Délamerikai Magyarság, 1932. április-június (4. évfolyam, 270-346. szám)
1932-06-17 / 335. szám
1 1932. június hó 17. DélamerikaiMagyarság Turulmadár szállj.. Hogy indult a halálba Endresz György és Bittay Gyula A búcsuzás Budapesten A Justice for Hungary tragikus pusztulásáról távirati és repülőpostai tudósítások alapján már részletesen beszámoltunk. Az óceánrepülő megrendítő tragédiáját teljesebbé teszi az a tudósítás, amely arról szól, hogyan indították útnak a halál felé repülő óriásmadarat? Budapest, május 21 Már reggel 8 órakor nagy tömeg lepte el a mátyásföldi repülőteret, hivatalos személyiségek, barátok, hozzátartozók serege várja a nagy pillanatot, amikor újból a levegőbe emelkedik az óceánjáró gépmadár. Nyolc óra után öt perccel autóval érkezik Endresz György feleségével, akkor már a repülőtéren sétált Bittay Gyula légügyi felügyelő, a kitűnő navigátor, aki Magyar Sándor helyén kíséri a gépet. A repülőtér felett négy sportrepülőgép kering. Endresz azonnal a repülőgép hangárjához siet, a hangár előtt áll már a kéktestű, pirosszárnyú repülőgép, amelynek oldalát átfestették. Nincs ott a nyv, helyette hetük vannak: — HA—AFF. A benzinkészletet már elhelyezték a gépben, a poggyászokat is, amelyekben 5000 levelezőlap van, most teszik fel Endresz málháját. Hatalmas láda, amelyben új frakk, szmoking, fekete zakó, két másik zakóruha, fehér nadrág fekszik, aztán egy másik nagy koffer, ez a fehérneművel van tele. Több térképet vitt magával Endresz és egy kis cukorkadobozban 12 kitüntetést. Mosolyogva tesz zsebre egy kis dobozt: a pilóta amulettjei, az amerikai motorgyár aranyérme, egy kis csontnyúl, egy apró malac, amit a feleségétől, egy aranygyűrű, amit tanítványnőjétől kapott, egy intámadt, amely egyre erősödött. Már éppen sírva fakadt volna, amikor mellélépett a hórihorgas. — Mi baja van? — kérdezte érdes hangon. — Nem tudom, — felelte a magárahagyott. — Azt hiszem, a szivem fáj. ■ — A szive? — kérdezte a nyurga. Aztán belenyúlt a vőlegény mellébe, kivett onnan valamit és így szólt. — Ez fáj? — Az, az, — felelte, most már zokogva a vőlegény: — Na jöjjön, meggyógyítjuk. Majd én viszem előre a kezemben, maga csak jöjjön utánam. A hórihorgas csontos ujjai közt, nem valami gyöngéden vitte: a vőlegény lelkendezve futott utána. Hamar leértek a rakodópartra. A hórihorgas lucskos saruival rálépett a vízre. A vőlegény azt sem tudta hol ar, csak ment a fájó szive után. A következő pillanatban már a jégtáblák között úszott. Egyik tábláról a másikra ugrálva szökellt át a hórihorgas a vizen. Az alaguton át süvített éles kacagása. A késői járókelők fázósan borzongtak össze de a szélroham nyomáblán támadt édes enyheségben önfeledten oltották meg a kabátokat. Buda szélén nekiiramolott, felugrott egy városvégi ház tetejére. Az olvatag talaj fölött zöldeive csillant meg öltönye. Most roppant lendülettel a levegőbe szállt, kalimpáló karjai zúgva vitték az ébredő erdő felett. Mellébe nyúlt és nedvesen ragyogó nagy zafírt vett elő. A követ millió darabra törve szórta szét. A törmelék a tölgyek tövére hullott. Reggelre kelve, megjelentek az ibolyaszedő leányok az erdőn, ciánfejes arany két és féldolláros. Háromnegyed kilenc van, megindul a repülőgép propellerje és egy szerelő előrehozza a repülőtér cementpadlójára. A közönség egy része kitódul a repülőgép köré, mindenki Endreszt veszi körül. —• Sok szerencsét, Gyurka! — kiáltják, ölelik a pilótát, aki mosolyogva szorít mindenkivel kezet. — Egész télen ideges voltam, mert télen nem lehet repülni — búcsúzik — de most már jókedvű vagyok, itt a tavasz és a Justice mingyárt repül. — Szervusz Mici — búcsúzik a feleségétől. — Majd írok, de visszajövök! Bárcziházi Bárczy államtitkár integet: — Balbot sokszor üdvözlöm! Turulmadár