Délamerikai Magyarság, 1945. július-szeptember (17. évfolyam, 2366-2404. szám)

1945-07-24 / 2375. szám

%•.* oldal_____________ DÉLAMERIKAI MAGY­ARS­AC Kedd, 1945. július hó 24. i \ x *&£***.• A ■ Asztmás érelmeszesedés légzési zavarokkal kü­zdő, csúzos, vagy reumás személyeknek biztos gyógyulást nyújt, serdülő gyermekek fejlődését előmozdítja a RIO CEBALLOS csoda­völgye legszebb helyen létesített üdülő- és nyaraló­telep. VILLA­ÑO PORA 900 méternyire a tenger színe felett 30 kilométernyire Córdoba városától A legjobb hely: magyar pensió, kis szálloda, turista vendéglő stb. létesítésére. Villany világítás és vízvezeték az egész telep területén! Pompás, kövezett utak minden telek előtt! — Autóbusz­­forgalom egész éven át! — Még kapható néhány nagyon szép telek havi részletre is, már $ 10 havi fizetés mellett! — Olcsó építkezési lehetőség! — Már a jövő szezonra saját házában nyaralhat, vagy fogadhat vendégeket. Felvilágosítást nyújt a telep megbízottja a "Délamerikai Magyarság" kiadóhivatalában. Levélre magyarul válaszol: 31 napból áll A nap a Hó folyamán 29 perccel növekszik A Hold fényváltozásai: 24-én 15 ó 45 perckor holdtölte 27-én éjfélkor első negyed 24. Kedd (Az év 204-ik napja) Római katolikus protestán Praxeres Dániel A nap kél 7 óra 56 perckor, nyugszik 18 óra 05 perckor 25 .Szerda (Az év 205-ik napja) Római katolikus protestáns M. Magdolna M. Magdolna A nap kél 7 óra 55 perckor, nyugszik 18 óra 06 perckor 26. Csütörtök (Az év 206-ik napja) Római katolikus i­rotestáns Apollinar pk. Lenke A nap kél 7 óra 55 perckor, nyugszik 18 óra 06 perckor 27. Péntek (Az év 207-ik napja) Római katolikus Protestant B. Kinga Krisztina A nap kél 7 óra 54 perckor, nyugszik 18 óra 07 perckor r***-*******41********41-X** Magyar női DIVATSZALON QUESADA 2 9 8­0 (Cabildo 2900 magasság.) Attrobirdstessk Elsőrendű konyha- és gyümölcs-Munkát kaphat Minden szó 5 centavos, vastagabb petűvel 12 centavos — Legkisebb hirdetés $ 1,50. Ugyanaz háromszor közölve $ 3,50 Vendéglőbe bejáró szakácsnő egész napra jó fizetéssel felvétetik. Pisiegro, Rivadavia 1102 (esq. Po­zos). (77) Kis háztartásba mindenes bejá­rónőt felveszek. Guido 2480. U. T. 42—5693. Főzni tudó m­ind­enest benla­­kással keresek. U. T. 43—1816. (77) Főzni tudó mindenes háromne­gyed napra felvétetik. Jelentkezni cédulával Bolivar 220 szám alatt. U. T. 33—7616. Szakácsnő, aki beszél spanyolul is, jó fizetéssel felvétetik. Bension Hajmi, calle Meló 2472, 5-ik eme­let B. — U. T. 42—0378. (76) Peón de limpieza para institu­ción. Casa y comida. Calle Montes 2150. (75) Gyerekleány felvétetik másfél éves fiúgyermek mellé. Fizetés meg­egyezés szerint. Csakis elsőrendű referenciákkal. Jelentkezni délelőtt 9—1 óráig Arroyo 819, második emelet 5. (75) Bejárónőt keresünk jó fizetéssel, mosással, vagy anélkül. CORRI­ENTES 4539. Dto. 4. U. T. 79-5477 (75) Megbízható asszony házi munká­ra keres kis család, jó fizetéssel, jelentkezni telefonon: 60—2097. (X) ***********************­. Minket keres Egyedülálló férfi, aki gazdaság­­ban, kertészetben nagy gyakorlat­­tal bír, állást keres a főváros kör­nyékén, vagy vidéken. Megkeresés: “HUNGARO”, Calle Londres 1562. (75) kertész, aki baromfi tenyésztésben is nagy gyakorlattal bír és bármi­lyen földmunkát is elvállal, állást keres bárhol. Megkeresés a kiadó­­hivatalban ‘QUINTERO" jeligére. (75) **************** ********* Vegyes Minden szó 5 centavos, vastagabb petűvel 12 centavos — Legkisebb­­ hirdetés $ 1.50. Ugyanaz háromszor közölve 4! 