Déli Hirlap, 1943. július-szeptember (19. évfolyam, 148-226. szám)
1943-09-19 / 217. szám
Vasárnap, 1943 szeptember 19 Moszkva cáfolja, hogy keletről 50 hadosztályt Olaszországba vittek Helsinki (Radar). A német távirati iroda jelenti: A moszkvai rádió rendkívül szigorú hangon bírálja Anders lengyel tábornoknak azt az állítását, hogy 50 német hadosztályt elvontak a keleti frontról és az olaszországi hadszíntérre küldtek. A moszkvai rádió ezzel az állítással szemben rámutat arra, hogy a keleti frontot a németek 19^1 óta mostanáig állandóan erősítették. Befejezésül a moszkvai rádió hangoztatta, hogy a lengyel tábornok állítása nem felel meg a valóságnak s az a célja, hogy támogassa a brit hangoskodást, a közvélemény megtévesztésére, a második arcvonal felállítását illetően. Az orosz rádió szerint a második frontot az angolszászok még nem állxották fel. A KORMÁNY PROGRAMMJÁRÓL TÁRGYALT A BOLGÁR MINISZTERTANÁCS Szófia (Rador). A német távirati iroda jelenti: A bolgár minisztertanács csütörtökön délután öt órától esti 11 óráig ülésezett, amely alkalommal a kormány programmját tárgyalták. A JUGOSZLÁV KIRÁLY ÉS KORMÁNYA ELHAGYTA LONDONT Stockholm Péter jugoszláv király és a londoni jugoszláv emigráns kormány elhagyta az angol fővárost. Útjuk célja Kairó. A jugoszláv kormány akkor hagyta el Londont, amikor az ottani jugoszláviai politikai körök között legnagyobb volt a feszültség. Az emigráns horvátok és szlovének szakítottak az emigráns szerbekkel és a szlovénség egyetlen képviselője a mostani kormányban a múlt héten lemondott állásáról. Bírálják Churchill háborús politikáját Berlin (Rador): A német főváros politikai köreiben érdeklődéssel könyvelik el az angol sajtóban és közvéleményben egyre élénkült bírálatot amely Churchill miniszterelnöknek az európai háború és a csungkingi probléma tekintetében követett politikájával szemben megnyilvánul. Berlinben érdekesnek találják azokat az angol hangokat is, amelyek a brit miniszterelnönek Londonba való mielőbbi visszatérését kívánják. Hogy az angol sajtó a kétes sikerű olaszországi partraszállást nem tekinti mentségnek arra nézve, hogy Churchill ilyen hosszú ideig távol legyen, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy néhány lap nyütan beszél egy újabb Gallipoliról, — állapítják meg Berlinben. Bár a német fővárosban nem értékelik túl az angliai nyugtalanságot, mégsem hagyható figyelmen kívül — mondják — ez a tény, mert élénk fényt vet Moszkva növekvő befolyására Londonban. NEM VOLT VÉRFÜRDŐ MACAÓBAN Tokió. (Rador). A japán tájékoztató iroda közleménye megcáfolja a macaói vérfürdőről szóló angol hírverést, amellyel szemben a portugálok megállapították, hogy ezen a gyarmaton ilyesmi nem történt. A japán jelentés, a macaoi portugál hatóságok egy hivatalos közleményen alapul. FRANCIA KATONAI BIZOTTSÁGOT FOGADOTT SZTÁLIN Moszkva. (Europapress). Sztálin kihallgatáson fogadta az algíri francia felszabadítási bizottság Moszkvába érkezett katonai küldöttségét. A kihallgatásán Molotov külügyi népbiztos is jelen volt. AZ ANGLIKÁN EGYHÁZ KAPCSOLATOKAT KERES AZ OROSZ GÖRÖG-KELETI EGYHÁZZAL Genf. (Rador). A német távirati iroda ■ jelenti: Londonban híre jár, hogy a Moszkvában tartózkodó yorki érsek kérni fogja Szergiusz orosz