Debreczeni Ujság, 1932. március (36. évfolyam, 49-70. szám)

1932-03-27 / 70. szám

1932. március 27. HRENDEL VILMOS „A PARLAMENTI KOR­MÁNY“ CÍMŰ TANULMÁNYÁVAL INDOKOLJÁK AZ ÚJ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI JAVASLATOT S helyes erkölcsi érzék esetében egyesek a magasztes­ségben nyert hatalmat a maguk javára igyekeznek kihasználni A képviselők összeférhetetlenségi törvénye után a felsőház csaxe£éa­­k­eletellenségi törvényét is meg kell csinálni! — Dr. Haende­l Vilmos nyilatkozata a Debreceni ír­ság munkatársának (A Debreceni Újság tudósítójától.) Évekig folyt a harc azoknak a visszáságoknak az eltüntetéséért, amelyek az utóbbi időben erősen ki­kezdték az országgyűlési élet tiszta­ságát és magas erkölcsi színvonalát. A küzdelem nem volt hiábavaló. Azok a purifikációs törekvések, a­melyek az ellenzéket inkább politi­kai, mint morális okokból oly heves támadásokra késztették az uralmon lévő többségi párt ellen, végső lö­kést adtak az összeférhetetlenségi törvény szigorításáról szóló javaslat elkészítésének. A javaslat elkészült és a múlt vasárnap már szétküldték az országgyűlés tagjainak. A 14 ol­dalra terjedő javaslathoz Zsitvay igazságügyminiszter 72 oldalas in­dokolást csatolt,­ amelynek feltűnést keltő megállapításai jórészt dr Haendel Vilmos debreceni egyetemi tanár „A parlamenti kormány“ című politikai tanulmányán alapulnak. Az occidentális műveltségű, mélyen a dolgok mögé látó jogtudós, aki egész eddigi életét a legmagasabb erkölcsi szempontok gyakorlati alkalmazásá­nak szorgalmazásában és védelmé­ben töltötte el és nyílt igazmondásá­val nem egyszer szembekerült a ha­talommal, jóleső elégtétellel állapít­hatja meg, hogy a becsületes élet­formák magaslatán kikristályosodott eszmevilága és nagyszerű tudása is­mételten győzelmet aratott a min­denáron nyerészkedni akaró és kö­nyöklő mentalitás középszerűségei felett. Haendel St­latos felegelése a javaslat Indokolásában A javaslat bevezetője — amely az országgyűlés erkölcsi pilléreinek megdőlési veszélyére mutatna — dr. Haendel Vilmos következő fejtegeté­seivel folytatódik: „A helyes erköl­csi érzék eltompulása esetében fel­merülhet az a jelenség is, hogy egye­sek a magasztos köztisztségben nyert hatalmat a maguk javára igyekez­nek gazdaságilag minél hathatósab­ban kiaknázni. A képviselőséget eset­leg csak átmenetnek tekintik vala­mely jól jövedelmező állás elnyeré­sére és más, nem egyszer jogosulat­lan előnyök szerzésére. A képviselői hivatásnak ilyen hely­­telen fölfogása mellett a képviseleti rendszer elvesztheti erkölcsi bázisát és magánjogi társulat színvonalára is elyedhet, amely a szótvivők anyagi hasznánál egyéb célt nem ismer. Ha e fejtegetések az indokolás sze­rint „túlságos sötét színekkel festik is a parlamenti élet elfajulásának lehetőségeit, mégis figyelmet érde­melnek, mert figyelmeztetnek arra a veszélyre, amely kellően szigorú sza­bályozás hiányában elállhat." Is rideg magánjog elve a hözjog világában Az indokolás fenti szakaszának alapja dr. Haendel Vilmos fogalma­zásában szó szerint a következőkép­pen hangzik: „A minisztérium java erejét az őt támogató pártcsopor­toknak „kielégítésére“ kénytelen pa­zarolni; a személyi hiúság állások, kitüntetések, s a részleges érdekek a közjó rovására történő elvi s min­denekelőtt gazdasági szolgálatok ál­tal elégittetnek ki. A lekötelezésnek legkülönbözőbb módjai, a legtiszteletreméltóbb elvi eredményektől kezdve le a legocs-Alacsony színvonalú, minden izé­ben anyagias, önző államellenes gon­dolkodás­mód