Csongrád Megyei Hírlap, 1978. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-25 / 96. szám
Kulturális krónika (Tudósítónktól.) Az elmúlt héten a vásárhelyi Petőfi Művelődési Központ két, figyelemre méltó kulturális esemény színhelye volt. Pénteken kezdődött a Katonafiatalok művészeti bemutatója, amely szombaton gálaesttel fejeződött be: a győztes Teátrum színpad lépett fel, az EMEN dixiland játszott, polbeat számokat hallottunk, majd a vers- és prózamondó kategóriában sikeresen szereplők szavaltak. Kisdobosszemle Vasárnap rendezték meg a Csongrád megyei kisdobosszemlét. Tizennégy csapat mutatta be igényes, sok-sok munkával megteremtett műsorát. Hódmezővásárhelyről a Kertvárosi Általános Iskola (Babaköszöntő) és a Ságvári Endre Általános Iskola (Fürjecske, gyermekjátékfüzér), Szegedről a Gagarin Általános Iskola (Bár a bőre barna vagy fehér), a Rózsa Ferenc sugárúti iskola (Ritmusjáték Weöres Sándor verseiből) mutatkozott be. A királyhegyesiek után (Kopré, Sándor, József, Benedek), a makóiakat láthattuk: a Bajza József iskola a Gyűrű, gyűrű című népi játékot dolgozta fel, míg a Bartók Béla Általános Iskola szintén Weöresversekből válogatott. A kistelekiek tápéi gyermekjátékot, a bordányiak Arany László Kisködmönét jelenítették meg. A szentesi Petőfi iskolásokat kétszer is megcsodálhattuk. A nagymágocsi kicsinyek az immár klasszikus orosz mesét, a hatalmasra nőtt répa kihúzását játszották el. A csongrádi Széchenyi Általános Iskola és a csongrádi Ének-Zenei Általános Iskola zárta a tartalmas délelőtti programot. Néhány apróbb hiba becsúszott, ami legfőképpen a színpadi rutintalanságból adódott. A térformákra jobban kellett volna vigyázni, és sok nehéz, idegen szó is került némelyik forgatókönyvbe. Úgy érezzük, azok a vállalkozások sikerültek a legjobban, amelyek nem haladták meg a csoport erejét; a tánc, az ének és a játék végül szép harmóniában olvadt össze. A szakmai zsűri ezúttal senkit sem juttatott tovább az országos döntőre, csupán értékelte, s tanáccsal látta el a résztvevőket. Minden csoport emléklapot kapott. FENYVESI F. LAJOS * Tanári hangverseny A Hódmezővásárhelyi Állami Zeneiskola tanári testülete szombaton este rendezte meg hagyományos éves hangversenyét. A színes műsor, a kiegyensúlyozottan jó előadói teljesítmény hálás fogadtatásra talált a kis számú, de egytől egyig zenerajongókból álló közönségnél. A műsort Kiss Jánosné Borsos Annamária nyitotta meg Beethoven B-dúr szonátájával. Régen nem hangzott el helyi produkcióban Beethoven-szonáta az intézet falai között, még régebben ilyen nívós előadásban. Kuhlau , négy kézre írt zongoraszonatinájával Fejes Katalin és Csatári Tamásné folytatta a sort. A könnyed, dallamos hangvételű és igen kedvesen megszólaltatott alkotás Beethoven „szigora"’ után érezhetően jobban megnyitotta a szíveket. A várakozást is felülmúlva szerepelt Szalai György fafúvós szaktanár, a Szegedi Filharmonikus Zenekar tagja. Kiss Jánosné kíséretében Mozart II. fagottversenyét (pontosabban: a fiatal Mozartnak tulajdonított fagottversenyt) adta elő. A műsor második felét Major György árnyalt és mélyen átélt Debussy-interpretációja indította, majd a Vásárhelyen oly ritkán hallható Dvorzsák-kamaramű, a G-dúr szonatina, az est fénypontja következett.. Hegedűs János (hegedű) és Béres Erzsébet (zongora) maradéktalanul adta vissza a nagy hatású zeneművet. Felvillanyozó hatású dinamizmusból és sziporkázó akkordikus ötletekből merítette ihletét Rachmanyinov g-moll prelűdje, amelyet Bottkáné Égető Mária szólaltatott meg erővel és szépséggel. Befejező számként Horváth Sándor harmadéves tanárképzős