pátriárkát, hogy küldjön szovjetoroszországi egyházférfiakból álló bizottságot Angliába. Az Exchange Telegraph című angol lap úgy tudja, hogy a yorki érsek, mint az anglikán egyház képviselője. Molotov szovjet külügyi népbiztossal is tárgyalni fog Moszkvában A News Chronicle című londoni lap értesülése szerint az anglikán egyházfő moszkvai látogatásának ügye a Churchill-Roosevelt találkozón is megvitatásra került. ______________________________ ș ________________ ______________ ISKOLÁINK SZÍNE ELŐTT Az erdélyi római katolikus iskolákról, tanárokról, tanítókról s a hívek áldozatkészségéről beszél Íttátton Moon püspök Nagy József cikksorozata Alba Iulia - Gyulafehérvár, szeptember. Ez már Erdély itt! Fenn a várban, csak egy kicsit kell történelmi tekintettel körülnézned, mennyi mindent látsz! Néhány pillanat alatt messzi, százados utakat járhatsz be. Lenézed a városra, látod, hogyan ölelkezik a város körül, hogy szemed láttára egyesüljön: az Ompoly és a Maros. Látod, ahogy a római légió, a Rómát, a hatalmat, a nyugalmat, a jogot és a biztonságot hozó büszke légió, menetel Szarmizegetháza felöl és várost alapit itt s Apulumnak nevezi el. Hiába dúlják fel a tatárok kétszer is, ma is itt a vár, Alba Iulia-Gyulafehérvár, és a várban úgy körülvesznek a történelmi mult emlékei, hogy szabadulni se tudsz tőlük, egy életre követnek, ha erdélyi vagy. Az igazi Erdély egy igazi darabja: itt a Szent Mihály püspöki templomban egymás mellett pihennek azok, akik Erdélyt, felekezeti hovatartozástól eltekintve, azon belül és azon túl olyan igazán nagyon szerették. Miven csodálatos ez a történelmi levegő itt a templomban. Ezek a néma sírok beszédes bizonyságai annak, hogy mindig igyekezett felülemelkedni az ellentéteken és kereste azt a magasabb, összefogó szempontot, amely döntő legyen tetteiben. Nem a vér ritmusára hallgatott, hanem a szellem ütemét követte. Erre az ütemre járta a hadak útját, építette a templomokat s ezt a sokkolt csodálatos múltú, ősi iskolát. Mülyen békésen együtt vannak György barát és Bocskay István, János Zsigmond és Báthory András bíborosfejedelem, és itt vigyáz a legerdélyibb fejedelem, Bethlen Gábor is. S ha néhány lépést teszel a püspöki templomból, az erdélyi római katolikus püspök otthonába lépsz. (Nem jó szó reá a rezidencia! Mennyivel szebb ez így: otthon, különösen azóta, hogy Márton Áron püspök az általa képviselt szellemiség otthonává tette). Az otthon kertjében elfogulatlanu.ul beszélgethetsz vele, és a Kegyelmes Úrral szemben csak azt érzed, hogy milyen kegyelmes volt Isten, amikor éppen őt állította ide, aki nem húzódik a vár törései mögé, hanem kitárja szíve kapuját mindenki felé, aki szívében a kötelességtudás és felelősség szellemének ütemére munkálkodik, végzi feladatát, éppen ott, ahová milyen biztosítékot nyújt arra, hogy ez az együttműködés tartós lesz. S magam is, mint aki Nagy Ferenc erdélyi püspökünk közelében szolgálhatom Atjyaszentegyházamat, tudom, hogy milyen őszinte barátság köti egymáshoz a két legnagyobb erdélyi egyház püspökét és rajtuk keresztül egyházaikat is. Az is jellemző Márton Áron püspökre, amit az együttműködésnek iskolai vonatkozású részében, íme, a nyilvánosság számára mond: — Iskoláinkat, s elsősorban a szerzetesnők vezetése alatt