3.50 Engedélyes detektív! Olivera. Megfigyeléseket eszközlünk. Köve­tünk személyeket minden útjukon. Bizonyítékokat szerzünk. Ne vár­jon holnapig! Keresse fel ma. In­gyenes tanácskozás. Diszkréció. Av Santa Fé 5065, délelőtt 9-től délután 19-ig. (7.17.) Saját libahizlaldámból eladok hizlalt libákat, friss libazsírt, má­jat és tüpörtyűt, 5 kilón felüli vá­sárlást hazaszállítok. Ugyanott li­­batoll is kapható. Calle Buqueron 4325, Punta Alsina, U. T. 20-9793. (8-18) Nagy világcég egyik tisztviselője többhónapos üzleti útra indul Észak Amerika nagyobb városaiba. Eladási, vagy bevásárlási megbízá­sokat elvállal, minden üzleti ügyet elintéz. Érdeklődök közöljék címü­ket “Korrekt” jeligére a kiadóhi­vatallal. I PERMANENS 5­6.— 1 Magyar női fodrász-szalon . Specialista tartós hullám- és > hajfestésben J CASA ESTEBAN (a “La Esmeralda” volt fodrásza) Congreso 2414 - U. T. 76—2858 5 (30) Meddig feküdhettem így, ájul­tan, míg a láz nyargalt bennem, ki tudná? Hosszú órák, vagy na­pok teltek el, összefolyt előttem minden. Látomás­os álmaim voltak, a láz iszonyú szörnyetegeket varázsolt aléle tudatom elé, ijesztő rémeket, amelyek mintha fojtogatnának... Nanulain Begu kőarca görgött fe­lém, a szörnyű száj, amelyből füst és láng lobogott ki, elnyeléssel fe­nyegetett. Lázálmaimban újra meg újra átéltem a lélegzetfojtó iszonya­tot, a kínzások sorozatát, amelyek­ben a batakok között részem volt. Majd megint ott lépegettem sze­gedi udvarházunk körül, métát ját­szottam és édesanyám álmodó-szép arca világított felém. Aztán Lala tündöklő szemeit láttam, amint ré­mülten meredtek rám, segítséget kérően. Újra láttam, amint elme­rült az iszapban, s én, mintha le lettem volna kötve, nem tudtam segítségére sietni. Közvetlenül mel­­lettem süllyedt, egyre mélyebbre és én tehetetlenül néztem. Ilyenkor fölkiálthattam álmom­ban — mint ahogy későbben elmon­dotta Lala. Szegény leány, ott ült mellettem és mindent megpróbált, hogy se­gíthessem rajtam. De mit is tehe­tett volna? Hiszen még egy vizes borogatást sem tudott adni izzó homlokomra. S hiányzott a leg­főbb gyógyszer, ami hamarosan el­űzhette volna a mocsárláz lidérceit, hiányzott a chinin. Csak ült hát és virrasztotta ver­gődéses álmaimat. * Mikor felébredtem, kellemes, pu­ha fekhelyen éreztem testemet. — Fölnéztem és láttam, hogy födés alatt vagyok. Egy kunyhóban. Csak nem kerültünk megint visz­­sza a batakokhoz? — futott rajtam keresztül a rémület. — Ne féljen, nincs már semmi baj... Meg fog gyógyulni. — Hát hol vagyunk? — kérdez­tem és felültem az ágyon. K­öny­­nyűnek éreztem magamat, a láz mintha kiszökött volna belőlem. — Mikor már legnagyobb volt a kétségbeesés, akkor jött a segít­ség — mesélte Lala. — Szerencsé­re, egy csapat lampongó jött fe­lénk. Igen jóindulatú törzs, egészen más természetűek, mint a bata­kok. Látták, hogy megkapta a mocsárlázt és mi. Igyárt tudták, hogy mit kell csinálni. Hordágyat rögtönöztek és... A többit már na­gyon könnyű kitalálni, most itt vagyunk a falujukban. — De hiszen én meggyógyultam! — kiáltottam közbe — nincs sem­mi bajom, már úgy érzem... — Hála a törzs varázslóinak, a­kik birtokában vannak a Fehér Pornak. Úgy látszik, ismerik a chinint. Fölugrottam. — Hát akkor mi sem akadályoz­hat meg abban, hogy folytassuk utunkat... — Nem kéne még pihenni? — aggodalmaskodott Lala. —­­Egy percig sem! Azonnal in­dulhatunk. Nem volt semmi, amivel meg­ajándékozhattuk volna a derék lampongókat, akik nélkül már én is odaát lennék a határon, melyen írta: BARÁT ENDRE túl már a halál köde terjeng. De mégis... Lala levette nyakáról és karjáról a láncot és kösöntyűket, amelyeket a fejedelem feleségének ajándékozott... és kimondhatat­lan örömet okozott vele a ben­­szülött asszonynak. A lampongók fejedelme hajlan­dónak mutatkozott arra, hogy kí­sérőket ad mellénk. Ezt az aján­latot örömmel elfogadtuk, úgy, hogy délidőben, hat­lamos