Déli Hirlap, 1936. május (12. évfolyam, 99-123. szám)
1936-05-01 / 99. szám
ITTMIŞOARA, XII. ÉVF, FELELŐS SZERKESZT# OR VUCHETICH ENDRE 99, SZAMARA 3 Let B KN SA 61 MItfIYAR NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL AIATA I. C. BRItTUmU 4. TELEFON 2-5* PÉNTEK, 1936 MÁJUS 1 A sorsdöntő tanácskozáson Bratianu Dinu elfogadta Tatarescu feltételeit Politikai körökben nagy érdeklődéssel kísérték azokat a törekvéseket, amelyekkel a liberális párt belső feszültségét kívánták enyhíteni. A liberális pártkongresszus egybehívása körül támadt harcok egyelőre elcsendesedtek és a Bratianu Dinu pártelnök lakásán lefolyt értekezlet után a helyzet úgy alakult, hogy kitűzhették a pártelnök és a miniszterelnök közötti személyes megbeszélést. Bratianu Dinu hajlandónak mutatkozott a kongresszus egybehívásának ügyében közvetlen tárgyalásokat folytatni Tatarescu miniszterelnökkel, de kikötötte azt, hogy továbbra is bizonyos befolyást biztosítanak neki a kormányzás munkájában. Ilyen előzmények után tegnap délután öt és hat óra között a fővárosban megtörtént a két liberális vezető férfiú között a találkozás, amelynek kimenetelétől a liberális párt sorsa is függött. A tanácskozásról éhezett hírek szerint a megbeszélés Tatarescu miniszterelnök győzelmével végződött és a két politikus között létr•elett a teljes megegyezés. Bratianu Dinu a béke érdekében elfogadta Tatarescu miniszterelnök feltételeit. A liberális párt országos kongresszusát tehát egybehívják, de annak időpontját egyelőre nem határozták meg. Azzal számítanak, hogy a kongresszust már május hónap első napjaiban megtarthatják. A kormánypárt teljes egyensúlya azonban ezzel még nem állott helyre. »ai Tart a vita Tatarescu miniszterelnök ploestis beszéde körül és különösen az a része keltett vihart a sovinista sajtóban, amelyben a nemzet kisebbségek sorsával és velük való bánásmóddal foglalkozik. Legújabban Goga lapja, a címlapján horogkeresztekkel diszitett Tara Noastra, támadja a miniszterelnököt azon megállapításáért, hogy Romániában huszonöt százaléka a lakosságnak nemzetkisebbségekből rekrutálódik ás ezt a körülményt a kormányoknak politikájukban sem szabad szem elől téveszteni. Goga sem vonja kétségbe a huszonöt százalék nemzetkisebbséget, ami végeredményben kikerekített szám, mert a valóságban a statisztika megállapítása huszonhét egész hat tized százalékról tud. Csak ismétlésekbe bocsátkozunk, ha megállapítjuk, hogy a nemzetkisebbségi jogoknak a számarány nem alapja. Ezeknek a jogoknak a megadása nem attól függ, hogy mennyi a nemzetkisebbség, hanem van-e egyáltalában. A nemzetkisebbségi jogok alapja és forrása a nemzetkisebbségek léte t magában. Az, hogy esetleg nagyobb számban vannak, csak dinamikai hatással lehet, de semmi esetre sem eszmei befolyással. A nagyobb tömeg elégedetlensége nagyobb dinamikai erővel nyilvánul meg éppen úgy, mint ahogy megelégedettségük nagyobb konstruktív energiát képvisel. Goga azonban nem akar tudni semmiféle kisebbségi problémáról. A kisebbségek szerinte vannak, de éppen úgy nem is lehetnének, mert létük vagy nemlétük semmiféle befolyással a nemzeti politikára nincsen. Illetve ő tovább megy és nem is beszél nemzeti politikáról, hanem nemzeti államról, amely magában hordja a totalitást, mint természetes velejáróját. Vagyis az ő megállapítása a miniszterelnökkel szemben a totális nemzeti állam — hitleri mintára. Nem ismerjük el — írja — senkinek részleges jogát sem ebben a nemzeti totalitásban és senkinek nem engedünk beleszólást a románság sorsának irányításába. Ha többé-kevésbbé igazolható történelmi események folytán lehetővé vált, hogy ezen az évszázados román földön idegen népcsoportok, úgynevezett etnikai kisebbségek helyezkedhettek el, — folytatja fejtegetéseit — úgy hajlandók vagyunk elmenni az emberi türelmesség azon legtávolabbi határáig is, hogy elismerjük a polgári jogegyenlőséget, de ez semmi körülmények között se jelentheti ama jogunknak a feladását, hogy megállapítsuk, mit akarunk és hogyan akarjuk. A magyarságnak bele kell helyezkednie ebbe a román állami totalitásba. Ez véleménye szerint meg is történt volna a dudai paktum révén, ha a politika el nem rontotta volna ennek kihatásait. Ha ez nem történt volna, úgy ma nem kellene nemzetkisebbségi problémáról tárgyalni. Gogáéknak történelmi magyarázataival nem tudunk vitába szállni. Nem azért, mintha igaza lenne, hanem, mert ezeket az évszázados eseményeket a történelem objektív tudománya már régesrégen minden kétséget kizáró módon tisztázta és megállapította. Nem