Debreczeni Ujság, 1941. január (45. évfolyam, 2-25. szám)

1941-01-03 / 2. szám

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen SZER­KESZTOSEG-KIA­DÓHIVATA­L FERENCZ JÓZSEF-ÖT 56. SZÁM. TEL. : 21-90. ÉJJEL 10-TÖL 23-4SKHIDK­­O&D ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGESZ ÉVRE 30 PENGŐ, FÉL ÉVRE 15 PENGŐ, HAVONTA 2.50 P A tengelyhatalmak meggyorsítják a háború menetét „Ez az esztendő hozhatja meg a történelmi pillanatod amely nemzetünk sorsdöntő idejét fogja jelenteni" A vármegye és város­azért tisztelgő küldöttségei a főispánná! Dr. Kertész Kálmán: A nemzet b bildogulásáért fel kell áldozni a legdzsigás­b kincset, a békét is Lossonczy István: Mindnyájunk szeme előtt az lihegjen, h­ogy mindent megtegyü­nk népünkért és városunkért Az új esztendő első napja mindig kiemelkedik a többi napok szürke­ségéből, egyhangúságából. Talán sokszor még a pirosbetűs ünnepek­nél is többet jelent, mert ilyenkor a sablonos szokástól eltérően egy ki­csit új életre is indul az ember. Ezt­ a napot a ,,Jókívánságok Napjának'1 • ■’ , pljrév IftiMerú­í megtisztultan, magábaszállva, felül­emelkedik az emberi színvonalnál. Több akar lenni, mint ember, meg­­tisztultabb, krisztusi­bb szeretettel teli lénnyé akar átváltozni.. Ezen a napon a családtagok felkeresik az édesapát, aki még a szülői tűzhely­től távollevőkre is kiterjeszti áldó kezének hatását, érezteti az atyai szív melegét, s felkeresik, hogy jó­kívánságaikkal, hűségnyilatkozata­ikkal, odaadásuk kimutatásával be­bizonyítsák, hogy hálásak az atyai gondoskodásért. Hajdú vármegye és Debrecen vá­ros vezetősége ugyanilyen szeretet­tel, hagyományos tisztelettel keresi fel minden új esztendő első napján a törvényhatóság első tisztviselőjét, a nagy hajdú család fejét, Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város főispánját, Lossonczy István főis­pánt. Ennek a szén hagyománynak megfelelően kereste fel­­ több, ke­resztény, nemzeti alapon működő társadalmi szervezet is ezen a na­pon a főispánt, s tisztelgett nála a —­ Hogy ezt elérhettük , ezért az államm'étpárokrói' ru -p­eroferzik ’eket és áldozatokat kellett holni, de /'^..tszeres felelősséggel kellett a /Jj- Kormányzatnak is h­elytállani ezek­ben az időkben. A szükséges rendel­kezések egész sora talán kissé ide­genszerű nemzetünknek, de tudjuk, hogy mindazokat a szükségszerűség mértékével kell néznünk. Jóleső ér­zéssel tapasztaltuk, hogy a kor­mányzat szükségintézkedéseiben a legnagyobb jóakarat nyilvánul meg. Ezen a napon foglalkoznunk kellett ezzel a kérdéssel, mert az elkövetke­zendő esztendőben sem fogunk szű­kölködni hasonló kérdésekben. A magyar társadalom azonban, mert látja a jóakaratot, el van arra szán­va, hogy mindig a kormányzat háta mögött lesz!­­ Én helyi viszonylatban szüksé­gét látom annak, hogy ezt a kérdést felvessem, hogy Méltóságod legyen nyugodt: ez a törvényhatóság a ne­héz időkben mindig megosztja az erkölcsi f­el­elégséget Méltóságoddal. — Az elmúlt esztendő a megle­petések esztendeje is volt. Hogy a jövő milyen lesz, arra ember képte­len válaszolni. De azt tudjuk, hogy küzdelmek előt állunk és ismétel­t Magyar Élet Pán debreceni szervezete nevében dr. Kertész Kál­mán nagyszerűen felépített, tartal­mas és értékes beszédben köszön­tötte Lossonczy István főispánt: — Ez az 1940-es esztendő, amely a világtörténelem birodalmába lé­pett, az egész emberiség számára a bám­ulatbaejtés esztendeje volt. A világesemények, amelyek a múlt év­ben tolül múlték a polgári élet meg­­szokott eseményeit, nem ismernek határt. — kezdte beszédét dr. Ker­tész Kálmán. — 1940 rendkívülisé­­ge átcsap 1941-be is. Éppen ezért a mi mai tisztelgésünk nemcsak ud­variassági aktus. Mert mi erőt me­Magyar Élet Pártjának impozáns küldöttsége is. Az idei ürestendes üdvözlés azonban messze kiragas­­lott a szokásos újévi köszönik ke­reteiből : több volt mint egyszerű, hivatalos ténykedés, köteles iszte­­letadás, vagy udvariassági izma ! A történelmi idők kohó­jában is-sze­­rin­nű, tg