Szeged, 1923. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1923-10-02 / 223. szám

1923 október 2 SZEGED 3 A szegedi kereskedők nem kívánnak (A Szeged tudósítójától.) A Szegedi Kereske­dők Szövetsége vasárnap délelőtt tíz órakor Üllovay Károly elnökletével népes ülést tartott a Lloyd­ban az adóvalorizációról szóló törvény ügyében. Ismeretes ugyanis, hogy a szegedi pénzügyigazgatóság az adóvalorizációs törvény alapján elkészült már az 1922. és az 1923. évekre esedékes jövedelem- és vagyonadó kiro­vásával, amely szerint a két év adója megha­ladja az ötnegyedmilliárdot. A városi adó­hivatal már meg is kezdte a kirovásról szóló értesítések kikézbesítését. Az ülést Ottovay Károly nyitotta meg, ezután dr. Kertész Béla, a szövetség ügyésze ismertette az adóvalorizációs törvényt. Bevezetésképen elő­adta, hogy a legutóbbi évek óta a pénzügyi kormány most már harmadszor nyúl a kivetés nélküli adóbehajtás eszközéhez. Az első ilyen kísérlet akkor történt, amikor az 1920—1921. évi adót együttesen vetették­ ki, a második akkor, amikor a vagyonváltságot kivetés nélkül, úgy­szólván önkivetés alapján kellett a kereskedők­nek befizetniük. Az új adóvalorizációs törvény sem egyéb, mint kivetés nélküli behajtás. Jog­gal nevezhető ez a törvény az állami adókive­tés tehetetlenségi törvényének. Ezután a törvény fontosabb rendelkezéseit ismertette dr. Kertész Béla. Minden adózó köteles október végéig be­fizetni az 1921. évben fizetett jövedelem és vagyon adójának ötszörösét az 1922 re esedékes adó címén és a folyó évre eső adó címén az 1921-ben fizetett adó címén húszszorosának há­romnegyed részét, a negyedik negyedet pedig az év végéig. Ha valaki a megállapított határ­időig nem fizeti be az adót, annak minden hónapi késedelemért tíz százalék adópótlékot kell fizetnie. Ez a késedelmi bírság megközelíti a pénzintézetek által szedett koszt-kamat nagy­ságát. Az adóvalorizációs törvény súlyos arány­talanságokra és igazságtalanságra vezet, mert állandósítja és hatványozza az 1921. évi adó­kivetés aránytalanságait és igazságtalanságait. Maguenet francia hadügyminiszter Clermont­ban beszédet mondott, amelyben­ kijelentette, hogy Németországnak fizetnie kell. Egy másik háborúról van most szó, amely lehet, hogy időt és megerőltetést követel, de amelyet Francia­­országnak úgy meg kell nyernie, mint az elsőt. A franciák nem elégednek meg se tökéletlen békével, se félben maradt dologgal. Az ellenállás megszüntetése Poincaré szemében nem számít. A Páris melletti Ai­y- hadiemlék le!ep­e­dése alkalmával Poincaré vasárnap beszédet mon­dott, amelyben a következőket jelentette ki : “ A franciák nem fogják magukat vissza­rettentetni at­ét, hogy a jóvátételi követelések behajtása és egyéb követeléseik­­erén elmenje­nek a legvégső eszközökig. Németország kije­lentette, hogy a Ruhr-vidéken kénytelen volt az ellenállást beszüntetni. A német kormány ki­elentette, hogy a belga és francia csapatok ing és szerződés ellenére nyomultak be. Ha a német kormány azt veti a szemünkre, hogy a­­ lakosságot elnyomtuk és erőszakot köve ünk el, akkor ugyan­olyan tetteket írnak a franciák rovására, amilyeneket az előző birodalmi kor­mány parancsára követtek el akkor, amikor még Franciaország volt megszállva. Poincaré még ezeket mondotta: A német kormány bizonyos lármával jeentette be, hogy a Ruhr-vidék passzív ellenállásának megszün­tetését most már végrehajtja. Ennek oka az volt, hogy pénzügyileg nem bírta tovább már az ellenállást. A kényszermegszüntetés semmit sem jelent. Németországot ezutáni cselekedetei­ből fogjuk megítélni. Németország már lemon­dott arról, hogy feltételeket kapjon. Ezután fogja azonban megmutatni, hogy valóban hajlandó e a megszállott területen a lefoglalt zálogok ki­váltását megkezdeni. Térjen az angol-francia egyetértés a Ruhr-kérdésben. A Sunday Times politikai tudósítója nem tartja valószínűnek, hogy