Délmagyarország, 1914. március (3. évfolyam, 50-75. szám)

1914-03-01 / 50. szám

1914, marcius 1. a sajtóreform az eredményt mindenki üd­vözölné. Talán még Zselénszki Róbert gróf is. Pedig ő gyűlöli a sajtót. laa"iEB*aaaaQBai(a!giiiaaaHiieaaBHBB(aBaaaaHaHBBBIiaBaa& DÉLMAGYABOBSZÁÖ Tizenhárom emberé egy nagyközség. (Saját tudósítónktól.) Olyan eset követ­­kezik itt, amire nem tudunk példát , ami csak nálunk eshetett meg. Dézna községről van szó. Pózna virágzó jagyközség, Arad megyében. Az utóbbi évek­­ben azonban a község nem virágzott, sőt ^enkezőleg: az emberek tömegesen is indul­­a­k Amerika felé. Alapos okuk volt a ki­váll­alásra. Egyszerűen nem tudtak megélni, 116111 bírták a családjukat eltartani. Dózna község ugyanis, mint erkölcsi tes­­tület, úgyis mint úrbéres község a múlt szá­­zad közepén több száz­­ holdból álló legelő, szántó és erdőterületet vásárolt az uradalom , 0l­i tulajdonosaitól, a váradi Török-csa­jtól.­­ A parasztok rendesen fizetgették a föl­­d­­ vételárát, mindaddig, míg az uradalmat Galíciából beszármazott Neugröschel ne­ Vű­ dúsgazdag 1 tőkepénzes­­ meg nem vásá­­r.0*1­3- Ettől kezdve megváltozott a helyzet. Úgy, ahogynem, a parasztok nem tartották . Pontosan a fizetési kötelezettségüket az­ nj­ajdonossal szemben, elmaradoztak az idő­­oz’ben esedékessé lett részletek megfizeté­­sével. Neugröschel megunta a dolgot és száz Vádat bepörölt a még hátralékos földek­llár hátralékáért. A pernek vége az lett, hogy a szegény isztok földjeire kiirták az árverést.­­Ekkor érdekes dolog történt, összeállt Vu tizenhárom legvagyonosabb parasztja az árverés előtt kifizették Neugröschelnek a harmincezer korona követelését és az árve­rést most már ők tartották meg és ők vették meg huszonhétezer koronáért a földeket. Ezek szerint a kétszázötvenezer koronát érő földeket a tizenhárom gazda ötvenhét­ezer koronáért szerezte meg. A következ­ménye természetesen a dolognak az lett, hogy a község lakosságának nagyobb része elvesztette a földjét és így kénytelen elhagy­ni a falut, mert a tizenhárom gazda nem hajlandó a parasztoknak hitelbe visszaadni a földjeiket. Neugröschel miután birtokát eladta, mindenét jó busás áron értékesítette, még jobban meggazdagodva elhagyta a községet, visszaköltözött Galíciába. 3. Gesztyné (elsápad): Jön! 12 A doktor (fogvacogva): Méltóságos asz­­nyom, még van idő! g| Gesztyné (dacosan): Nem! . . . Hej, de­­ ez a maga ajka! A doktor: Félek . . . lol­ A kocsi most fordult be az udvarra. A el ,Í ° J és az asszony visszafojtott lélekzet­­e|£ .C­satóznak és egymást nézik. Az ajtó 3e irányuló recsegő lépések­­ hallatszanak.­­Zor­r fölkel­és karját az orvos nyakához lédéig3' ^ d'oktort egészen megbénította az bong (kívülről): Mi az?... Ki van­­ ébren? Jusztyné (suttogva): A férjem ... I­llan8­’ Hé! ... Mi­ ez? . . . Maga van rá Margit? . . . doktor (nyögve): Istenem! bong: Margit? . . . Margit? . . . q 0tr>Pa ütés zaja; az­­ ajtó fölszakad.) h. (egy szürkeszakállu, erős, öreg eleven bámul be a szobába): Mi ez?... lehet. esztyná (a félig kábult orvos fejét kel­­bára )Szorítja és rémült tekintetet vet az , (ordítva): Mi az? kitépj .