Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1916-04-01 / 77. szám
4 ges károsodása nélkül meg is történhetik. Ugyancsak angol célok szolgálatába kerülnek a Portugáliában lefoglalt német hajók. A londoni sajtó ugyan fölötte fenyegető színben tünteti föl most teherár hiányát, de mint minden tendenciózus ügyben, itt is szóhoz jut a túlzás. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az angol sajtó a maga nagy szabadsága mellett mindig a legélesebb kritikával illeti a kormányintézkedéseket, amivel kétségtelenül előmozdítja a helyzet javulását. Hogy milyen nagy alkalmazkodási képesség szunnyad a modern népekben, magunkon is tapasztaljuk ez idő szerint. Erre való tekintettel Oppenheimer Ferenc dr. „Világgazdaság és nemzetgazdaság“ címen nemrégiben megjelent művében meggyőzően fejti ki azt a nézetét, hogy Anglia sem éheztető ki, még ha hosszabb időre záratnék is el a külvilágtól. DÉLMAGYARORSZAG Szeged, 1916. április 1. ság. A bizonyítás kiegészítését egyéb irányban, mint feleslegest, az Ítélőtábla nem rendelte el. A tábla Vucskov Lázár pópát szabadlábra helyezte, tekintettel arra, hogy a bizonyítás kiegészítése elrendeltetett. Amikor Szenttamáson „szvecsárt“ rendeznek az urak. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország február huszonhetediki számában, a törvényszéki tárgyalással kapcsolatban részletes tudósítást közöltünk a bácsszenttamási „szvecsár“-on történtekről. Az eset 1915. október 27-én történt. Zugoricza Velykó postamester háziünnepélyt rendezett a házi védőszentje tiszteletére és erre barátait is meghívta. Ott volt a mulatságon a község intelligenciája: a jegyző, a görögkeleti lelkész, a község legvagyonosabb földbirtokosa, egy mérnök és a házigazda ügyvéd fia, aki jelenleg katonai szolgálatot teljesít. Eleinte a háziszent méltóságának megfelelően folyt a mulatság, majd a társaság berendelte az ebédlőbe a postamesterhez munkára kiadott két orosz hadifoglyot, akikhez a jegyzőnél szolgálatot teljesítő hadifogoly is csatlakozott. A házigazda fia, — dr. Zagoricza Iván ügyvéd — széles jókedvében katonai gyakorlatokat végeztetett a foglyokkal, de Vucskov Lázár, a pópa, ezzel nem elégedett meg, hanem megölelte őket és boros poharat adott mindegyiknek. A társaság minden tagja, kezében boros pohárral, az orosz cárt és az orosz hadsereget éltette, majd az orosz néphimnuszt énekelték el. A bácsszenttamási urak duhaj jókedvének híre ment, sőt interpelláció alakjában, — Fernbach Károly képviselő útján — az országgyűlés elé került az ügy. A királyi ügyészség a btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző és az 1912-iki LX1I1. t.-c. 19. §. szerint minősülő nemzetiség elleni gyűlöletre való izgatás büntette és az 1913. XXXIV. t.-c. 2. §-ának 2. bekezdésébe ütköző nyilvánosan elkövetett királysértés vétsége miatt emelt vádat Dr. Zagoricza Iván gyakorló ügyvéd, Zugoricza Velykó postamester, Manejlovics Márk mérnök, Vucskov Lázár lelkész, Ivanics Izidor községi jegyző és Garanszky István földbirtokos ellen. A szegedi törvényszék Pókay Elek elnöklése alatt működő büntető tanácsa február 26-án tárgyalta az izgatással és felségsértéssel vádolt szenttamási urak bűnügyét. A vádlottak tagadták a terhükre rótt bűncselekmény elkövetését, de a kihallgatott tanúk ellenük vallottak. Ifjú Veronika szakácsnő, tanti előadta, hogy látta, amikor a pap és a többiek ölelgették az oroszokat; hallotta, hogy az urak az orosz cár egészségére ittak és az orosz hadsereget éltették. Bélák Kata szolgáló azt is hallotta, hogy a jegyző biztatta az oroszokat, hogy igyanak a cár egészségére. Becze Istvánná tanú hasonló tanúvallomást tett. Egy mentő tanú is volt, a postamester szobalánya, aki mindent magára vállalt, de a bíróság, — tekintettel arra, hogy ellentmondásokba keveredett, — nem eskette meg. A törvényszék mind a hat vádlottat bűnösnek találta és a következő összbüntetéseket szabta ki: Vucskov Lázár két évi börtön és 1200 korona, két évi hivatalvesztés, dr. Zagorka Iván, Zagorka Velykó, Manejlovics Márk és Ivanics Izidor egy-egy évi börtön, 600— 600 korona pénzbüntetés, egy-egy évi hivatalvesztés, Gavanszky István hét havi börtön és 200 korona pénzbüntetés, egy évi hivatalvesztés. A vádhatóság képviselője, dr. Horváth Jenő ügyész a Garanszky Istvánra kiszabott büntetésben megnyugodott; a vádlottak mind felebbeztek. Pénteken délelőtt tartotta meg a felebbviteli főtárgyalást a szegedi ítélőtábla Ringhoffer