Debreceni Szemle, 1993 (1. évfolyam - Új folyam, 1-2. szám)

1993 / 1. szám - Berényi Dénes: Beköszöntő

­Benceszánto Ami változik és ami megmarad Figyelemreméltó vállalkozás volt a két háború között (1927-től 1944-ig) a Debre­ceni Szemle folyóirat kiadása, amelynek voltak már előzményei korábban is és feltámasztására is történt már kísérlet a nyolcvanas években. Van-e értelme most folytatni ezt a sort? Az igen nagyszámú és sok fennmaradásáért küszködő folyóirat között van-e szükség egy újabb folyóirat indítására, ráadásul vidéken, távol Budapesttől? És mindezt a mai szétszabdalt magyar szellemi életben? Mi, akik elkötelezettjei lettünk a Debreceni Szemle újraindításának, igennel felelünk. És erre több okunk is van. Elég erősnek érezzük a debreceni és a széle­sebb értelemben vett régió, a Tiszántúl szellemi hátterét, hogy arra támaszkodva éppen a megosztott magyar szellemi életben egy hiánypótló folyóiratot indítsunk. Hiánypótlót, mert célkitűzésünk szerint olyan folyóiratot kívánunk létrehozni, amelyik a kultúra és tudomány egészét (a szépirodalmat kivéve) törekszik átfogni a legszélesebb értelemben vett értelmiség által befogadható színvonalon. Éppen hazánk szellemi szétszabdaltsága indokolja, hogy a különböző irányzatok által elfogadható értékek előtérbe helyezésével hidat verhessünk közöttük és mindezt éppen Debrecenben, az évszázados kulturális centrumban kíséreljük meg, hogy ezzel is hozzájáruljunk a hazai kulturális-tudományos élet egy központúságának oldásához. Nem kétséges, hogy ezek a törekvések a két háború közötti Debreceni Szemle döntő mértékben tiszteletreméltó és vállalható örökségének irányba es­nek, de ugyanakkor azon túl is mutatnak. A „debreceni szellemet" sokan és sokféle módon közelítették már meg. Magam részéről azt gondolom, hogy ennek a legpozitívabb és ma is korszerű „magja" valahol ott van, hogy Debrecen a történelem során soha nem fizikai erővel vívta ki pozícióját. Arany János az újkor emberét úgy jellemezte, hogy „.. .ésszel hódít, nem testi erővel.. Debrecenre ez mindig igaz volt. Sem természet adta védelem, sem erős várfalak, de nem is a fegyverek és fegyveres polgárok vívták ki jelentőségét. A mesterségbeli tudás, a szorgalom, az ötletesség és találékonyság, de nem egyszer a furfang és ügyesség és ezeken túlmenően a tudás és tudomány, valamint ezek messze vidékre kisugárzása tették Debrecent a maga sorfalai között is hazánk egyik legjelentősebb városává évszázadokon át. Egészen más típusú város és városfejlődés volt ez, mint ami Európa vagy akár hazánk nyugati felén szokásos, de annál semmivel sem alábbvaló.

Next