Curzon lord jóvátételi jegyzékének irányát továbbra is követni fogják, vagy hogy Baldwin újólag azt az óvást intézze Franciaországhoz, hogy Angliának fenn kell igaztalanul sújtja azokat, akiknek rovására ez adókivetés alkalmával hátrányos tévedés történt és indokolatlan előnyhöz juttatja azokat, akiknek adójánál a kincstár a kivetés alkalmával saját kárára tévedett. De többszörös valorizációt is jelent ez a törvény, mert az 1921. évi adókat már valorizálva állapították meg 1923-ban. A felszólamlási bizottság azzal nyugtatta meg a­z adózókat, hogy adójukat úgyis rosszabb koro­nával fizetik, mint amilyen koronákban szerez­ték meg az adó alapjául szolgáló jövedelmüket. A törvény biztosítja az adózók számára azt a kedvezményt, hogy egyes területekre kérhetik az adók újból való megállapítását. A szövetség ve­zetősége azonban sem a kincstár, sem az adó­zók szempontjából nem tartja szükségesnek az adók újból való megállapítását, amely úgy sem­ vezetne célra, hiszen három év elmúltával lehe­tetlen az adók igazságos és arányos megállapí­tása. Maradjon azonban nyitva minden adózó számára az adóhelyesbítési eljárás lehetősége, hogy ezen az úton találjon orvoslást az, aki sérelmesnek tartja a valorizáltan kivetett adó nagyságát. Ez ez eljárás azonban azzal a vesze­delemmel jár, hogy a kérelem kedvezőtlen el­intézése esetén a be nem fizetett adó után havi tíz százalék adópótlékot számít fel a kincstár. A helyesbítést kérő adózó tehát ki van téve annak, hogy a késedelmes elintézés következ­tében annyi adópótlékkal terhelik meg, amely felemésztheti a helyesbítési kérvény esetleges eredményeit. A szövetség dr. Kertész Béla indítványára el­határozta, hogy felír a pénzügyminiszterhez és kéri, hogy utasítsa a pénzügyigazgatóságot az adóhelyesbítés iránti kérelmek két hónapon belül való elintézésére, ha pedig két h­ónap alatt a kérvényeket nem intéznék el, adópótlékot ne szá­míthassanak fel az adózó terhére. Az ülés Oltovay Károly zárószavai után vé­get ért: tartania cselekvési szabadságát. Curzon lord mindig meg volt győződve, hogy az európai zűrzavarból kivezető egyetlen út a Francia­országgal való szoros összeköttetésben rejlik. A német kormány tárgyalni akar a franciákkal.­­ A Petit Parisien berlini értesítése szerint a birodalmi kormány megkérte Franciaországot, hogy bocsátkozzanak tárgyalásokba a Ruhr­­vidék munkájának újrakezdéséről. Az angol birodalmi konferencia. Az angol sajtó hangsúlyozza a ma kezdődő angol birodalmi konferencia jelentőségét. Nagy feszültséggel néznek Ba­dwin miniszterelnök megnyitó beszéde elé. Mint a Times értesül, a legfontosabb probléma, ame­lyet az angol kö­zönség miniszterelnökei megvitatni fognak, az angol külpolitika alapvető irányának megálla­pítása lesz. A Daily Telegraph is hangsúlyozza, hogy a külpolitikai megbeszélésnek legnagyobb jelentősége lesz. A vita kiinduló pontját kétség­telenül Baldw­i és Poincaré barátságos tárgya­lásainak eredménye alkotja. Hétfőn reggel* a Downing­ streeten a minisz­terelnöki palo­ában megnyílt az angol birodalmi konferencia. Baldwin beszédében külpolitikai kér­déseket is érint, így a beszédet nemcsak Angliában, hanem valamennyi európai államban is komoly érdeklődéssel várják. Súlyos összeütközés a szeparatistákkal. Düsseldorfban, a birodalomtól elválni akaró és a birodalomhoz hű németek között súlyos összeütközés történt. A szeparatisták nagy tün­tetést rendeztek az elszakadás mellett, bizonyára francia ösztönzésre. A birodalmi rendőrségnek, az úgynevezett zöld rendőrségnek harminc tagja rálőtt a tüntetőkre. A lövéseket a szeparatisták rajnai gárdája, az úgynevezett kék rendőrség viszonozta. A kétféle fegyveres őrségnek később mintegy 200 tagja jelent meg a helyszínen, akik szintén lövöldöztek. Az eddigi megállapítások szerint mintegy 69 ember súlyosan megsebesült és több német, közöttük a rendőrség három