Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-15 / 191. szám
★ Brioni olasz divattervező elegáns férfi sportruhája, amely gyapjúszövetből készült és a „próbafiú” sötét, magas nyakú garbót visel hozzá. Zenéről — fiataloknak SZERKESZTI: VARSÁNYI ZSUZSA Igazi teenager-sztárként kezdte, azután — felfedezői számára is váratlanul — nemcsak slágerénekes, hanem politikai dalok, protestsongok előadója is lett. Olaszország egyik legnépszerűbb férfiénekese, aki mögött viszonylag hosszú művészi múlt áll, noha tulajdonképpen még nagyon fiatal. Gianni Morandi 1946-ban született Bolognában. Rövid ideig templomi kórusban énekelt, majd bekerülve egy bolognai iskolába, annak a kórusához csatlakozott. ..Mióta csak az eszemet tudom, mindig énekelek, és ez mindig a lehető legnagyobb örömet okozta nekem!” — nyilatkozta egyszer. Valóban született énekestehetség! Tizenhárom éves korában egy ifjúsági klubban hallja meg Franco Migliacci — Domenico Modugno állandó szövegírója —, és ő hívja fel egy menedzser barátja figyelmét a rendkívül tehetséges fiatal énekesre. Egy év múlva Gianni már részt vesz a spanyolországi „Caveja d’Oro” fesztiválon, ahol évről évre a legszebb mediterrán táncdalok csendülnek fel. Saját szerzeményét énekli, és olyan sikert arat, hogy nyomban több tv-szerződést is kap. Egyik szerződtetője Neil Sedaka, a világhírű amerikai komponista-énekes, aki akkoriban Rómában élt és dolgozott. Sedaka vezeti be egyik római revüjében hat számból álló koncertjét, s ezen az estén Gianni Morandi harminc perc alatt országos hírű lesz. Ez 1960-ban történt. Közben saját zenekart szervez, önálló műsorokat ad, a filmesek is felfigyelnek rá, a tv-ben állandó show-ra indul. 1962-ben hosszabb külföldi turnéra megy, szinte egész Európát, még Japánt, is bejárja. Dalai a fiatalok napi életének problémáit néha romantikus, néha szentimentális, néha döbbenetesen realista szöveggel és formában szólaltatják meg. 1965-ben bekapcsolódott a Modugno kezdeményezésére indult úgynevezett Cantagiro-ba, abba a körutazásszerű hangversenysorozatba, mely nyárvégeken sorra járja Itália, sőt újabban Európa nagyvárosait, felvonultatva az olasz könnyűzene legnagyobb csillagait. 1965 óta nős, felesége a vele együtt teenager-sztárként és táncosnőként is sikert arató énekes sztár, Laura Efrikian. BÉLYEGGYŰJTÉS Augusztus 19-én hozza forgalomba a magyar posta az I. István király születésének 1000. évfordulójára emlékező 3 Ft névértékű és a XVII. női evezős Európa-bajnokság tiszteletére megjelenő 1 Ft névértékű bélyeget. Mindkét bélyeg kiadásával kapcsolatban emlékbélyegzés is lesz. *• Már javában folyik a készülődés a szeptember 8—13. között megrendezésre kerülő Aschersleben—Halle -Miskolc nemzetközi bélyegkiállításra, amely Miskolcon a Kossuth u. 11. sz. alatti kiállítási helyiségben kerül megrendezésre. A rendező bizottsághoz már több mint 100 keretoldalt kitevő kiállítási anyag érkezett be az NDK és Észak- Magyarország gyűjtőitől. A kiállítás színhelyén alkalmi postahivatal is fog működni, mely igen ízléses emléklapot, katalógust árusít, illetve emlékbélyegzést is alkalmaz. •• A norvég ifjúsági bélyeggyűjtők kiállítást rendeztek az év elején Oslóban. A hazai osztályban 47 ifjú gyűjtő 144 keretben, a nemzetközi osztályban 14 gyűjtő 25 keretben mutatott be nagyon szép ország- és motívumgyűjteményt. A