^ugrással az asszony mellett terem, ?e$ztona/J?.bó! a doktort és ledobja a földre. Dkegve támaszkodik az asztalhoz [sz5]­.£ ° r­>ült hátával olyan, mint ugrásra _nagy macska.) Nem dolgozunk a DMKÉ-vel! — A szabadoktatási­ bizottság ülése. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután öt óra­kor a városháza bizottsági termében ülést tartott a nemrég megalakult szabadokta­tási bizottság választmánya, Jánossy Gyula tanfelügyelő elnökléséve­l. Az ülésen a tagok olyan nagy számmal jelentek meg,­­hogy zsúfolásig megtöltötték a termet. Az ülés megnyitása után örömmel je­lentette az elnök, hogy egy hónap előtt ala­kult csak meg Szegeden a szabadoktatási bizottság és már most 501 rendes, 57 pár­toló és 9 alapitó tagja van. Az egyesületben Szeged társadalmának színe-java tömörült. A taggyüjtést továbbra is a legnagyobb erő­vel folytatják és reméli, hogy hamarosan meg fogja haladni a tagok száma az ezret. A si­kerben nagy részük van azoknak, akik a taggyű­jtés nehéz munkáját magukra vállal­ták és kéri a bizottságot, hogy ezeknek az érdemét jegyzőkönyvileg ismerjék el. Kö­szönet és elismerés illeti meg a helybeli saj­tót is, amely tág teret engedett mindig esz­­­­méik propagálására. A sajtót is jegyzőkönyvi Geszty (a földön fetrengő doktort nézi): Mi ez? . . . Mit akar ez itt? . . . (Hirtelen megfordul, meglátja az as­­­szonyt és torkon ragadva, fojtogatni kezdi.) Gesztyné (fuldokolva): Segítség! . . .­­ Megöl . . . (A doktor lassan föltápászkodik a föld­ről, az asztalihoz tántorog és a revolvert megragadja. Egy ideig nézi a tusakodó fér­fit, amint az többször falihoz veri a tehetet­len asszonyt. Aztán céloz.) Geszty (megtántorodva); Végem van!.... (Lezuhan a földre.) Gesztyné (szeme elől elfésüli pondere­­zett, hamvas haját): Meghal . . . Segítség! Meghal! . . . A doktor (eldobja a fegyvert): Csönd legyen, ha mondom! ... Ne ordítson! . . . Jobb, ha a csendőrséghez telefonoz . . . Vagy majd én . . . Ne ordítson, ha mon­dom! . . . Gesztyné (nyögve): Meghalt!... A doktor: Meghalt! ... Mi van azon? . . . Ebben a pillanatban, ki tudja, hány száz­ezer ember halt meg ezen a földön! Gesztyné: Meggyilkolta!... (egy szék­­be roskad és felhördül.) A doktor: Egyik halál oly­an, mint a má­sik .. . Menjen, ébressze föl a cselédséget. Én nem tehetem, mert félek a kutyáktól... Na, menjen! . . . (Brutálisan.) Menjen, ha mondom! elismerésben részesítik az elnök indítvá­nyára. Az elnök ezután beszámolt az eddigi ak­cióral. A törvényi hatósági bizottság 800 ko­rona évi segélyt szavazott meg az egyesület részére. A pénzintézetekhez intézett felhívá­soknak azonban még nem lett eredménye, de innen is nagyobb összegek befolyását remé­lik. Az elnökség kezdeményezésére a katho­­likus tanítóképezde hangversenyt rendezett szép eredménnyel. 