lampon­­gó harcos kíséretében elindultunk a tengerpart felé... Természetesen, mivel a mocsáron keresztül jöttünk, majdnem há­romszor annyi utat tettünk meg, mint odafelé. S így meg kellett ke­rülnünk az egész Ombiling hegyet. Hogy visszajussunk a villába, ke­resztül kellett vágnunk az őserdőn és átkelni a Palembang-folyón. De most már olyan könnyűnek látszott minden. Mi az nekünk egy kis­ dzsungel, mi az nekünk egy kis folyó, nekünk, akik a veszedelmek dzsungelén és a borzalmak hullá­main keresztül jutottunk el idáig. XXIX. FEJEZET. A szent fák. Az eleven tank. Most már voltak kísérőink, volt élelmünk és fegyvereink is. Igaz, hogy ezek a fegyverek elég kezdet­legesek. Hajító dárdák és egy-két kéz-ifj. Sokért nem adtam volna, ha zsebemben érezhettem volna jó kis hatlövetűmet.. . Az erdő, mely­be most jutottunk, van vagy ezer esztendős. Iszonyú törzsek és szé­­dütven magas sudarak, lombozatuk annyira össze-vissza nőtt, hogy semmiféle eső azon be nem hatol­hatna. Egyébként semmiben sem külön­bözött az eddig látott erdőktől. — Csupán talán annyiban, hogy ezt bátram nevezhetnénk a majmok dzsungeljének. Mint később meg­tudtam, két majomhorda tanyázott itt. Úgyszólván felosztották egy­más között a területet. Ha valame­lyik tapasztalatlan kis majom tör­ténetesen átlépné a láthatatlan ha­tárt, a másik majomcsapat vala­melyik tagja rögtön nyakonragad­­ja és visszalódítja. Láttunk egy­két ilyen jelenetet, mondhatom jót mulattunk rajta. Ha a közeli falu kutyái ebbe az erdőbe tévednek, soha többé vissza nem térnek on­nét. A majmok rájuk támadnak s széjjeltépik. Azonban az emberekkel nem vol­tak barátságtalanok. Mintha holmi rokonságot éreztek volna a kis für­ge állatok, csapatosan tódultak körénk és kiváncsi szemekkel pis­logtak. De a vezérma nom nagyon figyelte a barátkozásunkat és amikor egyszer megpróbáltam lefogni egy majom­­nőstény ráncos mancsát—mert a saját gyermekei elöl kaparintotta el az ételt — az öreg úgy rámvil­logtatta erős, sárga szemfogait, hogy kénytelen voltam lemondani a gyermekgondozásról. Azután igazságot szolgáltatott a vezérmajom, mégpedig úgy, hogy alaposan megtépázta az ártatlan kölyköt és utána mintegy sértő­dötten vezette el népét a legköze­lebbi fára Pártolja lapunk hirdetőit! (csaknem a Cabildo sarkán) . Kiszámíthatatlan állat a majom. Valahogy úgy tűnt fel nekem,­­ mintha egy-egy elmebeteg ember lenne mindegyik. Egyszer romboló kedvű, irigy és kegyetlen, másszor hizelkedő és kedves. Egyébként ezt az erdőt a lam­­pongók szentnek tisztelik. Világért sem vágnának ki belőle egy-egy fát is. Mert a fák is szentek, sze­rintük. Itt a fejszének nincs ke­resnivalója. Másrészt azonban falujuknak a temploma, babonáik szerint — csu­pán ennek a szent erdőnek a fájá­ból nyitható meg. Csak a szent er­dő fája méltó hozzá. Az egyik kísérőnk elmesélte, hogy nemrégiben a templom roska­dozni kezdett. A papok súlyos za­varban voltak, mert hiszen a szent erdőben emberemlékezet óta nem vágtak fát. Közönséges fát bűn lett volna használni, de tán nagyobb istentelenség fejszével illetni egy szent erdőt. Az istenekhez fordultak segít­ségért. A nép hasravágódott és óraszámra könyörgött. A varázslók énekeltek, a gamelang zengett. S akkor megtörtént a csoda. Nagy vihar támadt, mely beker­gette a hívőket a templomba. S mire a vihar elvonult és a tömeg ki­ütt a templomból, az erdőben két szent fal gyökerestől kitépve feküdt a földön... Hát ez valóban megtörténhetett. A tanulság azonban az volt, hogy nem mertem még egy gályát sem letépni a csodálatos fákról, nehogy megsértesm a lampongók vallási érzületét. Hiszen ők némely faóriás előtt még külön-külön térdet is hajtottak. (Folytatjuk) Emberevők fogságában

Next