Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-15 / 191. szám

★ Brioni olasz divattervező elegáns férfi sportruhája, amely gyapjúszövetből készült és a „próbafiú” sötét, magas nyakú garbót visel hozzá. Zenéről — fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA Igazi teenager-sztárként kezdte, azután — felfedezői számára is váratlanul — nemcsak slágerénekes, ha­nem politikai dalok, protest­­songok előadója is lett. Olaszország egyik legnép­szerűbb férfiénekese, aki mögött viszonylag hosszú mű­vészi múlt áll, noha tulaj­donképpen még nagyon fia­tal. Gianni Morandi 1946-ban született Bolognában. Rövid ideig templomi kórusban énekelt, majd bekerülve egy bolognai iskolába, annak a kórusához csatlakozott.­­ ..Mióta csak az eszemet tudom, mindig énekelek, és ez mindig a lehető legna­gyobb örömet okozta ne­kem!” — nyilatkozta egyszer. Valóban született énekes­tehetség! Tizenhárom éves korában egy ifjúsági klubban hallja meg Franco Migliacci — Do­menico Modugno állandó szövegírója —, és ő hívja fel egy menedzser barátja figyelmét a rendkívül tehet­séges fiatal énekesre. Egy év múlva Gianni már részt vesz a spanyolországi „Caveja d’Oro” fesztiválon, ahol évről évre a legszebb mediterrán táncdalok csen­dülnek fel. Saját szerzemé­nyét énekli, és olyan sikert arat, hogy nyomban több tv-szerződést is kap. Egyik szerződtetője Neil Sedaka, a világhírű amerikai kompo­nista-énekes, aki akkoriban Rómában élt és dolgozott. Sedaka vezeti be egyik ró­mai revüjében hat számból álló koncertjét, s ezen az estén Gianni Morandi har­minc perc alatt országos hírű lesz. Ez 1960-ban történt. Közben saját zenekart szervez, önálló műsorokat ad, a filmesek is felfigyelnek rá, a tv-ben állandó show-ra indul. 1962-ben hosszabb külföldi turnéra megy, szinte egész Európát, még Japánt, is be­járja. Dalai a fiatalok napi éle­tének problémáit néha ro­mantikus, néha szentimen­tális, néha döbbenetesen rea­lista szöveggel és formában szólaltatják meg. 1965-ben bekapcsolódott a Modugno kezdeményezésére indult úgynevezett Cantagi­­ro-ba, abba a körutazásszerű hangversenysorozatba, mely nyárvégeken sorra járja Itá­lia, sőt újabban Európa nagyvárosait, felvonultatva az olasz könnyűzene legna­gyobb csillagait. 1965 óta nős, felesége a vele együtt teenager-sztár­ként és táncosnőként is si­kert arató énekes sztár, Lau­ra Efrikian. BÉLYEGGYŰJTÉS Augusztus 19-én hozza forga­lomba a magyar posta az I. Ist­ván király születésének 1000. év­fordulójára emlékező 3 Ft név­értékű és a XVII. női evezős Európa-bajnokság tiszteletére megjelenő 1 Ft névértékű bélye­get. Mindkét bélyeg kiadásával kapcsolatban emlékbélyegzés is lesz. *• Már javában folyik a készülő­dés a szeptember 8—13. között megrendezésre kerülő Aschersle­­ben—Halle -Miskolc nemzetközi bélyegkiállításra, amely Miskol­con a Kossuth u. 11. sz. alatti kiállítási helyiségben kerül meg­rendezésre. A rendező bizottság­hoz már több mint 100 keret­­oldalt kitevő kiállítási anyag ér­kezett be az NDK és Észak- Magyarország gyűjtőitől. A kiál­lítás színhelyén alkalmi posta­­hivatal is fog működni, mely igen ízléses emléklapot, kata­lógust árusít, illetve emlékbé­lyegzést is alkalmaz. •• A norvég ifjúsági bélyeggyűj­tők kiállítást rendeztek az év elején Oslóban. A hazai osztály­ban 47 ifjú gyűjtő 144 keretben, a nemzetközi osztályban 14 gyűj­tő 25 keretben mutatott be na­gyon szép ország- és