lévő intézeteket szívesen keresik fel más vallású növendékek is, s mi, amennyire a törvényszabta keretek és a rendelkezésre álló hely megengedi, szívesen fogadjuk őket. Tesszük ezt viszonzásul és hálából is, mert egyházmegyémnek ebben a részében tanítóképzőintézetem nem lévén, az aradi-nagyenyedi Bethlen-kollégium elöljárósága tanító-növendékeimnek készséggel adott helyett, s a tanár urak ugyanolyan szeretettel foglalkoznak az én Fiaimmal, mint saját növendékeikkel. És az is éppen Márton Áron püspökre jellemző, ahogyan tanárairól, tanítóiról nyilatkozik: — Iskolákról, nevelésről, tanárokról és tanítókról ejtvén szót, nem mulaszthatom el, hogy elismeréssel mi ne emeljem tanáraim és tanítóim áldozatos magatartását és munkáját. Hálás vagyok nekik, hogy felhívásomra helyükön maradtak, s így az elmúlt évek alatt tanerőhiány miatt egyetlen iskolát sem kellett bezárnom. Néhány iskola bezárta kapuit, néhány helyen pedig a tanerők számát kellett csökkentenünk, mert a hívek száma s ezzel együtt a tanköresorsa állította. És milyen természetes hogy egyszerre és azonnal az iskolákról esik szó" Egyházmegyémnek ebben a déli részében — mondja a püspök — a következő intézmények szolgálják a hitvallásos nevelés- és oktatásügy nagy céljait: 3 óvoda, 45 elemi-, 1 gazdasági-, 1 inasiskola, 5 leánygimnázium, 1 tanítóképző, 1 leány-felsőkereskedelmi, 2 fiú-főgimnázium, 1 továbbképző, 1 iisotthon és 2 árvaház. Ezekben az intézetekben az elmúlt tanévben 228 tanerő működött és közel 5000 növendék volt az Egyház nevelői irányítása alatt. A püspök szavai után reátérek arra, hogy „iskola-utam” alatt milyen örömmel tapasztalhattam lépted-nyomon minden vezető, minden igazgató, minden vallomást tévő leírt és le nem irt szavát halva, hogy az erdélyi magyar felekezetek között milyen békesség, még ennél is több együttműködés van. Utalok arra, hogy az evangélikusok éppen úgy, mint a bánsági reformátusok, valamint az unitáriusok részéről elhangzott szavak és vallomások is mind kiemelik, hogy les gyermekek száma is több egyházközség területén érzékeny mértékben megfogyatkozott, de ezt a körülmények folytán előállott sajnálatos folyamatot a tanerők helytállása nem tudta megakadályozni. Hálás vagyok másodszor tanítóimnak lelkes munkájukért. Hogy a felmerülő szükségleteknek, tanügyi szempontoknak és a törvény rendelkezéseinek eleget tegyünk, nemcsak lelkiismeretes munkát, hanem többektől ezen felül még egyéni áldozatot is kell kívánnunk. Pl. most is, a többtanerős iskolák érdekében családos embereket helyeztem el olyan helyekről, ahol már gyökeret vertek, megszokták munkakörüket s szülők és gyermekek megszokták őket. Szó nélkül vállalták a költözködés és környezetváltoztatás nem csekély kellemetlenségeit. Sok helyen egy-egy tanítónő nemcsak az iskola tanítója, igazgatója, a gyermekek nevelője, hanem az egyházközség kántora, a templom gondozója s a pap mellett a hívek segítője, tanácsadója. Némelyeket városokból, ahol éveken át dolgoztak, másokat szülőhelyül: iskoláitól, a családi környezetből küldöttem ki közlekedési utaktól is elzárt falvakba. S mentek a katona fegyelmezettségével. Megérdemlik, hogy e helyütt is megemlékezzem róluk s „a nemzet e napszámosainak” munkáját és szép magatartását megköszönjem. Szóba