Déli Hírlap, 1986. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1986-05-13 / 109. szám

Szénbánya a napon lőellátásta szempontjából. Ezért a vállalat a jelenleg üzemelő radostyáni külfejtés befejezése után Vadai térségében nyit hasonló bányát. Emellett kutatásokat folytatnak más térségekben is, hasonló céllal. A radostyáni külfejtésnél —, ahol képünk készült — az év végén befejezik a termelést, és gondoskodnak a rekultivációról, a tereprendezésről és a termőtalaj visszahordásáról is. (Kertényi felv.) Borsodi Szénbányákilattermelésének alig 5 alékát teszi ki a külsel>l származó szén; meghatározó a vállalatnál a mélyművelés. A külfejtés azonban biztonsági tartalék, elsősorban a lakosság tüze Rákóczi utcában ilyreállítják a műemlék házat iskolc kevés műemlékiete közé tartozik a Rál utca 11. szám alatti, >s lakóház, amelynek leállításához hozzáláttak Műemléki Felügyelőség egyházi építésvezetőségeszakemberei. eredeti, 18. században ült, teknőboltozatos műki épület később, a 19. adban „összenőtt” az az akapubejáróval nyíló, letes résszel. Ez az emerész áthúzódott az ereeg földszintes épületre is. 1, a helyreállítás során az emeleti toldalékot elják, hogy visszanyerje beli formáját Ugyancsak ntják a másik épület leti részeinek tetőzetét és m szerkezetét is, de ezt bb visszaépítik. Lebontaz udvarban később lett toldaléképületeket is. Jenleg a bontást végzik, hozzáfoghassanak az új szerkezet összeállításához, iyet hódfarkú cseréppel ek be. tervek szerint az újraott emeleti részen, a takozóterem mellett venzodákat alakítanak ki, az eredeti szépségében leállított földszinti részkerülnek a hivatali helyek. A tervek szerint más a helyreállítás után Országos Műemléki Felelőség főépítésvezetősége kap majd itt helyet. Részükre alakítják ki az irodákat, a műtörténészek, restaurátorok dolgozószobáit lácstagi fogadóóra isnap tartja tanácstagi dóóráját Demjén Sánaz 1/5. számú pártalapvezetben (Kassai u. 86. 1), 17 órától. ogyan kezelik, s hogyan ártalmatlanná a ránkban és a környékén ékező veszélyes hulladék? Milyen feladatok rák az illetékesekre ezen? Ezekre a kérdéseks választ kapnak a Haas Népfront városi elsége mellett dolgozó köriet- és természetvédelmi íkabizottság tagjai. a tán délután három órakezdődő értekezletükön, inácskozáson szóba került, hogy mit tehet a nép, a környezetvédelem Az Ablakban a Technika Háza Épület legyen vagy park? Az Ablakba került pénteken a miskolci Tudomány és Technika Háza. A tévéműsor Miskolcról jelentkezett, s benne az építkezés ürügyén a várospolitika demokratizmusáról is szó volt. Nagy kár, hogy az Ablak ezúttal nem tárult ki, nem nyílt elég szélesre: néhány fontos, alapvető tényt nem ismerhettek meg a tévénézők a Tudomány és Technika Házát építők vállalkozásáról. Nem derült ki például, hogy ez a ház, a műszaki és agrárértelmiségiek otthona társadalmi összefogásban épül, egy soktagú operatív bizottság jó néhány éve munkálkodik megvalósításán. Ez azért lényeges tudnivaló, mert a ház közadakozásból emelkedik, s hogy sokan támogatják ezt a vállalkozást, azt az is bizonyítja: tavaly azért lehetett megtenni az első kapavágást, mert elegendő pénz gyűlt össze a több mint 90 milliós beruházás rajtjához. Rengeteg fórumot megjárt már a ház terve. Vitatkoztal róla a miskolciak akkor, amikor a város általános rendezési tervéhez kérték véleményüket, még akkor is, amikor az éves és a fél évtizedes társadalmi munkaprogramokat kellett közös erővel összeállítani. Lapunk hasábjain még azokat az ötleteket