Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 2. kötet
E - ERESZKĚDŐ - ERESZT - ERESZTÉK - ERESZTÉS - ERESZTEVÉNY - ERESZTGET - ERESZTŐFURÓ - ERESZTŐGYALU - ERESZTŐSZEG - ERESZTŐSZÍJ - ERESZTVÉNY - ERESZVÍZ - ERETNEK - ERETNEKBIRÓ - ERETNEKI
385 ERESZKEDŐ—ERESZTÉK ERESZTÉS—ERETNEKI 386 alább merül. Ereszkedik a köd, midőn a hegyről völgybe száll. Ereszkednek a hajók, talpak, a vizén lefelé úszván. Kútba, mélységbe, vizbe ereszkedni. Ereszkedik a fenn lebegő sas, midőn rézsútosan leszáll. 3) Mindenféle irányban elszáll. Magasra ereszkedni. Túl, innen, jobbra-balra ereszkedni. 4) Enged, tágul, olvad. Ereszkedik a megnedvesített kötél, abroncs. Ereszkedik a hideg idő, a fagy. Ereszkedik a só. 5) Közelebbi érintkezésbe , közlekedésbe jő valakivel. Szóba , beszédbe, perbe, vitába ereszkedni valakivel. Öszveereszkedni minden emberrel. Leereszkedni az alsóbbrendűekhez. Oszvetételek : beereszkedik, elereszkedik, kiereszkedik, megereszkedik, leereszkedik, öszveereszkedik, túlereszkedik, visszaereszkedik stb. ERESZKEDŐ, (ereszkedő) mn. tt. ereszkedőt. Lejtős hely a dombos, hegyes vidékeken, mely a kocsiknak , szekereknek lemenetelül szolgál. Híres a stureczi ereszkedő Zólyom és Liptó megyék között. ERESZT, (ereszt, lásd : ÉR gyök) áth. m. ereszt-étt, htn. —mi v. —eni, par. ereszsz. 1) Eredni készt, enged, teszi, hogy eredjen, ér gyanánt folyjon. Vizet ereszteni a rétre. Bort ereszteni a kancsóba. Vért ereszteni a felvágott érből. 2) Menni, elmenni enged, bocsát, küld. Színházba ereszteni a gyermeket. Tánczvigalomba ereszteni a leányt. Követeket ereszteni az ellenséghez. Szelet ereszteni. Haza ereszteni. Ereszsz. Elül eresztelek. Ha a tetűt a lábadra ereszted, felmász a fejedre , km. (azaz , ha a koldusnak magadon egy kevés hatalmat engedsz, egészen elhatalmasul rajtad. Kriza J.). „Aztán mennyországban felmenek nekik szent lelkét ereszté." Katalin verses legendája. 3) Hosszúra nyújt, növeszt, szállít. Kötelet ereszteni. Szakált, üstököt, bajuszt, szőrt, körmöket ereszteni. Hasat, tokát ereszteni. Vasmacskát, horgonyt ereszteni. Ruhába toldást ereszteni. 4) Hagy, elhagy. Ereszt a posztó, azaz szinét hagyja. 5) Parancsolóban : ereszsz, ereszszetek, am. hagyj vagy hagyjatok mennem. 6) Mondjuk a méhekről, midőn új rajt bocsátanak. Rajt ereszteni. 7) Tulajdonító vagu névvel : búnak, bánatnak, szomorúságnak ereszteni, azaz nekiadni magát. Szélnek ereszteni, azaz szabadon bocsátani, magára hagyni. 8) Baranyai tájszólás szerént : gerebencz. 