szállj!... Lázár Andor, az OTT elnöke lép elő, hogy beszéddel búcsúztassa el Endreszt és Bittayt. — A régi magyar mitológia felemelő epizódja Emese álma. Emese megálmodta, hogy egy Turulmadár vezeti a magyarságot új honába. A turul szimbóluma lett a magyar történelemnek, mert nagy igazság az, hogy előrehaladni a földön csúszva nem lehet, de aki felemelkedik, az megy egyenesen célja felé. A ti utalok egy kézfogás: a magyar kéz nyúl a baráti olasz nemzet felé. — Vigyétek üdvözletünket a nagy olasz nemzetnek, amely akkor küldte baráti kézszorítását nekünk, amikor körülöttünk senki. S a költővel hadd mondjam el: — “Turulmadár szállj, sehol meg ne állj, vidd el a mi üzenetünk, lesz még magyar nyár!...” Hölgyek üdvözlik a pilótákat, először a Pro Hungária nevében, azután Rákosy Györgyné, Meyer ny. százados felesége és vitéz Szentnémethy századosné, majd Bresztovszky Béla áll elő és odaadja Kódrésznek azt a magyar zászlót, amelyet a pilóta az óceánon át hozott Budapestre és amely most a műegyetemi sportrepülők ereklyéje. — Hozd haza dicsőséggel,, a magyarok Isten kisérje dicső utadat... Rákosy György áll a két pilóta elé: — Isten veletek, fiuk! Keljen szárnyra a magyar sas és jöjjön vissza dicsőséggel. Megadom a startengedélyt. Indulás A pilóták a géphez siettek, a megafonok a himnuszt játszották, a közönség levett kalappal nézi a készülődést. Endresz és Bittay beszáll a gépbe, azután Endre sz int, az egyik szemlő megindítja a propellert: hatalmas pibörgés, szélroham , két éő múlva a levegőbe emelkedik a Justice for Hungary. — Éljen! — zúg fel a tömeg, kalappal és zsebkendőkkel búcsúznak a pilótáktól,, a Himnuszt játszók megint is három perc múlva a hatalmas repülőgép 200 méter magasságban kött k le a repülőtér fölött. Mosolyogva látja mindenki, hogy Endresz a kezével integet. Egy sportrepülőgép, HA—FJL siet utána. Timár Gyula pilóta kiséri el a város határáig, öt percben sem telik és a két gép eltűnik a város fölött. A Justice for Hungary elindult Rómába... ahonnét csak roncsait és hősei holttestét hozták vissza... A modern házasság W. Steckel könyve Ara 3 pesó Kapható: a “Magyarság”-nál A második percben kihúztak 100.000 pesos főnyereményt a Buenos Aires, június 16 Bár már hetek óta észrevehetően csökkent a vásárló érdeklődés az argentínai nemzeti sorsjátékok (Lotería Nacional) heti húzásai iránt és rengeteg sok sorsjegy marad minden héten eladatlanul, azok, akiknek még ma is van pénzük sorsjegyre és azok, akiknek már utolsó reménysége csak a sorsjegy, ezen a héten is idegölő izgalommal várták a pillanatot, amikor az eheti 100.000 pesos nyereményt kihúzzák. A sorsjátékrendezőség hatalmas terme minden héten zsúfolásig megtelik, sápadtan merednek a szemek a Sorsot rejtő nagy üveggömbök felé, amelyek őrjítően egyforma lassúsággal forognak, megállnak s kidobnak magukból egy-egy számot, hogy eldöntsék: ki a Szerencse fia?.. Csütörtökön is így, a rendőrkordon alig bírja feltartani a kiváncsi izgatottak tömegét, amely mind befelé igyekezett volna. Pontban fél 12 órakor kezdődött a sorsolás és alig húztak ki 9 apróbb nyereményt, az egyik kisfiú, — Raul Ferrari — kihúzta a 2076-os számot, a másik pedig — Enrique Tambone utána kiáltotta: 100.000 pesó. A tizedik nyeremény volt, a fali óra 11 óra 32 percet mutatott, ebben a pillanatban ezrek reménysége halt meg. A letörtek, a százezresre reménykedők lesújtva, szédülten támolyogtak ki. Ilyen hamar elfogyott a reménységük... Vigaszuk nem maradt más, mint gyorsan a “termináció"-ra vetemedni. A legtöbb sorsjegyüzletben még künnlógtak az el nem adott sorsjegyek, aki ügyes volt, gyorsan összeszedte a 6-os , végződésű sorsjegyeket és az elveszett reménybeli 100.000 pesó helyett tizedenként egy pesót nyugodtan, biztosan keresett... * * * A