja, az angol Sky ship megkezdte rádió irányításával égi pályáját. A fehér nylonnal beborított, kb. 10 méter átmérőjű prototípus négyelemes meghajtóművel rendelkezik. Lepecsételt plasztik zsákokban éghetetlen héliumkeverék emeli a magasba a léghajót. CTelefóra» ZIP—MTI-KS* TELEVÍZIÓÁlmodozás valóság A múlt hét szombatjának alkonyati óráiban gyermeki lélekkel izgultunk a tévé képernyője előtt, hogy sikerüel-e útjára bocsátani a Columbiádon s csaknem félórára rá felnőtt módjára gyönyörködtünk a Szojuz—18 startjában. Míg a Columbiád lakószobájában angyali naivsággal élte napjait a Verne álmodta Barbicane, Nicholl és Ardan, a Szojuz—18 kabinjában Pjotr Klimuk és Vitaii Szevasztyjanov immár másodszor indult a tényleges és valóságos világűrbe, hogya Szaljut—4 lakójaként elvégezze azokat a megfigyeléseket és kutatásokat, amelyeket személy szerint ró egyikükre-másikukra a szovjet űrkutatási program. Az előző esetben a XIX. század álmodozása vált — mint a mese — mosolyt fakasztóvá, az utóbbi esetben az egykori álom XX. századi rutinná válása volt elgondolkodtató. A szombat esti véletlen összejátszása talán még emelte a forgatókönyvíró és rendező Csányi Miklós produkcióját, a háromrészes Verneadaptáció értékét, az „Utazás a Holdba”-at. Igazán a mese egyszerűsége követelte eszközzel nyúlt a regényhez, és a mese követelte komolysággal szólt a több mint száz évvel ezelőtti, már-már szinte tudományos alapon nyugvó nagy és remélt álomhoz , a vágyhoz, hogy az ember kitörjön szűk földi létéből és ismerkedjék más égitestekkel, a világűrrel. Már maga az Indítás is tele volt a mesékre jellemző bájjal: ha a Tüzérklub széll akar háborút, hát hódítsa meg a Holdat! Egy igaz, vaskos realitású beállítottsággal ez a tévéjáték nem volt megközelíthető, ez játékos és tiber szemlélete kellett ahhoz, hogy a gyermekkor álomvilágát felnőttként újra élje és élvezze. És akiben megvolt ez az adottság, az három igén kellemes órát töltött el ebben az álmodozásban, melyet elhihetővé tett a feldolgozás és a szereplők sokasága, a főszereplők kiváló alakítása, a technikai trükkök kiesze lője és valóra váltója. A siker egyik komoly tényezője kétségtelenül az volt, hogy Tytt Attila (Barbkartel, Ittree László (Niehöll) és Márton András (Ardan), valamint a kitűnő Körmendi János (Mastón) maguk is élvezték a ma már mesének is beillő fantasztikum felelevenítését. Talán egy vitás pontja lehet Csányi Miklós forgatókönyvének: Verne (Kertész Péter) riportereskedésére feltétlenül szükség volt-e? A múlt kissé időszerűsítetté vált, noha erre alig-alig volt szükség. Az 1860-as körüli évek sci-fije enélkül is állt volna a lábán üdeségével, bájával, játékosságával — emlékeztetőül az egykor úgy megcsodált Tüzér-klubra, Columbiádra és gyermekkori álomvárosunkra: Baltimoorem. SZABÓ ENDRE Inke László, Marton Ahtttás, Kertész Pét©» KEDD, toss. MA.nnn mm.