9) A székelyeknél egyet-kettőt eresztek, am. egy vagy két gombomat kigombolom, (minthogy öltönyöm feszes vagy melegem van. Kriza J.). Öszvetételei : Beereszt. Beereszteni a posztót. Elereszt. Fölereszt. Fölereszteni a kását zsírral. Kiereszt. Leereszt. Megereszt. Megereszteni a rosz nyelvet. Nekiereszteni (a lovat, a sereget az ellenségnek, az agárt a nyúlnak). Oszveereszt, visszaereszt. Közel rokon vele hangban és (bocsátni) értelemben a perzsa filiszt áden. ERESZTÉK, (ereszték) fn. tt. ereszték-ét. Két tárgy közé becsiptetett valami, hogy kiegészítésül, vagy erősítés gyanánt szolgáljon. Eresztéket tesznek, pl. a gerendákba az ácsok, bútorokba az asztalosok. Eresztéket varrnak a fehér ruhába a varró nők. ERESZTÉS, (eresztés) fn. tt. eresztés-t stb. —ék. Eredni késztés, engedés ; bocsátás ; növesztés ; elhagyás stb. V. ö. ERESZT. ERESZTEVÉNY, ERESZTEVÉLY, falu Erdélyben, Sepsi székben ; helyr. Eresztevény-be, —ben, — ből. ERESZTGET, (ereszt-get) gyak. áth. lásd: ERÉGET. ERESZTŐPURÓ, (eresztő-furó) ösz. fn. Hosszú furó a famíveseknél, pl. kádároknál, melylyel az eresztéknek lyukat fúrnak. V. ö. ERESZTÉK. ERESZTŐGYALU , (eresztő-gyalu) ösz. fn. Hosszúkás gyalu, melylyel az öszveeresztendő deszkákat simára gyalulják. Bodnárok eresztőgyaluja. ERESZTŐSZEG, (eresztő-szeg) ösz. fa. Nagyobbszerü szeg, mely által két gerendát öszveeresztenek, öszvekapcsolnak a faragó mesteremberek, pl. ácsok, molnárok, hajócsinálók. ERESZTŐSZÍJ, (eresztő-szíj) ösz. fa. Szíjpóráz, melyen a vadászebeket öszvekötve vezetik a vadászok vagy kutyapeczérek. ERESZTVÉNY, (ereszt vény) fa.tt. eresztvény-t, tb. kék. Oly fiatal erdő, mely a kivágott fák gyökereiből sarjadzik fel, vagy oly kivágott erdő , mely magából sarjakat ereszt, máskép : surjány, haraszt. ,Erdő' ,liget' értelemben gyakran előjön a régi oklevelekben : erestem (1231.), ereszteven (1244.), ereztem (1257.), erezteveny (1282. Jerney). „ A városokat megtöré, és ő eresztvényeket (lucus) kivagdalá." (Bécsi cod.). „A kertnek és eresztvénynek (nemoris) gádorában." (Ugyanott). ERESZVÍZ, (eresz-víz) esz. m. Víz, mely esőzéskor vagy hóolvadáskor a ház ereszéről csepeg, foly alá. ERETNEK, (a hellen-latin haereticus-ból eredeti szó) mn. tt. eretnek-ét. Általában : személy , ki magát kereszténynek vallja ugyan, de némely lényeges hitágazatokban a kereszt, katholikui vallástól eltér. A hellen , artan; eredeti értelme : felekezet. Eretnek tehát az, ki a hitágazatokra nézve az első anyaszentegyháztól külön felekezetre szakad, elvál. Különösebb és szokottabb értelemben : ki nem tudatlanságból, hanem konokságból szakad el az anyaszentegyháztól. (Nos Christiani haeres in dicimus cum pertinacia aberrantem a vera doctrina. — Basilii Fabri Thesaurus eruditionis scholasticae). ERETNEKBIRÓ, (eretnek-biró) osz. fa. Az eretnekeket üldöző régi korban oly személy, ki az eretnekségről vádoltakat bírálta, s azokat vagy mint ártatlanokat fölmentette, vagy büntetésre kárhoztatta. (Inquisitor). ERETNEKI, (eretneki) mn. tt. eretneki-t, tb. n ek. Eretneket illető , arra vonatkozó. Eretneki tanítás. Eretneki állítás. Eretneki üldözés,annyit is jelenthet , mint eretnektől v. eretnekektől eredő üldö-25