Déli Hírlap, 1978. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1978-05-02 / 101. szám
ÖidemÚíhio Schwajda György: Segítség Nem mindig szerencsés dolog műfaji meghatározásokon lovagolni, ezúttal azonban nagyon fontos, hogy eleve tisztázzuk Schwajda György drámájának műfaját. Egyébként óhatatlanul tévútra jutunk, s forgalmi engedélyt adunk a szociális demagógiának, mely a munkásosztály elferdített ábrázolását, szép társadalmi törekvéseink megcsúfolását vetheti szemére az írónak és a rendezőnek. Így hát jónak tartjuk kimondani : Schwajda abszurd komédiát írt. A kancsal szándékú metaforákkal spekuláló darabok, parabolák után végre egy olyan mű, ami nem az „áthallásokra” épít, hanem elmondja mindazt, ami szerzőjét dühíti, bántja. De, hogy mindezt jobbára lássuk, hogy szisszenjünk minden kis szilánkhoz, az író kinagyítja — ad abszurdum viszi a dolgokat. Tükrében —, mely torzít és felnagyít — félelmetessé válnak társadalmunk arculatának piciny pörsenései is. És jó, hogy ezeket így látjuk, mert az ártalmatlannak látszó pattanásocskák is okozhatnak olyan fertőzést, mely az egész szervezetet megviseli. A dráma mondanivalója egyébként didaktikusan egyszerű és világos. Sokszor nem megfelelő emberek — félreértve, vagy félremagyarázva a humánus célokat — rosszul segítenek. Az ilyen segítség morálisan káros; visszájára fordítja társadalmunk alapvető törekvéseit. Vagyis: demoralizál. Persze egy tételből nem egykönnyen születik esztétikai minőség. Schwajda azonban megtalálta publicisztikus hevületű gondolatai számára a megfelelő drámai formát. Ez a reálszituációkat teremtő, de a jeleneteket a képtelenségbe juttató dramaturgia nem ismeretlen. Schwajdának megvannak a szellemi elődei, az író jól ismeri őket, mint ahogy —, s ez nem kis dolog! — ismeri a színpadot is. S miután nagyon ihletett rendező vette kezébe a drámai anyagot —, aki azt szürrealisztikus látomásokkal gazdagította — izgalmas produkciónak lehettünk tanúi. Pedig jócskán találkozunk zsurnalisztikus közhelyekkel (nem a munka a lényeg, hanem a papír; a szagvakok kiáltanak leghangosabban bűzt; belelassítunk futásunkba, hogy bírják főnökeink a versenyt, stb.), csakhogy ezeket valóságos helyzetben mondják ki karikaturisztikus figurák, s így többszörösen is gellert kapva csapódnak be. Egy mindenesetre világos: negatív segítség nincs. E abszurdum. Mint ahogy építeni sem lehet úgy, hogy kő kövön ne maradjon. Tudniillik az nem építés, hanem rombolás. Schwajda drámájában ilyen rombolást végez a szervezett segítő szándék. Mert rugóit kincstári jóság paragrafusízű , humánum, pszichopata, valamint kompenzálni akaró (vöröskeresztes ember, tanácsi előadó, Polgárné) indulatok mozgatják. Sajnos, legjobb törvényeink is ellenünk fordulhatnak sarlatánok kezén. De hát mindezt nem nehéz megfejteni a nézőnek. Problémája gondolom ott adódik, mikor a börtönből szabadult EMBER —, akit a segítség tett anyagilag és erkölcsileg tönkre — némi belső harc után, fogja az itallal teli vödröt és felhajtja. Tehát nem örül a lakásnak?, a viszonylagos jólétnek? a tévének? az emberibb élet ígéretének? — kérdezhetnénk. S kérdezzük is. Nem, Józsi nem örül! Mert megsokkoltatott, mert sikerült mindent elnémítani, kialtatni benne öntörvényű emberségből. Józsinak ital kell —, s ezt az asszony tudja —, hogy kommunikatív viszonyba kerüljön ismét családjával. Hát ez bizony félelmetes. De hát ne egy az egyben nézzük,s mindjárt hitelessé válik. Arra gondoljunk, hogy az egyéniséget nem lehet (a legjobb szándékkal sem) megerőszakolni, hogy az egyének fejlődéstörvényeit ismerve lehet csak segíteni, hogy van fokozatosság, s hogy az új erkölcsök, az új kultúra elsajátítása