Délmagyarország, 1915. május (4. évfolyam, 103-128. szám)
1915-05-08 / 109. szám
Szeged, 1615. .május 8. Elpusztult az orosz gárda. A Tägliche Rundschau jelenti: Orosz lapok csaknem naponta az oroszoknak rengeteg veszteségével foglalkoznak. Fejtegetéseik során nemrégen arra a figyelemreméltó dologra utaltak, hogy az orosz gárda csaknem teljesen elpusztult. Az erről szóló panasz könnyen érthető, ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen állást foglal el az orosz gárda. Ez elit-csapat igazi értelemben, azaz mindenféle összeköttetés következtében nagy kedvezésben részesül, anélkül azonban, hogy tevékenységével különösen kitűnnék. A gárda tisztikard rokonságban van az ország legelőkelőbb családjaival és a legszűkebb összekötettésben a cári családdal. Azokban a tömeges gyászjelentésekben, amelyek a gárda elhunyt tagjairól az újságokban megjelennek, az ország legelső nemesi családjainak nevei olvasható. A gárdatisztek szociális és gazdasági tekintetben különös kedvezésben részesülnek és csaknem semmi közös dolguk nincsen a sorezredeik tisztjeivel. Amikor a gárdát a tannenbergi és a mazuri két nagy csatában rengeteg veszteség érte, akkor azt a hírt terjesztették el, hogy a gárdát visszavonták a harctérről. A hír teljességgel hihető volt,mert számítani lehetett arra, hogy a tisztek feleségei 'a legelső 'személyiségekkel való összeköttetésük következtében keresztül tudták vinni a gárdának a harctérről való elhelyezését. És valóban bizonyos gárdacsapatokat több hétre elszállítottak a krasznoje-szelói táborba, hogy ott pihenjenek. A gárda más részei a Varsó előtt folyt ütközetekben vettek részt és itt is nagy veszteség érte őket. Ott olyan tisztek estek el, akik a legelső családokból valók, mint például a Viraniskin hercegi családból (Nagy Péter anyja ebből a családból származott), a Lahovszki hercegi családból, amely Oroszország legelőkelőbb családja és Rurik közvetetlen és egyetlen leszármazója, a Szviatopolk-Mierszki családból stb. A legénység is elit csapat. A gárda a cár testőrségét alkotja mindenféle forradalmi ézelem ellen. Ha a gárda régi törzse elpusztult, akkor tönkrement Oroszország büszkesége és legfontosabb csapata és nem csak a cárti családot érte rengeteg veszteség, amely több családtagját vesztette el a gárdában, hanem a legsúlyosabb veszteség érte a háború mellett izgató egész orosz társadalmat. Fontos az a körülmény, hogy az orosz tábornoki kar csaknem teljesen a gárdából kerül ki. Oroszország irányadó körei a legnagyobb egykedvűséggel nézik a rengeteg emberveszteséget, de a gárda elpusztulását nagy csapásnak érzik, amely e háború borzalmasságát a legnagyobb veszteségnél is nyomatékosabban mutatja meg nekik. Az albánok Montenegró ellen, Szerajevo, május 7. Ideérkezett hírek szerint észak-albániai arnóták nagy haderővel vonulnak Montenegró ellen. Vukotics tábornok Plevljéből üettinjébe ment, hogy az ellentállást megszervezze. A bosnyák határon, Focsa körül, a montenegrói katonák lövészárkokat készítenek, hogy védelmi pozícióikat megerősítsék, de a kettős front révén helyzetük így is siralmas. Határerődítéseink időnkint meginduló tüzelése nagy veszteségeket okoz az egyébként is deprimált crnagorc seregben. DELMIAGYARORSZÁG. 3 A galíciai nagy győzelem, Bécs, május 6. Rieger Ferenc altábornagy a Neue Freie Presse legutóbbi számában fenti címén a következőket írja: A keleti hadszíntér jelenlegi helyzete megerősíti azt a többszörösen beigazolt igazságot, hogy a háborúban némi szabad katonai célok mellett — amelyek abban állanak, hogy az ellenséges haderőik legyőzése után az ellenség fővárosába kell törekedni és ott a béke föltételeit diktálni, egyúttal politikai célokat is szolgálni. Az a benyomásunk, mintha az orosz hadvezetőség a hadvezetését a háború kezdetétől fogva a fő hadműveleti célon kívül politikai célok , is ,irányították volna. Galicia elfoglalása, valamint a Kárpátok megszállására ugyanis azért törekedett, hogy ezen fontos hegység birtokbavétele által a Magyarország fölötti uralmat is biztosítsa magának. Végül Keletporoszország ellen is birtokszerzés céljából irányította hadműveleteit. Most jön a visszacsapás. Lehetővé vált számukra, hogy annyi erőt gyűjtsünk Oroszország ellen, amellyel végre kiegyenlíthetjük az ő eleinte oly rendkívüli nagy számbeli túlsúlyát. A német, valamint az osztrák-magyar legfőbb hadvezetőség mindenkor a háború fő célját: az ellenséges haderő legyőzését tartotta szem előtt és az ellenség azon különböző törekvéseinek, hogy mellékcéljait elérje, a védekezés okából annyit kellett engedni, amennyi föltétlenül szükséges volt. Most itt a pillanat, amikor ennek