Csongrád Megyei Hírlap, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

^il^poltikaThirad^^ „ Mi történt Mma-ultában? Az alma-atai események eszmeileg és politikailag ki­­józanítóak voltak, keserű leckét kaptunk a korábbi években elkövetett hibáink miatt — írta a Lityeratur­­naja Gazeta január 1-jei dá­tumozási számában Anvar Alimzsanov, kazah író, aki az események egyes össze­függéseire világított rá. Minden a Kazah Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának soros ülése után kezdődött, ahol a döntéseket a kommunisták túlnyomó többsége megszavazta — ír­ta Alimzsanov. — Ennek el­lenére valakinek rábeszélés­sel, hazugsággal és fenyege­téssel sikerült politikailag analfabéta fiatalokat az ut­cákra és a terekre kivinnie. A történelem legsötétebb korszakaiból eredő, az élet által már félredobott, nacio­nalista jelszavak hangzottak el. A diákok kezébe ellensé­ges tartalmú transzparense­ket adtak. A tömegbe garáz­da, részeges személyek, tár­sadalomellenes elemek ve­gyültek. A vasrudakkal, bo­tokkal és kövekkel felfegy­verkezett, nekivadult bot­rányhősök verték és szidal­mazták az embereket, gép­kocsikat gyújtottak fel, be­törték az üzletek kirakatait, a kollégiumok és más köz­épületek ablakait A rend­őrök és önkéntes rendfenn­tartók azonban megfékezték a tombolást. Mostanra világossá vált, hogy provokáció történt, vi­szályt kívántak kelteni az emberek és a népek között — állapította meg a kazah író, majd emlékeztetett ar­ra, hogy 255 évvel ezelőtt a kazah nép önként csatlako­zott Oroszországhoz, s a cá­ri korszakban sok száműzött élt, lelt a maga és utódai számára végleges otthont Kazahsztánban. Alimzsanov megállapította, hogy egy nemzet sem élhet elszige­teltségben, a kazah történel­lem és kultúra szorosan ösz­­szekapcsolódott a többi test­véri nép, mindenek előtt az orosz nép történelmével és kultúrájával. A szocializmus szent vív­mánya a Szovjetunió népei­nek barátsága és összefor­­rottsága — hangsúlyozta Alimzsanov, majd feltette a kérdést: vajon, december 17—18-án miért támadtak erre a vívmányra? A vá­laszt az utóbbi évek történé­seiben és légkörében lelte meg. Mint írta, akkoriban a mutatók, a számadatok vol­tak előtérben, az emberek a számok­ árnyékában marad­tak. Kialakult a megveszte­getés, a korrupció gyakorlat­­a, a képmutatás. A hatalom birtokosai egy valamit mondtak a tribünökön, de cselekedeteik már nem vol­tak összhangban ezzel. A protekcionizmus, a hí­zelgés, a haj­bókolás vezetői kultuszt szült falusi, járási, területi és köztársasági szin­ten egyaránt. Az alulról jö­vő bírálatot Kazahsztánban az utóbbi évtizedekben a nullára redukálták. Súlyos következmények vártak arra az emberre, aki bírálni me­részelt. Mindez az emberek­ben egykedvűséget, passzivi­tást keltett, táplálta az in­­gyenélősködést, a karrieriz­­­must, a porhintést. Felmerül a kérdés­, mit akartak azok, akik az utcá­kon­ és a tereken tombol­tak? December 17-én a párt, a tanácsi és a társadalmi szervek képviselői javasol­ták, hogy az, aki akar, lép­jen föl a tribünre, onnan mondja el, mit akar, nyu­godt módon vitassák meg a helyzetet. Azok közül azon­ban, akik a meggondolatlan fiatalokat izgatták, esztelen cselekedetre bujtogatták, senki nem jelentkezett. Vol­tak azonban mások, akik felmentek a tribünre. Köz­tük egy csemegeüzlet eladó­nője is, aki magáról mesélt, és arról, hogy milyen nehe­zen szerzett lakást. Végül, az elmondottaktól függetle­nül felkiáltott, miért küld­tek „máshonnan” Kazahsz­tánba vezetőt. (Ezzel Gen­­nagyij Kolbinra, a Kazal­ KP KB most megválasztott