hallgató, az iskola óraadó tanára, Hummel Esz-dúr trombitaversenyek harsonaátiratából adott elő két tételt, emlékezetes zenei élményt nyújtva a hallgatóságnak. A műsorszámokat rövid zenetörténettel és formaismertetéssel Szalai Györgyné igazgatónő konferálta. FELLETÁR BÉLA Játék a betűkkel Klub Vásárhelyen (Tudósítónktól.) Bizonyára sok vásárhelyi lakos figyelt fel arra, hogy a képernyőn, a Játék a betűkkel adásban ismerős arc tűnt fel. Az Alföldi Porcelángyár dolgozói különösen izgatottak voltak, hiszen a Zsolnay-brigád vezetője, a gyártmányfejlesztési osztály dolgozója bizonyította tudását és gyors kombinatív készségét a játékban. — Hogyan sikerült háromszor is győzni a televíziós játékban, és mióta játszol rendszeresen? — kérdezem Koncz Ernőnét, Sárikát. — Nem is tudom pontosan, hány éve, de amint elkezdődött a tv-ben a Játék a betűkkel című műsor, nyomban megtetszett. Talán egy kicsit a foglalkozásommal is jár, hogy szeretem a betűket, hiszen szabványügyi előadó vagyok. Már hosszú ideje küldözgettem a megfejtéseket, amikor 2 évvel ezelőtt sikerült bekerülnöm a 400-asok klubjába. Ennek kapcsán jelentkeztem nyilvános játékra. — Milyen érzés szerepelni a láthatatlan közönség előtt? — Először nagyon izgultam! Aztán, amint megjelentek a kivilágított betűk, már csak arra tudtam gondolni, bár sikerülne minél ötletesebb, hosszabb szót kiraknom! — Nos, ez sikerült, hiszen mindhárom alkalommal győztél. Talán ez adta az ötletet ahhoz, hogy a gyárban is népszerűsítsd ezt a játékot? ! — Igen. Azt tapasztaltam, hogy a felnőtt emberek is szívesen játszanak, találgatnak újabb és újabb szavakat keresnek. Ez év januárjában hirdettük meg a Játék a betűkkel Klubot A játék alapkellékeinek elkészítésében a Zsolnay Vilmos szocialista brigád azóta is rendszeresen segít. — Szerinted miért olyan nagy az érdeklődés? — Sok mindent lehet tanulni ebből a szórakoztató játékból. Helyesírást, újabb szavak ismeretét, a gyors gondolkodást, és végül — de nem utolsósorban — szórakoztat is! Akit érdekel a klub, és szeretne „játszani a betűkkel", azt várja az Alföldi Porcelángyár ifjúsági klubja minden hónapban két alkalommal. A játékvezető Koncz Ernőné. A legötletesebb, legügyesebb játékosokra apró meglepetések várnak! És reméljük, sok kellemes percet, derűs órákat szerez az új klub tagjainak e program. DURA GÉZÁNÉ • Munkában • játékosok a porcelángyári ifjúsági klubban Koncz Ernőné a képernyőn. (Fotó: Piavec) A vásárhelyi Petőfi Művelődési Központ, a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola, a METRIPOND és az Alföldi Porcelángyár ifjúsági klubjának közös rendezésében indult dzsesszhangversenysorozat első elő-A KOSSUTH ZSUZSANNA SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN Kiállítás adását megelőzően hétfőn a Kossuth Zsuzsanna szakközépiskolában A dzsessz világa címmel kiállítás nyílt. A dzsessz sokrétűségét, a zenei életben betöltött szerepét jól érzékeltető kiállítás szombatig lesz nyitva és reggel 8 órától este 8 óráig tekinthető meg. KEDD, BMR- ÁPRILIS 11. Növénytermesztés a magyar mezőgazdaságban (1.) A búzaefete és jövője A növénytermesztés helyzete, alakulása sok tekintetben meghatározza az egész mezőgazdasági termelést. Nemcsak azért, mert a két ágazat, a növénytermesztés és az állattenyésztés közül a növénytermesztés képviseli a nagyobb (55 százalékos) arányt. A növénytermesztés termékei, a takarmánynövények erőteljesen befolyásolják az állattenyésztés alakulását is. 1977-ben hazánkban a növénytermesztés — változatlan áron számolva — mintegy 11,8 százalékkal nagyobb értéket termelt, mint 1978-ban, az állattenyésztés