Cukoripar, 1990 (43. évfolyam, 1-4. szám)
1990-01-01 / 1. szám
2________CUKORIPAR XLIII. évfolyam (1990) 1. szám Fanövények, (elsősorban Chenopodium fajok, Beta spp.-ek), amelyeken a közvetítő vektor (Polymyxa betae) és a rizománia (BNYVV) is jól megél, illetve szaporodik. A fizikai, illetve mechanikai úton való terjedésében fontos szerepet játszik a szél, amikor az apró talajszemcséket porfelhő formájában több kilométer távolságra tova viszi. Az erős intenzív esők a talaj eróziójával, illetve a spóráknak a talajban való mozgatásával segítik elő a terjedést. Sok fertőző talaj részecskét továbbíthatnak egyik tábláról a másikra az erő- és munkagépek, a szántóföldeken közlekedő ember, emlősállatok, madarak, az istállótrágya, az öntözővíz. A rizománia vírusa, amint az előzőekben vázoltakból kitűnik, korunk rendkívül veszedelmes betegsége, amely jelentősen veszélyezteti a magyar cukorrépa-termesztést. Fellépése esetén, amely az ökológiai viszonyoktól és az alapfertőzéstől függően eltérő lehet, nagy mennyiségi és minőségi kárt okozhat. Korai fellépés esetén a kártétel fokozott. Amint az 1. ábrán látható, 1988-ban az alapvetően szükséges ökológiai feltételek (nedvesség, hőmérséklet) csak augusztus végén kedveztek a fertőzés kialakulásának. Jóllehet már júniusban elérte a talaj hőmérséklete az optimális szintet, de a rendkívüli szárazság miatt a vektorgomba spórái számára nem alakultak ki a szaporodási feltételek. (Megjegyzendő, hogy hasonlóak voltak az 1983, 84, 85, 86, 87-es esztendők hőmérsékletei és csapadékviszonyai is.) A bekövetkezett fertőzés hatására jelentékeny mértékben csökken a répa súlya (20-60%). Csökken a cukortartalom (2-8 abszolút %-kal), emelkedik a Na-tartalom (háromszorosára), ugyancsak emelkedik a λ-tartalom (kétszeresére) viszont csökken az a-aminó N-tartalom (felére). Összességében tehát erősen csökken az egységnyi területről betakarítható cukor mennyisége. A rizománia által megbetegedett répák apróra nőnek, így egy részük a szántóföldön marad, mert a szedőgépek ezeket nem tudják betakarítani. Rontja a technológiai minőséget a fertőzött répa rostossága is. Komoly gondot okoz ezeknek a répatételeknek a tárolhatósága, mivel rendkívül romlékonyak, a tárolási betegségekkel szemben érzékenyek, a prizmák egészséges részeit is továbbfertőzik. A nagyfokú kártétel és a fertőzés fokozatos terjedése indokolja, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeket kihasználva minden védekezési módot felhasználjunk a betegség terjedésének és kártételének csökkentésére. A jelenleg ismert országos alapfertőzések potenciálisan magukban hordozzák annak veszélyét, hogy meleg és csapadékos nyár esetén jelentős rizomániaepidémiák alakulhatnak ki. A védekezést megnehezíti, hogy az átvivő vektor kitartó spórái egyben konzervátorai is a rizománia vírusának, és egyes kutatók szerint 15-20 évig is fertőzésképesek maradnak a talajban. A vírus ellen közvetlen védekezni nem tudunk. Az átvivő gomba ellen folytak próbálkozások különböző hatóanyagú kémiai szerekkel, de rendkívül csekély eredménnyel jártak, továbbá olyan költségesek ezek a szerek és az eljárások, hogy így számításba sem jöhetnek. Ezt még tetézi toxikus hatásuk az emberre és az állatokra egyaránt. 1. ábra. Talajhőmérséklet és csapadékviszonyok az 1988. évi vegetációs időszakban. A csapadékot a függőleges vonalak jelzik naponként, a burkoló sokszögű vonal a talajhőmérséklet.