Debreceni Szemle, 2005 (13. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - CSOKONAI EMLÉKEZETE - Gáborjáni Szabó Botond: A "tiran törvény" vagy a "Collegium java"? Csokonai "kicsapatásának" hátteréről
CSOKONAI EMLÉKEZETE Gáborjáni Szabó Botond A „titan törvény” vagy a „Collegiumnak java”? Csokonai „kicsapatásának” hátteréről A magyar irodalom Debrecenben tanult nagyjainak névsorát tekintve azt hihetnénk, hogy a sors szeszélye hozta kivételes helyzetbe ezt a települést.1 2 3 Valójában a tekintélyes lajstrom nem a véletlen műve: a legnagyobb írók és költők útja szinte törvényszerűen vezetett a Kollégiumba, a reformátusok országos vonzáskörű iskolaközpontjába. A főiskola rendkívüli kapcsolatrendszerét jelzi, hogy az ünnepi legátusok és főként az adománygyűjtő diákok országjárása több mint 1200 települést érintett és esztendőként 22 héten át tartott.” Felölelte azokat a (nemritkán 300 kilométernél is távolabb lévő) református egyházközségeket, ahonnan az iskola fogadta növendékeit és ahová kibocsátotta rektorait. Következésképpen Csokonai akár úgy is végig járhatta volna az ország jó részét, hogy kizárólag egykori diáktársai vendégszeretetét élvezi, ahogyan ez általában a Dunántúlon is történt. Bár a Kollégium művészi hajlamú hallgatói többnyire nehezen alkalmazkodtak a szigorú iskolai szabályokhoz, az átlagnál nehezebben szenvedték el a megkövetelt életmódot, a Csokonai eltávolításához hasonlítható drámai konfliktus nem ismeretes az irodalomtörténetben. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a Kollégium növendékei közül senki nem hatott olyan mértékben Debrecenre, mint Csokonai, aki a helyi irodalmi kultusz szinte egyetlen tárgyává lett. A költő és szülővárosa kapcsolata a dolgok belső logikája szerinti összetartozásról tanúskodik. A cívisek társadalmának kutatója olyan településként írja le Debrecent, ahol az európai hatások és a magyarság, illetve a szóbeli paraszti műveltség és az írásbeliség nemzedékeken át folytonosan érintkezhetett. Irodalomtörténészek Csokonai korára szorítkozva is olyan neveket idézhetünk a névsorból, mint Piskárkosi Szilágyi Sámuel, Péczeli József, Pálóczi Horváth Ádám, Szentjóbi Szabó László, Fazekas Mihály, Mátyási József és Édes Gergely. 2 Ennyi volt a szünidő, részint az iskola élelmezésének biztosítása érdekében. 3 Keresztesné Várhelyi Ilona: Egy kultusz metamorfózisai. In: Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok, Bp. 2000. 188-197. 4 Balogh István: Debreceniség. Studia Litteraria. VIL 1969. 18. és 20. Lásd még Benda Kálmán: A debreceni nyomda és a magyar paraszti műveltség. In: Emberbarát vagy hazafi. Bp. 1978. 426-441.