Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1924-09-02 / 200. szám
w uMm 4t< Ml FiraM-atca l (För*< I >iM4val íiemtwnj »■>•. on 1 vnJUtaated* mgJel*■ «MM UvttoMvel Hindu u. tara iiia ára 2000 ka- IJU KiaiinUil tnki lo i tuMia helyben 40000, Inda* ><KJI tn rldákaa 45000 ta. Igya »«ám ára 2000 tww« ■irOetait tial i PtlhaMtxro I mm 400, eRj batóbon 800 mailéi hasábon 1200. Silvegköit 25 százalékkal drágább Apróhirdetés 10 azólg 6000 kor. Szövegközi közlemények toronként 6000 korona. Családi értesítés :5000 kor V. évfolyam. Szeged, 1924 szeptember 2, KEDD, 200-ik szám. MMíMMIMMIMMMMIMMMMMMIMMMMMMMMMíMMMIMMMSMMMMMMMMM I Munkaalkalmak. Pénteken összeül a nemzetgyűlés hogy a munkanélküliség kérdésével foglalkozzék. Kétségtelenül sokat fognak beszélni, feleresztik ötleteik színes luftballonját a honatyák, kitérnek a kritikákban olyasmikre is, ami nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de sem a kérdést nem ragadják meg gyökerében, sem a bajokat nem tárják fel úgy, amint azok rágódnak az életünk gyökerén. Lesz-e szó arról a rengeteg munkátlanról, akit B-listás mivolta címén bocsátottak el, ígérve a számukra az elhelyezést magánvállalatoknál, olyanoknál, amelyek szintén redukálják az alkalmazottjaik létszámát? Egyáltalán meg merik-e fogni egyszer azt a kérdést, hogy listákba sorakoztatták az ország népét: ki dolgozik, ki nem? Mert idegre, gyomorra megy a átok, már nem csupán vérbe, ami itt folyik,iváó munkaerők válnak máról holnapra fogalkozásnélküliekké csak azért, mert az ő hivaalukra nagyobb elbocsátási kvótát róttak ki s magas fizetéssel lopja a napot, kínlódik üres idejének minél több tartalmatlanságával a másik, aki szerencsésebb csoportosításba jutott. A verejtékezve dolgozó embert szivén üti Smith főbiztos statisztikája arról, hogy a háború óta mennyivel szaporodott a közalkalmazottak létszáma s hogyan nyargalnak sok százan a hatodik, meg az ötödik fizetési osztályban olyanok, akik normális körülmények között a hetedikből vonulnának, szolgálati idejük kitöltésekor, nyugalomba. Lehet eredménye a humorba fulladó szanálásnak, ha az igát vonó kezelőszemélyzetből történik az elbocsátás nagyobb százaléka s a fogalmi körömfaragó, aki épp úgy tipol, mint a börziáner, csakhogy nem árut, hanem aktát, vad iramban rohan előre a hivatali ranglorán? Hiszen a régi Magyarország kétszeresét el lehetne igazgatni azzal a személyzettel, amit most mutatnak ki, — hacsak nem téved a minősítésben a statisztika készítője. Mert hogy hol van az a rengeteg hivatalnok, arra nem láttunk még választ, hiszen mi köztisztviselőnek csak azt vagyunk hajlandók elismerni, akit ennek ismer el az 1912. évi törvény. Ebbe a klasszisba nem lehet több embert besorozni, mint amennyi — a legrosszabb esetben is — akkor volna, ha régi területeink határai között élnénk. Ne értsen bennünket félre senki, mi nem vagyunk ellenségei a tisztviselőosztálynak, hiszen számos erős harcunk, szókimondásunk bizonyítja az ellenkezőjét. Éppen az ő érdeküket védjük, mikor azt kivárjuk, hogy jelenjen meg végre a tiszta, félreérthetetlen adatú tiszti címtár, amely szám szerint mutatja ki, hogy a minisztériumok, az állami hivatalok, a vármegyék, a városok kötelékébe ki tartozik, azokat az állásokat töltik-e be, amelyek szervezését csak a törvény engedte meg, vagy vannak kimagyarázható, ezeken kívül eső állások, amiket talán szükségessé tett ideig-óráig a háború s amik feledékenységből megmaradtak a mai napig is ? Nem beszélünk a levegőbe, de magunk is ismerünk — nem is olyan messzire — hivatalt, amelynek tisztviselői létszáma is duplája a réginek, pedig az ország idetartozó területéből jó rész elveszett azóta. Tiszti címtárt kérünk, mert csak így látunk tisztán. Zárszámadásokat kérünk az ország kiadásairól, évekre visszamenőleg, mert akkor lehet majd nagyobb biztonsággal megállapítani, hogy mekkora a munkátlanok száma, ki