Délamerikai Magyarság, 1932. október-december (4. évfolyam, 425-467. szám)
1932-10-01 / 425. szám
Uruguayban is átszervezik a diplomáciai szolgálatot Diplomaták helyett kereskedelmi attasék Montevideo, szept. 29 Többször felmerült az a terv Uruguayiján, hogy a diplomáciai szolgálatot át kell szervezni. A diplomácia még mindig a légi rendszer szerint dolgozik, a régi keretek között mozog s olyan megterhelést jelent az országra, amit semmi sem indokol. Uruguay kis ország, lakosai számarányát tekintve, költségvetése elég tekintélyes, de még ebben is százalékos arányban sok jut a külügyi képviseletek fenntartása. A parlamentben nem egyszer szólaltak fel amiatt, hogy a köztársaság valamelyik meghatalmazott minisztere nagy estélyt adott egyik vagy másik diplomatakollégájának tiszteletére. Kinek a számlájára? Reprezentációs költségnek számít-e ez, vagy pedig az illető meghatalmazott miniszter saját zsebéből fedezi a kiadásokat? Egy másik meghatalmazott uruguayi miniszter, — név szerint felemlítették — évente kétszer jön szabadságra Európából, nagy családjával és négytagú személyzettel. Ki fizeti a hajójegyeket, a miniszter, a családja és a személyzet számára évenként kétszer? A felszólalás után, amely néhány hónappal ezelőtt hangzott el, korlátozták a hajójegyeknek a számát, amelyeket a szabadságidőre hazaérkező diplomata az állam terhére igénybe vehet s néhány tételt töröltek a külügyi kiadások rubrikáiból. A diplomáciai szolgálat átszervezése ismét aktuális. A külügyminisztert bizonyára erős támadások érik miatta a parlament legközelebbi ülésén. Az történt ugyanis, hogy Cuba, amely mindig nagyon jó piaca volt az uruguay húsnak, olyan magas vámot vetett ki, amely behozatali tilalommal volt egyenlő. Azonnal megindultak a diplomáciai tárgyalások egy kereskedelmi szerződés megkötésére vonatkozóan. Hónapokig folytak a tárgyalások, vagyonok úsztak el táviratokban és kábelekben, az ügy nem haladt előre, a tárgyalások végül is a legteljesebb eredménytelenséggel félbeszakadtak. Két hónappal ezelőtt a szeszmonopólium igazgatósága két millió liter bánya szállításra írt alá versenytárgyalást; öt cubai cég jelentkezett. Mind az öt cég ajánlatát elfogadták és a szállítandó mennyiséget felosztották közöttük. Ellenben az üzlet lebonyolítását attól tették függővé, hogy a tubai kormány hajlandó-e az uruguayi húsra kivetett vámot nemcsak megszüntetni, hanem annak kivételes kedvezményeket biztosítani. A monopoligazgatóság erről az elhatározásáról minden diplomáciai eljárás mellőzésével értesítette a cubai kereskedelmi minisztériumot, amely táviratilag közölte, hogy a kormány a feltételeket elfogadja, csakhogy a kánya kivitelét biztosítva lássa. A cubai cukornád ipar éppen olyan válsággal küzd, mint az uruguayi húsipar és semmi feltétel nem teljesíthetetlen, ha arról van szó, hogy bányát exportálni lehet. Az uruguayi parlamentben most feszegetni kezdik a kérdést, nem volna-e jobb, olcsóbb és célravezetőbb a költséges és lassú diplomáciai kar helyett a külföldön konzulátusokat és kereskedelmi attasékat tartani? Ezek még eddig minden ügyet gyorsabban, könnyebben intéztek el, mint a diplomaták, akik ma különben is oly luxust jelentenek, amit az ország nem bír el. A Milliók Könyve nem járul díszes köntösben az olvasó elé. Csak ízléses hétköznapi ruhában, hogy így olcsó áron lehessen a „milliók" könyve. Egy - egy kötet ,'170 centavosért kapható a Magyarság-nál. " A magyar királyi ész írta: Pohárnok Jenő Mikor a nagy hó leesett, úgy tetszett, örökre elszakadt Kishegy a világtól. Hiszen eddig se sokat tudott róla a világ, mert minden, ami a világot jelenti: pap, jegyző, országút, csendőr, minden a nagyhegyieknek jutott. De most aztán igazán Isten veled, világ! A kis falut úgy betemette, úgy körülfogta a hó, hogy oda lélek se be, se