motívum­­gyűjteményt. A díjnyertes gyűj­temények közül egy angol, egy magyar, egy jugoszláv, egy ro­mán és egy liechtensteini volt. V. Gy. Taggyűlés reggel 6 órakor A sajátos helyzetre hivatkoztak, s ellaposodott a pártélet a BSZV-nél Lesz miről beszélni a hét­főn reggel 6 órakor kezdődő taggyűlésen a Belkereskedel­mi Szállítási Vállalat 1-es számú üzemegységénél. A számvetés, az önvizsgálat eredménye elgondolkoztató. Lényege: a pártmunka szín­vonala egyáltalán nem mond­ható kielégítőnek. S hogy ennek mi az oka, azt feltár­ni e taggyűlés egyik legfon­­tosabb feladata. Ehhez ter­mészetesen ismerni kell a té­nyeket, azt a helyzetet, ami a IX. kongresszus óta, de kü­lönösen az utóbbi két esz­tendőben kialakult. Állandóan úton — igazán dicséretre méltó eredményekről nem adha­tunk számot — mondja a párttitkár, Húsz László. — Őszintén be kell ismernünk: a pártszervezet munkájában gyökeres változtatásokra van szükség. Nyersnek tűnhet a fogal­mazás, de Húsz elvtárs ki­­mondja • — Belenyugodtunk abba, hogy mindent sajátos hely­zetünkkel magyarázzunk. El kell ismerni: ennél a vállalatnál nem könnyű a hatékony pártélet kialakí­tása. A 35 tagú pártszerve­zetben 26 a gépkocsivezető, akik állandóan úton, fuvar­ban vannak. A taggyűlések­­ről sokan hiányoztak. Akik megjelentek, azok is többet figyeltek az órára, mint a napirenden levő problémák­ra. Alig várták, hogy elhan­gozzék a szó: mai taggyűlé­sünket befejezzük. Remélhetőleg hétfőn min­denki több türelmet és fő­ként sok javaslatot, észrevé­telt tesz a tarsolyába. Az ak­tív vitának ez az alapja. A tagság mindeddig gyér tarisz­nyával foglalt helyet a te­remben, pedig mondandója bizonyára mindenkinek lett volna bőven. A mondandó most nem maradhat el! A beszámoló őszintesége szóra ösztönzően igényt is támaszt: minél több észrevételt, javaslatot, hogy a továbbiakban kedvezően változzék a helyzet. Két év óta nem vettek fel új tagot . Hol tart most a párt­­szervezet? Kiderül, hogy az elmúlt két évben egyetlen párttagot sem vettek fel. Nem hihető, hogy egy 240 dolgozót fog­­koztató üzemben senki ne lenne, aki munkája, magatar­tása, felkészültsége alapján érdemes a párttagságra.* Ez­zel függ össze a pártmunka hatékonysága is. A tagság­nak egyáltalán nincs párt­­megbízatása. A két pártcso­port is csak a nyilvántartás­ban szerepel. Az oktatás sem kielégítő. A gépkocsivezető­ket például egyáltalán nem lehetett bevonni a tanulásba. Csak azok a párttagok jár­tak politikai foglalkozásokra, akik a telephelyen dolgoz­nak, és nem tartoznak az utazószemélyzethez. Szám­arányuk viszont csak egy­­harmada a tagságnak. A gyakorlatban mindig másképpen alakult Ami ellen nem emelhető kifogás: a tagdíját mindenki rendszeresen, pontosan fizeti. De a párttagsággal nemcsak ez az egyetlen kötelezettség jár. Mindenkitől elvárható, hogy tehetségéhez, tudásához mérten kapcsolódjék a párt­szervezet életébe és munká­jába, segítsen a nehézségek, a gondok leküzdésében. A sa­játos helyzet, az objektív kö­rülmények, az állandó uta­zás, a sok túlóra ellenére több felelősségtudattal, aktív köz­reműködéssel szükséges ke­resni, kutatni a legjobb mód­szereket a pártmunkában is. A kommunistáktól — bár­hová szólítsa is őket a köte­lesség — mindenütt példa­­mutatást várnak. S jogosan! Tudják, elismerik ezt ennél a vállalatnál is, csak éppen a gyakorlatban alakult mind­eddig másként a helyzet. A pártélet, a pártszervezet munkája