fekszik neki bivaly mellel a dolognak s ki páváskodik agyonterheltségét felpanaszolva, mikor csakis egyféleképpen terhelt, azzal, hogy mindig irtózott a munkától. Nagyon rossz bőrben vagyunk, e fölött nem lehet vita, de az is kétségtelen, hogy csak egy új Messiás vezethetné ki az emberiséget a boldogulás szárazföldjére ebből a hínáros vízből, amelybe beleverődött. Munkaalkalmakat adjon a kormány? Miből? Hogyan ? Az emberek elszoktak a dologtól, évek óta a szerencsét kergeti itt mindenki s ha kimerült az egyik konjunktúraágazat, mindig jött helyébe újabb. A tavalyi hossz volt a legutolsó, akkor derült ki, hogy a mindennapi kenyerének felét kosztba adta a középosztály is, lókötő vállalatok lókötő vezetőinek rongy részvényeit vásárolta halomra, amit pedig menteni lehetett volna, azt elvitték az elszaporodott vállalatok. Tavaly óta csak lefelé mozdul a helyéből minden, a bankocskákat (sokszor gazdásul) bezárták, a magántisztviselői pálya a réginél is rosszabb lett s munkaalkalomnak körülbelül csak azt tekintjük, hogy felmászik a létrára néhány kőműves s vakarni kezdi a falat, ötlet, koncepció, lendület, az orron túl való látás, valami közjót is eredményező kezdés, ahol sürgő forgó hangyabolyként sok ezren helyezkedhetének el, az nincs. Csak hivatalt adjon az Isten, csak fixet, akármilyen kevés legyen, majd kiordítjuk a feljavítását, ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy amikor a kevés szolgálattal rendelkezőt elbocsátják, aztán keresnek neki valami új állást, használhatatlannak bizonyul. A magáncégnél azt hiszi, hogy igazgatni fog, azaz tudás, hozzáértés nélkül parancsol, a gazdaságban pedig mindig csak lovagolna. Mielőtt a munkaalkalmakat megszereznék, előbb dolgozni kellene megtanítani a mai generációt. De ne azok az idősebbek legyenek a mestereik, akik ma is raffinált ötletekkel variálják utánútfélen, kávéházban, korcsmában a semmittevést. Péntekre hívják össze a nemzetgyűlést. Budapest, szeptember 1. Hétfőn küldöttség járt a nemzetgyűlés alelnökénél, Zsitvay Tibornál s átada neki a nemzetgyűlést össztívó kérelmet. Szocialista és liberális képviselők voltak a kérvény aláírói és átadói. A nemzetgyűlés összehívásának célja elsősorban a munkanélküliség ellen teendő intézkedések sürgetése. A kormány ugyanis alig tett valamit ebben a nagy fontosságú, égetően sürgős kérdésben. Zsitvay Tibor átvette a kérelmet s aztán Vlass József helyettes miniszterelnökkel folytatott megbeszélést. A tanácskozás eredménye az, hogy a nemzetgyűlést péntekre hívják össze. Az összehívást Peyer Károly, a szociáldemokrata párt szónoka fogja pénteken megindokolni. Peyer a munkanélküliségről, a forgalmi adó előlegek behajtásáról és a vagyonváltság földek árát és haszonbérét megállapító pénzügyminiszteri rendelet igazságtalanságairól fog beszélni és felszólalásának első részére Vlass helyettes miniszterelnök, második és harmadik részére pedig Bod János tárca nélküli pénzügyminiszter fog a kormány nevében reflektálni. A miniszterek felszólalása után kerül sor a következő ülés napirendjének megállapítására. A Ház elnöke azt fogja javasolni, hogy a Ház legközelebbi ülését október 1 én tartsa meg és javaslata mellett szólal majd fel a kormánypártnak két tagja. Az ellenzéki képviselők részéről a forgalmi adóelőlegek behajtásának ügyét ismertető Sándor Pál és Drózdy Győző a nemzetgyűlés együtt tartását fogja indítványozni, bár késégtelen, hogy a többség ezt az indítványt le fogja szavazni. Drózdy Győző kijelentette, hogy ha a szociáldemokrata párt szónoka nem teszi szóvá az Esküit-ügyet és az Erzberger-ügyet, akkor ezekre a kérdésekre 5 fog felszólalásában kiterjeszkedni. Valószínű, hogy ez a felszólalás vihart fog előidézni. Nagyatádi Szabó nem jelenik meg az ülésen, nehogy replikája elmérgesítse a nemzetgyűlés hangulatát. Az elnökség indítványa az lesz, hogy október 4-ig napolják el a