Heti Délkelet, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1996-01-14 / 1. szám
Gondolatok !Duray Miklós Tótkomlóson - A helyi szociallisták tiltakoznak” című cikk nyomám Tisztelt Szerkesztőség! Bizonyára elkerülte N. G. úr figyelmét az a mellékes körülmény, hogy Duray Miklós 1995. december 15-én nem járt Tótkomlóson és ezért sem 18 órai kezdettel, sem máskor nem tartott lakossági fórumot. Az Önök munkatársa is azok közé az újságírók közé tartozik, akik kósza hírek, bizonytalan értesülések alapján készítenek „élménybeszámolókat”. Természetesen ezt meg lehet tenni, ez az Önök kompetenciája, de a hitelesség, az igazság az egészen más dolog. Tisztelt újságjuk munkatársának szándéka egyértelmű: megpróbálni felhasználni minden lehetőséget arra, hogy támadást intézzen a tótkomlósi szocialisták ellen még akkor is, ha ehhez nem volt a szocialistáknak semmi köze. Magyarországon épül lassan a demokrácia. Itt sok mindent meg lehet tenni, meg lehet minden további nélkül ismerkedni a kisebbségek életével is. Ezt megteheti Duray Miklós is a törvényes keretek között bármelyik párt vagy társadalmi szervezet vendégeként. Ő ilyen szándékkal nem fordult senkihez. A Tótkomlósi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat hatalmas erőfeszítéseket tesz azért, hogy a lassan eltűnő nemzetiségünkből legalább valamit őrizzen meg. A komlósi szlovák nemzetiség mai helyzete jórészt az elmúlt ötven év történelmének eredménye. Az azt megelőző időszak gyakran durva nemzetiségellenessége nem tudott olyan maradandó káros hatással lenni a komlósi szlovákság létére, mint az elmúlt fél évszázad. Nemzetiségként nem éreztük magunkat elnyomva, a végeredményért elsősorban magunkat okolhatjuk. Ezt az eredményt azok a szülők okozták, akik nem tanították meg gyermekeiket saját nyelvükre, mert lebecsülték azt, illetve akik nem éltek az anyanyelvi oktatás lehetőségével. A nemzetiségi lét gyökerei sérültek meg. Azt, hogy ezek lassú gyógyulása megindul-e, hogy regenerálódnak-e, csak a jövő fogja eldönteni. Tény viszont, hogy gyermekeink jelentős része alig beszél szülei, nagyszülei nyelvén. Ehhez nagyrészt hozzájárult a nálunk több mint harminc éve bevezetett „alternatív” oktatás is. Ha lehet valamit sorsunkból okulni, azok főleg a negatív tapasztalatok. Az utóbbi években egyre jobban kiteljesedő demokratizmus szinte újraélesztette nemzetiségünket is. Ez bizalommal tölt el bennünket. Önkormányzatunk erőfeszítéseket tesz azért is, hogy a nemzetek, nemzetiségek közötti együttélés minél harmonikusabb legyen. Ilyen célkitűzésekért mindenkivel hajlandók vagyunk együttműködni! Talán N. G. is közelebb jutott volna a dolgok megértéséhez, ha a tényekről és nem egyoldalúan tudósít. Tótkomlós, 1995. december 27. Dr. Antal Mihály a Tótkomlósi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke Duray nem járt Tótkomlóson Amennyiben dr. Antal Mihály, a Tótkomlósi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke sértve érzi magát 1995. december 24-én megjelent írásom kapcsán, úgy ezúton kérek elnézést tőle és az olvasóktól. Bár hozzá kell tennem, hogy a „beharangozónak” s nem tudósításnak, mint ahogy Antal doktor fogalmaz - szánt cikkben név szerint nem említettük, mégis örömmel tölt el, hogy reagált írásunkra, így ugyanis minden kétségünket eloszlatta. Duray Miklóst, a szlovák Együttélési Mozgalom elnökét mégis szívesen fogadták volna Tótkomlóson. Lapunk karácsonyi számát dupla terjedelemben adtuk ki, s ezért a lapzártát a szokásosnál korábbi időpontban határoztuk meg, így - sajnálatos módon - a már leadott „tudósítás” is megjelent. A szóban forgó cikkben azonban arról is említést tettünk - ami egyébiránt tótkomlósi forrásból származik -, hogy a helyi szocialisták provokációnak minősítették Duray látogatását, ami a politikus betegsége miatt valóban elmaradt. Sajnálatos, hogy erre - minden más mellett - Antal doktor egy mondatban sem tért ki, amit mi szívesen fogadtunk volna. Mindezektől függetlenül a példás szlovák-magyar együttélés Tótkomlóson is üdvözítő, kívánom, hogy a jövőben is ilyen maradjon! Amennyiben Duray Miklós mégiscsak Tótkomlósra látogat, szerény személyem lesz az, aki objektív tudósítást ad az eseményről, a demokrácia jegyében. Maradok tisztelettel: Nédó Géza Seres Sándor Bokrosodunk Bokrosodunk kérem, bokrosodunk. Ennek csalhatatlan jele, hogy jó ideje teli van az ország (meg a nép hócipője) Bokrossal. Szilveszter éjjelén is hallhattunk róla eleget. Először Verebes Pityu (Mágus II.) tollából, a szép mosolyú Kern Andris (aki mindent tud?) előadta a szegény pénzügyér panaszait. Mert a Lajost mindenki csak bántja. Ráfogták, hogy maffiavezér, bankrabló, szatír. Berángatta özvegy Bátorka Ottónét egy sötét kapualjba és megerőszakolta. Később eltiltotta a gyestől és a