díjnyertes gyűjtemények közül egy angol, egy magyar, egy jugoszláv, egy román és egy liechtensteini volt. V. Gy. Taggyűlés reggel 6 órakor A sajátos helyzetre hivatkoztak, s ellaposodott a pártélet a BSZV-nél Lesz miről beszélni a hétfőn reggel 6 órakor kezdődő taggyűlésen a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat 1-es számú üzemegységénél. A számvetés, az önvizsgálat eredménye elgondolkoztató. Lényege: a pártmunka színvonala egyáltalán nem mondható kielégítőnek. S hogy ennek mi az oka, azt feltárni e taggyűlés egyik legfontosabb feladata. Ehhez természetesen ismerni kell a tényeket, azt a helyzetet, ami a IX. kongresszus óta, de különösen az utóbbi két esztendőben kialakult. Állandóan úton — igazán dicséretre méltó eredményekről nem adhatunk számot — mondja a párttitkár, Húsz László. — Őszintén be kell ismernünk: a pártszervezet munkájában gyökeres változtatásokra van szükség. Nyersnek tűnhet a fogalmazás, de Húsz elvtárs kimondja • — Belenyugodtunk abba, hogy mindent sajátos helyzetünkkel magyarázzunk. El kell ismerni: ennél a vállalatnál nem könnyű a hatékony pártélet kialakítása. A 35 tagú pártszervezetben 26 a gépkocsivezető, akik állandóan úton, fuvarban vannak. A taggyűlésekről sokan hiányoztak. Akik megjelentek, azok is többet figyeltek az órára, mint a napirenden levő problémákra. Alig várták, hogy elhangozzék a szó: mai taggyűlésünket befejezzük. Remélhetőleg hétfőn mindenki több türelmet és főként sok javaslatot, észrevételt tesz a tarsolyába. Az aktív vitának ez az alapja. A tagság mindeddig gyér tarisznyával foglalt helyet a teremben, pedig mondandója bizonyára mindenkinek lett volna bőven. A mondandó most nem maradhat el! A beszámoló őszintesége szóra ösztönzően igényt is támaszt: minél több észrevételt, javaslatot, hogy a továbbiakban kedvezően változzék a helyzet. Két év óta nem vettek fel új tagot . Hol tart most a pártszervezet? Kiderül, hogy az elmúlt két évben egyetlen párttagot sem vettek fel. Nem hihető, hogy egy 240 dolgozót fogkoztató üzemben senki ne lenne, aki munkája, magatartása, felkészültsége alapján érdemes a párttagságra.* Ezzel függ össze a pártmunka hatékonysága is. A tagságnak egyáltalán nincs pártmegbízatása. A két pártcsoport is csak a nyilvántartásban szerepel. Az oktatás sem kielégítő. A gépkocsivezetőket például egyáltalán nem lehetett bevonni a tanulásba. Csak azok a párttagok jártak politikai foglalkozásokra, akik a telephelyen dolgoznak, és nem tartoznak az utazószemélyzethez. Számarányuk viszont csak egyharmada a tagságnak. A gyakorlatban mindig másképpen alakult Ami ellen nem emelhető kifogás: a tagdíját mindenki rendszeresen, pontosan fizeti. De a párttagsággal nemcsak ez az egyetlen kötelezettség jár. Mindenkitől elvárható, hogy tehetségéhez, tudásához mérten kapcsolódjék a pártszervezet életébe és munkájába, segítsen a nehézségek, a gondok leküzdésében. A sajátos helyzet, az objektív körülmények, az állandó utazás, a sok túlóra ellenére több felelősségtudattal, aktív közreműködéssel szükséges keresni, kutatni a legjobb módszereket a pártmunkában is. A kommunistáktól — bárhová szólítsa is őket a kötelesség — mindenütt példamutatást várnak. S jogosan! Tudják, elismerik ezt ennél a vállalatnál is, csak éppen a gyakorlatban alakult mindeddig másként a helyzet. A pártélet, a