hatékonyabbá vál­hat, ha a hétfői taggyűlésen mindenki elmondja vélemé­nyét, s ezt olyan igénnyel teszi: hogyan tovább? Ehhez vár messzemenő támogatást a pártvezetőség, hiszen a pártmunka tartalma is csak akkor lesz kielégítő és ered­ményes, ha annak formálá­sából senki sem marad ki. TÓTH FERENC Vonatpótló autóbuszok Putnok—Bánréve között Értesítjük az utazóközönséget, hogy f. hó 17-ről, hétfőről 18-ra, keddre hajló éjjel pályaépítési munkálatok miatt Putnok— Bánréve között 23 óra 30 perc­től 4 óra 30 percig a vasúton a személyszállítás szünetel. Az utasokat Putnok—Bánréve között Putnokról 0 óra 24 perckor in­duló és Bánrévére 0.36 perckor érkező vonatpótló autóbusszal továbbítjuk. Külön felhívjuk a Pogonyi­­puszta megállóhelyről utazó uta­sok figyelmét, hogy a vonatpótló autóbusz a héti elágazásnál áll meg és ezért az autóbuszra itt kell fel-, illetve leszállni. Vasútigazgatóság Eredményes a tbc elleni küzdelem Negyedszázada még népbe­­tegségként tartottuk számon a tbc-t. Több százezer tuber­­kulózisos beteg volt hazánk­ban. Megyénkben és váro­sunkban is tízezrek szenved­tek ebben a lassan sorvasztó tüdőbetegségben. Kormá­nyunk ezért hirdette meg a felszabadulás után a tbc el­leni küzdelem programját. Azóta rendkívüli eredmé­nyek születtek. Csupán az utóbbi öt évben — Borsodban és Miskolcon — kétezerrel csökkent a tbc-s betegek szá­ma. Idén­ év elején már mindössze 7 ezer 527 tüdőbe­teget tartottak nyilván egész­­ségügyi szerveink. T­anácskozások az ÉÁÉV-nál Kevesebb volt a munkáskéz, kisebb nyereséget képezhettek Főépítésvezetői tanácskozá­son, s ezt követően a műsza­kiak konferenciáján, majd brigádvezetői tanácskozáso­kon vitatták meg az Észak­­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat vezetői a mun­kák különböző szinteken dol­gozó irányítóival a vállalat első félévi tevékenységét, va­lamint második félévi fel­adatait. A vállalat első félévi tel­jes termelési tervét — az előző esztendő azonos idő­szakához képest jobb ered­ménnyel — 93,7 százalékra teljesítette. A tervéhez vi­szonyított lemaradás okai között nem kis szerepet ját­szott az, hogy a létszámter­vét is 96,5 százalékra telje­sítette, mivel a szükségesnél átlag nyolcvannal kevesebb munkással rendelkezett. En­nek következménye a többi közt az is, hogy bár az ár­bevételi tervet teljesítették, a tervezettnél kevesebb nyere­séget tudtak képezni. Az említett megbeszélése­ken a hiányosságok meg­szüntetésével együtt arról is sok szó esett, hogy a vállalat eleget kíván tenni a kor­mányfelhívásnak, amely sze­rint az árvíz okozta károk pótlására a nemzeti jövede­lem egyszázalékos növelé­sére van szükség. Örvendetes, hogy mind a műszakiak, mind pedig a brigádvezetők számos ész­szerű javaslatot tettek a vál­lalat egész éves tervének túlteljesítésére. Aktivitásuk­ra jellemző például, hogy a különböző főépítésvezetősé­geken dolgozó 180 brigádve­zető közül a külön-külön megtartott három-négyórás tanácskozásokon 74 részéről hangzott el megszívlelendő javaslat. Mint a vállalat gaz­dasági és párt-, valamint szakszervezeti vezetői mond­ják: Nem panasznapok, ha­nem tartalmas termelési ér­tekezletek voltak a tanács­kozások. A terv teljesítése és a nem­zeti jövedelem növeléséből való sikeres részvállalás vé­gett elhangzott javaslat a létesítmények határidő előtti átadására, a munkaidő-kiesé­sek csökkentésére, a mun­kák jobb megszervezésére, ami növeli az élőmunka