a helyes sztratégiának és taktikának a gyümölcsei élőben vannak. Ez abban mutatkozik, hogy abba a helyzetbe jutottunk, hogy az ellenség kárpáti főállását nyugdtgaliban oldalvédelmi állásának a benyomása, áttörése és visszadobása által a legsúlyosabb helyzetbe juttassuk. Hadvezetőségeink — a német és a mienk — jelentést tesznek a nyugatgaliciai élőhaladásokról, amiből kitűnik, hogy a nyugatgaliciai orosz front elleni hadműveleteink már tekintélyes sikerekre vezettek, úgy területnyerés tekintetében, mint a napról-napra szaporodó foglyok számát illetően. Abból is látszanak sikereink, hogy oly nagytömegű hadianyagot zsákmányoltunk az ellenségtől, hogy azoknak számszerű kimutatása e pillanatban még nem lehetséges. Különösen nagy lesz azonban ezen sikerünk által bekövetkező erkölcsi hatást és ennek a jelentősége annyival nagyobb lesz, mivel a Mitau, Szavle és Rossiciiétől keletre eső területen a hadműveletek szép haladást mutatnak, míg az oroszok támadásai Kálváriától délnyugatra és a Pilica-menti hídfők ellen az ellenség súlyos veszteségei mellett visszaverettek. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy támadásunk a Beszkidekben a lupkoviúton Marvitz lovassági tábornok vezetése alatt kedvezően halad, amiből arra következtethetni, hogy az oroszoknak a Kárpátokból való visszavonulása tekintélyes szélességi kiterjedésben van gólya matban. A hivatalos jelentések összefoglalásából galíciai támadásunkról a következő kép állíható össze: Az osztrák-magyar és a német csapatok a támadást az egész fronton — a Dunajec betorkolásától Cisna vidékéig — sikeresen folytatják. A május 2-án Görbéénél intézett sikeres támadás kiaknázása folyamatban van. A hetekig, sőt hónapokig tartó állásharc most mozgó harccá alakult át, mégpedig annak legélesebb formiájává. Az ellenséget, ahol megáll, rögtön megtámadják, okos terv szerint ,legföljebb néhány óráig folyik a küzdelem, utána pedig mindjárt energikus üldözés következik. Május 3—5-ig a szövetséges csapatok folytonos harc közben 30—40 kilométernyi kerületet nyertek kelet felé. Kiváló teljesítmény. A harmadik orosz hadsereg, megsemmisitettnek tekinthető. Csak kevés érintetlen csapat áll rendelkezésre a visszavonulás, a felhalmozott töméntelen hadianyag és nagy trón visszakozásának a fedezésére. A harmadik orosz hadsereg tartaléka mindjobban olvadóban; 50.000 fogoly és ennek bizonyára háromszorosa sebesült és halott. Részleteiben is hadállásunk mind a három szakaszon kedvező. A legnagyobb haladást harcvonalunk centruma tette, mégpedig a Görbééből Jósló felé vezető vasúti vonal mentén. Csapataink Jóslót megszállották és a Vislokát a várostól északra és délre átlépték. Az ellentállást, amelyet az ellenség a Vislokától nyugatra eső magaslatokon előre elkészített állásokban kifejtett, csapataink megtörték. A centrum déli szárnya Ziragrodon és Krempnán át győzelmesen előrenyomult azon út felé, amely a Dukla-szoroson és Duklán át Krosno felé vezet, Dukla községet megszállotta, nemkülönben az attól észak- és délkeletre fekvő magaslatokat. Csapataink itt alig 15 kilométernyire állanak a Jaslo— Sanok vasúti vonaltól, amely az orosz hadianyag elszállítása és megerősítéseik szállítása szempontjából a legnagyobb fontosságú. Még nagyobb a siker a Beszkidek és Erdős Kárpátok frontján. A mai jelentés szerint a Beszkidekben erős orosz csapatokat győzelemes csapataink oldaltámadása súlyosan veszélyezteti. Május 5. óta az orosz sereg, mely a Zboró—Sztropkó—Lupkov szakaszon állott, Magyarországból kivonult. Kérdés, vajjon lehetséges volt-e még Dukla irányban visszavonulni, a Zmigrod felől vezető út ,már május 4. óta nem volt igénybe vehető. A Dukla-szoroson át Dukla felé vezető út tegnap óta szintén nem tanácsos, mivel Dukla község a kezünkön van. Az Ondava völgyéből visszahúzódó orosz csapatok útja el van vágva és legfölebb Jasliskán át attól keletre térhetnek ki. Boroevics hadserege és Marwitz csapatai enegikusan üldözik a kivonuló oroszokat. A hátukban erős ellenség, előttük pedig végtelen trón oszlopok, amelyek feltétlen időt rabló torlódásokat okoznak, nyugatról a szövetséges csapatok oldaltámadásai s így ez ,a visszavonulás helyenkint derouttá fajul. A visszavonuló mozdulat ki fog terjedni most azokra az orosz erőkre is,amelyek Lupkovtól keletre állottak. A mai nap örvendetes eseménye Tarnov elfoglalásra. Ezzel ,az északi szakaszon is a mi javunkra dőlt el a küzdelem. A Dunajectől és Bitalától keletre eső magaslatok, amelyeket az oroszok oly makacsul tartottak, birtokunkban vannak. Az oroszok legerősebb támasza Nyugatlabdában össztörve. Most arról van szó, hogy ia Visloka alsó folyása-