is tartjuk fontosnak, hogy melyik nemzet vagy népcsoport népesítette be azokat a területeket előbb, amelyeken most huszonöt százalék nem román él. A jogok forrása mindig a tényekből fakad és nem immaginárius feltételezésekből. Az itt élő nemzetkisebbségeknek nem azért járnak jogok, mert előbb vagy később telepedtek le és nem is olyan arányban, amint letelepülésük időrendben történt, aminthogy a háború előtti világban a románság — Gogával egyetemben — soha nem azt hozta fel érvül a román nemzeti kívánságok teljesítése érdekében, hogy románok Erdélyben a székelyekkel vagy szánszokkal szemben őslakók, hanem egyszerűen arra hivatkoztak, hogy — vannak. Ezek azonban már annyira köztudomású dolgok, hogy talán felesleges is a velük való foglalkozás. Ami érdekelhet bennünket, inkább az, amit Goga a nemzeti állam totalitásáról és ebben a nemzetkisebbségek szerepéről mond. Szerinte a totalitás a román elem számára jelenti a jogok kizárólagosságát, sőt minden jogok forrását is. A nemrománoknak annyi jog juthat, amennyit a románság a jogok teljességéből átenged. Hogy mennyit enged át és általában hajlandó-e bármennyit is átengedni, az tetszésétől függ. Minden jogbölcseleti tétellel szemben áll ez a felfogás és analógiákat csak az ó- vagy középkorban találunk a királyi hatalomról szóló különféle elméletekben. A tények a legmerevebben szembehelyezkednek Gogának tanításával. Nemi szólunk arról, hogy nemzeti állami totalitás csak ott létezhetik, ahol az állam lakosságát egyetlen nemzet alkotja. Elismerjük azonban, hogy ilyen is lehetséges: állami totalitás nemzeti totalitás nélkül. Ez következhetnék be akkor, ha Goga elmélete megvalósításra kerülhetne. Ha azonban van állami totalitás nemzeti totalitással és van állami totalitás nemzeti totalitás nélkül, akkor el kell ismerni, hogy létezhetik nemzeti totalitás is állami totalitás nélkül. Mert a kettő — kettő és nem egy. És igen könnyen megtörténhetnék a Goga-féle koncepció mellett, hogy az állami életből csupán a kötelezettségekben részesedő, de a jogokból kizárt nemzetcsoportok az ilyen állami totalitással szemben a nemzeti totalitás elvét kezdenék vallani, ami a mai állami berendezkedéseket egészen új alapokra helyezné. Nem hisszük, hogy Goga ezt így gondolná, de viszont a logikus gondolkozás erre a következtetésre kénytelen jutni. Más kérdés a jog és más kérdés a hatalom, mely a jog korlátozó hatása nélkül igen könnyen erőszakká fajulhat. Az erőszak lehetővé teszi Goga elképzelésének megvalósítását, de ebben az esetben a jogot ki kell teljesen kapcsolni. Hogy ez mennyire lehetséges a mai nemzetközi életviszonyok mellett, ennek az elbírálását egészen nyugodtan rábízzák Gogára és szellemi híveire. Középeurópa megszervezése Németország és Olaszország nélkül lehetetlen Hodzsa Milán csehszlovák miniszterelnök szerdán délután a prágai szenátus külügyi bizottságában nagyobb beszédet mondott. Szólt a dunai probléma megoldásának szükségességéről és hangoztatta, hogy az erre vonatkozó tárgyalásokat csak gazdaságilag, katonailag és erkölcsileg konszolidált államokkal lehet folytatni. Csehszlovákia nemcsak saját konszolidációjának tökéletesítésére törekszik, hanem külpolitikai tevékenységével hozzá akar járulni az európai béke biztosításához is. Beszélt azután a biztonsági kérdésről és ennek pillérei egyelőre Genf, Paris és Brüsszeli. Ezek egyedül azonban nem biztosíthatják Európa biztonságát. Európai biztonsági rendszerre kell törekedni és ebben részt kell venni Moszkvának is. Európa békéje azonban nem biztosítható teljesen a többi ország részvétele nélkül. Szovjetoroszországnak is csatlakozni kell ehhez az akcióhoz. Meg kell szerezni Középeurópát, de ez csak Németországgal és Olaszországgal való együttműködés révén történhetik meg. Ha Középeurópát megszervezték, akkor a különböző államok egymással köthetnek kétoldali biztonsági szerződéseket. Középeurópában jelenleg két csoport van. Az egyik a kisantant szövetség, amely teljesen együttműködik. A másik csoportot pedig a római egyezményt aláíró hatalmak képezik. Ennek a két csoportnak szoros együttműködésére van szükség. Hodzsa azután beszélt Ausztria és Csehszlovákia együttműködésének szükségességéről. Hangsúlyozta, hogy elsősorban a gazdasági együttműködésre van szükség. Szembeszállóak azokkal, akik azt állítják, hogy az ő dunai tervezete Németország ellen irányul. Tervében egyetlen állam ellen sem fordul. Szükség van előbb az európai államok gazdasági együttműködésére, utána pedig foglalkozhatnak a politikai kérdéseikkkel is.