ki, hogy az Isten akárhová tegye azt a rosszhozó rádiót. Mert azt mondják róla, azóta fordult el a födtenger, amióta ezt kitalálták. De hát a hó közt is van élet. A kishegyiek lapátot, csákányt fogtak és mindenki megásta a járóidat a kocsmáig. A jobbmódúak a hízót is leszúrták, mint rendesei és ették a tülevalót, a szegényebbje meg krumplin telelt ki a hótalan világba. Hanem hát szörnyen unalmas volt ez a nagy fehérség. Pláne, mikor megjött a zengő hideg, akkor meg a házból se volt tanácsos kilépni. A gyerek nép is bemiszorult és unalmában mindég csak ennivalóért nyögdécsett. Keszeg Péter kisbiró már szájonkapdosni is elunta a sok éhes gyereket, hát fölöstököm után csak menekült hazulról a bíróhoz. Melegedni. Egyik reggel ,amint kilép kerítéstelen udvarára, hát uramfia, ugrik ám ,vissza: — Anyjukém hé! — No, mi az? — Megyütt a pecsenyénk. — Vagy elment a kend esze? De a kisbiró csak nem szólt, hanem lázasan kutatni kezdett a fiókokban és hamarjában valamii hurokkal óvakerdik ki a házvégbe. Egy óra se telt bele, nagyszülő nyalat nyúztak Keszegeknél. A sovány testet a kisbabával csak elfelezi a kisbiró és kosárba rakva indul vele. Ha prédálja kend azt a drága lusst? Visszasunyit Keszeg Péter. -.- Semmit se láttál, érted? ...A biró belepillantott a kosárba, aztán egyet hunyorított a kisbiró .-zemébe állta a kisbiró. Este nyúlpecsenyét ettek a két bírónál. Harmadnap százával állt a tér a kertekben és a hóval borított határban. A hideg csak zengett, a nyulak meg a kishegyiek jóvoltából megszabadultak a zordon tél szomorúságától... De minden farsangnak megjön a böjtje. Egy hideg reggelen két csendőr jelent meg a biró házánál és vaiy kétszáz tört dobtak a biró taba elé. — Tudja, mik ezek? — kérdezte a köpcös tiszthelyettes. — Tudom. — Ki rakta ki? — Hát tiszthelyettes úr, nem vagyok én mezőőr. A csendőrök összedoboltatták a falut Nem volt csak két ucca, hamarosan ott volt mindenki. De hiába volt a szép szó, hiába, a fenyegetés, gazdája nem akadt a töröknek. A csendőrök komoran ballagtak el a fölharapó hidegben.. Másnap reggel újra ott voltak. A házakat kutatták, de törnek, nyálbőrnek nyomát sem lelték. Amint visszaindulnak Nagyhegyinek, megszólítja őket Kiss Pál esküdt: — Hát ha már kifáradtak, megvallom, ettek itt nyulat némely háznál. De most a magyar királyi ész nem fogott ki a paraszt észen. A tiszthelyettesnek vér futott a képébe, de hideg volt nagyon, nem látszott. Csak annyit morgott a foga között, hogy majd elválik. A csendőrjárás után egyik napon megjött a szolgavnró parancsa: ki kell rendelni a közmunkát és takarítani a havat. Még aznap ásót, csákányt fogott a nép és a biró felügyelete alatt — beleruccanva a kocsmába - megindult a munka. Harmadnapon, éppen a papot régen látott kistemplom környékén piszkálgatják a havat, mikor a felvégen különös hang kezd énekelni, elfilelnek. Hé, a hüvös zsidó! Kigyútt a nyúlszagra. S valóban. A hőbuckákon egy len- i gészakállu, rongyos zsidó közelgőt!, - ! nagy neki keseredéssel énekelve az ezeréves áriát: - Mi-van-eladul való—ó-ó... Alig árl oda, köréje tódult a paraszt-ság és mikor megtudták, hogy való- igatás nélkül két pengőt ad a nyúl bor-áért, abbamaradt a közmunka, minden-ki sietett haza. A rezgőszakállu zsidó betelepedett a kocsmába, hogy ott szedje össze a nyúlbőrt. Félóra múlva ott tolongott minden férfinép: ötével, hatóval hozták a nyúlbőrt. Megtelt a kocsma, mindenki azon módon markába akarta érezni a pénzt, míg a zsidó meg nem bánja, hogy ily sokat igért. (Bolond, hiszen a faluban egy pengőért egész nyulat lehetett hétszám kapni). — Ajvé, nem tusakodhatjanak könyörgött a zsidó. — Hanem tegyék szépen a pallóra a büröket és diktálják, ki mennyit hozott, aztán a végén kifizetem mindenkinek. Ceruzát, rongyos noteszt kotort elő fagyes ujjaival a zsidó és