Debreceni Szemle, 1997 (5. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Schmidt, T.: Fegyverszállítási tilalom és kereskedelmi háború a középkorban
4 Tilmann Schmidt Azt követően, hogy 455-ben a vandálok feldúlták Rómát és a birodalom nyugati területeinek nagy része a barbárok uralma alá került, egy 456-457-ben kelt császári rendelet megtiltotta, hogy a germánoknak páncélokat, kardokat, pajzsokat, íjakat stb., azaz katonai felszereléseket adjanak el. A tilalmat azzal indokolta, hogy ezzel kell megakadályozni a Római Birodalom romlását, megnehezíteni a barbárok fegyverkezését s elérni harci kedvük mérséklődését. A szövegben a germánok a római állam ellenségeiként szerepeltek, habár e népek, mint a birodalom szövetségesei (foederati), már a limeseken belül voltak. A késő császárkorban így helyesebb, ha nem export-, hanem általánosabb és tágabb jelentésű kereskedelmivagy szállítási tilalomról beszélünk. Mivel e korszakban a germánokkal folytatott kereskedelem különösen a fegyvereladás az állami tiltások ellenére virágzó üzletnek bizonyult, a tilalom megszegőit, ha rajtakapták őket, mindig a legsúlyosabb büntetéssel, azaz általában halálos ítélettel sújtották. Az a 419. évi törvény, amely azokat is halállal büntette, akik hajóépítésre vagy hajózási ismeretekre tanítják meg a barbárokat, azt jelzi, hogy a tilalmak nem csak fegyverekre, illetve egyéb termékekre terjedtek ki, hanem technológiai-ipari ismeretek és tudás átadására is. A 6. századra a Földközi-tenger már nem a rómaiak Mare nostrums volt, hanem partjai mentén barbár királyságok sora jött létre, melyek szintén igyekeztek saját határaikat biztosítani, és gyorsan eltanulták a római haditechnika és fegyverek alkalmazását vagy magát a hajózást is. A vandálok például kiváló hajósok lettek, a Mediterráneum rettegett kalózaivá váltak. A késői császárkor és a népvándorlás kora után vessünk némi pillantást a korai középkorra, a Karolingok időszakára. A herstali (779), mantovai (781), egy ismeretlen keltezésű (803) és a diedenhofeni (805/806) capitulárék megtiltják, hogy a Karoling-birodalom határain kívül lemezpikkelyes bőrpáncélt vagy egyéb frank katonai felszereléseket eladjanak, sőt ilyen termékeket a kereskedők a birodalmon belül sem szállíthattak. E rendelkezések gyakorlatilag megtiltják a katonai felszerelésekkel való szabad kereskedést, azaz tartalmukban egyfajta állami monopolizációs szándék érhető tetten, és elsősorban nem aktuális, politikai-katonai helyzet által indokolt kiviteli vagy kereskedelmi tilalomról volt szó. A Karoling-kori kereskedelmi tiltások a capitulálékban egyáltalán nincsenek indokolva, mint a római kori rendeletekben volt, és teljesen más szándékokat, célokat is követtek. Érdekes, hogy még a tilalmat megszegők büntetéséről sem rendelkeztek, de mégsem feltételezhetjük, hogy az ilyen tevékenység büntetlen maradt volna. A konkrét katonai eseményekkel összefüggő fegyverkiviteli és kereskedelmi tilalom a 9. század második felétől jelenik meg újra a forrásokban, amikor a nor 3. Cod. 4. 41.2., 179. 4. Cod. 9. 47. 25., 392. 5. Capitulare Haristallense, c. 20. in: MGH, Capitularia regum Francorum 1, Hrsg, von Alfred Boretius, Hannover, 1881., 51. Capitulare Mantuanum, c. 7. in: Uo., 190. Capitulare missorum, c. 7. in: Uo., 1 15. Capitulare missorum in Theodonis villa datum secundum, c. 7., in: Uo., 123. 6. Rolf Sprandet Das Eisengewerbe im Mittelalter. Stuttgart, 1968., 42.