gye­rek magyar társ­­om hitvallása, kiállása és biú­ságtétele volt a magyar nemzet sok megvalósítása, az új magyar méltó fogadása mellett, amelyet vitéz nagybányai Horthy MTM és Kormányzó Urunk, a kormányat és annak egyik legelhív­atottabb hidú­­megyei képviselője, Lossonczy Ist­ván főispán munkálkodik, harrt Az új esztendő első napján tisz­­telgő küldöttségek sorát a váme­­gyei tisztikar küldöttsége nyitotta meg. Rásó István alispán egyszrű, keresetlen szavakkal köszöntött a vármegye nevében Lossonczy Istvii főispánt, aki szívélyes szavakkal ,­á­­laszolt az üdvözlésre. A várm­egyei küldöttség után a Magyar Élet Párt törvényhatásai bizottsági tagjainak küldöttsége '­* debreceni szervezete tisztelgett a 'fl­ispánnál. Az impozáns, csak nett százas létszámú küldöttséget, ameb­­ben Debrecen város minden rendi és rangú polgársága képviselve­ket Balogh István országgyűlési képv­­selő vezette. Inteni jöttünk a mai napon ahhoz, aki a magyar kormányzat képvise­­lője, a hit kisugárzásának, a biza­kodásnak egyik legjellegzetesebb férfia. Az államhatalom szilárdsága találkozik itt most az állampolgár­sági bizalommal és hűséggel! — A magyar társadalom számára egy megpróbáltatásokban gazdag esztendő tűnik el 1940-es. Mind°n megpróbáltatás ellenére alázott.­­ hajlunk meg azonban a Mindenható előtt, aki a történelem legszebb aján­dékával ajándékozta meg nemzetün­ket, aki lehetővé tette békés úton, városaink és fiaink pusztulása nél­kül álmaink valóraválását. A Jó Is­ten csodás kegyéből kárpótolva érezzük magunkat a megpróbáltatá ten csodás kegyéből kárpótolva­­ érezzük magunkat a megpróbáltatá­­t . Nagyon hálásan köszönöm és mélyen meghatva hallgattam dr. Kertész Kálm­án barátomnak, a deb­receni gazdanemzedék egyik kiváló fiának hozzám intézett szavait. Kü­lönös örömömre szolgál, hogy az idén éppen a gazda­társadalom egy képviselőjére esett az újévi üdvöz­lések sora. Mert ennek a gazdatár­­i adatomnak kellett ebben az eszten­­dőben a legsúlyosabb m­egpróbálta­­tásokkal küzdeni. És itt mutatkozott meg, hogy a mi debreceni gazdané­­szünk az ő bölcs és okos konzervati­vizmusa mellett tud haladni a ker­ten is áldozatokat kell hoznunk a hazáért. Tudjuk, hogy az elkövetke-'' zendő év megpróbáltatásokat, s ta­lán szenvedéseket hoz, de érezzük azt is, hogy talán ez 417 esztendő hozza meg a történelmi pillanatot, amely nemzetünk sorsdöntő idejét fogja jelenteni. Éppen ezért nem mint panaszos Tiborc ,lőttem, hanem mint a katonanemzet fia, aki tudja, hogy a nemzet boldogságáért fel kell áldozni alkalomadtán a legna­gyobb kincset: a békét is. — Én azt kérem, hogy a jó Isten adja meg azt a helyes ítéletet és vi­­­lágszemléletet ennek a nemzetnek, amellyel megajándékozta az elmúlt évek történelmi fordulatai között. Ha ezt a helyes ítélőképességet meg­adja az Isten, akkor azt hiszem, hogy erre a nemzetre boldog új esz­tendő következik. Boldog új évet kí­vánunk Méltóságodnak, aki váro­sunkért önfeláldozóan éjtő napot eggyé téve dolgozott az elmúlt év­ben és legyen boldog új éve, min­den szerettének, nemzetségének, a város polgárságának, a nemzet fiai­nak ! Dr. Kertész Kálmán frappáns lö­szédére Lossonczy István főispán a következőkben válaszolt: sokért országunk gyarapodásával és a béke tudatával u­ral és tud áldozatokat hozni a nem­zet boldogulásáért, nem vonja ki magát az áldozatokból, nem rejti terményeit véka alá, akkor ha erre a nemzetnek szüksége van.­­ A Magyar Élet Pártja és tör­vényhatósági csoportja a múlt esz­tendőben megállotta a próbát. Sú­lyos körülmények között gyakran a legválságosabb és soha nem látott események közepette is. Mnden al­kalommal, amikor a városháza köz­gyűlési termébe felmentem, meg­volt az a biztos érzésem, hogy erre a pártra támaszkodhatok­, mert ez a­ ­z államhatalom szilárdsága találkozik az állampolgárok bizalmával Ps a törvényhatóság a nehéz időkben megosztja a felelősséget a főispánjával Lossonczy főispán: Minden erőmből a városnak és az országnak javára fogok munkálkodni

Next