orosz nemzetiségű vezetőjé­re utalt.) Türelmesen meg­magyarázták neki, ki ez a vezető, hol dolgozott, s hogy a Kazah KP KB, amelynek közel a fele kazahokból áll választotta meg őt. Ezek a napok kijózanító eszmei-politikai megvilágo­sodást jelentettek. Keserű leckét kaptunk a korábbi években elkövetett hibáink miatt, amikor az új típusú emberért folytatott harc a barátság példáinak leltárba vételére, s az e téren elért sikerek ismételgetésére kor­látozódott. Észrevétlenül halmozódtak azonban azok a tények, események,­ amelyek a barátságot aláásták. Alim­­zsanov az őszinteség hiányá­ra vezette vissza, hogy az elmúlt években nem merült fel semmiféle kifogás az in­ternacionalista neveléssel kapcsolatban. „Hiszem, mély meggyőző­désem, hogy eljön az az óra, amikor megtudjuk, kik vol­tak az almat­atai események szervezői. Most, még inkább, mint valaha, az igazságra és csakis az igazságra van szükségünk” — hangoztatta a moszkvai irodalmi-politi­kai hetilap hasábjain a ka­zah író. a francia sztrájkhelyzetről Megállapodás A francia kormány szer­­hez szükséges. A kormány fiumui dán immár második szűk tehát azt kívánja, hogy a Megállapodás nélkül ért körű ülését tartotta a vas­ megkezdődött tárgyalásos véget szerda este Hágában utas sztrájkkal kapcsolatban, kon olyan megoldás szülés)- az az amerikai-iráni meg­s eddigi irányvonala folyta-­sék, ami megfelel a bérfel­­beszélés, amelyen a felek - tását ígérte. A Mitterrand lesztési plafonnal kapcsola- nék, több mint félmilliárd elnök nélkül tartott tanács-­tos elképzelésének és mind­ dollárnyi, amerikai bankak­­hozáson Jacques Chirac mi- két fél számára elfogadhatób­ban befagyasztott iráni tőke mesz­terelnök elnökölt és szó- T, ... . .. sorsáról kellett volna dönte­vivője szerint, megállapított Ilyen megoldás eddig nem ták, hogy a­­tárgyalások látszik kibontakozni, és az Az 5071 millió dollár visz­folytatódnak a vasutasok, sem nagyon valószínű, hogy szatérítéséhez egy amerikai képviselői és az államvas- „a nemzeti szolidaritásra” bíróság augusztusi határoza­­ttak vezetői között­ való hivatalos felhívás le­­teremtett jogalapot, s az A szóvivő a kormány nem . átutaláshoz akkor a Fehér vében ismét azzal próbálta CSi­llapítana a vasutasok har- Báz is elvi beleegyezését ad­­indokolni a vasutasok köve­­cs kedvét, akik szerdán, a ta. A végrehajtás részleteiről teléseinek elutasítását, hogy Brüsszelből Baselbe tartó tartott hágai megbeszélés a kormány fő feladatának a nemzetközi gyorsvonatot is kudarcának oka Irán sze­­gazdaság fellendítései tartja, feltartoztattaká­tának hiánya. A washingtoni s ennek eredményeként a Edouard Balladur, a gaz­ külügyminisztérium azonban munkanélküliség csökkenté- hasági, pénz- és magánkéz- úgy véli, hogy a tárgyaláson sét. Ehhez „minden francia be­adási ügyek államminisz-­történt haladás, s az ameri­­... . ”.. ... . tere a televízió déli híradó-­kai küldöttség most „a kö­erőfeszítésere szükség van, jóban nyilatkozva a gazda-­vetkező forduló előkészítése és a vasutasok úgy nyilván­ságy irányvonal változatlan végett” utazik haza. Egyes­enírhatják ki legjobban szoli- folytatását ígérte. A frank vélemények szerint a tár­­daritásukat a munkanélküli- helyzetéről szólva kijelent gyalások sikere esetén Irán ,, . , , tette, hogy szükség esetén latba vetné befolyását a ekkel, ha csak annyi fizetés- minden rendelkezé­sre álló Bejrútban fogva tartott emelést követelnek, amennyi eszközzel megvédik" a nem- amerikai túszok szabadon vásárlóerejük fenntartású­­zeti valuta árfolyamát­ bocsátásáért. nélkül Újabb