csütörtöki húzáson, mint említettük, a 2076-os szám nyerte a 100.000 pesos főnyereményt. Nagyobb nyeremények estek a következő számokra: 20 ezer pesó 19205, 10—10 ezer pesó 17072 34167 37543, 5—5 ezer pesó 17892 14133 16944 36752 41543 44774, 2—2 ezer pesó 11267 11435 18291 21363 24678 36261 36996 41305 Súlyos börtönbüntetésre ítélték egy kolozsvári magyar lap összes munkatársait Kolozsvár, május 21 Tegnap ítélkezett az iteni törvényszék a Friss Hírek című napilap ellen indított sajtóperben. Az ügyészség államellenes cselekedet miatt emelt vádat a lap összes munkatársai ellen a népszámlálással kapcsolatban írt cikkek miatt. A lap ugyanis élesen bírálta a népszámlálás kisebbségellenes tendenciáját. A tegnap kimondott ítéletben Botos János főszerkesztőt 7 havi börtönre, tízezer lej pénzbüntetésre, Albrecht Dezső, Botár István és Szűcs Elemér munkatársakat egyenként 6 hónapi börtönre és 4—4 ezer lej pénzbüntetésre, Ványoló Miklóst 4 hónapi börtönbüntetésre ítélték. Katz Márton nyomdászt felmentette a törvényszék. Valamennyi elítélt felebbezést nyújtott be. Bécsben megkezdődött a Matuska-pör főtárgyalása Zavaros feleleteket ad Matuska munkát szerezni a — Távirati jelentés — Bécs, június 15 . Az egész világ érdeklődése mellett * kezdődött meg a hírhedt Matuska-pör főtárgyalása a bécsi törvényszék előtt. A tárgyalásra a világ minden nagy lapja tudósítót, rajzolót, fényképészt küldött, igen sok elmegyógyász és lélekbúvár foglal helyet a hallgatóság soraiban. Matuska Szilveszter volt magyar tiszt ellen — tudvalevőleg — az a beigazolt vád, hogy Ausztriában, Magyarországon és Németországban merényletet követett el a vasúti vonalak ellen. A bécsi törvényszék az Ausztriában, Ansbardnál elkövetett merénylet miatt vonja most felelősségre. A főtárgyaláson Reidler törvényszéki tanácsos elnököl. A bíróság tagjai előtt, egy asztalon fekszenek a förtelmes bűncselekmény tárgyi bizonyítékai, egy darab a fölszaggatott vasúti sinertel, valamint egy “pokolgép”, amelyet a robbantásokhoz használt. Tizenkét tanút idéztek be, köztük Matuska feleségét is. A tárgyalásvezető bíró kérdéseire Matuska elmondotta, hogy római katolikus vallású, de tagadta, mintha egy 17 éves leánya volna. A bíróság ezt azonnal megcáfolta. Azután tovább folytatták a személyi adatokra vonatkozólag Matuska kihallgatását. Kijelentette, hogy kereskedelmi alkalmazott volt, majd egyszerűm visszavonta ezt az áldását. A munkanélkülieknek akart merényletek által A személyi adatok megállapításával sok idő telt el, majd ennek befejezése után megkezdték a vádirat ismertetését. A vádirat felolvasása közben Matuska egyik védője indítványt tett, hogy a törvényszék rendelje el védencük elmeállapotának Adler Alfred egyetemi tanár, pszichológus által való felülvizsgálását. Az ügyész ellenezte az indítvány teljesítését, mert ■— szerinte — annak semmi más célja nincs, mint a főtárgyalás elnapolása és az ügynek további elhúzása. A bíróság a védő előterjesztését elutasította és folytatta a vádlott kihallgatását a bűncselekményre vonatkozólag. . Matuska arra a kérdésre, hogy mikor, miért, kivel utazott Párisba, igen kitérő válaszokat adott, nyilvánvalóan igen óvatosan kerülgette, hogy bármilyen pontra nézve határozott választ adjon. A keresztkérdésekre azt válaszolta, hogy párisi útjáról csak szomorú emlékei vannak. Ezután a vádlott zavarosan, érthetetlen dialektusban kezdett beszélni, végül pedig elmondotta, hogy merényleteinek semmi más célja nem volt, mint az, hogy a vasúti társaságokat évtizedek óta nem javított vonalainak kijavítására szorítsa s ezáltal sokezre munkanélkülit juttasson elfoglaltsághoz. Vg. volta meggyőződése, hogy ha néhány embernek az életébe is kerül, a sokezer munkanélküli nyomorán csivhíteni kell.