232 korona folyt be a hangversenyen. Ennek fele a szabad oktatási bizottságé, a másik fele pedig a tanítóképez­de segélyalapjáé. Az egyesületnek most már azon kell lenni, hogy működését mielőbb megkezdhes­se. A szabadoktatási bizottság sok kultur­­m­unkát vett föl programjába és csoportokba osztályozza ezeket. Az előkészítő bizottság már össze is állította a különböző osztályok listáját. Ezek a következők: 1. Ismeretterjesztő népies előadások osz- 60 taggal. 2. Munkásgimnázium osztálya; 60 tag­3. Patronázsügyi osztály; 74 taggal. 4. Ifjúsági egyesületek osztálya; 68 tag­ 5. Népkönyvtárak osztálya; 72 taggal. 6. Népegészségügyi osztály; 68 taggal. 7. Népházak osztálya; 74 taggal. Ezenkívül még két tanyai osztály felál­lítását is elhatározták. Az osztályokat rövi­desen össze fogják­­ hívni. A tisztikar össze­állítása hiányos volt. Ezt az ülésen kiegészí­tették akként, hogy ellenőrökké megválasz­tották: Klucsik István polgári iskolai igazga­tót és Sallay Jánost. Majd beterjesztették a költségelőirányzatot, amely szerint: tagdí­jakból befolyik 900 korona; kamat 22 koro­na; adományok 8131 korona; jövedelem a hangversenyből 115 korona. A kiadások ös­­­szege az egyes osztályok tételei szerint 1110 koronát tesz ki. Ezután érdekes vita következett. A bel­ügyminiszter ugyanis a hozzá felterjesztett alapszabályokat módosítás végett visszakül­­dötte. Az alapszabály egyik pontja ugyanis azt mondja, hogy a szabad oktatási tanács­nak a működése az állam­i felü­gyelete alatt áll és külső szerve a­­ közművelődési tanács­nak. A miniszter azt mondja, hogy külső szerv nem létezik és különben sem helyesli az egyesület megalakulását, mert itt van a DMKE, mely nagy vagyonnal rendelkezik, hatásos működést fejt ki és alig látszik kí­vánatosnak, hogy ez a fiatal intézmény a DMKE-vel­­ fölvehesse a versenyt. Epen ezért a miniszter azt kívánja, hogy mégis meg­csinálják ezt az újabb ilyen irányú egyesüle­tet, akkor az alapszabályokban mondják ki, hogy a DMKE-vel kapcsolatban állanak. Az ezer korona szubvencióra vonatkozólag le­iratában azt mondja a miniszter, hogy ezt hajlandó megadni, személyi kiadások fede­zésére. Somlyódy István járásbíró szólalt föl először ebben a kérdésben és röviden csak annyit mondott: abból nem kérünk, hogy a DMKE-vel együtt dolgozzunk! Jánossy Gyula: A nekszusnak csak ak­kor­­ lenne helye, ha tudnánk, hogy a DMKE hosszú időn keresztül eredményesen műkö­dött szegedi területen, így azonban nincsen értelme, hogy együtt dolgozzunk vele. Gallér Kristóf: Én azt tapasztaltam, hogy a DMKE a szabadoktatás terén Szege­den nem csinál semmit. Azért felkérjük az el­nökséget, hogy erről a minisztert helyesen informálja. Orkényi Ede dr.: Rá kellene tényleg mu­tatni arra, hogy a DMKE-nek más az inten­ciója és nem ugyanazt a hivatást akarja tel­gal. gal. ­í , a_ , Kárpitos árákMrHinel!rí szldfintíjr«i; BALOG Dús választék kész díván, ottomán, matracok, garnitúrák stb. — Javítások jótállással szaksze­rűen és olcsón eszközöltetnek. m EfCAHÖAl DÚS választék kész díván, Ottomén, matracok, kárm­tnc­iÍzlpf kárpitos-üzlet Kossut Lajos-sugárút 6. szám. Telefon 1203. sz. • • • • Ki its

Next