diáktüntetés Pekingben Csütörtökön, a kora dél­utáni órákban több száz di­ák meglepetésszerű tünte­tést tartott a pekingi Tienanmen téren. A hatalmas tér zömét a kínai rendőrség egész nap lezárva tartotta. A rendőr­­kordonon nem engedtek át sem kínaiakat, sem külföl­dieket. Az indoklás az volt, hogy úttörők tartanak ün­nepséget a téren, a forrada­lom mártírjainak emlékmű­vénél. Megfigyelők szerint azonban a teret azért zárták le, mert a pekingi egyeteme­ken napokon át röplapokon és nagy betűs faliújságokon arra szántották fel a diáko­­kat, hogy január elsején vo­nuljanak fel és tartsanak nagyszabású tömegtüntetést a Tienanmen téren. A Tienanmen téren levő történelmi múzeum közelé­ben összegyűlt diákok hirte­len transzparenseket szed­tek elő, és hangos tüntetés­be kezdtek. Egyebek között követelték, hogy a pekingi városi tanács vonja vissza a tüntetések korlátozására vonatkozó rendelkezéseit. A nagyrészt a Peking egyetem­ről kikerülő diákok éltették Teng Hsziao-pinget, de egy­idejűleg több demokráciát és szabadságot követeltek. A készenlétben álló rendőrök körülbelül tíz perc leforgása alatt feloszlatták a tüntetést, és a diákok közül tizenötöt „kihallgatás és nevelés” cél­jából a helyszínen őrizetbe vettek. A városi tanács szóvivője közölte, hogy a csütörtöki minitüntetés szervezőit és hangadói felelősségre von­ják, mert a tüntetés illegális volt. A szervezők ugyanis nem tettek eleget a városi tanács korábbi rendeletének, és nem kértek engedélyt a tüntetés megtartására. Mihail Gorbacsov újévi üzenete Az elmúlt esztendőt a tudatos útkere­sések, a megfeszített munka, az átalakí­tások, az elképzelések és tervek valóra váltása jellemezte. Az elmúlt évben erő­södött a békéért vívott harc — állapítot­ta meg Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet néphez intézett új­évi üzenetében, amely a szovjet televí­zióban hangzott el. Az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy a gazdasági élet minden területén sikerült továbblépni, és leküzdeni a pan­gás jelenségeit. Lényegesen gyarapodott a nemzeti jövedelem, a gyarapodás meg­haladja a négy százalékot. Fordulat előtt állnak a társadalmi és szociális prob­lémák hatékonyabb megoldása terén is. Gorbacsov a továbbiakban arra figyel­meztetett, hogy az elkövetkező eszten­dőben még jobb teljesítményekre lesz szükség a gazdaságban, a vállalatoknál széles körben be kell vezetni az új gaz­dálkodási módszereket, döntően javítani kell a termékek minőségét. Hasonló, nem kevésbé fontos és bonyolult feladatokat kell megoldani a szovjet társadalom éle­tének más területein is.­­ A döntő változtatások útjára lép­tünk, mégpedig közös megegyezéssel — mondta Mihail Gorbacsov és hozzáfűz­te: ugyanakkor érzékelhető még az egy helyben topogás, a közömbösség, egyesek abban reménykednek, hogy minden visz­­szatér a régi mederbe. Ez az erő azon­ban nem állíthatja meg a szovjet társa­dalmat az átszervezés útján. Határozot­taknak és következeteseknek kell len­nünk. A legcsekélyebb megingást sem engedhetjük meg magunknak. Politikai és erkölcsi álláspontunk az, hogy a szo­cialista rendszer fejlesztésének hatékony eszköze a kezdeményezés, a felelősségtu­dat, a bírálat és a nyilvánosság, a de­mokrácia és a fegyelem. Külpolitikai kérdéseket említve az SZKP KB főtitkára rámutatott a nuk­leáris szembenállás új gondolkodásmódot követel meg a nemzetközi politikában. A Szovjetunió átfogó békekezdeményezése­ket tett, hogy megjavuljon a nemzetközi légkör. A legnagyobb jószándékkal ter­jesztettük elő javaslatainkat Reykjavík­­ban. Ez volt az a