Csongrád Megyei Hírlap, 1976. június (21. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-01 / 128. szám
Moszkvába érkezett a Fülöp-szigeti államfő MOSZKVA - MTI Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigeti Köztársaság elnöke és felesége, Imelda Marcos, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Kíséretükben tartózkodik Carlos Romulo külügyminiszter, Cesar Virata pénzügyminiszter és Vicente Ernő ipari miniszter. A vendégeket a két ország állami zászlóival feldíszített vnukovói repülőtéren Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, Kirill Mazurov, a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja és Andrej Gromiko külügyminiszter, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, valamint más hivatalos személyiségek fogadták. A vendégek üdvözlésére megjelentek a repülőtéren Moszkva dolgozóinak képviselői is. A nemzeti himnuszok elhangzása után Ferdinand Marcos és Nyikolaj Podgornij ellépett a fülöp-szigeti elnök tiszteletére felsorakozott díszszázad előtt, majd a fülöp-szigeti vendégek vendéglátóikkal és kíséretükkel együtt a városba hajtattak. Riportereink a nagyvilágban 1. Partnerek vagyunk az enyhülésben Az NSZK-ban jártunk MIÉRT SZÜKSÉGES az újságírók nemzetközi cseréje? Elmondom. Magyar küldöttségünk az elmúlt napokban már Stuttgartban járt, amikor az egyik délután, a program szerint, „szabad foglalkozás” következett, a városban tett kószálástól kezdve a tetszés szerint kiszemelt vendéglőben rendelt vacsoráig. Ismeretlen német asztaltársammal kis idő múlva élénk beszélgetésbe melegedtem, és ittuk az elmaradhatatlan jó sört, amit szünet nélkül ontanak a gyárak szerte az országba. Kiderült, hogy építési üzletember modern szerelési állványokat forgalmaz, és cégének fő ajánlatai közé tartoznak az alumínium testű homlokzatok, benne az ajtókkal, ablakokkal stb. Ő kezdte a politikai témákat, és előrehajolva az asztalon, dárdaként szegezte rám a kérdéseit, amikkel azt hitte, hogy sarokba 'z őriz, és amikben nem ” -»ház felismerni a nyűge ..vai közvéleménybe táplált előítéletek és tévhitek hatását. Valahogy így: „miért vették el a szabadságot a magyaroktól 1956- ban, miért nincs létjogosultsága ma sem a szabad vállalkozásnak, miért vannak itt szovjet csapatok, miért nem enged a keleti blokk a leszerelésben a Nyugatnak?” — és így tovább. Szemináriumon, ugye, más a helyzet, mert szép, nyugodtan lehet hivatkozni a Varsói Szerződésre, a termelőeszközök társadalmi tulajdonára, az ellenforradalom népellenes céljaira, és idetartoznak a genfi és bécsi tárgyalások a katonai erők és fegyverzetek csökkentéséről. De most itt van szemtől szembe ez a türelmetlen német üzletember, kissé gunyoros kifejezéssel az arcán, és már ezért is villámgyors érveké itt a főszerep, és csak a világos okfejtés segít." Fokozatosan ereszkedik viszsza egyenes ülőtartásba a székén, amikor viszontkérdezem, hogy az amerikai katonák meddig lesznek a germán szülőföldjén, és nem gondolja talán komolyan, hogy a szocialista országok engednek a haderőcsökkentés kölcsönös mértékéből és a biztonság kölcsönös szavatolásából? Azután hozzáfűztem még, hogy a szocialista Magyarország nem 1956-tól, hanem 1945-től számítja történelmét, és az ellenforradalom éppen hogy nem adta, hanem el akarta venni a magyar dolgozók szabadságát! Természetesen, nincsen nálunk szabadsága a tőkés magánvállalkozásnak, az emberek kizsákmányolásának, de ettől még nyugodtan és jó keresettel dolgozhatnak a vállalatokban, üzemekben a volt uralkodó osztály leszármazottai. Egy vacsora közben lezajló személyes vitát sem hangvételében, sem módszereiben nem lehet összehasonlítani diplomáciai eszmecserével. De a végeredmény nagyon is említésre méltó: a német asztaltársammal megegyeztünk, hogy azért a minden embert érintő közös kérdések a fontosak, hogy legyen béke, hogy építőipari állványait továbbra is zavartalanul tudja forgalmazni, hogy a