Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-22 / 66. szám

Szeged, 1923 március 22. SZEGED Verekedések a budapesti egyetemen. Két napi szünet után ma ismét megnyíltak a budapesti egyetemek és főiskolák kapui. Saj­nos azok, akik nem a tanulásban látják az ifjúság feladatát, hanem a saját önző céljaik eszközéül akarják felhasználni, ma is arra iz­gatták a fiatalság egy részét, hogy folytassa tanulás helyett az igazoltatásokat. A Trefort­­kertben ma délelőtt az orvosi kar gyógyszerész­­tani hallgatóinak volt kémiai gyakorlatuk, 10 óratájt több idegen egyetemi hallgató ment be a tanterembe, akik rövidesen parázs botrányt rendeztek és felszólították a zsidó vallású egye­temi hallgatókat, hogy hagyják el a termet. A zsidó egyetemi hallgatók, hat fiatalember és négy leány, felkeltek a helyükről és elhagyták a termet. Künn a folyosón körülfogta őket,egy csoport s ólmos botokkal véresre verte. A Műegyetemen délelőtt Rejtő tanár tartott előadást. Éppen katalógusolvasás volt soron. Emiatt ma délelőtt pontosan megjelent minden hallgatója az előadáson. Már az előadás alatt a hallgatók egy része fenyegető magatartást ta­núsított, úgy hogy néhány zsidó vallású egye­temi hallgató ott is hagyta a termet. Amikor azonban előadás után a diákok kivonultak, a folyosón a zsidó hallgatókat összeverték. Az egyetemi ifjúság tüntetése ügyében a főka­pitányságon még tovább folyik a tényállás tisz­tázása. A fegyelmi osztályon ma délelőtt több egyetemi hallgatót hallgattak ki. A vizsgálat valószínűen már a holnapi nap folyamán be is fejeződik és Marinovich­ Jenő főkapitány jelen­tést tesz a vizsgálat eredményéről Rakovszky Iván belügyminiszternek. A hangulat, amint az megállapítható, úgy a rendőrségen, mint az egyetemi ifjúság köré­ben lényegesen nyugodtabb. A legerélyesebb vizsgálat. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A minisz­terelnök ma délután közel két órás kihallgatá­son fogadta az egyetemi ifjúság tizenkettes bi­zottságának küldöttségét és pedig dr. Hekler Antal és dr. Szily Kálmán egyetemi tanárokat, továbbá Nagy Ivánt, Balogh Bélát, Vér Tibort és Velcsov Györgyöt, az ifjúság vezetőit. A miniszterelnök részletesen és behatóan infor­­máltatta magát az ifjúság hangulatáról és kívánságairól. A kihallgatás eredményeként a miniszterelnök a küldöttség kérésének meg­felelően megígérte, hogy a vizsgálatot a leg­szélesebb mederben, a legrövidebb időn belül és teljes pártatlansággal fogja az illetékes ha­tóság lefolytatni és mindazokat az előterjeszté­seket, amelyeket a cél érdekében az ifjúság közvetlenül a belügyminiszter elé juttat, a kor­mány figyelembe fogja venni és a vizsgálatot ilyen irányban is ki fogja terjeszteni. Nincs változás a szegedi egyetemen. A szegedi Ferenc József-tudományegyetemen a mai napon nem történt semmi változás. Az egyes fakultások és épületek kapujaiban továbbra is folynak az igazoltatások, azonban a diák­őrségek már nem veszik olyan komolyan „hiva­tásukat“, mint két nap előtt. Az egyetemi hall­gatók hangulatából nyilvánvaló, hogy lassankint ők is megelégelték már az igazoltatásokat és inkább leülnének már az egyetemi padokba. A szombat este elhatározott három napi igazol­tatások határideje a mai napon lejárt és még egészen bizonytalan, hogy a holnapi nap folya­mán fenntartják e a kapuőrségek működését. Értesülésünk szerint az igazoltatások fenntartása, vagy megszüntetése budapesti parancstól függ. Sok zsidó vallású egyetemi hallgató a mai napon elutazott Szegedről, mert több helyen kijelentették előttük, hogy a húsvéti szünet befejeződése előtt nem sok reményük lehet, hogy látogathatják az előadásokat. Ugyancsak sok olyan hallgató is elutazott, akik nem tagjai semmiféle bajtársi egyesületnek. Az előadásokat — úgy, ahogy — ma is meg­tartották a professzorok, holott a padsorokban csak­ igen kis számban jelentek meg a tányér­sapkás hallgatók, akiket — értesü­ésünk sze­rint — »hivatalból rendeltek be“ az előadá­sokra, nehogy részvétlenség hiányában beszün­tessék az egyes előadásokat. Iparpártolásról lévén szó — négyszögölenként három kiló búzának megfelelő kedvezményes vételár ellenében. Korom Mihály kevésnek tartja a három kiló búzát, öt kilót javasol. Utána Wimmer Fülöp hosszabb felszólalása keretében kifejti, hogy akkor tesz tanúságot arról a közgyűlés, hogy pártolja az ipart, ha valóban kedvezményes áron engedi át a kért területet. Javasolja, hogy a négyszögölenkénti vételárat két kiló búzában állapítsák meg. Dr. Kovács József elvi ellensége minden földeladásnak, javasolja, hogy a vállalatnak örök bérletbe adják a földet. Somlyódi István, Hoffmann Ignác és dr. Begdon Károly felszó­lalása után a közgyűlés név szerinti szavazással úgy dönt, hogy a tanács előterjesztését Korom Mihály módosításával elfogadja, tehát a négy­­szögölenkinti vételárat öt kiló búzában állapí­tották meg, ami holdanként 1.280.000 koronát jelent. Az egyik bizottsági tag oda is mondta a közgyűlésnek, hogy „megint agyonütöttünk egy ipartelepet.“ A polgármester ezután a közgyűlést berekesz­­tette és folytatását csütörtök délutánra tűzte ki. „Ismét agyonütöttünk egy ipartelepet“. (A Szeged tudósítójától.) A tavasz hivatalos megérkezésének napján tartotta a város törvény­­hatósági bizottsága márciusi közgyűlését, szürke programmal és még szürkébb hangulatban. A márciusi közgyűlés tárgysorozata is a tavasz jegyében állíttatott össze a keddi előkészítőn. Az előrelátó tanács mindössze negyvennyolc tárgyat tűzött napirendre, de miért, miért nem, a tárgyalás annyira elhúzódott, hogy hat órakor még csak a harmincnegyedik pontnál tartottak és így a polgármester félbeszakította az ülést és a holnapi, folytatásra meginvitálta a bizott­sági tagokat. A közgyűlést egyébként fél öt felé nyitotta meg a polgármester. A havi jelentést hozzászó­lás nélkül tudomásul vették, majd áttértek a köriratok tárgyalására. Az egyik köriratot a sze­gedi kereskedelmi és iparkamara intézte a város közönségéhez az építkezések megindítása ügyé­ben. Kéri a kamara, hogy a törvényhatóság intézzen olyan szellemű feliratot a kormányhoz, mint amilyent a kam­ara terjesztett fel nemrégen. A közgyűlés hozzájárult a kamara kívánságá­hoz és a felirat megszerkesztésével a város taná­csát bízta meg. Székesfehérvár pedig arról ér­tesítette Szeged város törvényhatóságát, hogy feliratot intézett a nemzetgyűléshez a nemzet­gyűlés munkaképességénk biztosításáért. Azt kívánta, hogy a törvényhozás a személyes tor­zsalkodások, a meddő párttúhák helyett lépjen az alkotó munka terére. A közgyűlés kimondta, hogy hasonló értelmű feliratot intéz a nemzet­gyűléshez. Ezután Magyar József személyes kérdésben szólal fel. A legutóbbi közgyűlésen, amikor az üzemek egységesítését tárgyalták, hozzászólt a kérdéshez és kifejtette, hogy a tanács által javasolt ellenőrzés nem lesz jobb, mint az eddigi volt és véleménye szerint a javasolt ellenőrzés mellett ezután is milliók tűnhetnek el. A városi tisztviselők közül többen félre­értették szavait és kijelentésében gyanúsítást láttak. Hangsúlyozza, hogy sértő, vagy gyanú­sító szándéka nem volt, a városi tisztviselők iránt mindig a legnagyobb bizalommal viseltetett. Ezután a tanácsi előterjesztésekre került a sor. Horváth István újszegedi kertész meg­­felebbezte a tanácsnak azt a határozatát, amel­­­lyel a nagymarostői bérföldek árverését rendelte el és kimondotta, hogy az új árverésen egy­­holdas parcellánként tartják meg az árverést. A kertészeknek ezen a területen száznyolcvan hold bérletük van, csupa beruházott, faiskolákkal beültetett terület. Kéri a felebbező, hogy a város méltányos bérért hagyja továbbra is a kerté­szeknél a bérletet. A kérdéshez Vogel Ede szólalt fel. Javasolta, hogy a közgyűlés adjon helyet a felebbezésnek. A többség azonban a tanács elutasító javaslatát fogadta el. “Hosszabb vita fejlődött ki az asztaljavításokra szükséges tízmillió korona póthitel körül. Első­nek dr. Kovács József szólalt fel. A tanács aszfaltjavítási programját nem tartja kielégítő­nek. Hibáztatja, hogy a hatóság nem fordított elég gondot az aszfaltjavításra, mert nem lett volna szabad odáig juttatni ezt a kérdést, hogy ma már szinte lehetetlen a tökéletes megoldás. Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos el­mondta, hogy a meglévő 200.000 négyzetméter aszfalt 3—6 százaléka szorul javításra, körül­belül tízezer négyzetméter — egy négyzetméter javítása 5000 koronába kerül — tehát ötven­millióba kerülne, ami meghaladja a város anyagi erejét és éppen ezért a tanács csak kétezer kvadrátméter kijavítását határozta el. Magyar Péter a közlekedési szabályrendelet szigorú végrehajtását kívánja, mert ma már sok fuvaros a nehéz társzekerekre vékony kereket szereltet, ami leginkább pusztítja a flasztert. Bokor Adolf a tanács javaslatát fogadja el, mert a jelenlegi viszonyok között jobb megol­dást nem talál. A közgyűlés elfogadta a tanács előterjesztését. Az utolsó tanácsi előterjesztés körül támadt a leghosszab vita. Arról volt szó, hogy a Somló és Szilasi cég négy hold területet kért örök áron a várostól a Tisza-pályaudvar mellett keményfa-feldolgozó ipartelep céljaira. A tanács javasolta, hogy a kért területet bizonyos felté­telek mellett adja el a város, még pedig — 8 A sajtófőnök egyes lapok elvadult és durva hangjáról. A legutóbbi napokban a nemzetgyűlésen is szóvá tették, hogy egyes lapok olyan stílust használnak, amely még a legsötétebb Balkánon is párját ritkítja és amely teljesen és egészében kimeríti az izgatás fogalmát. Ezeknek a lapok­nak a durva hangjáról ma Ángyán Béla sajtó­főnök a „Magyar Országos Tudósító« munka­társának a következőket mondotta: — A legutolsó 5—6 hétben bizonyos sajtó­­orgánumok hangja annyira eldurvult, hogy az már a leghatározottabban veszélyezteti a kor­mánynak azt a munkáját, amelyet a konszoli­dáció érdekében határozottan eredményesen fej­tett ki. A sajtó eldurvulásának okát abban lá­tom, hogy minden kérdést akár a politikában, akár gazdasági téren, akár a mindennapi élet­ben, sőt még a jótékonyság terén is, a szélső­séges sajtóorgánumok mindekkor a zsidókérdés szemüvegén át nézik. A baloldali sajtó minden keresztény és nemzeti gondolat mellett történt intézkedést idegenkedéssel kisér s abba a sza­badságjogok megnyirbálását vagy antiszemitiz­must lát és a sorok között az ő fejlettebb zsur­nalisztikai technikájával büntetőjogilag nehezen megfogható módon, akkor, mikor egy vélt ve­szedelem ellen hadakozik, lényegében a nem­zeti gondolatot támadja. Másrészt a jobboldali szélsőséges sajtóorgánumok minden józan és a keresztény gondolat elárulását vélik látni s a következményekkel nem törődve, elvadult és sokszor oly durva hangot használnak, melyet kultúrnemzet sajtójában sehol sem találhatunk.­­ A kormány a sajtószabadságot a legtelje­sebb mértékben tiszteletben tartja és csak a legvégsőbb esetben nyúl azokhoz az eszközök­höz (kolportázsjog megvonása, lapbetiltás), ame­lyek a kivételes hatalom alapján rendelkezésére állanak. Hogy azonban ezeknek a visszás és külpolitikailag kimondhatatlan károkat okozó jelenségeknek a kormány véget vessen, előter­­jesztésemre a miniszterelnök magához kérette az ügyészség vezetőjét és jelenlétemben ezekre az állapotokra nyomatékosan fölhívta a figyel­mét. A miniszterelnök a legszigorúbb utasítást adta abban a tekintetben, hogy az ügyészség a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel aka­dályozza meg ezeket a túlkapásokat. Hang­súlyozni kívánom, hogy a miniszterelnök az utasítást nem egyes sajtóorgánumokkal szem­ben adta az ügyészség vezetőjének, hanem arra hívta fel, hogy kivétel nélkül minden sajtóorgá­nummal szemben ennek az intenciónak meg­felelően a legszigorúbban járjon el. — A talajvizek ügyében: Dr. Somlyódy István indítványt terjeszt a csütörtöki közgyű­lés elé a talajvízveszedelem ügyében. Javasolja, hogy a közgyűlés küldjön ki minden víz alatt lévő városrészbe egy-egy bizottságot, amely a házösszedüléseket megállapítsa és tapaszta­latairól részletes jelentésben számoljon be esetleg egy később összehívandó rendkívüli közgyűlésen. A tanács a bizottságok kiküldését nem tartja szükségesnek és így ilyen értelmű javaslattal terjeszti majd elő az indítványt.

Next