pillanat, amikor az emberiség megláthatta az atomfegyver­mentes világ körvonalait. Sajnos, számos nyugati politikus Reykjavíkra való rea­gálása megmutatta, hogy milyen erős még a régi, konzervatív gondolkodás, milyen messze áll egyes kormányok po­litikája a népek igazi akaratától. Mihail Gorbacsov hangsúlyozta: őszin­te barátságot és együttműködést aján­lunk fel mindazoknak, akik amellett vannak, hogy azonnal kezdődjenek tár­gyalások az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásáról. Őszinte barátságot és együttműködést ajánlunk azoknak, akik az atomfegyverek számának csökkenését, illetve teljes megsemmisítésüket követe­­ lik, továbbá azt, hogy az egyenlőség és az általános biztonság elvei alapján, fej­lődjenek a nemzetközi kapcsolatok. A mi ajtónk nyitva áll a tárgyalások előtt. De egy másik dolognak is világosnak kell lennie mindenki számára. Békesze­­retetünknek semmi köze a gyengeség­hez. A szovjet emberek békés munkáját megvédjük. A szocializmus vívmányait az erős, korszerűen felszerelt szovjet fegyveres erők védelmezik. Az újév alkalmából szívélyesen üd­vözöljük a szocialista országok népeit, mindenkit, aki küzd a békéért és a tár­sadalmi haladásért, minden jót kívánunk a föld valamennyi népének — hangzott el Mihail Gorbacsov üzenetében. A Az SZKP KB főtitkárának válaszai egy amerikai újságíró kérdéseire A szovjet emberek béké­ben akarnak élni az ameri­kai néppel, nem táplálnak vele szemben ellenséges ér­zelmeket — jelentette ki Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára J. Kingsbury- Smith amerikai újságíró kér­déseire válaszolva. — A szov­jet vezetés nevében kijelent­hetem, hogy a háború és béke kérdéseivel kapcsolatos szov­jet politika kialakításában az amerikai néppel szemben éppoly tisztességesek va­gyunk, mint saját népünkkel — mondotta. Korunk a nukleáris fegy­verek és a nagy sebességek kora, amelyben a kölcsönös gazdasági és politikai függés növekszik. Kizárt, hogy az egyik fél biztonsága a másik kárára vagy annak számlá­jára teremtődjön meg. A biz­tonság csak kölcsönös, pon­tosabban fogalmazva, csak egyetemes lehet — szögezte le a főtitkár. — Tetszünk-e egymásnak vagy sem, meg kell tanulni egymás mellett, békében élni ezen a kicsi és sérülékeny bolygón. Mihail Gorbacsov síkra­­szállt amellett, hogy 1987- ben is folytatódjanak Genf­ben a szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tár­gyalások, de azokat nem jel­lemezheti a terméketlenség, a tehetetlenség. A tárgyalá­soknak messzemenően dina­mikusaknak kell lenniük, vagyis: legyenek ezek valódi tárgyalások az atomfegyve­rek csökkentéséről, a világ­űrbeli fegyverkezési verseny megakadályozásáról. A Szov­jetunió erre törekedett Reykjavíkban és még job­ban fog erre törekedni 1987- ben. Hiszem, hogy radikális változás a tárgyalások mene­tében az amerikai nép lét­érdekeinek is megfelelne. Az amerikai kormány állás­pontja mélységesen kiábrán­dít bennünket. Az amerikai küldöttség Genfben Reykja­vik után még vissza is lépett az elért szintről — közölte a főtitkár. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió másfél év óta nem végzett nukleáris kísér­leti robbantást, az Egyesült Államok folytatta kísérleteit és nem volt hajlandó tár­gyalni azok teljes betiltásá­ról, habár két szerződésben is — 1963-ban és 1974-ben — kötelezettséget vállalt e tár­gyalások folytatására. No­vemberben mindehhez hoz­zájött a Fehér Ház kihívó lépése: aláásta a hadászati fegyverek korlátozásáról kö­tött fontos megállapodást, a SALT—II. szerződést. Nem lesznek sikeresek az új meg­állapodásokkal foglalkozó tárgyalások akkor, ha szán­dékosan, tüntető módon tönkreteszik a régi megálla­podásokat. Ez komoly prob­léma, ami fokozott figyelmet érdemel — mutatott rá. Mihail Gorbacsov újból megerősítette: a Szovjetunió a fegyverzet legradikálisabb csökkentéséről szóló megálla­podások mellett van, legyen szó akár nukleáris, akár ha­gyományos fegyverekről. Minden Washingtonon mú­lik — állapította meg. Az újságíró a továbbiak­ban azt kérdezte, a felek kölcsönös rugalmassága ese­tén az elkövetkezendő két évben köthető-e kompro­misszumos megállapodás a rakétaelhárító rendszerekről, amennyiben megállapodás születik arról, hogy megha­tározott ideig nem kerül sor az űrfegyverek telepítésére. A kérdésre válaszolva Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy semmilyen körülmé­nyek között sem szabad olyat tenni, ami megsemmisítené vagy aláásná a rakétaelhárí­tó rendszerek korlátozásáról kötött szerződést. Ez ugyan­is megszüntetne minden, ar­ra vonatkozó reményt, hogy sikerül a nukleáris fegyver­­készletek csökkentése, s fel­borítaná a hadászati stabili­tást. Azért szállunk síkra, hogy a rakétaelhárító rendszere­ket korlátozó, 1972-ben kö­tött szerződés fennmarad­jon. Valójában a szerződés 15. cikke csak egyetlen olyan esetet határoz meg, mely esetben a szerződés felmond­ható: ez a szerződést aláíró felek legmagasabb érdekeit fenyegető rendkívüli körül­mények felmerülése. Csak tőlünk, vagyis a Szovjet­uniótól és az Egyesült Álla­moktól függ, hogy ilyen kö­rülmények ne alakuljanak ki — mutatott rá a főtitkár. Sajnáljuk, hogy az Egye­sült Államok vezetése más irányvonalat követ. Olyat, amely lehetségesnek tartja a szerződés felbontását abban az esetben, ha az Egyesült Államok a hadászati védel­mi kezdeményezés program­jának megvalósítása során önmagára nézve kedvezőnek tart egy ilyen lépést — mon­dotta Gorbacsov. A Szovjetunió nemcsak a rakétaelhárító rendszerekről kötött szerződés megőrzé­séért is síkraszáll. Éppen ezt segítené elő az, ha az Egye­sült Államokkal megállapo­dásra lehetne jutni a raké­taelhárító rendszerekkel kapcsolatos, megengedett la­boratóriumi kísérletek hatá­rainak kitűzéséről. A Szov­jetunió ezt javasolja. Ez a szerződés önmagában is nagyon fontos. Ám, még fontosabb azért, mert nélkü­le nem lehet megállapodni a hadászati nukleáris fegyver­zet csökkentéséről — hang­súlyozta a főtitkár. Mint látható, a dolog ez esetben sem rajtunk múlik, hanem Washingtonon. Az óceánon túl végül is teljes határozottsággal el kell dön­teniük: fékevesztett fegyver­kezési hajszát, vagy a fegy­verzetek csökkentését és fel­számolását akarják-e. Az amerikai kormányzat helyett ezt a döntést senki nem fog­ja meghozni. Ettől a döntés­től sok függ, többek között a béke és az amerikai nép bol­dogulása szempontjából is. Mi békét és boldogságot kí­vánunk az amerikai nép­nek ugyanúgy, ahogy a világ összes többi népének is — mondotta végezetül Mihail Gorbacsov. fs leningrádi kínai főkonzul nyilatkozata Kedvezőek a távlatai a jeleként értékelte azt, hogy kölcsönösen előnyös szav­ a közelmúltban Leningrád­­jót—kínai együttműködés­­ban kínai, Sanghajban pe­­nek, különösen a gazdaság,­díg szovjet főkonzulátust a kereskedelem területén — nyitottak. Elmondta a moszk­­állapította meg a leningrádi vai lap tudósítójának, hogy főkonzul, a Moszkovszkije már találkozott a leningrádi Novosztyi című szovjet lap­tanács vezetőjével, és nagy S­asz­e­»«. Csan Csen a kétoldalú vi­­a varas jelenéről, fejlődése­­szony javulásának világos­ról elmondottakat. PÉNTEK,­­ 1987 JANUÁR 2. -M

Next