népek, köztük a nyugatnémetek és a magyarok is, egyre jobban megismerjék egymást a turisztikával, a gazdasági, kulturális szerződések megkötésével. Erre ittuk meg az utolsó pohár sörünket, és egyikőnkben sem maradt sebző tüske, hanem azt éreztük, hogy sikerült valamit tisztázni, sikerült a minimálisan szükséges bizalmat emberileg kialakítani. A BIZALOM, az enyhülési folyamat, a népek békés egymás mellett élésének egyik fontos előfeltétele. A nagy politika nyelvén ez úgy hangzik, hogy az államok közötti kapcsolatokból ki kell zárni az erő alkalmazását, vagy az azzal való fenyegetőzést. A vitás kérdéseket a tárgyalóasztalnál kell rendezni, és a szocializmus, valamint a kapitalizmus világméretű küzdelmének a gazdasági-műszaki előrehaladás, a béke biztosítása legyen a fő területe, a kölcsönös közeledés ezerféle más lehetőségével együtt Ennek gyakorlati útját jelölte meg a helsinki értekezlet, amely új tágatokat nyit az európai kontinens számára. Persze, a békés egymás mellett élés feladatai sem most, sem a jövőben nem oldódnak meg önmaguktól. Kezdeményezésre, aktív munkára van szükség a kapcsolatok megteremtésében, hogy a kitűzött célok megvalósuljanak. EBBE ILLESZKEDETT a Magyar Újságíró Szövetség delegációjénak tevékenysége az elmúlt napokban a Német Szövetségi Köztársaságban, amely Szimon József és Rostás János vezetésével folytatott tárgyalásokat az újságírók rendszeresebb és tudatosabb cseréjére vonatkozóan, a szövetségi, valamint a tartományi újságírói szervezetekkel. Logikus: először az informátorokat, vagyis az újságírókat kell informálni, hogy a sok százezres példányszámú újságok hasábjain a tényeknek, megfelelően tájékoztassák az olvasókat! Hiszen még vannak az európai porondon, akik szeretnék visszafordítani az enyhülés folyamatát, és a „hidegháború” árkaiba viszszarángatni a szellemi frontokat. Nemcsak a német üzletemberrel történt disputából, de sok egyéb jelenségből is kitűnik, hogy akad még bőven tennivalója az NSZK- ban működő sajtóorgánumoknak, rádió- és televízióállomásoknak, ami a szocialista országok reális bemutatását és politikájuk megítélését illeti. Ha nyugatnémet újságírók módszeresen ismerkednek Magyarországgal, és viszont is így megy végbe a dolog, akkor egyre kevésbé lesz mérgezett a közvélemény hamis nézetekkel, és egyre kevesebb tere lesz a mesterséges koholmányoknak. Nagyon konstruktívan és igazi jószándékkal beszélt erről például Georg Schwinghammer Frankfurtban, aki a hesszeni újságíró szövetség ügyvezető elnökségének tagja. Hangsúlyozta a józan, tárgyilagos cikkek, riportok fontosságát, és le kell szokni mindenféle előre felvett elfogultságról, ami nem ritka tudósítói betegség. A hasonló együttműködést és az időszakos újságírócserét helyeselte Münchenben Horst Beloch a bajor újságíró szövetség részéről. Szintén mérlegelik a kölcsönös kapcsolatokat Kölnben, ahol a rajna-vesztfálaiai újságíró szövetség található. És nem utolsósorban, úgymond hivatalosan is egyetértettek a magyar újságíró küldöttség javaslataival Bonnban, a Deutscher Journalistenverabanddal, ahol a megbeszélések tulajdonképpen kezdődtek és eredményre is vezettek. EZT A TÖREKVÉST pecsételte meg a külügyminisztériumban történt eszmecsere, aminek keretében szélesebb perspektívába kerültek a nyugatnémet és magyar kapcsolatok. Mert a kétországban, ha több dologról másként vélekednek is, azért a politikai és ideológiai különbözőségeket áthidalja az a követelmény és kétoldalú érdek, amit így fogalmazhatunk: Partnerek vagyunk az enyhülésben! SZABÓ RÓBERT Következik: „PATTHELYZET” A VÁLASZTÁSOK ELŐTT 2 A hétezer sziget országa (Kommentárunk: Moszkvában megkezdődtek a tárgyalások Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigeti Köztársaság elnöke és a szovjet kormány magas rangú képviselői között. Bár a két ország között e pillanatban még nincs diplomáciai kapcsolat, a látogatás ténye is fontos változásokat jelez. Egy