családi pótléktól. Pedig milyen aranyos gyerek ez a Lali! A hivatalában mindenki rajong érte. Nem lép rá a felmosott padlóra, a takarítónőt messziről elkerüli. Nem úgy, mint Rabár úr az előző kormányból. Az a jámbor keresztény nem ismert se Istent, se embert. Gázolt előre a vizes padlón, még a felmosóvödröt is feldöntötte. Bokros ateista és pragmatista. A titkárnőjének is csupán levelet diktál, hiába várja a szerencsétlen, hogy egyszer a szívét is kiönti neki. Hiába, a Lajos nagyon szeret diktálni. Igaz, a szorongatástól sem idegenkedik, de a szőke titkárnőjét valamiért kíméli. Mániákusan szeret porszívózni és vezetni. Az Opel Corsáját mindig egyenesben tartja, a kormányt azonban néha félrehúzza, nehogy elgázolja a baloldalon repdeső SZDSZ-eseket. Szóval, tapintatos pasas ez a Bokros Lajos. És következetes. A már említett Magyar Televízióban a Szózat eléneklése nélkül búcsúztatták az óévet. Ennyi baki megbocsátható a médiahősöknek. Nemsokára megjelent a képernyőn Árpi bácsi. Hozott magával rengeteg meszet, ecsetet és rózsaszínűre festette az eget. Siránkozott egy kicsit, aztán büszkén kijelentette: a gazdaság nem omlott össze, él, sőt minden jel szerint izmosodik. Bizony, már látszanak az eredmények. A baloldali kormány jóvoltából - hosszú évek késlekedése után - sikerült megfékeznünk e gazdaságilag máris egy vesztes háborúval felérő folyamatot. Az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet, a családok létét veszélyeztető, károsító Bokros-gyógyszer életmentőnek bizonyult - mondotta a legnépszerűbb. A bokor nő, az ágai egyre vastagabbak. Meredeken csökkent a fizetési mérlegünk, ugyanúgy a költségvetés hiánya. Teli van a zsebünk a privatizációs bevétellel, annyi a pénzünk, hogy nem tudjuk elkölteni, a mezőgazdaság is feltápászkodik, nő az export és a termelékenység. Hallgattam a jóságos bácsikát és azt hittem, hogy elvarázsolták, vagy még nincs vége a kabarénak. Jókat hahotáztam, de nemsokára elszégyelltem magam. A tündén államelnök megsimogatta a fejünket: rendesek vagytok, gyerekek. Türelmesek, szívósak, bölcsek, ötletesek. A családapák és édesanyák a föld alól is előteremtették a betérő falatot. I love, Lajos! Később Pető Iván is megdicsérte a türelmes népet. Jól van, drágáim, ezt vártam tőletek! Mi tudtuk, hogy bátrak vagytok, ezért is tettünk lóvá benneteket, mert mi merünk tenni értetek. Úgy ám, Bokrosodunk szépen. Január elsején Horn Gyula is megszólalt a rádióban. A mindenre elszánt riporter feltette a nem mindennapi kérdést: mit főznek otthon ebédre? A kormányfő a megszokott határozottsággal és keménységgel válaszolt: töltött káposztát. Nem kell mindig kaviár. Különben minden rendben van. Hogy 30 százalékos az infláció, csökkennek a reálbérek, emelkednek az adók, a közlekedési, a víz- és csatornadíjak, a gyógyszerek, néhol már 60 forint egy liter tej? Ez csak átmeneti állapot. A szocialista kapitalizmus tüneti betegsége. Értsük meg végre: bokrosodunk. Másnap már Győr körül legyeskedett a Gyula. A még kormányt sem alakított osztrák kancellár oldalán átvágta a nemzeti színű szalagot. Átadom az új községbe..., akarom mondani az új autópályát, lépkedett a két nagy ember a vörös szőnyeg mellett Európába. Csak ez a Krausz Tomi evett új Tomi mosóport. Balról előzi a baloldalt. Azt mondja: le Bokros Lajossal! Csák Máté elvtársak sem kellenek az MSZP-be. Vesszenek a burzsujok! Nem kellenek multimilliárdosok a pártba. Elprivatizálta a megyei pártlapokat, kombinátorkodik állítólag a gyulai hús körül és még ki tudja, hol. Most már mehet, alelnökösködjön a Bokros mellett. A tömörülés szorosan felsorakozott az előadó és Balogh professzor mellett. Kijelentették: a maffiátoké összefonódott a politikával, mi több, az MSZP politikusaival. (Jaj!) A hírek szerint, amelyet se nem cáfoltak és nem is erősítettek meg, az Internacionálé helyett az Idefigyelj Lajos, a g-húr kicsit magas, rossz a fülhallásod már... kezdetű műdalt énekelték a tanácskozás befejezésekor. Azt beszélik, hogy Bokros el is ment egy jó nevű magánklinikára, ahol kimosták a hallójáratait, mert nem hitt a fülének. Azóta is azt hajtogatja: Bokros új évet kívánok! Heti Délkelet: Független polgári hetilap. Szerkeszti: a szerkesztőbizottság. Munkatársak: Fehér József, Ferencz Rezső, Gál Edit, Nédó Géza, Seres Sándor, dr. Serédi Salát János, Such Tamás, Zsiák Éva. Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 2. IV. emelet (Ifjúsági Ház) Telefon/fax: 66/325-211, 16-os mellék. Hirdetési szakelőadók: Leszkó Pál, Szente István (Tel.: 66/321-455 Fax: 66/441-108). Ofszet előkészítés: PP Design Rigler Attila, Telefon/fax: 66/449-917. Kiadja és nyomtatja: Hungária-Info Kft, Békéscsaba, Kétegyházi út 18. Tel.: 66/445-412. HU-ISSN 1215-7538 A címlapon Such Tamás felvétele HETI DÉLKELET 3