Cukoripari Kutatóintézet Közleményei, 1956 (3. kötet, 1-2. szám)
1956-01-01 / 1. szám
2 CUKORIPARI KUTATÓINTÉZET KÖZLEMÉNYEI 1. füzet a kísérő és alapparenchima szövetet. A gyökér és törzs (későbbi fej) elkezd vastagodni, a külső szövetrétegek (periblema) megrepedeznek, a répa nyakán leválnak (dekortikáció „vedlés“). Ezután kezdődik a répa testének vastagodása (tuberáció) [1]. Az 1 cm vastag testű répában már az összes gyűrűk megtalálhatók [8], ezeknek kambium-rétegei hozzák létre a megvastagodott, répa szöveteit. A répatest peremén elhelyezkedő kambium még a generatív fejlődés idején , a második tenyészévben is osztódik és növeli a peremen levő gyűrűk vastagságát [9]. A nagyszámú kambium réteg egyidejű működése úgyszólván a répa korlátlan vastagodását teszi lehetővé. A gyökérzetnek ez a felépítése jellemző a Beta nemzetségre [Ю]. 1.3 A fejlett répagyökér szövetei A répatest metszetein szabad szemmel jól megkülönböztethetők a fehér xilémrészek a sárgásszürkés alapszövettől. A xilém a répa gyökéres nyakrészében, a répa „szívében“ csillag-keresztmetszetű. A szív körül helyezkednek el felváltva az alapszövet és xilém gyűrűi. A xilém-gyűrűk nem összefüggőek, mint a fák évgyűrűi, hanem különálló edénynyalábok sorozatából állanak. Ezek a nyalábok hálószerűen fonódnak össze és a répagyökér felületével párhuzamos kúp alakú hálópalástokat képeznek. Az edénnyaláb palástok több helyen összeköttetésben vannak egymással (2. ábra) [11]. Az edénynyalábok a fejben összeszövődnek és metszeteik nem mutatnak szabályos képet. El volt terjedve az a nézet, hogy a belső (idősebb) gyűrűk erdényei a külső (idősebb) levelekkel és a külső gyűrűk szállítószövetek a szívlevelekkel vannak kapcsolatban. Ezt a felfogást festékek, valamint sósav felszívásával kapcsolatos kísérletek megdöntötték [10], [11]. Ezek alapján a xilém csövek a répa minden levelét a répatest összes pontjaival összekötik. A cukorrépagyökér keresztmetszetén megszámlálható gyűrűk száma 8—12, a takarmányrépáknál 5—7. Cukordús fajtáknál már korán kifejlődik nagyszámú gyűrű [12]. A gyűrűk száma, sűrűsége sok esetben korrelációban van a répa cukortartalmával [1], azonban ez a kapcsolat nem általános érvényű [7]. Az erősen fejlett xilém szövet jellemző az erős levélzetű répákra [7], amelyeknek gyakran, ha nem is törvényszerűen nagy a cukortartalma. A rostacsövek (floém) és azt kísérő parenchima szilárdsága csekély. A szilárdító szövet a xilém [11]. Nyilván a xilém sejtfalain rakódnak le azok a durva lignin-rostok, amelyeket fás répaanyagokon megfigyeltek [131, [ 14]. A fás répák kérdésével ennek a dolgozatnak későbbi fejezete foglalkozik. A xilémet megvastagodott falú protoplazmatartalom nélküli tracheida sejtek alkotják. A floémet alkotó rostacsövek élő protoplazmát tartalmaznak, nevüket a sejteket elválasztó harántfalak lyukazottságáról kapták. Ezeken a nyílásokon át érintkezik a szomszédos sejtek protoplazmája. A rostacsövek szállítják a levelekből az asszimilált anyagot a tároló szövet felé. A szállítás mechanizmusa nincs teljesen tisztázva : a rostacsöveken át áramlik a cukrot és aminosavamidokat tartalmazó oldat, a rostacsövekből tovaszállításban a diffúziónak kell, hogy szerepe legyen [16]. Az osztódó szövet (meristema, kambium) apró orsóalakú protoplazmával telt sejtekből áll. A répatest szövetének körülbelül 2/3-a az alap-parenchima. Ez kb. 40 p átmérőjű, gömbölyded, közepén nagy vakuolát, tartalmazó sejtekből áll [11]. A vakuolák tartalmazzák a tartalék-tápanyagot, a cukortartalmú sejtnedvet. Míg az osztódó szövet apró sejtjei teljesen kitöltik a teret, a fejlett parenchimaszövet gömbölyded sejtjei nem illeszkednek egymáshoz tökéletesen, úgyhogy köztük sejtközi járatok alakulnak ki. Ezek szerepet játszanak a lélegzési gázok szállításában. A parenchima sejteket is a sejtfal likacsai, plazmocizmák kötik össze [11]. A sejt osztódásakor először pektin cseppek választják el az új sejteket, ezekre rakódik cellulózból az elsődleges sejtfal és ennek vastagodásából származó másodlagos sejtfal. A sejtfalak közti középlamella ezek szerint főképp protopektinből áll. A pektin elhelyezkedése a szövetben még nem eléggé ismeretes [11]. A gyökér felületén kialakuló szövet a fellogén, amelyből a párás felloderma — bőrszövet képződik. Ez a répának bizonyos védelmet nyújt külső behatásokkal, pl. parazita mikroorganizmusok behatolásával szemben [10]. Az anatómiai jellegek egy része jól öröklődik — így jellemző a fajtára, pl. a fejlett gyűrűk száma, sejtek nagysága, stb. [10]. 1. ábra. A cukorrépagyökér alakja