írni kezdte --------------■ . — Nagy Pál bíró ur kilenc biki. — Kása Ferenc esküdt hat, Pillai János négy... A kisbiró az öt darab kifagyott nyálbőrével ott szorongott a tömeg végében. Nézegette, mustrálgatta a zsidót. Rossz prémes sapkája alól szőke haja látszott, szakálla meg hófehér volt. — Szerké zsidó? — Nem ment ez a kisbiró fejébe. Megorrontotta, hogy itt valami nincs rendjén és lassan farolni kezdett a kocsmaajtó felé, észrevétlenül jutott el és óvatosan nyitva az ajtót, behúzott nyakkal hátrált ki az uccara. Hej, de amint behúzza az ajtót, valami erős marok fogja galléron. Ijedten nágítt hátra. — Jaj! A csendőrőrmester áll előtte. — Oda álljon kend, a falhoz. Olyan kicsi lett a kisbiró, mint egy csecsszopó gyerek. A kezében halkan remegett a fagyott nyúlbór. A csendőr megállt némán és sötéten Pár perc múlva fanyar mosollyal megszólalt a kisbiró : - Tudtam én rögvest, őrmester úr, hogy nem zsidó ez a szerke zsidó? Hanem azért fenemód kimakszirozta magát a tiszthelyettes úr. Ebben a pillanatban nyílt a kocsma ajtó és egy erélyes hang zengett ki: — Hozd be azt, a huncutot is, őrmester. Lógó orral lépett a halálosan elcsendesült kocsmába a kisbusz. * Fizettek a kishegyiek, mint a köles. S ha valaki megunta az életét, csak menjen el Kishegyesre és kiáltsa magát: — Hogy fülünk a magyar királyi ésszel? De aztán fusson is! DélamerikaiMagyarság (932. október hó 1. Új hűtőkocsik az argentínai vasutakon Is londoni vasútdirektóriumok szilárd bizalma Argentína gazdasági jövőjében Buenos Aires, szept. 28 Közgazdasági szempontból rendkívüli jelentőséget tanúsítanak a Central- Argentino vasúttársaság londoni direktóriuma elnökének legutóbbi argentinai látogatásának, amelynek alkalmával részt vett a Córdoba—Villa del Rosario közötti, 523 kilométer hoszszúságú új vasútvonal megnyitásánál. Ezen új vonal lehetővé teszi a közlekedés gyors lebonyolítását Tucuman provincia belső vidékei és Mendoza provincia között. Az angol kiküldött, német igazgató a többek között rámutatott arra, hogy ilyen hatalmas tőkebefektetés a mai rendkívüli viszonyok között, a legékesebb bizonyíték Argentína gazdasági erejébe és jövőjébe vetett szilárd hit mellett. Az argentínai teherforgalom megoldandó problémái között a legnagyobb fontosságú jelenleg a hűtő transzport kérdése. A modern, és minden szempontból megfelelő fagyasztó, illetve hűtőkocsik bevezetése, illetőleg megszaporítása a legfőbb gondja ma a vasúttársaságnak. E célból a legutóbb megnyitott fagyasztó technikai kiállításon a Pacifico-vasúttársaság különböző típusú hűtőkocsikat s egy speciális tejszállító termálkocsit mutatott be, amelyeknek bevezetésével lényegesebb mértékben javulni fog az argentínai vasutak hűtöttáru forgalma. Cseh tanár-invázió a felvidéki tót iskolákban Prágából jelentik: A Prágai Magyar Hírlap a tót autonomista lapok jelentése alapján azt írja, hogy a felvidéki tót iskolákban571 cseh tanár van és ezek mellett csak 284 tót tanár tanít. Ez a cseh értelmezésű tanügyi centralizmus abszolút, diadala a kultúrregionalizmus gondolatai felett. A tótság huszonkétszerte több lelket számlál a Felvidéken, mint a cseh kolónia, a cseh tanárok mégis több mint kétszer annyian vannak, mint a tót tanárok. A Felvidék vezető népének, a tót naiv számaránya az összes lakosság 05,1 százalékát teszi ki. Ebben az arányban kellene képviselve lenni a középiskolai katedrákon is, de 65,1 százalék helyett itt csak 25,1 százalék a tételem. Kérdi a lap, hogy például miféle tót nyelvet fog beszélni a fiatalság, mely kétharmad részben cseh tanárok keze alól kerül ki? “Csehszlovák” nyelvet fog beszélni , és itt van a dolog magyarázata: — * ! nyelvkeveredésnek minél hamarabb meg kell történnie a csehek szerint és csakis azért volt ilyen hallatlan tanári invázió a Morván túlról a Felvidékre