az, mely ezen állapo­tokat természetesnek tartja; a kép­viselőből ilyképp határozottan a vá­lasztók magánhasznának előmozdí­tására hivatott „a fővárosban­­szé­kelő kereskedelmi ügynök“ válik­­kit e kritikán aluli felfogás így erköl­csileg lefokozván, arra késztet, hogy magasztos köztisztsége által nyert hatalmat gazdaságilag, a mandátum rövid időtartamához képest, mennél hathatósabban aknázza ki. Még szerencsének mondható, ha azt egyszerűen „gradus ad Parnas­­sum“-nak tekinti, valamely jó­ jöve­delmező, a korona vagy kormány­­kinevezésétől függő állás elnyerésé­re; sajnos nagyszámú szomorú pél­­da van arra, hogy a közvagyon ré­vén jogosulatlan egyéni hasznot iparkodik, elvtagadás árán is, a kor­mánytól kierőszakolni, a „közjó“ hi­vatott képviselője. A törvényhozó testület tagjainak folytonos járás­kelése a miniszteri szobákban, állandó közvetítésük vá­lasztóik és azok hivatalos hatóságai között, röviden beavatkozásuk a concret közigazgatás részleteibe — minden körülmények, még a leg­egészségesebb pártviszonyok mel­lett is igen nagy baj, sőt csapás­számban megy. Hogy a corruptiónak mérge ebben az irányban legfőképp zilált pártpo­litikai viszonyok között, apró, leg­inkább személyi érdekek által ösz­­szetartott csoportok zsarnokosko­­dása idején feláll a legtermőbb ta­lajra, azt különösen bizonyítani ta­lán fölösleges. Ily korszakokban a képviseleti rendszer, mely a nemzet közjavának eszméjére van alapítva, elveszti természetes alapját s egy magánjogi társulat színvonalára szed, mely a résztvevők anyagi hasz­mányabb megvesztegetésig — ily körülmények között találnak termő talajra és nőhetnek szertelenül nagy­ra. A politikai szolgálatok adás­­vevési ügyletté aljasulnak; a do ut des, facio ut facias rideg magánjogi elve hatol keresztül a közjog vilá­gában is; a képviselőt választókerü­lete nem a haza, hanem a falu, a város érdekeinek előmozdítása körül fölmutatható sikereiért támogatja; a mérték, amellyel érdemeit megítéli, azon áldozatok mennyisége, amelyet a kormánytól, a local-patriotismus át­el­égítésére kicsikarni bírt. S még jó, ha tovább nem fajul az önző gondolat­menet; nagy a kisértés, hogy az il­lető kamara (országgyűlési) tag hely­zetének szilárdsága, nem is ezen, ha­nem egyes befolyásos választói ma­gánérdekei körül kifejtett sikeres fá­radozása arányában állapíttassák meg. Hának eszményibb, magasabb célo­kat nem ismert. Az is elérhet e Jenst­yl­e­­e eh új formái Szilágyi Dezső féle, régi össze­férhetetlenségi törvény meghozatala óta hároor, dr. Haendel Vilmos poli­tikai tanulmányának megjelenése óta pedig több mint egy évtized telt el. A javaslat további indokolása er­re utal, amikor Haendel Vilmos egye­tem­i tanár általános megállapításai alapján konkretizálja az időközben keletkezett összeférhetetlenségi ese­teket. A törvény meghozatala óta az állami „segélyezéseknek“ is új for­mái keletkeztek, így behozatali en­gedély adása, rendkívüli adóhalasz­tás, vámmérséklés, váltóhitel szer­zése stb. Hiánynak bizonyult, hogy az ál­lammal szemben érdektelen vállala­toknál a képviselők elhelyezkedése korlátlanul meg volt engedve s mint hogy olyan képviselőt is bevonhat­tak vállalatok igazgatóságába, akit különösebb szakértelem erre nem minősített, a közvéleményben nem minden alap nélkül kavatott lábra az a fölfogás, hogy az ilyen esetek­ben a vállalat csupán befolyásos tá­mogatót igyekezett szerezni a kép­­viselőben, a képviselő pedig komoly közgazdasági tevékenység nélkül igyekezett jövedelemhez jutni... Amivel nemben