is megismerhették az érdeklődők, amelyeket aztán később maguk az ötletgazdák vetettek el. Épület legyen vagy park ? — ez volt az egyik alapkérdés, amiről a műsorban vitatkoztak. Ha hűek akarunk maradni a tényekhez, akkor a vagy-ot és-re kell cserélnünk, ugyanis, ha a Technika Háza felépül, akkor lesz a könyvtár előtti füves grundból, s a sportcsarnok előtti, napjainkra már kissé megviselt, felújításra megérett térből igazi park. Az operatív bizottság tagjai azt akarják elérni, hogy ez a tér valóban tér legyen, több annál, ami volt, akár a városképi értéket, akár a szemnek kellemes zöld arányát tesszük mérlegre. Sok mindent lehetne még mondani a házról. Például azt, hogy megépítése nemcsak az értelmiségnek ad méltó otthont, hanem esély a kongresszusi turizmusba való bekapcsolódásra is. Bizonyos, hogy nem mindenki ért egyet a hely kiválasztásával. De ma már Miskolcon szerencsére nem úgy állnak a dolgok, hogy a többség ellenvéleményére fittyet hányva megszülethetnének fontos várospolitikai döntések. Ha úgy tetszik, a szakmai, politikai vezetés kényszerült kompromisszumra a városlakók nyomására akkor, amikor az Avas keleti lejtőjét akarták zsúfoltan beépíteni. De a lakók protestálása miatt, nem épül meg a nyolcszintes irodaház a belváros szívében, és Tapolca részletes rendezési tervénél — amit többek között épp az ottaniak tiltakozása miatt vizsgáltak felül — a városi tanács végrehajtó bizottsága nem bólinthatott rá a két új feltáró út ötletére sem, mert azt minden fórumon ellenezték. A Tudomány és Technika Háza helyére néhány évvel ezelőtt még tízszintes szállodát terveztek. Hogy ebből nem lett semmi, az jórészt a városlakók tiltakozásának köszönhető A közéleti demokrácia iskolájának első osztályát iárjuk már jó néhány évtizede — mondták a műsorban. Meglehet, hogy ebből a tárgyból itt Miskolcon, sem doktorálhatnánk még, de a képzeletbeli bizonyítványba a Tudomány és Technika Háza esetében sem kerülhetne jogosan elégtelen..." (k—ő) A MISKOLCI VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 28. „Pislog,mint miskolci kocsonyában a kék A miskolciak számára közismert szólás elterjedésében nemcsak a szájhagyomány, hanem még két tényező is szerepet játszott. Miskolcról készült monográfiájában Szendrei János olyan képeslapot tett közzé, amely a 20. század elején jelent meg városunkban. A lapot nemcsak a helybeliek kedvelték meg, hanem országosan is elterjesztették a miskolci kocsonya hírét. A másik az a „Miskolci emlék” volt, amelyet Hollóházán gyártottak, s egy kisméretű tányér közepén békával, s felirattal ez jelezte a megtörtént, vagy megtörténni vélt eseményt. Hogy pislogott-e a miskolci kocsonyában a béka, vagy sem, mindmáig nem derült ki. Az viszont igen, hogy a helybelieknek és a betérő vendégeknek közkedvelt volt ez az étel, amelyet a sokadalmakon kívül a korcsmákban, vendéglőkben is feltálaltak, s természetes velejárója volt az avasi, a tetemvári és bábonyibérci pincézéseknek. A kocsonya közkedveltségére utal egy 1790-ből származó tanúkihallgatási jegyzőkönyv részlete. Az egyik tanú vallja: „Hallottam másoktól, hogy midőn Kőmíves József lármázott házának feltöréséért, akkor Víg Mária odahaza nem volt, hanem a Piaczon árult kocsonyát.” Szendrei János a miskolci esetet a következőképpen meséli el: „A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömörvidék és Budapest közötti felső magyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok, úgynevezett furmányosok közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbeeső állomása volt. Így rendesen a Szentpéteri kapuban levő Szarvas-,Törökfő- és a Magyar Huszárczímű kisebb vendégfogadókban szállottak meg éjszakára. Egy felső-gümöri tót furmányos is a Magyar Huszár—ba tért meg napszallakor. Vacsorát kért a korcsmárosnétól, mégpedig kocsonyát. Az asszonyka, akit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva Potyka Kati- beczéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti sötét pinczéből felhozott egy tányérral. Ebbe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal nekilát a vacsorának, és először is a tányér közepéről kikandikáló húst akarja konzumálni. De erre csak ijedten ejti el a villát és így kiált fel: — Jáj, Jáj, korcsmárosnsé, anak a kocsonyának szeme is van, sag úgy hunyorgatya felém! Potyka Kati asszony odabokázott és elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béke, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadításért. — No ennek pechje volt — mondá Kati flegmatikusan és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a körülményekhez képest. A különös jelenet nagy hahotát keltett, s jó időre kompromittálta a miskolci kocsonyát és azóta sok koponyát vertek be miatta” — fejezi be leírását Szendrei János. Hogy a szólás mennyire él, illetve élt Miskolcon, jól mutatja egy 1954-ben meghirdetett vetélkedő múzeumunkba került anyaga. A miskolci kocsonyával kapcsolatos kérdésre adott válaszok a városi folklorizáció jeles együttesévé állnak össze. Voltak, akik ismerve Szendrei leírását, az esemény színhelyét a Szentpéteri kapu egykori fogadóinak valamelyikébe helyezték. Mások a Három Rózsában, a Vörös Rákban és a Zöldfában vélték megtörténni. De a Korona Szálloda éppen úgy felvetődött, mint a tetemvári vagy az avasi pincék némelyike. Az avasi pincékkel kapcsolatban elhangzott, hogy 1848-ban egy akkor itthon járt képviselővel történt meg. Egy másik változat szerint az avasi vendéglős, aki kocsonyába fagyott békát tálalt fel, nem tudta elviselni a gúnyolódást, s szégyenében öngyilkos lett. Az eddigi ismeretek szerint számos miskolci fogadóban és pincében megtörtént az eset. Az „áldozatok” között éppúgy szerepel fuvaros, mint városi polgár, környékbeli földműves, vagy országgyűlési képviselő. Ugyanakkor a 18. században ez ugyanúgy megtörtént, mint a 19. vagy éppen a 20. században. Ezt a sokszínűséget mégis egységessé teszi az, hogy az eset megtörténtében senki sem kételkedik. A miskolciak magukénak érzik a kocsonyából pislogó békát. Dobrossy István (Sorozatunk következő része, egy hét múlva) Épül a keleti szárny A Tiszai pályaudvar állomásépületének a hatvanas évek elején lebontott keleti szárnya újjáépül. A 25 millió forintos munka két év alatt valósul meg, a kivitelezők, a MÁV Építési Főnökségének dolgozói eddig jó ütemben ténykednek. Az alapot kiásták, s elbontották a kiszélesítendő aluljáró régi lépcsőlejáratát is. A felépítendő keleti szárnyépületben az Utasellátó egységei kapnak helyet. Vasutasfiatalok rádiós vetélkedője Rádiós vetélkedőt rendeztek a hét végén az ország vasutasfiataljai. A hat vasútigazgatóság és a záhonyi üzemigazgatóság területén dolgozó ifjak az éter hullámain keresztül mérték össze tudásukat, szakmai, politikai és ügyességi feladatokat oldottak meg. A vetélkedőt tavaly a miskolciak találták ki, és szervezték meg, s hagyományt szerettek volna vele teremteni. A jelek szerint ez így is lesz ... Idén a pécsi igazgatóság volt a rendező, s ők is nyerték meg a versenyt (Kerényi felv.)