pillantás a mintegy háromszázezer négyzetkilométer területű, majdnem ötvenmillió lakosú, hétezer szigetből álló délkelet-ázsiai ország történetére. Az egykori spanyol gyarmat függetlenségét 1898-ban kiáltják, ki. A századforduló mohó amerikai imperializmusa felismeri a lehetőséget, és súlyos harcok árán megszállja a fiatal köztársaságot, amelyet 1935-ig hivatalosan is Washingtonból irányítanak. Ebben az évben Ugyan Manila, a főváros önkormányzatot kap, ez azonban semmit sem változtat a változatlan amerikai uralom tényén. A második világháborús japán megszállás után az ország 1946-ban elnyeri a hivatalos függetlenséget, de az amerikai tőke — és hatalmas bázisokon az amerikai hadsereg — ottmarad. A manilai politika ennek megfelelően „egyirányú utca”, kimeríti az egyoldalú amerikai orientáció fogalmát. A Fülöp-szigetek csapatokat küld a vietnami amerikai intervenció támogatására, és minden fórumon szembeszállt a haladó irányzatokkal. A vietnami háború vége felé viszont Manila az elsők között imerte fel a változás szükségességét. Romulo külügyminiszter — jelenleg is Marcos kísérője Moszkvában — felszólalásai alaposan hozzájárultak az agresszív délkelet-ázsiai tömb, a SEATO gyakorlati kimúlásához. Ferdinand Marcos elnök, aki a japán megszállás idején az ellenállási mozgalom egyik vezetője volt, több beszédben érzékeltette, hogy kormánya levonja a tanulságokat a megváltozott világhelyzetből. Jó néhány szocialista országgal felvette az érintkezést, és jóváhagyásával megalakult a „Fülöp-szigetek—Szovjetunió Társaság”, amelynek díszelnöke Imelda Marcos asszony, az elnök felesége, az ország egyik jelentős politikai személyisége. „Az ország nemzeti érdekei — jelentette ki a minap az államfő szükségessé teszik a diplomáciai kapcsolatok létesítését a Szovjetunióval” ... Tavaly, a két ország közötti kereskedelem első fellendülésének esztendejében, a Szovjetunió mintegy tízmillió dollár értékben vásárolt Manilától cukrot és egyéb termékeket. Aligha lehet vitás, hogy a jelenlegi tárgyalások egyik eredménye a nagyságrendek növelése lesz. Mind a gazdasági, mind a politikai kapcsolatokban. (RS) Élénk politikai aktivitás a bolgár választásokon SZÓFIA / MTI Szófiában hétfőn közzétették a Bolgár Központi Választási Bizottság jelentését, a vasárnap tartott nemzetgyűlési és tanácstagi választásokról. A jelentés megállapítja, hogy a szavazás teljes rendben, a választási törvény előírásainak megfelelően zajlott le. A választásokat mindenütt magas fokú politikai aktivitás és ünnepi hangulat jellemezte. A Hazafias Front és a többi társadalmi szervezet biztosította a választások gyors és szervezett menetét, a szavazás titkos voltát. Több választási körzetben a szavazási arány már a délelőtti órákban elérte a 100 százalékot. Délután 16 órára a szavazási arány több megyében meghaladta a 99 százalékot. A választások végeredményét a sajtó, a rádió, és a televízió fogja ismertetni. A jelentés végezetül hangsúlyozza: a vasárnapi választások megmutatták a bolgár nép készségét, hogy végrehajtsa a BKP XI. kongresszusán elfogadott határozatokat. Felépítse a fejlett szocialista társadalmat a Bolgár Népköztársaságban. Pillanatkép a bolgár választásokról: Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke népi táncosokkal az egyik szavazókörzetben. (Telefoto — BTA— MTI—KS) SOROKBAN Bagdadban megkezdődtek a tárgyalások Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Szaddam Husszein, az iraki Baath párt helyettes főtitkára, az Iraki Köztársaság Forradalmi Parancsnoksága Tanácsának helyettes elnöke között. Egész Libanonban ismét fellángolt a totális polgárháború. A harcok újabb fellángolásának fő oka a szélsőjobboldali erők azon törekvésében rejlik, hogy meghiúsítsák az új elnöknek — Eliasz Szarkisznak — a szembenálló felek közötti minden külső beavatkozás nélküli politikai megegyezésre és a harcok végleges beszüntetésére irányuló kísérleteit. KEDD, 1976. JÚNIUS 1. ! ■J. * . N T " ‚ *%4-s ' J*’*"1* , ?., . * •.