a képviselő védtelenül áll Meggyökerezett a köztudatban az a téves felfogás is, hogy a képvi­selőnek mintegy hivatásával jár, hogy választóinak ügyes-bajos dol­gaiban eljárjon. A képviselőt nap­nap után elárasztják különféle ké­relmekkel, amelyekkel szemben a képviselő szinte védtelenül áll. A sok kérelem elintézése — még ha a képviselő nem­ is megy tovább an­nál, mint ahogy a kérelmezőt ügyé­ben tájékoztassa, —­ tetemes időt vesz igénybe. Az esetek legnagyobb részében semmi kivetni való nincs ezekben az eljárásokban, de hatá­sukban mégis károsak, mert elvon­ják a képviselőt tulajdonképpeni hi­vatásától, lerontják függetlenségét úgy a kormánnyal, mint az egyes választókkal szemben. A parlamentben rend­kívül megnövekedet a tisztviselők és nyug­díjasok száma Még a köztisztviselői összeférhe­tetlenség szabályozása sem elégí­tette ki a legszigorúbb kívánalma­kat. Minthogy a képviselőket tiszt­viselővé a képviselőség tartama alatt ki lehetett nevezni és csak utó­lag kellett lemondaniok a képviselő­ségről, a hivatalkeresésnek a tör­vényhozói testületben megmaradt a lehetősége és ezzel hivatalra törek­vő képviselők függő helyzete is, viszont a kormány könnyen nyújt­hatott volna kedvezést megfelelő kinevezésekkel a törvényhozótestü­let egyes tagjainak. De a képviselő­ségről való lemondás sem volt szük­séges, ha a kormány nem állást, ha­nem valamilyen javadalmas egyházi hivatalt, tiszteletdíjas megbízást, ki­küldetést, vagy igazgatósági tagsá­got kívánt juttatni a képviselőnek. Az is kifogás alá eshetik, hogy a díjazás tilalmára vonatkozó rendel­kezés nem érvényesült, ha az illet­ményeket a képviselőség tartama alatt nem vették föl, vagy azokról átmenetileg lemondottak. A parlamentben rendkívül meg­növekedett a nyugdíjasok száma, akiknek a képviselőség megszűnése esetére kilátásuk nyílhatott arra, hogy ismét tényleges szolgálatba lépjenek. Az utolsó évtized jogsza­bályai lehetővé tették, hogy tisztvi­selők, állásuk megtartásával, kép­viselők legyenek... A tisztviselők száma nagyon megnövekedett az országgyűléset, ami a parlament függetlenség csökkenti. A tisztviselők az or gyűlés tartama alatt is megkapt­ák magasabb állások címeit, az O­szággyűlés berekesztésével per nem egyszer kértek és nyertek el léptetést, ami helyzetüket a kor­mánytól függővé teszi... JSreció az állás és jövedelem­halmozás ellen Az állás- és jövedelemhalmozás ellen mind nagyobb erővel föllépő törekvés is abban az irányban hat, hogy a képviselőséggel össze nem férő állások és foglalkozások körét bővíteni kell. Az indokolás ezután az eddigi összeférhetetlenségi eljárás szabá­lyozásának kérdésével foglalkozik. A javaslatot valószínűleg csak az őszi ülésszakon tárgyalja le a kép­viselőház. Dr. Haendel Vilmos nyilatkozata az új össze­férhetetlenségi javaslatról Az összeférhetetlenségi törvény szigorításáról szóló javaslat nyilvá­nosságra jutása alkalmával kérdést­ intéztünk dr. Haendel Vilmos egye­temi tanárhoz, aki a következőkben fejtette ki álláspontját a javaslattal szemben.­­ A javaslatot teljes szövegezé­sében nem ismerem. Mindaz, amit a javaslatról olvastam, vagy hallot­tam, nagymértékben fedik az állás­pontomat, habár az én véleményem mindig az volt és ma is az, hogy a régi összeférhetetlenségi törvény m­eghoza­ta­la óta keletkezett új ivó. „A kijárás igen nagy bass, sőt csapás számba megy** BIRTOKOT keresek 2—300 hold körülit bérbe ub­lakással és megfelelő számu gazdasági épületekkel. REM&MYFFY RUDOLF Nyírbátor, Vásártér­ u. 17. DEBRECZENI UJSAG 5

Next