Déli Hirlap, 1936. május (12. évfolyam, 99-123. szám)

1936-05-01 / 99. szám

ITTMIŞOARA, XII. ÉVF, FELELŐS SZERKESZT# OR VUCHETICH ENDRE 99, SZAM­ARA 3 Let B K­­N S­A 61 MItfIYAR NAPILAP SZERKESZTŐS­ÉG ÉS KIADÓHIVATAL AIATA I. C. BRItTUmU 4.­­ TELEFON 2-5* PÉNTEK, 1936 MÁJUS 1 A sorsdöntő tanácskozáson Bratianu Dinu elfogadta Tatarescu feltételeit Politikai körökben nagy érdeklődéssel kísérték azokat a törekvéseket, amelyek­kel a liberális párt belső feszültségét kí­vánták enyhíteni. A liberális pártkon­gresszus egybehívása körül támadt har­cok egyelőre elcsendesedtek és a Bratianu Dinu pártelnök laká­sán lefolyt értekezlet után a helyzet úgy alakult, hogy kitűz­hették a pártelnök és a minisz­terelnök közötti személyes meg­beszélést. Bratianu Dinu hajlandónak mutatkozott a kongresszus egybehívásának ügyében közvetlen tárgyalásokat folytatni Tata­rescu miniszterelnökkel, de kikötötte azt, hogy továbbra is bizonyos befolyást biz­tosítanak neki a kormányzás munkájá­ban. Ilyen előzmények után tegnap délután öt és hat óra kö­zött a fővárosban megtörtént a két liberális vezető férfiú között a találkozá­s, amelynek kimenetelétől a liberális párt sorsa is függött. A tanácskozásról éhe­zett hírek szerint a megbeszélés Tata­rescu miniszterelnök győzelmével végző­dött és a két politikus között létr•elett a teljes megegyezés. Bratianu Dinu a béke érdekében elfogadta Tatarescu miniszter­­elnök feltételeit. A liberális párt országos kongresszusát tehát egybehívják, de annak időpont­ját egyelőre nem határozták meg. Azzal számítanak, hogy a kongresszust már május hónap első napjaiban meg­tarthatják. A kormánypárt teljes egyen­súlya azonban ezzel még nem állott helyr­e. »ai Tart a vita Tatarescu miniszterelnök ploestis beszéde körül és különösen az a része keltett vihart a sovinista sajtóban, amelyben a nemzet ki­­s­ebbségek sorsával és velük való bánásmód­dal foglalkozik. Legújabban Goga lapja, a címlapján horogkeresztekkel diszitett Tara Noastra, támadja a miniszterelnököt azon m­egállapításáért, hogy Romániában hu­szonöt százaléka a lakosságnak nemzetki­­sebbségekbő­l rekrutálódik ás ezt a körül­ményt a kormányoknak politikájukban sem szabad szem elől téveszteni. Goga sem vonja kétségbe a huszonöt százalék nemzetkisebb­séget, ami végeredményben kikerekített szám, mert a valóságban a statisztika meg­állapítása huszonhét egész hat tized száza­lékról tud. Csak ismétlésekbe bocsátkozunk, ha megállapítjuk, hogy a nemzetkisebbségi jogoknak a számarány nem alapja. Ezeknek a jogoknak a megadása nem attól függ, h­ogy mennyi a nemzetkisebbség, hanem van-e egyáltalában. A nemzetkisebbségi jogok alapja és forrása a nemzetkisebbségek léte t magában. Az, hogy esetleg nagyobb szám­ban vannak, csak dinamikai hatással lehet, de semmi esetre sem eszmei befolyással. A nagyobb tömeg elégedetlensége nagyobb dinamikai erővel nyilvánul meg éppen úgy, mint ahogy megelégedettségük nagyobb konstruktív energiát képvisel. Goga azonban nem akar tudni semmiféle kisebbségi problé­máról. A kisebbségek szerinte vannak, de éppen úgy nem is lehetnének, mert létük vagy nemlétük semmiféle befolyással a nem­zeti politikára nincsen. Illetve ő tovább megy és nem is beszél nemzeti politikáról, hanem nemzeti államról, amely magában hordja a totalitást, mint természetes vele­járóját. Vagyis az ő megállapítása a mi­niszterelnökkel szemben a totális nemzeti állam — hitleri mintára. Nem ismerjük el — írja — senkinek részleges jogát sem ebben a nemzeti totalitásban és senkinek nem en­gedünk beleszólást a románság sorsának irányításába. Ha többé-kevésbbé igazolható történelmi események folytán lehetővé vált, hogy ezen az évszázados román földön ide­gen népcsoportok, úgynevezett etnikai ki­sebbségek helyezkedhettek el, — folytatja fejtegetéseit — úgy hajlandók vagyunk el­menni az emberi türelmesség azon legtávo­labbi határáig is, hogy elismer­jük a polgári jogegyenlőséget, de ez semmi körülmények között se jelentheti ama jogunknak a fel­adását, hogy megállapítsuk, mit akarunk és hogyan akarjuk. A magyarságnak bele kell helyezkednie ebbe a román állami totali­tásba. Ez véleménye szerint meg is történt volna a d­ud­ai paktum révén, ha a politika el nem rontotta volna ennek kihatásait. Ha ez nem történt volna, úgy ma nem kellene nemzetkisebbségi problémáról tárgyalni. Gogáéknak történelmi magyarázataival nem tudunk vitába szállni. Nem azért, mintha igaza lenne, hanem, mert ezeket az évszáza­dos eseményeket a történelem objektív tu­dománya már régesrégen minden kétséget kizáró módon tisztázta és megállapította. Nem is