hosszú folyamat — a szociológusoktól támogatva ki merem mondani — intergenerációs folyamat. Az eddigiekből talán nyilvánvaló, hogy a drámát csak halálos komolysággal szabad játszani. Itt mindenki nagyon fontosnak tartja szerepét; mindenki igyekszik azt a bizonyos katedrálist saját igazságaiból felépíteni, így aztán fura, groteszk, sőt hátborzongató dolgok sülnek ki. A színpad ennek ellenére (és ez a rendező legnagyobb érdeme) mégsem válik panoptikummá. Vagyis senki nem kap felmentést, mert annyira mindenki ember, hogy felelőssé tegyük tetteiért. Az író is és Beke Sándor rendező is mélységesen szereti Az asszonyt, akin segítenek és Az embert, aki miatt segítenek. A rendező éteri álomképekben mutatja meg (sokat segítve ezzel az írónak) erkölcsi tisztaságukat, a műfaj kívánalmai szerint rendhagyó, de szép életüket, s romlásukat is. Gyöngyössy Katalin és Blaszcó Péter feladata rendkívül bonyolult. Mindkettőjük számára nagy-nagy erőpróba ez a sajátos emberábrázolás, mely egy pillanatnyi lazítást nem enged. A feladat nehézségét növeli Schwajda kopogó, kancsaiul asszociáló szövege, furcsa (néhol öncélú) nyelvi leleményei. A késleltetett asszociációkra épített dialógusok egyébként olykor el is lankasztják az előadást. Mindemellett két vezető színészünk alighanem a mostani szezonban nyújtott legjobb alakítását köszönheti ennek a kemény próbafolyamatnak, mely az előadást megelőzte. Gyöngyöst tört, törődött, de tiszta emberséggel és — tőle ritkán látott — csillogó derűvel, egyetlen érintésre felvillanó humorral. Nincs benne semmi szentimentalizmus, önsajnálat. Csak sokkoló kín, megrendítő bánat és valami nagy-nagy csodálkozás: istenem, hát ez is lehetséges. A házaspárt mindig úgy hallgatjuk, hogy felelevenítenek valamit a tegnapból. A férj úgy látja saját tetteit, ahogyan az asszony leírja, elmeséli. A férfinak tehát újra és újra találkoznia kell önmagával. Blaskó ezeknek a találkozásoknak — melyek mindig úgy kezdődnek, hogy „na mi újság Aranka” — a groteszkségét, izgalmát olyan egyszerű természetességgel sőt naivitással tárja elénk hogy azonnal megértjük, mi köti az asszonyt ehhez a férfihez. Ők ketten egy zárt világ, szűk horizonttal, de tulajdonképpen boldog világ. (Különösen, ha a három gyereket is elhelyezzük ebben a körben.) A többiek a segítési manipuláció mozgatói, részesei. Említettem, hogy mindannyian kompenzálni akarnak valamit. Leginkább saját elrontott életüket. Van akinek erre több lehetőséget kínál a szerep, másoknak kevesebbet. A népes szereplőgárdából a szélütésesen futó Demeter Hedviget említjük elsősorban, akinek kéjes, szinte érzéki öröm a „segítés”. Ennélfogva visszataszító és félelmetes. Méltó „segítő” még a roncsolt lelkű vöröskeresztes és a tört gerincű tanácsi ember. (Simon György, illetve Bánó Pál.) Igen jó karakterfigurát formál M. Szilágyi Lajos (Brigádvezető) és Somló István (Riporter). Lenkey Edit folyosói öregasszonya, mint fojtogató kísértet bűvöl bennünket. Leginkább némán. De hát minek is kellene beszélnie. Ugyancsak erőteljesen van jelen Szabados Ambrus a függőfolyosók labirintusában. A díszlet — a szófelakásos bérház — kitűnő konstrukció. A térteremtés mestermunkája. (Székely László.) A zene és a hangeffektusok (Selmeczi György) pótolhatatlan dramaturgiai segítséget adnak. A rendező játékmesterként is biztos kezű művész. GYARMATI BÉLA Sas (Tóth Imre rajza) (A Munkaibrázolás a képzőművészetben című kiállításról) Veres, Veres, Vörös? Régies írású családnevek kiejtése A magyar nyelv hetének ankétjain sokszor feltette a hallgatóság a kérdést: ezt, vagy azt a régies írásmóddal leírt családnevet hogyan kell kiejteni. A kérdés jogos, mert bizony e