Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 6. kötet
T - TUS, (1) - TUS, (2) - TUS, (3) - TUSA - TUSAK - TUSAKFA - TUSAKODÁS - TUSAKODIK
503 TUS —TUSA. TUSAK —TUSKÓ 504 TUS, (1), m. tt. tust, tb. —ok. harm. szr. —a. v. —sa. 1) Lakomai, asztali felköszöntés, és ivás valakinek egészségére. Tust inni, tust húzni, hegedülni. Úgy látszik, hogy nem más mint az angol toast (olvasd : tószt), mely 1) am. pirítós kenyér. 2) Ivás valakinek egészségére ; t. i. úgy tartják : Angolhonban régente szokásban vala, hogy ha valaki valamely lakománál más egészségére ivott, poharába pirított kenyeret tett, a poharat körüljáratta, s midőn ez hozzá ismét visszajött vala, a pohárból a maradékot kiitta s a pirított kenyeret megette. Heyse szótárában pedig ezt olvassuk : „tuschen (ein Schall wort vgl. = vergleiche: tosen) oberdeutsch für dumpf klatschend erschallen , schlagen, klopfen, stossen....; innen : der Tusch (vgl. = vergleiche das altdeutsche : dar, dar) eine festliche Begrüssung mit Trompetenund Pankenschall z. B. beim Gesundheit trinken und Lebehoch." Figyelmet érdemel a szanszkritban tus gyök, am. örülni, elégült lenni (gaudere, contentum esse), innen • tusti am. gaudium, satisfactio. Némelyek az érintést jelentő franczia touche (koczintás) v. touchez (koczints) szótól származtatják, menynyiben a tusivás rendesen, a népek közszokása szerint pohárkoczintással, öszveütéssel jár. Más részről rokonnak látszik a magyar duska, dúskál, duskálkodik, dutykol szókkal is. Átv. ért. nem nagy tus, azaz nem oly dolog, melyen nagyon örülni vagy melyre nagy súlyt fektetni kellene; v. mely nagy tusába, küzdésbe került volna. TUS, (2), mn. tt. tust, tb. —ok. A puskának agya, vastag zömök vége. Ez érteményben egyezni látszik a zömök rövid karót, tönköt jelentő tusak, tuskó, továbbá a dudorúságra vonatkozó ducz szóval és duz gyökkel (duzzad' szóban). Néhutt: tusa, sőt mint a székely ,tusakot' mutatja, tusak is. TUS, (3), mn. tt. tust, tb. —ok. Finom fekete festékanyag, melyet olajretek, rézámfa- stb. magolaj kormából készítenek, s használatkor vizben öszvedörzsölve fölolvasztanak. Khinai (sínai) tus. Tussal festeni, bemázolni valamit. Széles ért. tusnak neveztetik más ilynemű, s hasonló czélra való festék is. A franczia touche (olvasd: tus) szóból (Farbenauftrag) több más nyelvbe is átment; németül is : Tusche. TUSA, m. tt. tusát. 1) Szoros ért. oly verekedés, oly ütközés, melyben az ellenfelek egymást taszigálják, tuszkolják, pl. ököllel, homlokkal, szarvakkal, dárdával. Széles ért. birkózás, mely az ellenfél legyőzésére törekszik. Átv. ért. lelki küzdelem, tusakodás. Alapfogalmánál fogva rokon a tuszkol, tuszkál, toszit, taszít szókkal, mintha volna túsza, honnan tusakodni am. tuszakodni. Jakut nyelven tuszun — harczolás, verekedés, tusztu—tusa, keleti török ny. togus (Zenker). 2) L. TUS, (2). 3) Heves megyében ugy nevezik a kéve alsó végét, hol t. i. a szárak mintegy öszve vannak tuszkolva ; vagy talán ez érteményben tusak szóval egyezik; vagy végre ugyanazon szó, mely a puska agyát is jelenti. A kévéket tusaikra állítani. TUSAK, (tusak) m. tt. tusakot, harm. szr. —ja. 1) L. TUSKÓ. 2) Mint a székely ,tusakot' mutatja, am. tus, vagyis puska agya. 1. TUS, (2). TUSAKFA, (tusak-fa) ész. fn. A kiásott tuskókból s gyökerekből nyert fa. TUSAKODÁS, (tusakodás) mn. tt. tusakodás-t, tb. —ok. harm. szr. —a. Tolakodó, egymást tuszkoló verekedés, küszködés. Átv. ért. a léleknek az erkölcsi törvénynyel küszködése, vagy ezzel összeütközésben szenvedése. „Lelkisméretnek tusakodása." (Szabó, D.). V. ö. TUSAKODIK. TUSAKODIK, (tusakod-ik) gyak. k. m. tusakod-tam, —tál, —ott. Valakivel tolakodva, öklelődzve , tuszkolódva verekedik, birazodik. Tuszakodnak a homlokkal öszveütköző kosok, bikák. Ököllel, vállvetve tusakodni. Átv. lelke, akarata önmagával erős erkölcsi küzdelemben szenved ; valamitől töprenkedik, nem képes elhatározni magát. Ez igének gyöke talán tus, mákép: tusz, tosz, tasz, melyből gyakorlatos képzővel fejlődött ki a tusagodik, keményebben tusakodik, mint a mos, vesz, mar, ver, tol igékből mosakodik, veszekedik, marakodik, verekedik, tolakodik, és sok más. V. ö. TUSA. TUSAKOL, (tusakol) áth. m. tusakol-t. 1) Valamire ösztönöz, ösztökél, sürget, s mintegy taszigál valakit; máskép : tuszkol. 2) A székelyeknél fegyvertussal taszit v. taszigál. (Kriza J.). TUSAKOLÁS, (tusakolás) m. tt. tusakolás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. 1) Ösztönzés. 2) Fegyvertussal taszigálás. TUSALG, (tus-al-og) önh. m. tusalg-ott, hb. — n, v. —am. Önmagában v. magával tusakodik, töprenkedik. TUSANYAK, (tusa-nyak) ösz. f. A puskatus közepén lévő vékonyabb rész. TUSAPÁNT, (tusa-pánt) ösz. f. A puskatust erősítő vas vagy más nemű érczpánt. TUSÁZ, (tusa-az) önh. m. tusáz-tam, —tál, —ott, par. —z. Birkózik, verekedik, harczol, különösen tolakodva, öklözve, öklelőzve, nyomdosva törekszik legyőzni az ellenfélt. V. ö. TUSA. TUSÁZÁS, (tus-a-az-ás) m. tt. tusázás-t, tb. — ok, harm. szr. —a. Az ellenfélt tolakodva visszanyomni s legyőzni törekvő birkózás. TUSFESTÉK, (tus-festák) 1. TUS, (3). TUSIN 1. TUSON. TUSIVÁS, (tus-ivás) 1. TUS, (1). TUSKA; TUSKÁL; TUSKÁLKODIK, 1. DUSKA ; DÚSKÁL ; TUSKÁLKODIK. TUSKÉK, (tuskék) ész. fn. A tusféle festékanyag színéhez hasonló sötét kék. TUSKÓ, fn. tt. tuskó-1, tb. tk. A faderéknak vagy vastag ágnak zömök, buczkós, tömött darabja, akár úgy vétessék, mint a fának azon része, mely annak levágása után a föld fölött megmarad; akár pedig, ha ez maga is ki van vágva, milyen pl. azon koloncz, melyet a kút gém végére kötnek. Tuskót tenni a tűzre, hogy sokáig égjen. Hamvazószerdán tuskót hu-