tartjuk fontosnak, hogy melyik nem­zet vagy népcsoport népesítette be azokat a területeket előbb, amelyeken most huszonöt százalék nem román él. A jogok forrása min­dig a tényekből fakad és nem immaginárius feltételezésekből. Az itt élő nemzetkisebbsé­geknek nem azért járnak jogok, mert előbb vagy később telepedtek le és nem is olyan arányban, amint letelepülésük időrendben történt, aminthogy a háború előtti világban a románság — Gogával egyetemben — soh­a nem azt hozta fel érvül a román nemzeti kí­vánságok teljesítése é­rdekében, hogy románok Erdélyben a székelyekkel vagy szá­n­szokkal szemben őslakók, hanem egyszerűen arra hivatkoztak, hogy — vannak. Ezek azonban már annyira köztudomású dolgok, hogy talán felesleges is a velük való foglal­kozás. Ami érdekelhet bennünket, inkább az, amit Goga a nemzeti állam totalitásáról és ebben a nemzetkisebbségek szerepéről mond. Szerinte a totalitás a román elem számára jelenti a jogok kizárólagosságát, sőt minden jogok forrását is. A nemrománoknak annyi jog juthat, amennyit a románság a jogok teljességéből átenged. Hogy mennyit enged át és általában hajlandó-e bármennyit is átengedni, az tetszésétől függ. Minden jog­bölcseleti tétellel szemben áll ez a felfogás és analógiákat csak az ó- vagy középkorban találunk a királyi hatalomról szóló külön­féle elméletekben. A tények a legmereveb­­ben szembehelyezkednek Gogának tanításá­val. Nem­i szólunk arról, hogy nemzeti állami totalitás csak ott létezhetik, ahol az állam lakosságát egyetlen nemzet alkotja. Elis­merjük azonban, hogy ilyen is lehetséges: állami totalitás nemzeti totalitás nélkül. Ez következhetnék be akkor, ha Goga elmélete megvalósításra kerülhetne. Ha azonban van állami totalitás nemzeti totalitással és van állami totalitás nemzeti totalitás nélkül, ak­kor el kell ismerni, hogy létezhetik nemzeti totalitás is állami totalitás nélkül. Mert a kettő — kettő és nem egy. És igen könnyen megtörténhetnék a Goga-féle koncepció mellett, hogy az állami életből csupán a kö­telezettségekben részesedő, de a jogokból kizárt nemzetcsoportok az ilyen állami tota­litással szemben a nemzeti totalitás elvét kezdenék vallani, ami a mai állami berendez­kedéseket egészen új alapokra helyezné. Nem hisszük, hogy Goga ezt így gondolná, de viszont a logikus gondolkozás erre a kö­vetkeztetésre kénytelen jutni. Más kérdés a jog és más kérdés a hatalom, mely a jog kor­látozó hatása nélkül igen könnyen erő­szakká fajulhat. Az erőszak lehetővé teszi Goga elképzelésének megvalósítását, de eb­ben az esetben a jogot ki kell teljesen kap­csolni. Hogy ez mennyire lehetséges a mai nemzetközi életviszonyok mellett, ennek az elbírálását egészen nyugodtan rábízzák Gogára és szellemi­ híveire. Középeurópa megszervezése Németország és Olaszország nélkül lehetetlen Hodzsa Milán csehszlovák minisz­terelnök szerdán délután a prágai szená­tus külügyi bizottságában nagyobb be­szédet mondott. Szólt a dunai probléma megoldásának szükségességéről és han­goztatta, hogy az erre vonatkozó tárgya­lásokat csak gazdaságilag, katonailag és erkölcsileg konszolidált államokkal lehet folytatni. Csehszlovákia nemcsak saját konszolidációjának tökéletesítésére tö­rekszik, hanem külpolitikai tevékenysé­gével hozzá akar járulni az európai béke biztosításához is. Beszélt azután a biztonsági kér­désről és ennek pillér­ei egyelőre Genf, Paris és Brüsszeli. Ezek egyedül azonban nem biztosít­hatják Európa biztonságát. Európai biztonsági rendszerre kell töre­kedni és ebben részt kell venni Moszkvá­nak is. Európa békéje azonban nem biz­­tosítható teljesen a többi ország részvé­tele nélkül. Szovjetoroszországnak is csatlakozni kell ehhez az akcióhoz. Meg kell szerezni Középeurópát, de ez csak Németországgal és Olaszországgal való együttmű­ködés révén történhetik meg. Ha Középeurópát megszervezték, akkor a különböző államok egymással köthet­nek kétoldali biztonsági szerződéseket. Középeurópában jelenleg két csoport van. Az egyik a kisantant szövetség, amely teljesen együttműködik. A másik csoportot pedig a római egyezményt alá­író hatalmak képezik. Ennek a két cso­portnak szoros együttműködésére van szükség. Hodzsa azután beszélt Ausztria és Csehszlovákia együttműködésének szük­ségességéről. Hangsúlyozta, hogy első­sorban a gazdasági együttműködésre van szükség. Szem­beszállóak azokkal, akik azt állítják, hogy a­z ő dunai terve­zete Németország ellen irányul. Tervében egyetlen állam ellen sem fordul. Szükség van előbb az európai államok gazdasági együttműködésére, utána pe­­dig foglalkozhatnak a politikai kérdéseikk­kel is.

Next