■.•!.■.“■ ■ ‚ ■■'--.s ■■■-“ft ,*.* KÜLPOLITIKAI FIGYELŐ Etiópia mozdul Bár AddiszAbebából újabban viszonylag kevesebb hír érkezik, mint a császárság ellen kibontakozott országos mozgalom első szakaszában, ez nem jelenti azt, mintha az etióp társadalmi és gazdasági átalakulás megtorpant volna. Ellenkezőleg, a folyamat egyre nagyobb sikereket ér el. Miután a bankok és a biztosítótársaságok, a nagy ipari és kereskedelmi vállalatok, a nagybirtokok és a bérházak államosítása megtörtént, most három fő feladatra irányítják a figyelmet: megszüntetni a bürokráciát, mint a nehézkes feudális kormányzás velejáróját; felszámolni a feudalizmus minden maradványát, beleértve az új, forradalmi rendszerrel szemben álló kényurak itt-ott még fellobbanó fegyveres ellenállását; kiiktatni az ország gazdasági életéből a függést a külföldtől. Aligha lehet csodálkozni azon, hogy a forradalom vívmányai nemzetközi tőkés körökben rosszallást keltettek. Némely monopólium már Hailé Szelasszié császár korában, de még azt követően is szerette volna megkaparintani Etiópia gazdag nyersanyagkincseit. A közismerten nagy számú, olcsó munkaerő — Etiópia lakosságának még ma is mintegy 90 százaléka a mezőgazdaságból él — éppúgy vonzotta ezeket a vállalkozókat, mint a profit reménye. Kétségtelen, hogy Teferi Benti dandártábornoknak, az ideiglenes katonai kormányzótanács elnökének az iparosítás és a természeti kincsek kiaknázása legalább akkora problémát okoz, mint a közös gazdálkodás módszereinek meghonosítása a parasztság körében, vagy az analfabétizmus felszámolása. Ami a mezőgazdaság középkori állapotának, a császárság idejében vasszigorral fenntartott hűbéri viszonyoknak a megszüntetését illeti, az ideiglenes katonai kormányzat hatalmas sikereket ért el. Ma már több mint 17 ezer paraszttársulás működik Etiópiában, majdnem ötmillió taggal. Ezek a kis közösségek természetesen nem hasonlíthatóak a termelőszövetkezetekhez, de a közös művelés biztonságos alapjai, s a haladás társadalmi magvának tekinthetők. Legnagyobb gondjuk a korszerű, termelési módszerek hiányos ismerete és a gépesítés rendkívül alacsony foka, vagy teljes hiánya. A földreform végrehajtásában, a közös gazdaságok megalakításában és az írásolvasás elemi ismereteinek oktatásában a diákok jártak és járnak az élen. Etiópiában egyelőre szünetel az oktatás az egyetemeken és a középiskolákban. A legalább 22 millióra becsült írástudatlan tanítására és a kollektív társulások megszervezésére felkerekedett sok tízezer 15—25 év közötti fiatal, közép- és főiskolai hallgató máris értékes eredményt ért el a zemacsa (amhara nyelven mozgalom) keretében. Történtek ezenkívül más jellegű változások is Etiópiában. A kormányzat például erre a tanévre 150 millió etióp dollárt folyósít az iskoláknak, sokszorosát az egykori oktatási költségvetésnek. Szükség is van rá, mert a tantermek és tanítók hiánya miatt a körülbelül négymillió iskolás korú gyermekből legfeljebb 1,3—1,4 milliót tudnak oktatni. Bővül és javul azúthálózat is: jelenleg több mint 2000 kilométer hosszan építenek jó minőségű, autóval is járható közutakat. Etiópia több mint egymillió négyzetkilométeres területén valamikor csupán 80 kórház és 600 egészségügyi állomás működött. Most egy év alatt 140 kórházat és 250 egészségügyi állomást létesítettek, s sikerrel haladnak a feketehimlő végleges felszámolása felé. Egy kérdésben még nem sikerült áttörő változást elérni: Eritrea máig is Etiópia súlyos, megoldatlan gond■ajtdő közé tartozik. A kormányzat a szeparatista közé,teleseknek nem engedi.Cynddisz Abeba türelmet tanúsít, de hajthatatlan. Eritreát az ország szerves részének tekinti, amely az etiópiaihoz hasonló nyelvi, etnikai és kulturális tagoltságot mutat. Elvesztésével Etiópia gazdasági élete meg-,bénulna, s a tengeri utaktól elzárva, kiszolgáltatottságra kényszerülne. GYAPAY DÉNES !