alkalmazottja az életét vesztette. A térparancsnok parancsot adott ki, mellyel elrendeli az eseményekben kompro­mittált rendőrök és magasabb rangú tisztviselők letartóztatását. Az éjszakai utcai forgalmat be­tiltották, a rendet járőrök biztosítják. A hivatalos német távirati iroda, a Welf­­ügynökség jelenti: Az Havas ügynökségnek­­ és a francia laptudósítóknak azzal a megállapítá­sával szemben, hogy a düsseldorfi incidenst a rendőrség szigorú és jogosulatlan eljárása okozta, amennyiben kihívás nélkül és vaktában lőtt a tömegbe, az éjszaka érkezett hivatalos német jelentések alapján megállapítható, hogy a rendőrség csak akkor lépett közbe, amikor a szeparatisták a rendőrség több tisztviselőjét a legsúlyosabban bántalmazták és az egyik rendőr­­tisztvis­lőt lelőtték. Csak akkor tisztította meg a „zöld” rendőrség a teret, mire a szeparatisták francia katonaságot hívták segítségül, mely a rendőrséget lefegyverezte és lehetővé tette, hogy a lefegyverzett rendőröket a tömeg bántalmazza és részben súlyosan megsebesítse. A Berliner Zeitung am Mittag jelenti Düs­seldorfból . A tegnapi zavargásokkal kapcsolat­ban a düsseldorfi francia parancsnok kimondta, a városra az ostromállapotot. Későbbi jelentés szerint a tegnapi nap áldo­zatainak száma 10 halott és 74 sebesült. A kék rendőrségnek egy, a zöldnek két tisztviselője vesztette életét. Négy kék és nyolc zöld rendőr megsebesült. A rendőrség valamennyi tisztjét letartóztatták. « A Rajna-vidék hűsége a birodalomhoz. Kölnben a különböző pártok és szakszerve­zetek vezetői közül több mint 100.000 tag gyűlt össze a kölni vásártéren, hogy a Rajna­­vidéknek a birodalom iránti hűségére esküt tegyenek. " A bajor demokrata párt az elszakadás ellen. A bajor demokrata párt elnöksége egy kiált­ványban kijelentené, hogy egy országnak a birodalomtól való elszakadását semmiféle ürüg­­­gyel sem lehet jogosnak mondani. Ha a bajor kormányban nincs meg az erő, hogy szükség esetén erőszakkal is megakadályozza az elsza­kadási törekvést, úgy Bajorország elszigetelten marad, minthogy a szomszédos német fejede­lemségek nincsenek abban a helyzetben, hogy arra az útra lépjenek, amelyen a franciák szí­vesen látnák őket. A bajor cégek visszavonták berlini pénz­letétjeibe­, mert attól tartanak, hogy ha Bajor­ország elszakadna a birodalomtól, a berlini kormány retorzióképen a bajorok minden javát elkobozná. Az angol birodalmi konferenciát Ba­dwin miniszterelnök nagybeszéde után, melyben a külpolitikával és az egész birodalmat érintő kérdésekkel foglalkozott, elnapolták. Rupprecht herceget mint királyt éltették a müncheni gyűlésen. Hazafias ünnep volt vasárnap a bajor fő­városban. A háziezred hősi halottainak emlékét ünnepelték. Megjelent Rupprecht volt trónörökös és felesége, több bajor herceg és hercegné, Knilling miniszterelnök, Lossow és Bothmer tá­bornokok. A katonák a kaszárnya udvarán diszm­enet­­b­en vonultak fel Rupprecht és Epp tábornok előtt. A közönség így éltette Rupprecht herce­get és nejét: — Éljen a király ! Éljen a királyné! A Ruhr-vidék vasúti forgalmának helyreállítása A Lokalanzeiger ruhrvidéki jelentése szerint pénteken, szombaton és vasárnap a vasutas szakszervezet vezetősége és a vasútigazgatóság között tárgyalások folytak a megszállott terüle­tek forgalmának újból való megindításáról. Német oldalon csupán a kérdések előterjesz­tésére szorítkozhatnak. Az igazgatóság a német vasutakat csupán a köve­tező feltételek mellett veszi vissza: 1. A német hivatalnokok esküt tesznek a szövetséges igazgatóságnak. 2. Csupán olyan hivatalnokokat vesznek vissza, akik helyi szü­löttek. 3. Az idősebb embereket a visszafoga­dásból kizárják, csupán a fiatalokra vannak tekintettel. 4. A kiutasitott hivatalnokokat sem fogják újból alkalmazni. 5. Az alkalmazottak szövetséges vezetés alatt fognak dolgozni. « rfl.. • ] f i „Egy másik háborúról van szó«“

Next