pártszervezet munkája hatékonyabbá válhat, ha a hétfői taggyűlésen mindenki elmondja véleményét, s ezt olyan igénnyel teszi: hogyan tovább? Ehhez vár messzemenő támogatást a pártvezetőség, hiszen a pártmunka tartalma is csak akkor lesz kielégítő és eredményes, ha annak formálásából senki sem marad ki. TÓTH FERENC Vonatpótló autóbuszok Putnok—Bánréve között Értesítjük az utazóközönséget, hogy f. hó 17-ről, hétfőről 18-ra, keddre hajló éjjel pályaépítési munkálatok miatt Putnok— Bánréve között 23 óra 30 perctől 4 óra 30 percig a vasúton a személyszállítás szünetel. Az utasokat Putnok—Bánréve között Putnokról 0 óra 24 perckor induló és Bánrévére 0.36 perckor érkező vonatpótló autóbusszal továbbítjuk. Külön felhívjuk a Pogonyipuszta megállóhelyről utazó utasok figyelmét, hogy a vonatpótló autóbusz a héti elágazásnál áll meg és ezért az autóbuszra itt kell fel-, illetve leszállni. Vasútigazgatóság Eredményes a tbc elleni küzdelem Negyedszázada még népbetegségként tartottuk számon a tbc-t. Több százezer tuberkulózisos beteg volt hazánkban. Megyénkben és városunkban is tízezrek szenvedtek ebben a lassan sorvasztó tüdőbetegségben. Kormányunk ezért hirdette meg a felszabadulás után a tbc elleni küzdelem programját. Azóta rendkívüli eredmények születtek. Csupán az utóbbi öt évben — Borsodban és Miskolcon — kétezerrel csökkent a tbc-s betegek száma. Idén év elején már mindössze 7 ezer 527 tüdőbeteget tartottak nyilván egészségügyi szerveink. Tanácskozások az ÉÁÉV-nál Kevesebb volt a munkáskéz, kisebb nyereséget képezhettek Főépítésvezetői tanácskozáson, s ezt követően a műszakiak konferenciáján, majd brigádvezetői tanácskozásokon vitatták meg az Északmagyarországi Állami Építőipari Vállalat vezetői a munkák különböző szinteken dolgozó irányítóival a vállalat első félévi tevékenységét, valamint második félévi feladatait. A vállalat első félévi teljes termelési tervét — az előző esztendő azonos időszakához képest jobb eredménnyel — 93,7 százalékra teljesítette. A tervéhez viszonyított lemaradás okai között nem kis szerepet játszott az, hogy a létszámtervét is 96,5 százalékra teljesítette, mivel a szükségesnél átlag nyolcvannal kevesebb munkással rendelkezett. Ennek következménye a többi közt az is, hogy bár az árbevételi tervet teljesítették, a tervezettnél kevesebb nyereséget tudtak képezni. Az említett megbeszéléseken a hiányosságok megszüntetésével együtt arról is sok szó esett, hogy a vállalat eleget kíván tenni a kormányfelhívásnak, amely szerint az árvíz okozta károk pótlására a nemzeti jövedelem egyszázalékos növelésére van szükség. Örvendetes, hogy mind a műszakiak, mind pedig a brigádvezetők számos észszerű javaslatot tettek a vállalat egész éves tervének túlteljesítésére. Aktivitásukra jellemző például, hogy a különböző főépítésvezetőségeken dolgozó 180 brigádvezető közül a külön-külön megtartott három-négyórás tanácskozásokon 74 részéről hangzott el megszívlelendő javaslat. Mint a vállalat gazdasági és párt-, valamint szakszervezeti vezetői mondják: Nem panasznapok, hanem tartalmas termelési értekezletek voltak a tanácskozások. A terv teljesítése és a nemzeti jövedelem növeléséből való sikeres részvállalás végett elhangzott javaslat a létesítmények határidő előtti átadására, a munkaidő-kiesések csökkentésére, a munkák jobb megszervezésére, ami növeli