pedig több, mint 9 százalékkal növelte a termelést. A népgazdaság idei terve, amely tavalyhoz képest a m mezőgazdasági termelés egészének 2,3 százalékos növelésével számol, szintén a növénytermesztés számára ír elő nagyobb fejlesztési ütemet. Többek között azért is, mert az anyagi, műszaki és beruházási lehetőségeket figyelembe véve a növénytermesztés lehetőségei változatlanul nagyobbak. Irányok is értékadatok A hazai növénytermesztésen belül a zöldségtermelés, a szőlőtermelés, valamint a gyümölcstermelés mellett a szántóföldi növénytermesztés játssza a fő szerepet. Az 1977-ben elért mintegy 72 milliárd forintos növénytermesztési értékből a szántóföldi növénytermesztés 51,6 milliárd forinttal részesedett. A meghatározó szerepet tehát a szántóföldek játszszák, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem érdemelnek nagy figyelmet az ellátásban és az exportban egyaránt fontos többi, főként kertészeti ágazatok. Ha csak 1900-ig pillantunk vissza — amikor is már befejezés előtt állt a mezőgazdaság szocialista átszervezése —,áz akkor is kitűnik, mennyire jelentős a haladás a növénytermesztésben. Változatlan áron számolva akkor a növénytermesztés nem egészen 47 milliárd forint értékű terményt adott az országnak, 25 milliárd forinttal kevesebbet, mint tavaly. Csaknem két évtizeddel ezelőtt a zöldségtermesztés 2,9, a gyümölcstermesztés 3,3, a szőlőtermesztés pedig több mint 4 milliárd forintos termelési értéket képviselt Tavaly a zöldségnövények mintegy 2,2, a gyümölcsök 3,1, a szőlőültetvények pedig 2,3 milliárd forint értékkel adtak többet — szintén változatlan áron számítva —, mint 1960-ban. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a növénytermesztés minden ágazata számottevően fejlődött. A növénytermesztés belső arányai — ami a termelési értékadatokat illeti — nem módosultak különösebben. Ilyen törekvés az idén sincs, bár az természetes, hogy a termelés bizonyos részletei egy-egy évben jobban előtérbe kerülnek. Ilyen az idén a kukorica termőterületének növelése, a szőlőés gyümölcsültetvények telepítésének gyorsítása. A sok adat olvasmánynak nehéz ugyan, de a legegyszerűbben az adatok igazítanak el az arányok között, segítségükkel érzékelhető legjobban, minek mi a súlya, hol a helye a nagy egészben. Egyáltalán nem jelenti persze ez azt, hogy egy-egy részlet időnként ne kerüljön előtérbe. Erre rendszerint akkor kerül sor, amikor az adott területen — mint két-három évvel ezelőtt a zöldségfélék esetében — ellátási gondok vannak. S ez érthető, már csak azért is, mert a termelés egyik legfőbb célja a hazai fogyasztói igények kielégítése. Gyorsan nőtt a termésátlag... Még az arányoknál maradva: tavaly szántóink több mint hatvan százalékát a gabonafélék foglalták el. A terv szerint ezek területi aránya az idén a tavalyihoz képest tovább nő, s az össztermést is nagyobbra, 13 millió tonnára terveztük. A gabonaféléket mindenekelőtt két növény képviseli Szántóföldjeinken: a búza és a kukorica. Bizonyára a szakemberek közül is sokan kételkedtek volna 1960 táján, ha azt hallják: másfél évtized múltán a magyarországi búzatermés átlaga eléri hektáronként a negyven mázsát. Akkoriban legfőbb kenyérgabona-növényünk 18 mázsa körüli terméssel fizetett hektáronként. Tavaly pedig az átlaghozam 40,5 mázsa lett. Olyan tér, még ez, amely már nemzetközi mércével mérve is elfogadható. A mi mezőgazdaságunk 1,3 millió hektár körüli területen termel búzát. A világ azon országai között, amelyek egymillió hektáron felüli területen foglalkoznak búzatermesztéssel, a 40 mázsás hektáronkénti átlag az első tíz közé tartozik. A nagy búzatermelők