nemzetgyűlést. A miniszterelnök Genfbe utazott. Bethlen István gróf miniszterelnök tegnap délelőtt tíz órakor Daruváry Géza külügyminiszterrel, Khuen Héderváry Sándor gróf követségi tanácsos és Qajzágó László min. tanácsos kíséretében Genfbe utazott. Aztán a céljáról ezeket mondta: — Rendkívül fontosnak tartom, hogy megismerkedjek és érintkezésbe lépjek az ántant u] kormány elnökeivel. Magán a tanácskozáson hivatalosan nem veszek részt, mert azon Magyarországot Apponyi Albert gróf, Korányi Frigyes báróval együtt képviseli s ők már részt is vettek a Népszövetség tanácsának nyílt ülésén. Ugyan én is részt veszek majd az üléseken, de hangsúlyozom, nem mint hivatalos delegátus. Különben mi a genfi tanácskozástól semmi különösebbet nem várunk, ellenben az ország érdekében valónak tartom, hogy az új miniszterelnökökkel, kik időközben kerültek különböző ántant-kormány élére, megismerkedjem és velük megbeszélést folytassak. Három ellenzéki beszámoló Debrecenben. Debrecenből jelentik: Háromhónapi késlekedés és készülődés után vasárnap végre választóik elé állhattak Debrecen város képviselői, hogy beszámoljanak az aktuális kérdésekről. Debrecen és az egész ország ellenzéki polgársága nagy érdeklődéssel várta a beszámolókat. Vasárnap délelőtt az érdeklődő polgárok tömege teljesen megtöltötte a Hatvany utca 60. számú ház hatalmas udvarát. Elsőnek Hegymegi Kiss Pál beszélt. Mi — mondotta — a béke és szeretet uralmát akarjuk megvalósítani. Jóllehet, egyeseknek nem tetszik, hogy mi demokratikus irányzatot kívánunk és ennek megfelelő szociális politikát követelünk, mert az elkövetkező demokratikus átalakulás az osztályuralom megdöntését jelentené. Azt akarjuk, hogy ne csak a birtok, hanem a munka jogai is biztosítva legyenek. — Györki Imre beszédében az Eskütt-üggyel is foglalkozott. Mint védő, legjobban meg tudja mondani, hogyan húzták el három évig ezt az ügyet. Ő a tizedik védő, aki ebbe az ügybe belekeveredett, mert a többi védőt sikerült különbözőképen terrorizálni. Három vizsgálóbírót emésztett el ez az ügy és most már a második ügyésztől akarják elvenni a vádat. Amikor ennyi előzmény után mégis bíróság elé került az Eskütt-ügy, a miniszterelnök váratlanul szolidaritást vállal az Eskütt által súlyosan vádolt miniszterrel és ő önkényesen szolgáltat elégtételt minisztertársának és ezáltal befolyásolja a bíróságot. — Nagy Vince előbb a gazdasági és pénzügyi visszásságokat tette szóvá, majd a londoni konferencia hatásáról és Magyarország külpolitikai orientációjáról beszélt. Csakis a kormánynak demokratizálásával szerezhető meg Európa békéje és Magyarország is csak abban az esetben foglalhat helyet a kulturállamok sorában, ha a jelenlegi rezsimet igazi demokratikus kormány váltja föl. Nem sikerült volna londoni egyezmény, ha azt nem az angol munkáspárt vezére, Ramsay Macdonald és a francia demokrácia legelső képviselője, Herriot alkották volna meg a német demokrácia képviselőivel, akiket valamennyiüket a békülékenység szelleme hatott át. A mai kormányzati rendszerrel hiába megy a miniszterelnök Genfbe érintkezést keresni a nyugati államférfiakkal. Ilyen rendszer mellett Magyarország nem fog helyet kapni a nyugati demokratikus államok közösségében. A gyűlés végeztével üdvözlő táviratot küldtek Herriot francia és Macdonald angol miniszterelnöknek Vasárnapi tanácskozás a belügyminisztériumban a városok szanálásáról. Vasárnap délelőtt Ladik Gusztáv belügyi államtitkárnál hosszas tanácskozás folyt, amelyen a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium szakreferensei vettek részt. A tanácskozáson a belügyminiszter által már a legközelebbi napokban kibocsátandó három rendeletet vitattak meg, amelyek a városok, vármegyék és községek háztartásának szanálására vonatkoznak. A három rendeletel kapcsolban, amelyeket a városok szanálásával kapcsolatban a belügyminiszter még ebben szándékszik ki-