az élőmunka hatékonyságát stb. Az üzemi demokrácia érvényesülését is szolgálták e tanácskozások, hiszen lehetőséget nyújtottak arra, hogy a problémák megoldásához a termelés közvetlen irányítói is hallathassák szavukat. S mert jól éltek e lehetőséggel, remélni lehet: év végéig a hiányosságainak pótlása mellett a kormányfelhívásnak is eleget tud tenni a vállalat. T. I. ASZODY JANOS A kriminalisztika kalandos története Holttest a börtönudvaron Az FBI tizennégy évig várt. 1958 őszén végre került egy tanú, aki hajlandó volt Vitone Genovese ellen vallani A New York-i rendőrség letartóztatta Elmer Bürkét, aki Lucky Luciano és Albert Anastasia személyi testőrei közé tartozott, most pedig közeli munkatársa volt Genovesének. Burke letartóztatását a legnagyobb titokban tartották, a börtön nyilvántartásában álnéven szerepelt, s mindössze néhány FBI-ügynök tudta, milyen szerep vár Burkére. A gengszterizmus ellen küzdő amerikai törvények megengedték, hogy azok a bűnözők, akik hajlandók „beszélni”, ne vádlottként, hanem koronatanúként jelenjenek meg a perben. Genovese, amikor letartóztatták, nevetve mondta: „Nem számít, bocs, hamarosan visszatérek!” Genovese nem véletlenül volt olyan biztos a dolgában. Tizenegyszer jelent már meg vádlottként a törvény előtt: négyszer emberölésért vagy emberölésre való felbújtásért, kétszer adócsalásért és ötször kábítószer-csempészésért. Tizenegyszer tartóztatták le és ugyanannyiszor szabadon engedték. Miért? Bizonyítékok és tanúk híján. Egyetlen egyszer fordult elő, hogy bizonyos Harry Westen hajlandónak mutatkozott tanúskodni, azonban éppen a tárgyalás napján elrabolták és meggyilkolták. Elmer Burke őrizetét körültekintően szervezték meg, nehogy ő is Harry Westen sorsára jusson. 1958. december 2-án délben kihozták a cellájából és felvonóval szállították a 16. emeletre, ahol a főügyész várta. Itt, a folyosón hirtelen megjelenik egy jól öltözött, rendkívül erélyes úr, meglobogtat az őrök orra előtt valami engedélyfélét s követeli, hogy pár percig négyszemközt beszélhessen a tanúval. Az ismeretlen betuszkolja Bürkét a 16/384-es cellába. Figyelem! Ez az egyetlen cella, amelynek ablakán nincs rács. Eltelik két perc, öt perc, tízperc; a hosszúra nyúlt „rövid beszélgetés” még tart, amikor hirtelen felüvölt a börtön szirénája. Az őrök berohantak a 16/384-es cellába, ámde a cella üres! Lent az udvaron viszont egy felismerhetetlenségig összezúzott hulla fekszik: a koronatanú. Másnap meghalt Pietri Mugnani is, aki letartóztatása után — állítólag — „csipogott”. A New York-i központi börtön kápolnájában istentisztelet közben szúrták le. A „geng” megvédte főnökét, Genovese ismét megszabadult. Később azonban Genovese mégsem bizonyult eléggé szemfülesnek: a kábítószercsempészek tömeges lebukásának időszakában hurokra került s tizenöt évre bevonult a New York-i központi börtönbe, ahol aztán Joe Valachival is találkozott. Szabadulása után Vitone Genovese csendben éldegélt egy kis villában, New York mellett, s itt is halt meg, ágyban, párnák között, 1969 februárjának egyik hófergeteges napján. A Cosa nostra az alkoholtilalom emlőjén nevelkedett. Ma a „bűn szindikátusai” — mert a Cosa nostra a legnagyobb ugyan, de nem az egyetlen — áttértek a kábítószer-kereskedelemre, amely talán még a szeszcsempészetnél is jobban jövedelmez. (Folytatjuk.)