téren nagy a fonetikai zűrzavar. A legtöbb gondot az „ő” hang régi időkből megmaradt jelölésmódja okozza. Az Eötvöst, az Eördöghöt, az Eörsyt általában helyesen Ötvösnek, Ördögnek, Örsynek ejtik, de a Thewrewket nem mindig mondják Töröknek, a Weörest Vörösnek, a Beöthyt Bőtinek, a Dessewffyt pedig gyakrabban ejtik Deserfinek, mint helyesen Dezsőfinek. A Széchenyi, Széchényi név ejtésével viszont általában nincs baj, majdnem mindenki Szécsényit mond. Ezzel szemben írásban nem mindig helyesen váltogatják a kétféle betűsort: a könyvtáralapító Széchényi Ferenc két é-vel írta nevét, a nagy reformpolitikus Széchenyi István é-vel és e-vel. A ch általában cs-nek ejtendő: Madách , Madács, Zichy , Zicsi, Forgách , Forgács. Van azonban kivétel is: Kulich Gyula vezetéknevét a családi hagyománynak megfelelően Kulichnak kell ejteni; a család ebben a formában használja nevét. Az y, az ny és az ly is sok fonetikai bonyodalom forrása. Baj, ha a Bay nevet Bajnak ejtjük. Baji a helyes. Ugyanígy a Háyi Háji, Vay , Vaji. Ladó János, a kiváló nyelvész hasonló példákat sorolva megjegyzi: a Loy név kivétel, azt nem Lojinak, hanem Lojnak kell mondani. Hasonló kettősséget mutat az ly hangértéke is. Az Áprily, Finály, Mály, Reguly, Thököly nevek ejtése Áprili, Fináli, Máli, Reguli, Tököli, ezzel szemben a Kodály, Korbuly, Zugoly nevekben az ly j-nek hangzik. Az ny is kétarcú a családnevekben. Ladó példái: Arany, Bőzsöny, Mudrony, Hány Istók nevének ejtése ny-re végződik, viszont a Jany, Jány családnevek Janinak, Janinak ejtendők. Prágai zenei fesztivál Az idén immár 33. alkalommal rendezik meg a prágai zenei fesztivált. Az elsőt 1946-ban tartották , az akkor ötvenéves fennállását ünneplő Cseh Filharmónia tiszteletére. Azóta ennek a rendezvénysorozatnak évről évre nőtt a vonzereje, tekintélye nem csak Csehszlovákiában, hanem szerte a világon. Mint minden évben, a fesztivál az idén is május 12-én, az újkori cseh zene megteremtője, Smetana halálának évfordulóján kezdődik. A programban Smetana művei mellett olyan neves zeneszerzők alkotásai szerepelnek, mint Beethoven, Mozart, Csajkovszkij vagy Debussy. De megismerkedhet a közönség a kortárs csehszlovák zeneszerzők darabjaival is. műsor KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer mat — 12.S3: Melódiákoktól. — Közben: 13.10: Törvénykönyv. — 14.00: Szeles a Balaton vize... — 14.20: A koppányi aga testamentuma. — 14.30: Éneklő ifjúság. — 15.00: Hírek. — 13.10: Verbunkosok, nóták. — 15.44: Magyarán szólva. — 16.00: Útközben. — 16.03: Harsán a kürtszó! — 16.33: Bemutatjuk új felvételeinket. — 17.00: Hírek. — 17.07: Hat év után a Hatokról. — 17.32: Lalo: Spanyol szimfónia. — 13.00: A Szabó család. — 18.30: Esti Magazin. — 19.13: Rita Gorr és Wolfgang Anheisser énekel. — 19.55: Az erőszak bűvöletében. — 20.25: Népzenei haragos újság. — 21.03: Kilátó. A Rádió világirodalmi folyóirata. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának hangversenye. — 24.00: Hírek. — 0.10: Molnár György, Kóbor János és Sülyi Péter táncdalaiból. Petőfi rádió: 12.00: Népdalok. — 12.30: Hírek. — 12.33: Arcképek a bolgár irodalomból. — 12.50: Hangszerszólók. — 13.28: Növénykedvelőknek. — 13.33: Balázs Árpád—Kövesdy János: Piros tavasz. — 14.00: Kettőtől hatig... A Petőfi rádió zenés délutánja.* — 18.00: Andor Éva és Bendi Zsolt operettfelvételeiből. — 18.30: Hírek. — 18.33: Boross Jolán és Győri Szabó József nótákat énekel, Ráduly Árpád gordonkázik. — 19.15: I. László király emlékezete. — 19.25: Jó estét, gyerekek! — 19.30: Csak fiataloknak! — 20.30: Hírek. — 20.33: Irodák éi kirándulások. — 21.04: Szimfonikus könnyűzene. — 21.35: Az M7-es és az Apostol együttes hangversenye. — 2.30: Hírek. — 22.33: Tíz perc külpolitika. — 22.43: Farkas Ferenc: Lavottaszvit. — 23.00: Egy óra dzsessz. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Varsányi Zsuzsa. — Az igazságügy fóruma. A gazdasági társulás. Dr. Tímár László előadása. — 18.00— 18.30: Észak-magyarországi Krónika. — Operarészletek. — Lap- és műsorelőzetes. Televízió, 1. műsor: 16.30: Hírek. — 16.35: A fasizmus ellen. — 16.50: Gyógyszerekről — autósoknak. — 17.00: Dél-alföldi Krónika. — 17.30: Mindenki iskolája. — 18.35: Nyitott boríték. — 19.10: Esti mese. — 19.20: Tévétorna. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Autók és emberek. — 20.45: Emma. — 21.30: Filmszem. — 22.20: Tv-híradó 3. — 22.30: Tv-Tükör. Televízió, 2. műsor: 20.01: Prágai üdvözlet. — 21.05: Tv-híradó 2. — 21.25: Rohan az idő. — 21.50: A kaukázusi fogoly. Szlovák televízió: 16.00: Francia nyelvlecke. — 16.30: A Szovjetunió történetéből. — 16.55: Jégkorong-mérkőzés. — 19.50: Ameddig csak élek. — 21.20: Dalok. — 21.30: Híradó. — 22.00: Musica viva. Miskolci Nemzeti Színház (£ 5): Az öreg hölgy látogatása. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE A fekete kalóz Szí. olasz film Másfél helyár! Kezdés: 14 órakor Földiek Mű. szí. szovjet film Kezdés: hn 6, 8 órakor SAGVARI Pillangó I—II. Szí. amerikai film 18 éven felülieknek! Dupla és másfél helyár! Kezdés: 16 órakor GÖRÖMBÖLY-KRÚDY Minden bizonyíték ellene szól Mb. szí. szovjet film Kezdés: 6 órakor SZERDA Kossuth rádió. 8.00: Hírek. — 8.20: A mai nap kulturális programjából. — 8.27: Szocialista brigádok akadémiája. — 8.54: Zenevár. — 9.09: Együtt könnyebb! — 9.19: Jancsi és Juliska. Részletek Humperdinck operájából. — 10.00: Hírek. — 10.05: „Nyilaikék”. — 10.40: Válaszolunk hallgatóinknak. — 10.55: Zenekari muzsika. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Dalok a Dühös múzsa című hanglemezből. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.33: Dzsesszfelvételekből. — 9.00: Nóták. — 9.00: A 04. 03. 07 jelenti. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.30: Hírek. — 11.33: A Szabó család. Televízió, 1. műsor: 7.55: Tévétorna. — 8.00: Iskolatévé. — 10.25: Delta. — 11.05: Emma. — 11.50: Lehet egy kérdéssel több? — 12.20: Utak és kalandok. KOSSUTH Kihajolni veszélyes! Szí. magyar film Kezdés: 13, hn5, 7 órakor HEVESY IVÁN FILMKLUB Ilyen hosszú távollét Francia—olasz film Kezdés: 15. 17 órakor FÁKLYA Vihar a szárazföldön Mb. szí. szovjet film Kezdés: f5, 11 órakor PETŐFI A kincses sziget Szí. angol film Kezdés: f5,7 órakor SZIKRA A fekete fák ollójában Szí. szovjet film Kezdés: 5 órakor A fekete kalóz Szí. olasz film Másfél helyár! Kezdés: 7 órakor TÁNCSICS A rézhegyek királynője Mb. szí. szovjet film Kezdés: 15, 17 órakor Színes tévét nyerhet a tévéfesztiválon A MAGYAR TELEVÍZIÓ, a VIDEOTON gyár és a DÉLI HÍRLAP rejtvénypályázata Tíz héten át minden hétfőn három kérdést közlünk. A helyes válaszokat beküldők között egy színes VIDEOTON televíziókészüléket sorsolunk ki a május 11-től 17-ig tartó tévéfesztiválon. Pályázati szelvény 10. hét 28. Hány adásnapja volt a televíziónak 1958 végén? .... 29. Mikor és melyik televíziós film nyert először fődíjat Mi 30. Melyik évben indult „A Hét" című műsor? A kitöltött pályázati szelvényeket — levelezőlapra ragasztva — legkésőbb csütörtökön szíveskedjenek postára adni. Cím: Rónai Sándor Művelődési Központ, 3501 Miskolc, Pf.: 53. (A 9. hét helyes megfejtései: 25. A tévé színes kísérleti adásai 1969-ben kezdődtek. 26. A negyedik „Riporter kerestetik” vetélkedőn Tóth Károly győzött 27. A miskolci filmfesztiválon 1964-ben szerepeltek először — külön kategóriában — tévéprodukciók.1