kerül az iskolafenntartás anyagi háttere, azok a nagy nehézségek, amelyekkel még a vagyonosabbnak mondható katolikus egyháznak is állandóan küzdenie kell. És itt ismét olyan HUSZADIK KÖZLEMÉNY részlet válik ismertté, amire nem iget gondolhattunk eddig. De hallgassuk a püspök szavait: — Hasonlóképpen hálás elismeréssel kell fordulnom az iskolafenntartó egyházközségek közönsége felé is, hisze» az ő biztató ragaszkodásuk, lelkes anyagi támogatásuk nélkül a mi erőfeszítéseinknek nem sok eredménye volna. Híveinknek a hitvallásos iskola iránt tanúsított és egyre erősödő ragaszkodása, anyagi hozzájárulása ösztönöz, hogy ezekért az intézményeinkért a kötelességeknek reánk háruló részét magunk is odaadással vállaljuk. A munkásság példaadása ebben a tekintetben egyenesen felemelő. Iskoláink fenntartása súlyos anyagi kérdés és gond is, ezért híveinktől az erkölcsi támogatás mellett anyagi áldozatot is kell kérnünk. Minden egyházközség népe vállalta az anyagi teherbírásának megfelelő részt, voltak és vannak híveink, akik nagylelkűen segítenek a köteles mértéken felül is. De a híveink részéről megnyilatkozó ez általános készség mellett is meg kell említenünk munkásközönségünk áldozatkészségét. Amikor iskoláink anyagi alapjainak előteremtésén fáradoztunk, talán legelőször a városok, bánya- és ipartelepek —s itt elsősorban gondolok a fial-zsilvölgyi munkásságra — munkássága értette meg legelőször a kérdés fontosságát, ő jött olyan megajánlásokkal, amelyre biztosan építeni lehetett. Nyilvántartásaink szerint legnagyobb mértékben ez a munkásság biztosította folyamatosan és biztosítja ma is az egyházi intézmények és iskolák szükséges anyagi fedezetét vonakodás nélkül és körülményei között dicséretes áldozatkészséggel. Helyénvaló tehát, hogy erről a nagyközönségnek is tudomása legyen, s melegen megszorítsuk munkás híveink kezét, akik próbás időkben bizonyították be, hogy hozzánk tartoznak, a templomot és iskolát magaikénak tudják s róluk a maguk erejéből telhetően gondoskodnak. A hátam megölt halk köhögést hallok. Hátranézve, restelkedve látom, hogy amíg itt, a kerti csöndben, közel egy órát beszélgethettem Márton Áron püspökkel, a kihallgatásra várakozók egész kis csapata gyűlt össze a kert aljában. A püspök látta a várakozókat, mert szemben ült a kert bejáratával, de sem szavaiban, sem modorában semmi sem vétette észre velem, hogy a kihallgatásnak vége. Ennyire belenyugodott az erdélyi nyilvánosságnak szánt „vallatásba”. De hát az iskola-kérdést nem is lehet egykönnyen és gyorsan „elintézni”. Sok-sok gazd ezer és ezer aggodalom kezdi és végz az iskolai esztendőt. Elbúcsúzom. Megköszönöm a püspöknek, hogy annyi mindenre tanított ét alatt a számomra oly rövid és gyorsan elröppent egy óra alatt. Szavaimra így felel-Mindig egymástól tanulunk, kedves tanár úr, mindig egymástól. Igen, egymástól kell tanulnunk! Elsősorban a szeretet, a kölcsönös megbecsülés, egymás értékeinek felismerése és elismerése útjára. És tanulnunk kell, mert amit megtanultunk, ami népi és egyéni művelődési kincsünkké lett éppen tanulásunk következtében, az sajátosan és elvehetetlenül a miérk, és ezzel a sajátosan „mieink”-kel tudunk legtöbbet szolgálni — az egész emberiségnek ia ux erdélyi lélek Márton Áron püspök személye