ha­tékonyságát stb. Az üzemi demokrácia ér­vényesülését is szolgálták e tanácskozások, hiszen lehe­tőséget nyújtottak arra, hogy a problémák megoldásához a termelés közvetlen irányítói is hallathassák szavukat. S mert jól éltek e lehetőséggel, remélni lehet: év végéig a hiányosságainak pótlása mel­lett a kormányfelhívásnak is eleget tud tenni a vállalat. T. I. ASZODY JANOS A kriminalisztika kalandos története Holttest a börtönudvaron Az FBI tizennégy évig várt. 1958 őszén végre került egy tanú, aki hajlandó volt Vitone Genovese ellen vallani A New York-i rendőrség letar­tóztatta Elmer Bürkét, aki Lucky Luciano és Albert Anastasia személyi testőrei közé tartozott, most pedig közeli munkatársa volt Ge­­novesének. Burke letartózta­tását a legnagyobb titokban tartották, a börtön nyilván­tartásában álnéven szerepelt, s mindössze néhány FBI-ügy­­nök tudta, milyen szerep vár Burkére. A gengszterizmus ellen küzdő amerikai törvé­nyek megengedték, hogy azok a bűnözők, akik hajlan­dók „beszélni”, ne vádlott­ként, hanem koronatanúként jelenjenek meg a perben. Ge­novese, amikor letartóztatták, nevetve mondta: „Nem szá­mít, bocs, hamarosan vissza­térek!” Genovese nem véletlenül volt olyan biztos a dolgában. Tizenegyszer jelent már meg vádlottként a törvény előtt: négyszer emberölésért vagy emberölésre való felbújtá­­sért, kétszer adócsalásért és ötször kábítószer-csempészé­sért. Tizenegyszer tartóztat­ták le és ugyanannyiszor sza­badon engedték. Miért? Bizo­nyítékok és tanúk híján. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy bizonyos Harry Westen hajlandónak mutatkozott ta­núskodni, azonban éppen a tárgyalás napján elrabolták és meggyilkolták. Elmer Bur­ke őrizetét körültekintően szervezték meg, nehogy ő is Harry Westen sorsára jus­son. 1958. december 2-án délben kihozták a cellájából és felvonóval szállították a 16. emeletre, ahol a főügyész várta. Itt, a folyosón hirtelen megjelenik egy jól öltözött, rendkívül erélyes úr, meglo­bogtat az őrök orra előtt va­lami engedélyfélét s követeli, hogy pár percig négyszemközt beszélhessen a tanúval. Az is­meretlen betuszkolja Bürkét a 16/384-es cellába. Figyelem! Ez az egyetlen cella, amely­nek ablakán nincs rács. Elte­lik két perc, öt perc, tíz­­perc; a hosszúra nyúlt „rövid beszélgetés” még tart, ami­kor hirtelen felüvölt a bör­tön szirénája. Az őrök bero­hantak a 16/384-es cellába, ámde a cella üres! Lent az udvaron viszont egy felis­­merhetetlenségig összezúzott hulla fekszik: a koronatanú. Másnap meghalt Pietri Mug­­nani is, aki letartóztatása után — állítólag — „csipo­gott”. A New York-i központi börtön kápolnájában isten­­tisztelet közben szúrták le. A „geng” megvédte főnökét, Ge­novese ismét megszabadult. Később azonban Genovese mégsem bizonyult eléggé szemfülesnek: a kábítószer­csempészek tömeges lebuká­sának időszakában hurokra került s tizenöt évre bevo­nult a New York-i központi börtönbe, ahol aztán Joe Va­­lachival is találkozott. Szaba­dulása után Vitone Genovese csendben éldegélt egy kis vil­lában, New York mellett, s itt is halt meg, ágyban, pár­nák között, 1969 februárjának egyik hófergeteges napján. A Cosa nostra az alkohol­­tilalom emlőjén nevelkedett. Ma a „bűn szindikátusai” — mert a Cosa nostra a legna­gyobb ugyan, de nem az egyetlen — áttértek a kábító­szer-kereskedelemre, amely talán még a szeszcsempészet­nél is jobban jövedelmez. (Folytatjuk.)

Next