Lajos tanácselnök elnöklése alatt működő tanácsa. A vádhatóságot dr. Hubay László ügyész képviselte a két Zagoriczát és Ivanicsot dr. Vázsony Vilmos, Garanszkyt dr. Slezák Lajos újvidéki ügyvéd, a többi vádlottakat dr. Kószó István védte. A tárgyalásra a pápát a Csillagbörtönből vezették fel, ahol az ügyészség indítványára a törvényszéki tárgyalás óta letartóztatásban volt. A többi vádlott közül csak Ivanics jegyző jelent meg. Az iratok ismertetése után dr. Hubay ügyész kérte Görög István szenttamási postakiadó a vizsgálat során tett vallomásának felolvasását, amit dr. Vázsonyi ellenzett és indítványozta, hogy miután a tanúvallomásokban ellentmondás van, hallgassa ki a bíróság újra a tanukat.A bizonyítás kiegészítéseképen helyszíni szemle megtartását és a szvecsáron résztvett muzsikusok kihallgatását kéri a védő. Dr. Slezák csatlakozik védőtársa indítványához és a maga részéről kéri Bukur K. Dragomir törvényszéki szerb tolmács kihallgatását arra vonatkozólag, hogy a tanúk nem tudnak szerbül. Görög István kihallgatását is indítványozta, akivel azt óhajtja bizonyítani, hogy Garádszky a kérdéses alkalommal teljesen részeg volt. Dr. Kószó a három orosz fogoly tanúkénti kihallgatását kéri. Szakértő kihallgatását indítványozza annak megállapítására, hogy az újszerbek az ószláv nyelvet nem értik. Dr. Hubay ügyész ellenzi a bizonyítás kiegészítését a védők által előterjesztett indítványokra, miután azok nem vonatkoznak lényeges körülményekre. Ringhoffer Lajos tanácselnök a következőkben hirdette ki az ítélőtábla végzését. A bíróság a tanúk újbóli kihallgatását, valamint Görög István postakiadó tanúkénti kihallgatását elrendelte. A törvényszéki szerb tolmács kihallgatását is elrendelte a bíró Öngyilkos úrileány. (Saját tudósítónktól.) Pénteken délelőtt tíz órakor egy vámőr telefonon jelentette a rendőrségnek, hogy a Tisza-partján, a tápéi kaputól mintegy kétszáz méterre egy fiatal lány hullára bukkant. A holttest a parti fűzfákban fenakadt, ezért nem sodorta a víz magával. Tekintettel arra, hogy az utóbbi időben szinte járványszerűen térntek fel az eltűnések és alig múlt el nap, hogy fiatal lányok, vagy fiuk ott ne hagyták volna a szülői házat, a rendőrségen külön nyilvántartást vezettek az eltűntekről. Dr. Borbola Jenő bűnügyi kapitány magához vette ezt a jegyzéket és dr. Baneth Samu kerületi tiszti orvossal kiment arra a helyre, ahol a vámőr a hullát jelezte. Dr. Baneth megállapította, hogy a holttest egy 16—18 év körüli úrilányé. A hulla már oszlásnak indult, úgy, hogy a rendőrség az eltűntek rendelkezésre álló fényképei után nem tudta a holttest kilétét megállapítani. Alapos vizsgálat után végre dr. Borbola kiderítette, hogy a hulla nem lehet más, mint Fehér Ilona tizenhét éves kereskedelmi tanfolyam-hallgató, aki március 14-én tűit el. A ruházat azonos az eltűnt leányéval, sőt az ingében is bent van az F. J. monogram. Dr. Borbola intézkedett, hogy a hullát a belvárosi temető hullaházába szállítsák. A rendőrség az öngyilkos diák lány apját, Fehér Imre kondorosi földbirtokost táviratban értesítette arról, hogy lánya hulláját megtalálták. Fehér Ilona a női kereskedelmi tanfolyam felső osztályának volt a hallgatója és özvegy Szeles Kálmánnénál lakott a Fodor utca 8. számú házban. Március 14-én reggel, a rendes időben ment el hazulról az iskolába, ahol csak egy órát tartózkodott. Az első szünet után elment az iskolából és azóta nyoma veszett. A háziasszonya hiába várta, Fehér Ilona nem ment haza többé. Szelesné másnap bejelentette a lány eltűnését a rendőrségen és a szülőket is értesítette. Az iskolában a helyén megtalálták a retiküljét, amelyben egy búcsúlevél volt a szüleihez címezve. A levélben kérte szüleit, hogy bocsássanak meg neki, de nem tehetett mást, öngyilkos lesz, ne is keressék a holttestét. Közölte azt is a szüleivel, hogy a Tiszába ugrik. Fellér Ilonát a kétségbeesett apa kívánságára a rendőrség napokig kutatta, de minden eredmény nélkül, míg végre pénteken egy vámőr rá nem akadt az öngyilkos leány hullájára. A kis diáklány szentimentális természetű volt, sokat és mindent olvasott. Valószínűleg rosszul megválasztott olvasmányai zavarták meg annyira, hogy egy felsőkereskedelmi iskolai tanulóba halálosan beleszeretett. Ahogy tehette, felkereste a diákot, aki mindössze tizenhat esztendős. Mindig együtt voltak, sokszor órákig jártak karöltve, az elhagyottabb utcákban. Fehér Ilona mindig a kis diákkal szeretett vol-