közül a hozamokat tekintve a franciák 43—46 mázsás hektárátlaga tekinthető kiemelkedően jónak. Negyven mázsán felüli a termés Angliában s az NSZK-ban is, de kisebb vetésterületeken. Rendkívül nagy átlaghozamot érnek el Hollandiában (1976-ban 54,2 mázsát hektáronként). A búza vetésterülete azonban a miénkének csak tizede, 131 ezer hektár. Az USA-ban viszont, ahol ezt a növényt eléggé külterjes viszonyok között termesztik 20—25 mázsa körüli termést takarítanak be hektáronként. Számunkra — miután termőföldjeink területe nem gyarapítható, sőt csökken — rendkívül fontos a hozamok, a területegységre jutó termés növelése. A búzatermesztésben elért eredmény nemcsak azért örvendetes, mert így biztonságosan előteremthető, import nélküli az ország kenyere, és a felesleg exportbevételeinket tetézi, hanem azért is, mert kézzelfogható bizonyságul szolgál: ha valamelyik nálunk termeszthető növénynyel komolyan, tudatosan foglalkozunk, akkor szocialista mezőgazdaságunk képes a hozam erőteljes javítására. Hosszú ideig tartott az, amíg mezőgazdaságunk búzából elérte a 211 mázsás hektáronkénti szintet. A századforduló előtti évtizedben 1891 és 1900 között 12,3 mázsás búzatermést tart számon a statisztika. 1936-ban egy-egy hektárról 16,6 mázsát takarítottak be. Nem sokkal — hektáronként 20 kilogrammal volt nagyobb az 1960-as év országos búzatermésátlaga. A húszmázsás hektáronkénti búzatermést a hatvanas évek közepe táján, a szövetkezeti átszervezés után sikerült hazánkban először elérni. A nehezebb feladat, a 20-ról a 30 mázsás szintre emelkedés, már nem egészen első évtized alatt megtörtént. Gazdaságaink először 1971-ben arattak hektáronként 30 mázsa fölötti (30,7 mázsa) búzatermést. Rá hét esztendőre pedig 40 mázsa fölé nőtt a hozam... Megszilárdítani, majd növelni az eredményt A búzatermés növelésének módját lehetetlenség néhány sorban részletezni. Tény az, hogy az új és újabb fajták, a termelés anyagi,műszaki feltételeinek javulása, a szakmai hozzáértés növekedése, a búzatermesztésben dolgozók fegyelmének javulása mind-mind részese a sikernek. A legfontosabb azonban mégis az a szemlélet, amely ma már egységben vizsgálja a termelésfejlesztés különböző tényezőit, s nemcsak az úgynevezett mennyiségi tényezőkre, hanem egyre jobban az aprónak tűnő részletekre is ügyel. Ez a fajta szemlélet a haladás legfőbb feltétele. A negyvenmázsás hektáronkénti szintet tartani, azt túlszárnyalni csak a búzatermesztéshez kapcsolódó öszszes tevékenység minőségének javításával s még teljesebb összhangjával lehet. Ma már nem kétséges egyetlen esztendőben sem, hogy megterem-e az ország kenyere. A kérdés csak az, hogy az adott év terméséből mennyi kerülhet exportra, a külföldre eladható búza mennyisége megközelíti-e, eléri-e az egymillió tonnát? Ezt figyelembe véve kell formálni a hazai búzatermesztést, kell kihasználni a fejlesztésben rejlő lehetőségeket, amelyek a jelek szerint a jövőben is utat nyitnak a hozamok növeléséhez, s a termelés gazdaságosságának javításához. (KS) (Folytatjuk.) U&N: 013 S-4 M2. Sikeres az ÁFÉSZ bemutatója Szerdan tekinthető meg utoljára a Vásárhely és környéke ÁFÉSZ vásárlással és szaktanácsadással egybekötött mezőgazdasági kisgép-, kéziszerszám-, vetőmag-, növényvédőszer- és műtrágya-kiállítása. Sikerét igazolja, hogy az első napon közel 150 ezer, a további napokon átlagban 80—100 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le. A kisgépek már a kezdet kezdetén elkeltek — figyelmeztető ez az egyre növekvő keresletre! — kéziszerszámból, palántából, vetőmagból, műtrágyából még ma is van választék. (Fotó: Patkós József) ".